Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: "Hiszen számítógépes hálózatban van az egész eü." - sajnos, bármennyire furcsa, nincs hálózatban. ... (2019.01.26. 10:27) Hajnali órán
  • emmausz: Köszönöm... legyenek. Persze, mindenki álmodik, még ha nem is emlékezik rá ébredés után. (2019.01.17. 06:04) ...mint egy rossz álom
  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más l... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • gond/ol/a: Váli Dezső? (kapott egy verskötetet, ,,nem lányomtól de az övét!) izgulok, ott végezte-e :) Egyébk... (2018.11.07. 16:45) A könyvekhez való rendetlen ragaszkodás
  • gond/ol/a: Igen, ez a mit hagyunk itt gondolata.... hogy mi lesz velük, már nem rénk tartozik :( Mi azlrt csa... (2018.11.06. 09:52) Megfontolások

Utolsó kommentek

  • exbikfic: "Hiszen számítógépes hálózatban van az egész eü." - sajnos, bármennyire furcsa, nincs hálózatban. Például a háziorvosi gép NINCS összekötve a tőlünk pár megállónyira lévő kórházzal, ahol levették a ... (2019.01.26. 10:27) Hajnali órán
  • emmausz: Köszönöm... legyenek. Persze, mindenki álmodik, még ha nem is emlékezik rá ébredés után. (2019.01.17. 06:04) ...mint egy rossz álom
  • exbikfic: Nagyon rosszak az ilyen álmok, az ember fáradtabban ébred, mint ahogy este lefeküdt. Én a legjobban annak örülnék, ha nem álmodnék semmit, de ilyen "álomtalan" éjszakám szinte soha nincs. Legyenek ... (2019.01.16. 21:02) ...mint egy rossz álom
  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más lapok esetén meg kell tanulni amazok szókincsét, sőt észjárását is, ha boldogulni akarok. Mivel golyó... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • exbikfic: Tekintve, hogy a keresztrejtvények kérdései rengeteg azonosságot hordoznak, egyáltalán nem csodálkozom, hogy észre se vetted, hogy ugyanazt a lapszámot fejted. Én azért szoktam le a vonatozós idősza... (2018.11.15. 08:54) Kellő öniróniával...
  • Utolsó 20

2019.02.21. 11:45 emmausz

Főnök, van egy cigid?

Ha M, akkor Móra?
Már nem.
Már Mikszáth.
Olvasok egy novellaválogatást tőle. A legszembetűnőbb, hogy az ő szóhasználata is kezd kopni. Nem annyira, mint Jókaié, de kicsit hasonlóképpen.   
Az egyik novellája arról szól, hogy kért dúsgazdag hogyan fenekedik egymás ellen egy olasz panzióban. És azzal zárul, hogy Kürtössyt kidobatja Palkovics, mert egyszerűen megveszi a panziót.  A történet ismerős, csak más szereplőkkel. Ám a történet közismert. Kellér Andor A bal négyes páholyban így adja közre.  „A bácsi kaftánban ült be a kávéházba, és reggelit kért, de a pincér, a kávés utasítására, nem szolgálta ki. Az öreg erre fél óra alatt megvásárolta a házat, és a kávést kitette ezüsttükrös üzletéből. A kupléénekes [akkoriban] így dalolt: »Akinek pénze van, annak telik malagára, akinek pénze nincs, az üljön a foteljába…«”  Mondom, nincs új a nap alatt.
Mikszáth megírja, hogy egy csinos lány korábban elvesztette félkarját, mert olyan szepszis érte szolgálóként, hogy le kellett vágni. Ettől kezdve koldult, de nem akárhol: a parlamenti képviselők között. A fogadószobát lejmolta végig azzal, hogy haza szeretne utazni, de nincs vonatjegye. Amikor nyilvánvalóvá tette, hogy hiányzik a fél karja, minden képviselő a bukszája után nyúlt. Mondom, nincs új a nap alatt.
Az ötlet máig hat.
Most is folyamatosan haza akarnak utazni a kéregetők, de valahogyan sosem sikerül nekik. Van azonban sok új trükk is. Pl. nemegyszer láttam a HÉV-en a süketnéma fiatal lányt, aki az üres helyeken elhelyez egy-egy tollat vagy más apróságot kis cédulával. Persze mindezt halál csendben. Majd összeszedi őket. Mert vagy a tollat találja érintetlenül, vagy egy nagyobb pénzösszeget. Az a meg nem erősített hír járja, hogy leszállás után meghallja a mobilhangot, és telefonál is.
Még két megjegyzés: Az egykor élt jezsuita minden koldusnak adott pénzt. Mint mondta, tudom, hogy tízből kilenc kamuzik, de a tizediknek csakugyan szüksége van a pénzre.
És egy másik – egy poén a lejmolóról: „Főnök, van egy cigid, buszjegyre kéne.”

Szólj hozzá!


2019.02.20. 05:19 emmausz

Nincs új a nap alatt. Vanitatum vanitas

Tegnap kontrollra mentem. Leírom a technológiáját, hogy legközelebb kikerüljem a bizonytalanságokat.
1. Recepció. Kell sorszám, utána az ablaknál bediktálni: ki vagyok, szül. hely, év, anyja neve.
2. 2. emelet jobbra. 208. ajtó. Ha a monitoron megjelenik a sorszám, a 208-ba be, ahol rendelési sorszámot kapok.
3. Vérvételhez kell az öntapadós tikett nevemmel stb. Kell sorszám, de csak azért, mert számlálják, hánynak vették vérét a tárgynapon. Egyebekben ott neveden szólítanak.
4. Vigyázó szemeid a 209. ajtóra szegezzed, oda jön majd az orvos, aki a sorszámodnak megfelelő rendben fogad, és ad elemzést, intézkedést a jövőre vonatkozóan.          
5. A vérvétel után sok idő telik el, míg megjön az eredmény a laborból, és megjön az orvos, aki fogad. Közben nyugodtan el lehet menni bevásárolni, enni, sétálni, fotózni stb.
Én pl. kiszámítottam várakozás közben, hogy eddig 26 446 napot éltem. Egy napot tévedtem. Utóbb ellenőriztem. A PC kalkulátora szerint 26 447 napja élek a földön. (Ma már 26 448.)
A várakozás idején folytattam a Móra-vezércikkek kötetének olvasását. Sok érdekességre bukkantam. Pl. megírja, hogy Pierpont Morgan nagyobb rabszolgatartó volt a fáraóknál. A pénzmágnásnak önös érdeke fűződött ahhoz, hogy a világháborút (1.) az antant nyerje meg, merthogy sok pénzt fektetett be mellettük. Csak akkor remélhette a hadi befektetések megtérülését, ha az antant győz, és a tengelyhatalmaktól behajtja kamatostul jóvátétel formájában azt a pénzt, amellyel ő az antant-országokat támogatta, no meg az Egyesült Államokat. Érdekes módon az antant győzött, a behajtás meg megtörtént. Hogy hány ember élete bánta, azt talán hagyjuk is. A szerző szerint jóval több, mint annak idején a piramisokat építő rabszolgák száma.  (Morgan piramisát) a világ népeinek egyforma ostobasága emelte – a kor egyedül való istenének, a Pénznek. Lehet, hogy nincs új a nap alatt?
A harc mindmáig folyik a pénzszivattyúzás ügyében. (Korunk piramisa)
Megemlíti, hogy a nincstelenség és a vantalanság ugyanazt jelenti, legfeljebb utóbbi szóalakot nem használjuk, még ha igaz is. Megállapítja, hogy akinek semmije sincs, az nem nincstelen, hanem vantalan. Megjegyzi, hogy a nincstelenséget is lehet fokozni. „Ez a legnincstelenebb közöttünk” – mondja egyik munkása. (Ugye a nincs hiánya a van volna, de hát a kettős tagadás...) 
Az uzsora se mai találmány. Egy gazdaember pénzen megváltott egy telket. A bank szerint 920 pengőt ér. Móra kiszámolja neki, hogy ha hatvanhat pengőt fizet érte ötvenkét évig, akkor az 3432 pengő. A gazda elmondja, hogy a kiadása egy évre vetítve 125 pengő. Bevétele 23 pengő. Kára tehát 102 pengő. Milyen munka ez így? – tehetné fel a kérdést, de nem teszi. (Fajvédetlenek) És milyen munka volt a svájci frank-hitelek propagálása? És milyen munka volt a Diák-hitelek kamatjainak egyoldalú egekbe emelése? Nem folytatom.
A prédikátornak igaza van. Nincs új a nap alatt. Ami most van, az volt már régen is.

Szólj hozzá!


2019.02.19. 07:15 emmausz

Olvasok, tehát olvasok

Mi közöm Dugonics Andráshoz? Annyi, hogy ő egykor piarista szerzetes volt, én meg egykor piarista diák. Egykor diákként a Dugonics utcai iskola alagsorában kaptuk meg a politechnikai oktatást, esetemben a lakatosságot.
Nos, ezt a Dugonics Andrást idézi Móra a Személyes kérdésben c. vezércikkében, 1928-ban. Most itt én idézem a szerzetest:
„Aki húszéves koráig nem szép, harmincig nem erős, negyvenig nem okos, ötvenig nem gazdag és hatvanig nem szent az aztán sose lesz az.”
Szép kis adatsor, amin érdemes elgondolkozni. Az író magáról megjegyzi, hogy ő életkoránál fogva már csak szent lehet. Én meg már az se. Elkéstem.
De mégse.
Dugonics idejében a hatvanadik életévüket kevesen érték meg. Hihetőleg aggastyánnak számítottak, mintegy a halál előszobájában tartózkodván. Ma az aggastyánkor jóval kilencven felettre tehető. Tehát mégsem késtem le semmiről. A mi a többit illeti:
Húsz évesig hm… nem is tudom…
harmincig hm… nem is tudom…
negyvenig hm… nem is tudom…
ötvenig hm… nem is tudom…
Végtére is nem az én feladatom ítélkezni életem felett, így életszakaszaim felett se.
***
Egy másik írásában (Játék a cirkálóval) felteszi a kérdést: „Talán Németország háborút akar csinálni? Ó, dehogy, Isten őrizz!” Nem is sejtette Móra, hogy 11 év eltelte után egy még gyilkosabb világháború veszi kezdetét. Bár az elsőről megjegyzi, hogy „Káin és Ábel sok tízezeréves harca ez – nem csak Németországban, hanem mindenütt a föld kerekén”. Utóbbi megállapítása sajnos igaz. És mintha nem is akarna tanulni a társadalmi mozgások következményeiből a föld „bölcs” vezetése.
A honi állapotokról fanyalogva állapítja meg, hogy a széthúzás időtlen idő óta tart, és marad is.
Tőlünk Csonkamagyarország magyarjaitól kérdezi: „Mikor fogtok békét kötni önmagatokkal?”
Meg is válaszolja: „Nem, nem, soha!”
Ne legyen igaza!
***
Laci atya: "Kopernikuszi" fordulat a szeretet gyakorlásában, amikor valaki a Szeretet ajándékaként ismeri meg és fogadja el önmagát! Többé már nem körülötte forog a világ!
***
Az evangélikus püspök idézett valakit: 

Ha tengerre szállsz, mondj el egy imát,
ha beülsz egy űrhajóba, mondj el két imát,
ha házasodsz, folyamatosan imádkozzál.  

Szólj hozzá!


2019.02.18. 09:11 emmausz

Fújástól a szívatásig

A szezonon végig makacsul vissza-visszatért a megfázás. Nem is tudom, vírusos influenza, vagy sima nátha torokgyulladással fűszerezve. Hol a kicsi, hol a középső, hol a legidősebb unoka lázasodott be, hol az apjuk, most meg a nagyi is. Mármint a feleségem. Megjegyzem, én is fújom az orromat. Érdekes tapasztalatom az, hogy amikorra mindenki meggyógyul, addigra szoktam magam is lerobbanni. Még előtte állok, illetve amikor a torkom érzem, akkor addig szedem a torokfertőtlenítőt, amíg torkom kaparása alább nem hagy. Az biztos, hogy szutykos a városi levegő, de a vírusok is kiélik magukat.
***
Domi gyerek őszinte kisgyerek, aki nem mindig érti a tréfát, és akkor is komolyan felel, amikor viccelnek vele. Csak emlékeztetőül: Ma nem azt kérdezik a fiatalok, hogy mi van veled, hanem hogy „mi a hányás, öreg”? Domitól is megkérdezik. Ő rendre ezt válaszolja komoly arccal: Én nem is hánytam.
Mindezt csak azért mesélem, mert reggel az ebédlőben várja reggelijét Domi, miközben bátyja cukkolja a hátsó szobából. Levi, ne szívasd az öcsédet! – hallom a figyelmeztetést.
Én Domihoz fordulok:
– Hát te is szívasd vissza a bátyust!
– Nem szívatom – mondja ő ábrándos tekintettel.
– És miért nem szívatod? – faggatom tovább.
– Mert szeretem őt – hangzik nagyon határozott válasza.
Azt hiszem, mára elég is szellemi muníciónak a négy és fél éves Domi őszinte válasza.

Szólj hozzá!


2019.02.17. 10:39 emmausz

Ez meg az, itt meg ott

Reggel még a jégvirágokat vakartuk a kocsiról, de a nap melege tavaszias időt generál. Kint az erkélyen balkonládában fagyott meg a tavalyi muskátli. Ősszel kellett volna írnom róla, mert akkor volt szezonja, de most jutott eszembe a téma. Mi is ez? Igazából nem nagy ügy.
Ősszel az idő zordabbá válásával párhuzamosan a muskátli levelei megbarnulnak, elszáradnak. Még javában virágzik a növény, de itt-ott megjelennek ezek az ellehetetlenült színű és állagú levelek. Szinte napi szórakozásom, hogy megszabadítom tőlük a növényeket. A maradék zöldben pompázik a muskátlitöveken, azt próbálva elhitetni, hogy megállítható a megállíthatatlan idő, és nem is a tél közeledik. Persze ez csak kozmetikázás, ami egy ideig segít fenntartani a látszatot, mintha…
Miközben tépdesem a leveleket, azon tűnődöm, hogy hányféle praktikával kísérelem meg jól karbantartani magamat. Testápolás, fésülködés, borotválkozás, kenőcsök erre meg arra, pirulák erre meg arra, kontroll-vizsgálatok, s ha nagyon megszorítanak: vérnyomás-ellenőrzés. És ahogyan peregnek a napok, mindenek ellenére időnként letépek magamról egy-egy elszáradt levelet… Nem is folytatom. Mintha egy kicsit hasonlítanék, hasonlítanánk a muskátlitövekhez.  
***
Ma egy szellőrózsát és a virág előtt felnyújtózkodó két bimbót nagyon fotogénnek ítéltem meg, de nem fényképeztem le (mobiloztam le), mert még azt hihetik, hogy fotózni járok a templomba.
***
A fiatalok a szép időre való tekintettel Solymárra mennek megnézni a várat. Nem is tudtam, hogy vár áll a településen.

Szólj hozzá!


2019.02.16. 10:17 emmausz

Békesség

Ma az evangélium Jézus második kenyérszaporításáról szólt Márk tolmácsolásában. Történt, ami történt, majd aztán hazaküldi a 4000 embert, „maga pedig tanítványaival bárkába szállt, és Dalmanuta környékére ment”. (Mk 8 9,10) Nem először hallom a részletet, és mindannyiszor nagy békesség fog el az utolsó mondat elhangzása után. Próbálom megfejteni. Talán a Dalmanuta szó csendes búgása teszi. Milyen szép szó ebben a formában. Ugyanarról a helységről van szó, mint amelyet másképp Magdalának hívnak. De a Dalmanuta név szebb*. A hagyomány szerint palesztin területen több ilyen nevű település létezett, melynek egyes vélemények szerint torony értelme van. Ez a Dalmanuta egyebekben a Genezáret-tó partján fekszik.
Még megjegyzem, hogy amikor a Dalmanuta szót meghallom, megjelenik előttem egy kékből és kék vízből álló táj, a vízen apró hullámok békésen ringatnak egy vitorlásbárkát, amolyan egyiptomi vitorlájút. Felejthetetlenül jelen van, él bennem.
Ami pedig a perikópát illeti, Jézus csodajelenete azonos hatású egy példabeszéddel. Itt a képi valóság a következő: A Mester tanít, a 4000 ezres tömeg kitartóan figyel. Rájuk esteledik, ő pedig az immár éhes tömeget megéteti a tanítványoknál lévő hét kenyérrel úgy, hogy tizenkét kosárnyi föle marad evés után. A jelenet jelentése mélyen él az apostolokban, és alkalomadtán előtör belőlük.
Ahogyan a néhány kenyérből nagyon sok lett, úgy Krisztus szentségi teste is sokaknak kiosztható, és az osztás az emberre van bízva.
De kiterjeszthető a kép tehetségeinkre is. Szeretetünk egész környezetünkre kiterjeszthető és kiterjesztendő is.
Így terjed közöttünk az Isten országa.
* A név asszociációi bennem: Dalmanuta: Danuta, Danusia lengyel lánynév – Dalmácia Horvátország tengerparti része – dalmata az ottani ember, de egy kutyafajta neve is. Szintén békés képzettársítások.

Szólj hozzá!


2019.02.15. 08:35 emmausz

Móra mire tanít?

Lehet, hogy nem is tanít, mindenesetre nyitogatja a szemünket. Memento c. vezércikkében lyoniakról emlékezik meg. A francia forradalom idején történt, hogy a gazdag Lyon nem örült annak, hogy a konvent a pénzére áhít. Egymásnak feszültek az érdekkülönbözés felei, amelynek az lett a vége, hogy a vörösgárdisták két hónapi ostrom után bevették a várost. A tízezer védőből a harc végére 110 fő maradt, őket is kivégezték. A házakat aláaknázták és felrobbantották. Lyont a földdel tették egyenlővé. A művelet 15 mó frankba került, és a kár, amelyet okoztak: 300 milliónyi. Egy egész nemzedéket kiirtottak, a fejeket, testeket a Rhône-ba dobták, amelynek torkolatánál évek múltán is embercsontokat találtak.
NB. A lyoni eset nem volt egyedülálló. A forradalmi hadsereg tábornoka, Turreau vezetésével hat hadoszlop indult meg, amelyek az egykori lázadók falvaiban, Vendée-ban módszeres tömegmészárlásba kezdtek. Ezek a „pokoli hadoszlopok” néven elhíresült osztagok több tízezer férfit, asszonyt és gyermeket öltek meg. A Vendée-beli mészárlásokat sok történész az első, modern értelemben vett genocídiumként tartja számon, melyet leginkább a katolikusság ellen folytattak.
***
Másutt megjegyzi a szerző, hogy „tudatlanság szüli a gyűlöletet, ezt a rettentően destruktív erőt, amely ma is szétrobbantással fenyegeti az egész társadalmat”. Van neki igazsága, bár szerintem az ismeretlentől való félelem mellett a bizalmatlanság és a „majd én megmutatom” üres ostobasága is jelen van. Ami inkább érdekes: Mintha megálmodta volna a jövőt. Ma is leírhatná. Magam azt kérdezem a FB-bejegyzéseket és kommentárokat olvasva: Mikor jön meg már az eszünk?
***
Megint máshol egy szimbólumról ír, a meg nem valósultság szimbólumáról, mely szerinte az el nem készült Duna-Tisza-csatorna, amelynek tervét folyamatosan hangoztatták. A terv az 1805-ben született Vedres István mérnök fejéből pattant ki, aki leírta tervét könyv formájában. A politikusok emlegették, de soha nem lett belőle semmi. Ferenc Józsefnek is azt mondták, hogy egyelőre csak terv, mire az öreg uralkodó lakonikusan megjegyezte: Kár.  Annál is inkább, mert közben megépült a francia Languedre-csatorna, a Szuezi, a Panama-, az orosz  Ladoga-csatorna és a német Elba-Keleti-tenger-csatorna.       
Utánanéztem, hogy mi lett a tervvel. Az az igazság, hogy nekikezdtek a megvalósításának, és máig 22 km készült el belőle. Hogy mikor lesz kész, arról fogalmam sincs.

Szólj hozzá!


2019.02.13. 21:09 emmausz

95 éve is

Móra 1924-es cikkeit olvasom
Az iridaceáktól a papilionaceákig c. cikkben megemlékezik egy szegedi zsidó rabbiról (Löw Immánuel), aki 1920. IV. 23-tól 21. jún. 11-ig tartó vizsgálati fogságban megírja ötszázötven oldalas botanikus könyvét (Die Flora der Juden), amelyet a kiskunfélegyházi születésű, New York-i rabbivá avanzsált Kohut Sándor finanszírozott, és amelyet Lipcsében nyomtattak ki. A vezércikk szerint a rabbi éppen 70. születésnapját üli január 8-án. Móra reméli, hogy a tervezett további két kötetét immár békében és nyugalomban, polgártársait tiszteletétől környezve, otthona lámpájának szelíd fényében írja meg.    
Ugorgyunk!
Egy anekdotát idéz, amelyet gyerekkoromban magam is hallottam: A tiszántúli városban a tiszteletes két szín alatt osztotta ki az úrvacsorát. A kelyhet ilyenkor éppen csak a szájhoz szokás érinteni, azonban az egyik magyar exet akart belőle inni, és az ajkai közé kapta a kehely szélét.
- Sok lesz már, bátyám – húzta el a tiszteletes a szájától az Úr vérét.
- De uram! – törülte meg a magyar a bajuszát -, sok ám itt a vétök is! (Hamvazóra 24. 3. 5.)
Újra ugorgyunk!
Megtintátalanítás c. eszmefuttatásában az észszerűtlen takarékosságot pellengérezi ki. Mint írja: „arról kellett volna rendeletet kiadni, hogy a tisztviselők hagyják el az i betűről a pontot. Az kétezer hektoliter tintát jelentett volna az államnak. Aztán rendeletileg törölni kellett volna a kettős mássalhangzókat, s végre eltiltani a pont és a vessző használatát.” Gimnazista koromban tanárunk, Medvigy Mihály ismerhette a cikket, mert – joggal – így fakadt ki: A cím végére nem kell pont. Azért döntöttek így az illetékesek, mert ezáltal jelentős mennyiségű tintát takarítunk meg a magyar népgazdaságnak.
Móra még ebben a cikkében kitér a bürokrácia elszaporodására is: „Csonkamagyarországnak háromszor annyi miniszteri tanácsosa van, mint amennyi volt Nagymagyarországnak. Csonkamagyarországnak száznál több helyettes államtitkára van, Csonkamagyarországnak négy pénzügyminisztere van és négy pénzügyi államtitkára.” (24. 6. 12.) Hasonló gondokat vetett fel az angol közgazdász, Parkinson is, amikor megírja (Parkinson törvényei), hogy a II. v. háború alatt kb. 800 tisztviselője volt a haditengerészeti minisztériumnak. A háború befejeztével, tehát békeidőben 1200 főre emelkedett a létszám! De az egykori élclapnak, a Ludas Matyinak is volt egy állandó rovata: Le a bürokráciával. Nem véletlenül. Rendszeresen cikkezett arról, hogy miféle felesleges munkák folynak a Bámexbumfértnél.
Ugorgyunk!
„A kés nagyon veszélyes szerszám. Nemcsak kenyeret lehet vele vágni, hanem embert is ölni, amire mintha a legújabb idők történetében is lett volna néhány példa.” (Monológ, 24. 6. 27.) Még hozzáteszi Móra, hogy ilyen alapon a tüzet se lehet gyufa formájában magunkkal hordani, mert városrészek éghetnek le az ostoba használatától.
Most mondjam azt, hogy ma is ez a helyzet?  Változtatni kellene azon a szokáson, hogy felnőttek az utcán folyamatosan kést hordjanak magukkal.
Mi a csodának?  
Persze palackot se hordhatnának, meg kalapácsot se, jégcsákányról nem is beszélve. Nagyon messzire vezet ez. Eljutunk a kézi lőfegyverekig. Azt aztán végképp ne hordjanak.
A palack békés célokra használható, a szerszám ugyancsak. Ám pisztollyal nem szoktak diót törni.
Az csak gyilkolásra jó.

Szólj hozzá!


2019.02.13. 07:33 emmausz

Környűlállások

Keltem 3- órakor. Aztán visszafeküdtem. Mondják, hogy az idős ember kevesebbet alszik. Hozzáteszem, hogy kivált, ha férfi. Ha a szükség úgy hozza, ki kell menni... az ágyból. Négykor aztán tényleg felkeltem, meginni egy élesztő kávét. Nem unatkoztam igazán. Kezembe fogtam a kisrádiót, mert este illetlenül megtagadta a műsorvételt. Rá kellett csatlakoztatnom a töltőre. Hajnalban a távirányítós autó is rám villogott. Így figyelmeztetett, hogy este elfelejtették a gyerekek kikapcsolni. Az autót ki, a számítógépet viszont bekapcsoltam.
Itt aztán jöttek a hírek és a vélemények.
Hírek. Elhunyt a tegnapi nap folyamán az a barátom, akivel először a parlamentben futottam össze,  s akivel utoljára a Kútvölgyiben. Én befeküdtem, ő hazament. Tegnap tényleg „hazament” az örök hazába. Isten nyugosztalja őt! Első találkozásunk alkalmával még nem tudtam, hogy utóbb feleségével kollégák leszünk.
Kicsi ez az ország.
A hírt megkaptam egykori közös főnökünktől is, aki közel az 50. könyvét adja ki. Címlapfotót keres a megajánlott monstrancia helyett: egy havas tájképet, harangtoronnyal és egy távoli templommal. Ilyen fotóm persze nincs.
Elgondolkoztam azon, hogy hogy is volna?
Száztíz kilómmal ki mernék-e merészkedni félcipőben a hóba, hogy fotózzak?
Nem mernék, ha csak nem kergetnének.
Van egy néhány haranglábról képem, de nincs a távolban templom, és nincs hó a tornyon – közbülső táj sincs.
Olyan fotósra volna szüksége, aki kirándul a hóba, s kedvére készít hangulatképeket téli tájakról.
K. üdvözöl Hawaiiból, ahol 13 óra múlva lesz hajnal. Ott töltik szabadságukat a téli  Massachusetts-et hátrahagyva.  
Megtudom még, hogy az MTA átstrukturálása is természetesen politikai aktus, ahol a gaz Fidesz ki akarja túrni a vele packázókat az akadémiáról.
Jaj, neked, szegény Magyarország, jaj, neked, szegény Európa! Jaj neked, szegény világ. Merthogy egy X.-edik anyag felveti a túlnépesedés rémét, aminek a megoldására nincs békés út.
Pedig volna: az egymással való osztozkodás. Ám, mintha inkább nyílna az olló a gazdagodók és a szegények között.
Vigasztalásomra szolgálnak a hajnal fényei. Azonnal ez jutott eszembe:…és Isten látta, hogy ez jó!         

Szólj hozzá!


2019.02.12. 05:11 emmausz

Parafrázis a Prédikátor könyvére

Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt:…” (Préd 3,1)
Ideje van a gyerekkornak, és ideje a felnőtt kornak.
Ideje a felnőttkornak és ideje az öregkornak.
Ideje van az összeköltözésnek és ideje van a szétköltözésnek.
Ideje van a kirándulásnak, és ideje van a hazatérésnek.
Ideje van az autózásnak, és ideje van a gyaloglásnak.
Ideje van a beszélgetésnek és ideje a hallgatásnak.
Ideje van a reggelinek, és ideje az ebédnek.
Ideje van a játékok szétteregetésének és a játékok összeszedésének.
Ideje van a szemetelésnek és ideje a porszívózásnak.
Ideje van a ruhák összepiszkolásának, és ideje van a ruhák kimosásának.
Ideje van a csendnek és ideje a hangicsálásnak.
Ideje van a játéknak és ideje a tanulásnak.
Ideje van a dackorszaknak és ideje van a belőle való kilépésnek.
Ideje van az olvasásnak és ideje van az írásnak.
ideje van a képek nézésének, és ideje a fotózásnak.
Ideje van a telefonálásnak és ideje van mások meghallgatásának.
Ideje van a hétköznapoknak és ideje van az ünnepeknek.
Ideje van az egymásra figyelésnek és ideje van a kikapcsolódásnak.
És így tovább, sine fine ad libitum
merthogy
„ideje van a születésnek és ideje van a halálnak” (Préd 1,2)
Továbbá ideje van földi életünknek, és ideje van az öröklétnek.
Akarom mondani – a halállal kilépünk az időből.
Ideje van hát az időből kilépésnek és ideje van a mérhetetlen intenzitású öröklétnek.  
***
Ecclesia semper reformanda. Hozzáteszem: Etiam Biblia semper reformanda. Az állítás nagyon igaz. Gondoljuk meg, hogy hányszor fordították le, hányszor változott a szóhasználat az idők folyamán, hányszor kellett újra értelmezni homályba vesz értelmű kifejezéseket. De ne menjünk messzire. Egy most elemzett kötetben hétféle bibliafordítással szembesültem.
Bible Gateway magyar fordítása,
görögkatolikus fordítás,
Békés-Dalos fordítás,
Károli-féle református,
Református új fordítású Biblia,
Káldi-féle Jeromos B.
Szent István Társulat Bibliafordítása.
A legújabb 2018-ban 8. kiadású SZIT Biblia elején hangsúlyt kap, hogy átdolgozott kiadás. Hogyne volna az. Ha csak a nyelvhelyességre, az elírásokra, a központozási problémákra gondolok, hogyne fordulhatnának elő ilyenek egy több mint ezer oldalas, sűrűn teleírt kötetben. És akkor még utalnom kell az eltelt több ezer évre. A nyelv élő, a leírt szöveg holt. Újra és újra az élő nyelvhez kell idomítani a szöveget, mert a szavak sok esetben jelentésváltozáson mennek keresztül.     

Szólj hozzá!