Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • gond/ol/a: nálunk dörög-villámlik újabban eső nélkül :) (ezt hivják száraz zivatarnak?) (2018.08.26. 11:19) Hazaérkeztek
  • Klári Bodó: Sajnálom, hogy elment. Nagyon szerettem őt. Nyugodjon békében. (2018.08.03. 21:48) Mi újság?
  • Klári Bodó: Kedves Mick! Remélem, a Kútvölgyi szórakoztató programjait hamar befejezed. Legyél otthon minél el... (2018.07.11. 20:22) Kútvölgyi
  • exbikfic: Talán a kiküldött tudósító csak akkor tud megszólalni, amikor hallja a stúdióból jövő mondat végét... (2018.07.09. 20:56) x y z α
  • MGracchus: En is Isten tenyeren vagyok, es ez a letezo legjobb, ami tortenhet velem. (2018.06.11. 08:42) Mi lesz veled, világ?

Utolsó kommentek

  • gond/ol/a: nálunk dörög-villámlik újabban eső nélkül :) (ezt hivják száraz zivatarnak?) (2018.08.26. 11:19) Hazaérkeztek
  • gond/ol/a: Ja, máshol...:) (2018.08.26. 11:18) Hazaérkeztek
  • gond/ol/a: 8 fok? Jól lehült... (2018.08.26. 11:16) Hazaérkeztek
  • Klári Bodó: Sajnálom, hogy elment. Nagyon szerettem őt. Nyugodjon békében. (2018.08.03. 21:48) Mi újság?
  • emmausz: Lehet, hogy megtette, bár váratlanul érhette a halál. R.I.P. (2018.08.03. 19:09) Mi újság?
  • Utolsó 20

2018.09.21. 12:29 emmausz

Újra itthon

Úgy hangzik, mint egy iskolai dolgozat címe. Pedig ez a prózai valóság. Meg az, hogy jobban szeretek megérkezni, mint elmenni. Különösen, ha kórházról esik szó. Pedig ez a meztelen igazság. Meg azt, hogy a két nap során kétszer kopogtatták meg a hátamat, meg a mellemet külföldi orvostan-hallgatók. Lám, mennyivel hozzájárulok a SOTE költségvetéséhez. Ingyen zörögtek rajtam. Hálából elmeséltem a kiképző orvosicának, hogy mi történt vagy ötven éve, amikor favágók egészségügyi szűrésére került sor. Az orvos felszólította a favágót: Kérem, sóhajtson. Mire a favágó: – Jaj, Istenem!
Hogy gyorsabban teljen az idő, magammal vittem egy elég híg kiadványt, a Tévékönyv c.-t. Azért két figyelemre méltó szösszenet megérdemli, hogy ide másoljam. Az egyik vidám, és Antal Imrével esett meg. „Imre meséli, hogy vonaton utazott. Az egyik állomáson belépve a fülkébe egy jókedvű polgár fölrikkantott:
– Szevasz, Karesz!
– Szevasz – mondta Imre, és várta a fejleményeket. A kedves utas beszélt, beszélt, majd gyanakodva megbökte kapanyél ujjával Imrét:
– Te, Karesz, azt sem tudod, hogy kivel beszélsz!
– De te se – mondta Antal Imre, és leszállt a Déliben, mert a stúdióban várta Lollobrigida” egy interjúra.      
A másik halálosan komoly és szellemes. Mahrer Emil rendező vallja: „Egyébként azért vagyok ilyen nagyképű, mert nincs amire szerény legyek”. Hányan mondhatnák el ugyanezt kellő megfontoltsággal.
***
Többnapos távollétemben találkoztam a gyógyszervegyészet megannyi fajtájával. A piac óriási, de sokkal hatalmasabb lehetne, mint amekkora. Az Antivakarin hatásos szer, de nem mindenre alkalmas.
Forgalomba kellene hozni az
unalom elleni pirulát, a
szerelmesítő vakcinát, a
bal féltekét serkentő oldatot, a
jobb féltekét mozgósító krémet, a
szeplősítő tablettát, a
szeplőtelenítő szérumot, a
fejviszketés elleni oldószert, a
kíváncsiságtól szabadító pirulát, a
pecázásról leszoktató vakcinát, a
fülzúgást elősegítő öregítő drazsét, a
fiatalító szómát, az
öregedést elősegítő ránckrémet, a
flegmásító  tapaszt, a
kolerikusság elleni gyógyszert, az
ásításgátlót, az
ásítás előmozdítót…
Soroljam még?
Minek.
Mindenkinek van fantáziája, akinek meg nincs, az szedjen fantáziadúsító kanalast.        

Szólj hozzá!


2018.09.18. 10:18 emmausz

Egy régi Duna-parti sétára emlékezve

Van annak vagy hat éve, hogy nyáron lementünk a Római partra sétálni, és hogy-hogy nem elég sokunk kezében digitális fényképezőgép volt. Kattogtattuk kedvünk szerint, majd hazatérve a számítógépem mappájába kerültek a készült remekművek. Aznap valahogy kijelentettem, hogy a képek mind jók, de egy kiváltképpen. Matyiké. Valami ócska rugót fotózott le, amelyet kidobtak, és ott éktelenkedett a Duna-plázson. Matyi nagyon örült a spontán jött elismerésnek. Mi még nem tudtuk, lehet, hogy ő maga sem, hogy érdeklődése a filmforgatás, vágás, szereplés, rendezés felé fordult. Ma már kész filmes, aki jó szemmel választja meg témáit (fotótémáit is), legjobban a vágást szereti (metteur).
Idén nyáron is ellátogattak Magyarországra családostul, és az itteni fotóiból tettem ki egy csokorra valót tegnap a FB-ra, természetesen megjelölve a szerzőt. Mivel maga is szerepel a FB-on, mára visszaigazolta, hogy látta a választott szériát.  Reagálása magyarul: „Néhány fotó a budapesti kertvárosból :) (rendezte és megosztotta a nagyapám).”
***
Ma kaptam egy érdekes üzenetet: „Isten éltessen Fotósok Mestere, rosszul gondolkodók réme! Ízes írást-fotózást ezután is! KH ”
Nem vitatom, benne vagyunk már a nyolc napban, de még meg kell érnem az évfordulót.
Mi tagadás jól esett, akkor is, ha tudom, hogy amatőr fotós vagyok, aki azért kapott kamerát, hogy kutya helyett azzal sétálgasson naponta egészségügyi szempontok miatt.
Ami pedig az írást illeti, emeritus publicista volnék, mi mást is tehetnék, most ingyen folytatom azt, amiért korábban pénzt kaptam. Ez akkor is így van, ha két napot most ki fogok hagyni – nem véletlenül.   

***
Ugye aki 72 éves, az a 73. születésnapját éri meg. Hiszen megszületése napján éppen nulla éves volt.

Szólj hozzá!


2018.09.17. 10:49 emmausz

Ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél!

Laci atya mai üzenete katolikusoknak: Sem a nyelvre áldozás, sem a kézbe áldoztatás nem olyan fontos, mint az új teremtmény Krisztusban. Az ilyen már egyiket se nézi le, és nem ítéli el.”
Évtizedek óta vallom magam is: A nyelv passzív szervünk, befogad, és kész. Kezünk aktív szervünk, áldást osztó, munkás, felemelő stb. Ennyi a különbség. Az Eucharisztia vétele szempontjából merőben közömbös, hogy hogyan vesszük magunkhoz.
 Akár így, akár úgy kapjuk a hatalmas ajándékot. Jézus testamentumban hagyta ránk: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem.”  
Ezt tesszük.
Ami pedig a folytatást illeti: az Úr testének vétele „új teremtmény Krisztusban. Az ilyen már egyiket se nézi le, és nem ítéli el. ”
Ez igaz a keresztényekre, igaz minden egészséges gondolkozású humánus emberre, de nem igaz sokakra. Nemrégiben írtam arról, hogy OV kijelentette: Nem az embert ítéli meg, hanem téves, hazug, bűnös cselekedeteit. Ehhez tartotta magát az EP koncepcionális tárgyalása alkalmával is, de nem tartották magukat hozzá sokan az ellentáborból.
Tegnap meghallgatva a tüntetésre készülő ellenzéket, szintén azt tapasztaltam, hogy OV felett ítélkeznek, őt mindenféle ringy-rongy embernek elmondva.
Erről a különbségről beszél Laci atya. Közöttünk ez ne így legyen.
Én kiterjeszteném mindenkire, aki a közéletben felszólal.
Legyen elég az átkozódásból és beszéljünk végre minden embert megillető méltósággal.    

 

 

Szólj hozzá!


2018.09.16. 07:43 emmausz

Különcségek: házsor, pácsó és matracsír

A költő, Heine is szerepelt gimis tanulmányaink között. Így fél évszázadon túl szinte csak az maradt meg bennem, amit a szöveggyűjtemény apró betűs magyarázata emlegetett (és azóta én is), Heine matracsírban halt meg.  Nem egészen értettük, hogy mi az a matracs-ír, mígnem valaki helyesen ki nem ejtette: matrac-sír. Ahá. Tehát ágyában halt meg, hiszen TBC-s volt, mint a szintén költő Tóth Árpád, és még oly sokan mások. A penicillin feltalálása meg még váratott magára. 
Hogy jó verseket írt, azt eddig is tudtam, de hogy humora is jó volt, azt nem. Íme, két szösszenete.
Heine szeretett gúnyolódni a betegségéről. Egyszer, amikor egy barátja a kórházban meglátogatta, két ápolónő éppen a hordszékből az ágyba helyezte.
– Hogy vagy? – kérdezte a látogató.
– Mint látod, nagyon jól. A nők folyton a tenyerükön hordoznak.
Máskor az orvos a vizsgálat után így szólt hozzá:
– Kedves költőm, sokkal nehezebben köhög, mint tegnap.
– Csodálom, – felelt a poéta, – pedig egész éjszaka gyakoroltam
.”

                                                  (Az Est Hármaskönyvéből. 1933)
PS. Tanuló éveim egésze során mindössze két ilyen elérthető – mert ritka – szófordulattal találkoztam. Az egyik a fenti. Vajon melyik kort élte túl a matracsír összetétel. gyerekkoromban (50-es, 60-as évek) soha senkitől nem hallottam. Nem így a másik „különcséget”, a kémiakönyvben előforduló pácsó szót. A soron következő felelő a legtermészetesebb módon cs.nek ejtette a két hangzót azt vélvén, hogy egy sajátságos vegytani műszó. Eszébe se jutott – nekem se –, hogy ez a só pác-só. Azóta többször hallottam tévéreklámban is.
Végül is működik, csak úgy, mint a házsor és társai.      

Szólj hozzá!


2018.09.15. 10:09 emmausz

Szavak, szavak...

Kerestem néhány olyan fogalmat, amelyet napjainkban oly sűrűn emlegetnek a közszférában, illetve a magánszférában. Az előbbire példa a jogállamiság. Egyes elemzők szerint azért kapaszkodnak bele a politikusok, mert nehezen megfogható. Nézzük, mit mond róla a wikipédia: „A jogállam olyan állam, ahol a közhatalmat a nyilvános és írott jogszabályok tartalmának megfelelően, és a jogszabályokban meghatározott eljárások keretében, arra feljogosított szervezetek és személyek gyakorolják. A jogállamiság a legáltalánosabb értelemben a közhatalom jognak való alávetettségét jelenti. Az angolszász politikai rendszerben a joguralom (rule of law) kifejezés használatos, ami azt fejezi ki, hogy a hatalommal felruházott emberek sem állnak a jog felett.”
Hát igen.
A dolog ott kezd bonyolult lenni, hogy egy államban nem egy jogszabály létezik (pl. szeresd Istenedet és felebarátaidat, s vége), hanem emlékezetem szerint ma Mo.-on szűk harmincezer érvényes jogszabály keretei között botorkálunk, amely egyrészt a megismerhetőség határain túl van, másrészt alkalmat kínál millió és egy kiskapu feszegetésére. Ezzel semmi esetre sem akarok pálcát törni egy állam jogállamiságát firtatva, csupán azt, hogy kivétel nélkül minden állam jogállamisága megpiszkálható. (Ám ez se igaz. Az Állatfarm óta tudjuk, hogy minden állat egyenlő. A „disznók” még egyenlőbbek). Nem véletlenül alkalmaztam idézőjelet. Maradjunk annyiban, hogy egyetlen állam sem szent. A bírálók ugyanúgy nem, mint a kritizáltak. Avagy elképzelhető, hogy ennyi szabállyal elbírnak a társadalmak?
Aligha.
Elég arra gondolnunk, hogy a farizeusok mennyit vitatkoztak amiatt, hogy az idők folyamán a mózesi törvényeket több mint hatszáz előírásra bővítették.
Nos, az alig bizonyíthatóság miatt sunyi dolog dobálózni a jogállamiság meglétével avagy hiányával.
A másikon reggel gondolkoztam el.
Vajon létezik-e olyan szótár, amelyikben szerepel a közönségesen használt szó: Unokázik. Persze létezik, de csak a M. értelmező szótárban. „Egy vagy több unokájával időz v.hol.” Cz. Gábor óta tudom, hogy a magyar minden szóból képes igét gyártani. Pl. adva a hogy kötőszó. Mondatban: Most mit hogyozol itt nekem? – förmed rá valaki a dadogóra.

Az unokázik pedig olyan jolly joker, amit nem kell tovább magyarázni. Kérdezték tőlem is a héten, hogy hol a feleségem. Mondom: unokázik. Senki nem érdeklődött a részletek iránt. Pedig, ha belegondolok, a mosoniak konyhát cseréltek. Az unokák mindhárman iskolában leledzettek a nap jó részében. Viszont jött a villanyszerelő, az asztalos, a vízszerelő, és fogadnia kell valakinek, amíg a kicsik iskolában, a nagyok munkahelyükön vannak.
Nos, ez történt.
Feleségem unokázott.

Szólj hozzá!


2018.09.14. 06:07 emmausz

Crucifixus etiam pro nobis

A FB olyan nekem, mint a kishercegnek a tűzhányó krátere, amelyet ki kell takarítania, és olyan, mint a virágai, amelyeket meg kell locsolni. Egyelőre nem keresem, hogy mennyi értelme van. Sok kócos, ellenséges, meg barátságos tartalom mutatkozik a kiber-térben. Azt hiszem, elég módjával szörfözni itt, és még azelőtt abbahagyni, mielőtt rendetlen kötődéshez vezetne. Meglehetős rendszerességgel ápolom a virtuális kapcsolataimat. Megnyilvánulásaimban törekszem az eleganciára, a humorra, az empátiára is, de anélkül, hogy feladnám azokat az értékeket, amelyek életem alapjait képezik. Megjegyzem, hogy nagyon sok bunkósággal is találkozom, amelyek nem segítenek élni sem engem, sem mást. Ezek elől próbálok kitérni, ha nem lehet, humorral elütni élüket.
Ma a szent kereszt felmagasztalásának az ünnepe van.
Jézus Nikodémusnak kifejti: „Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda érte…” Nagy titok ez – írja Szent Pál, amely azoknak,  akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje… A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.” (in: 1Kor 1 fej.) Érdemes ezeken a szavakon eltűnődni csendben.
***
Laci atya gondolata mára: „Vannak keresztények, akik el nem viselhetik egymást. Mások szeretetből elviselik és vannak, akik Krisztust követve, elszenvedik egymást szeretettel. Ők nem mondtak le a másikról, hanem akkor is közösséget vállalnak vele, ha semmi jele nincs a megváltozásuknak!”

Szólj hozzá!


2018.09.13. 10:37 emmausz

A mai perikópán eltűnődve

Egy korábbi tanácskozáson OV kifejtette, hogy nem embereket támad, amikor egy-egy témát kifejt, hanem eszméket vitat, döntéseket kérdőjelez meg. Ellenségeinek megadja a tiszteletet, de tényállásukkal szembeszáll, ha tévesnek ítéli. Nem más ez, mint a hitéből fakadó ellenségszeretet.
Láthattuk az EP szörnyű ülésszakán, hogy mekkora feszültség vibrált a levegőben. Mekkora önfegyelemre volt szüksége a magyar miniszterelnöknek ahhoz, hogy az őt személyében támadókat ép ésszel elviselje. Egyfelől tehát a parttalan szidalmazást, másfelől a méltósággal viselt csapásokat láttam a képernyőn. Talán nem foglalkoznék az EP-vel, mert nem ér annyit a téma, de ma éppen az ellenségszeretetről szólt az evangélium.
Jézus, aki „nem úgy beszélt, mint az írástudók és farizeusok, hanem úgy, mint akinek hatalma van”, ezt üzeni: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda másik arcodat is… Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas.
Nem folytatom tovább, akit érdekel, nyissa fel a Lukács evangéliumot. A 6. fejezetben fogja találni a további részleteket a 27-38 versek között. OV hívő református. Próbálja megéli a fentieket. Ez meglátszott egész viselkedésén.
Még az jut eszembe: Melyik jótettemért akartok megölni? – kérdezi Jézus az ellenségeskedőktől. Mire azok: Azért, mert Istennek tartod magadat. Ugye az a baj, hogy nem tartotta magát annak Jézus, hanem az volt, az Isten Fia. Azok nem fogadták el annak. A keresztények meg igen. Máig támadnak minket emiatt. És fognak is. Jézus megmondta. Ha engem gyűlöl a világ, titeket is gyűlölni fog.    
Mi, keresztények pedig nem gyűlölünk viszont, csak a bűnt gyűlöljük, ha tényleg komolyan vesszük hitünket.
A kérdés, hogy igaz-e a mondás: Nem az az erős, aki adja, hanem aki állja.
PS. Még megjegyzem, hogy a most olvasott Baktay-könyvben egy indiai értelmiségivel beszélget indiai és nyugati irodalomról. A sokoldalúan művelt indiai, „Szerdár Purán Szingh író, költő, tudós vegyész nem fordította el elméjét a szó legjobb értelmében vett vallásosságtól… így szól: A Nyugat írói és költői kevés kivételtől eltekintve csak a szavak bűvészei… ekvilibristái… leginkább szószaporításból állnak műveik. … De van valami, amiről egészen más a véleményem. Egyetlen tökéletes könyvet ismerek, amelyet Nyugat irodalmi kincseihez szoktak számítani. Ez az Újszövetség, az Evangéliumok. Nem olvastam felségesebb, csodálatosabb költeményt, mint a Hegyibeszéd… szomorú, hogy Európa szellemi képviselői, úgy látszik, nem ismerik az Evangéliumok könyvét. Vagy ha olvassák is, a krisztusi szellem hiányzik legtöbbjükből.”
Csakugyan szomorú. Tapasztaljuk. 

Szólj hozzá!


2018.09.12. 06:22 emmausz

Phaedrus meséje ezeregyedszer

A farkas és a bárány
A szomjas farkas és a szomjas kis bari
ugyanazon patakra ment véletlenül.
A jámbor gyapjasnál az ordas följebb állt,
gonosz szándékkal mégis így kötött belé.
"Mért bolygatod fel nékem a patak vizét,
ha én iszom?" A gyapjas félénken felelt:
Hogyan tehetném, kérlek, mit szememre hánysz?
Hiszen a víz felőled árad szájamig."
A meghazudtolt farkas így acsarkodott:
"Fél éve rútul rágalmaztál engemet."
"Hisz akkor még nem éltem én" - felelte az.
"Apád gyalázott akkor, istenuccse, ő" -
és ráugorva széjjelmarcangolta őt.
Oly emberekről íródott e kis mese,
kik ártatlant koholt ürüggyel nyomnak el.
(I. 1., 10-15)

(Ford.: Terényi István)

Lupus et agnus
Ad rivum eundem lupus et agnus venerant
siti compulsi; superior stabat lupus
longeque inferior agnus. Tunc fauce improba
latro incitatus iurgii causam intulit.
"Cur, inquit, turbulentam fecisti mihi
aquam bibenti?" Laniger contra timens:
‚Qui possum, quaeso, facere, quod quereris, lupe?
A te decurrit ad meos haustus liquor.'
Repulsus ille veritatis viribus:
"Ante hos sex menses male, ait, dixisti mihi."
Respondit agnus: "Equidem natus non eram."
"Pater hercle tuus ibi, inquit, male dixit mihi."
Atque ita correptum lacerat iniusta nece.
Haec propter illos scripta est homines fabula,
qui fictis causis innocentes opprimunt.
(I. 1., 10-15)

Tegnap, ki tudja hányadszor megismétlődött a mese. Nem unalmas már? Csak egy mondatot idézek (Szájer József): „Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.”
Vanitatum vanitas. Mire Karinthy: Van itt dátum? Van itt frász!!!

 

Szólj hozzá!


2018.09.11. 11:24 emmausz

A mai nap hordaléka (Dérytől vettem át)

Ha az ember fotótémát keres, lemegy a Duna-partra: akad ott bőven. De hova megy, ha íráshoz keres témát? Felkeresse egykori magyartanárát, igyon egy fantáziabővítő sört, menjen le alfába, vagy keressen interjúalanyt? Magam meg szoktam nézni a FB-ot, hátha valami katalizátorként hat rám. Ma kétségtelenül ilyen téma a Sargentini-jelentés EP-i tárgyalása. Mondhatnám: mit szemtelenkednek folyton ezzel a ki országgal, de nem mondom. A sok-sok kritikus és még több OV-t támogató bejegyzésekre én is írtam. Korábban azt, hogy itt nem emberi segítségre van szükség. Sose fogjuk tudni bebizonyítani, hogy az ország vezetése tökéletes, de ha bizonyítanánk, az is kevés lenne (vö. Lupus et agnus). Azt jegyeztem meg, amit Petőfi írt: azért a víz az úr. A hírek szerint a Néppárt üzent OV-nak, hogy legyen kompromisszumra kész. Ez megütött. Úgy hívják, hogy szalámitaktika. Még az jut eszembe, hogy ha az EP megszavazza, hogy kétszer kettő az hetvenhét, akkor mit lehet tenni?
Abba is hagyom, ha másért nem, mert ennek a várható döntésnek semmi jelentősége nincs, akár így, akár úgy.         
***
Tegnap vettem egy Fülest, hogy vele múlassam az időt. Tele van skandi-rejtvényekkel. Nem sok örömet ad a fejtésük. Talán húsz év múlva aggastyánként igen. A lapban közölt poénok közül idemásolok kettőt. Közepesek.
1. Mondja, drága Jucika, van-e szebb két szó annál, hogy szeretem magát?
Igen, van. Az, hogy „feleségül veszem”.
2. Hirdetés egy skót lapban: Elvált úr keres olyan hölgyet, aki be tud fejezni egy megkezdett sálat.
***
A könyvmegállóból elhoztam két kötetet. Csehszlovákia útikalauz. Szlovák részekkel kezdi, és meglepően sok magyar helységnevet sorol. Nem véletlenül. Szép vidékek váltakoznak a fotókon.
A másik kötetet Baktay Ervin jegyzi: Indiai éveim. Benne egy szó: szurrogátum. Ugyancsak régi fogalom. Maga a kötet érdekes. A látott fotókon a mutatott nagyvárosok forgalma Delhi, Kalkatta (sic!), Bombay, meglehetősen gyér.(Ma már újra Mumbay a neve, mert a párszik /perzsa bevándorlók/ a Mumbá nevű településen kezdtek el lakni.) A szurrogátum szó megfejtése, pótanyag, pótlék. Magam először egy jó száz éve fordított Verne-könyvben (Utazás a föld központja felé) találkoztam a szóval. Igaz, hogy akadt ott ennél cifrább szó is, ami mára teljesen feledésbe merült. Én még emlékszem a kémiai elnevezésre: „festenysavas haméleg”. Hogy az mi a „kutykorékos fityegő” (in Légy jó mindhalálig) lehet, nem tudom már.       
 

 

Szólj hozzá!


2018.09.10. 09:27 emmausz

Nyelvelek

Egy A. de Saint-Exupéry-idézet átforrósítása Laci atyától (Varga L. püspök):
„»Jól csak a hitével lát az ember«. Ekkor
a dadogó már nem nevetség tárgya,
a süket nem elviselhetetlen,
hanem Isten képmása, gyermeke és szentélye.
Csak a hitünkkel lehet személyválogatás nélkül szeretni...

***
Egy Chopin-ritmus vidéki turizmusra felhívó szlogen lehetne:
Szép vagy, Kunmadaras,
szép vagy, Kunmadaras,
szép vagy, Kunmadaras,
szé-ép vagy, Kunmadaras,  
szép vagy, Kunmadaras,
szép vagy, Kunmadaras,
lall-lalilá-lalilá
lalilállállá-la.
***
Legfertelmesebb szavak és szókapcsolatok börzéje. Ez egy FB-csoport. Szavak sületlenségéről hoz dolgokat. pl.:
A presszóban 3 kólás van
A pepsi colás
A coca colás
A turbécolás
Egy ilyen magaslabdát nem hagyok fenn keringeni a levegőben. Kiegészítem, hogy legyen teljesebb a lista, mert ott vannak még a 
lán colás, 
tán colás, (vö. tyúk rázda)
da colás, 
pá colás, 
zomán colás, 
bon colás, a 
kar colás, a 
stan colás
de tovább is van, mondjam még, pl. kvar colás

Szólj hozzá!