Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • Klári Bodó: Sajnálom, hogy elment. Nagyon szerettem őt. Nyugodjon békében. (2018.08.03. 21:48) Mi újság?
  • Klári Bodó: Kedves Mick! Remélem, a Kútvölgyi szórakoztató programjait hamar befejezed. Legyél otthon minél el... (2018.07.11. 20:22) Kútvölgyi
  • exbikfic: Talán a kiküldött tudósító csak akkor tud megszólalni, amikor hallja a stúdióból jövő mondat végét... (2018.07.09. 20:56) x y z α
  • MGracchus: En is Isten tenyeren vagyok, es ez a letezo legjobb, ami tortenhet velem. (2018.06.11. 08:42) Mi lesz veled, világ?
  • gond/ol/a: de épp a rettenetességek feldolgozása motivációjában látott valami majdnem rettenetest (emberi gya... (2018.05.30. 14:15) Még egyszer GULAG

Utolsó kommentek

  • Klári Bodó: Sajnálom, hogy elment. Nagyon szerettem őt. Nyugodjon békében. (2018.08.03. 21:48) Mi újság?
  • emmausz: Lehet, hogy megtette, bár váratlanul érhette a halál. R.I.P. (2018.08.03. 19:09) Mi újság?
  • Klári Bodó: T. Ákos egyszer azt mondta, hogy átadja az írásait a Széchényi Könyvtár kézirattárának. Nem tudom, létezik-e még ez a szolgáltatás és tényleg ott vannak-e az ő kéziratban maradt munkái. Kutatójeggye... (2018.08.03. 16:18) Mi újság?
  • Klári Bodó: Kedves Mick! Remélem, a Kútvölgyi szórakoztató programjait hamar befejezed. Legyél otthon minél előbb, jobb egészségben! (2018.07.11. 20:22) Kútvölgyi
  • exbikfic: Talán a kiküldött tudósító csak akkor tud megszólalni, amikor hallja a stúdióból jövő mondat végét - tehát ha még tovább beszélne az itteni műsorvezető, akkor azt is meg kellene várnia. Persze előz... (2018.07.09. 20:56) x y z α
  • Utolsó 20

2018.08.11. 23:15 emmausz

Visszanézve a felén túlról

Eddig hatszor álltam elé a kemónak. Hat alkalom, hat társaság, hatféle tapasztalat.
Hatból hatszor kaptam branült.
Négyszer azonnal talált, egyszer másodikra, utóbb három sikertelen szúrás után jött a sikeres.
Ötször jött hivatalos beteglátogató, egyszer nem.
Hatszor aláíratták velem, hogy nem tiltakozom a karszalag ellen. Ezek után
háromszor kaptam karszalagot, háromszor nem.
Három alkalommal megmérték a testhőmérsékletemet, háromszor nem.
Kétszer kértek székletmintát, négyszer nem.
Négyszer kaptam a kemó után egy tisztító fiziológiás oldatot, kétszer nem.
Hatszor megkérdezték, hogy a beszúrt branül nem csíp-e, nem szúr-e?
Ötször nem csípett, egyszer igen.
Mindig megkérdezték, hogy széklet, vizelet rendszeres, nem csíp-e, nem elszíneződött-e?
Mindig azt válaszoltam, hogy nem. 
Kétszer 16ml/óra , négyszer 15 ml/óra tempóban jött belém a vegyszer.
Akárhogy is: túl vagyok a felén.
Annyiszor eszembe jutott menet közben: Engem nem érhet közlekedési baleset, nem érhet váratlan halál, nem vihet el földrengés, sem más, mert akkor mi a csodának vetettem alá magamat ennek a hosszas eljárásnak.
***
Elolvastam I. Asimov sci-fijét a robotokról. Benne pontosan azt a leírást, amelyet évtizedek óta hordozok magamban. A sebesjárdáról van szó (voltaképpen többsebességes mozgójárda). Éppen ilyennek álmodtam meg, ahogyan ő is leírja. Olyan járószalagok ezek, amelyek egymás mellett mozognak, befelé haladva egyre gyorsabb haladást biztosítva. Aki nagyon le akar ülni, a szalagra rögzített ülőkéken még ezt is megteheti. Valamelyest örömmel tölt el, hogy ebben a vonatkozásban Asimovval kongeniálisnak mutatkozom.
Van itt vese – mondta a szabadulásra váró idegbeteg a halántékára mutatva.
***
Éváék elindultak Mo-ra.

 
 
  

  

Szólj hozzá!


2018.08.11. 10:45 emmausz

Circulus vitiosus

Azt írja VD, hogy a PET-palackok azért csak egyszer használatosak, mert savas kémhatásra mérgező részek válnak le belőle, és gondos tisztítás ellenére is baktériumok és penészfajták telepednek le a falán. Így egészségkárosító hatásuk jelentős. Ezzel szemben egészséges az üvegek használata és a fémkulacsoké is. Érdekelne, hogy azokon miért nem telepedik le a baci, továbbá, hogy az alukulacsról nem választ-e le nyomelemként alut a benne tárolt savas vagy lúgos folyadék.
M. Cavalli írja, hogy azért forrósodik a levegő, mert a hűtőszekrények, kiváltképpen pedig a légkondicionálók világszerte emelik a léghőmérsékletet. Ám én meg azt mondom, hogy ameddig nem emelkedett kóros mértékben a léghőmérséklet, addig nem használtunk légkondicionálót. A klímaváltozásnak szerintem sokkal több köze van az őserdők kitermeléséhez, és a szénerőművek fenntartásának. Ámbár minden mindennel összefügg.
Írva van, hogy „a város terének közepén és a folyó két partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek, s a fák levelei a népek gyógyítására szolgálnak” (Jel 22,2). Óhatatlanul ez merül fel bennem. A természet úgy van megalkotva, hogy automatikusan működjön, mint a schaffhauseni óra.  Ez erre jó, az arra jó. Ám az ember belepiszkált. Előbb óvatosan, majd a pénzhajhászás démonjától vezérelve egyre energikusabban. Most aztán nézhetjük, hallhatjuk, érezhetjük. Mert továbbra is minden mindennel összefügg. Pl. határtalanul kevesebbet vagyunk képesek felfogni a kozmosz működéséből, mint aki teremtette.   
Így aztán a műbe való belepiszkálásaink kontármód sikerülnek. A Teremtőhöz képest mi Mekk-mesterek vagyunk.
Ezeknek a beavatkozásoknak a kockázatáról olvashat a természettudományi lapokban és mellékhatásairól beszélhet a mérnökökkel, tudósokkal, de ne várjon tőlük sokat. A tudósok majd a tudományos lapokhoz utalják, a lapok pedig a tudósokra fognak mutogatni.

Szólj hozzá!


2018.08.10. 06:41 emmausz

Valakinek eszébe jutott

Valakinek eszébe jutott, hogy a taxikkal el kell torlaszolni a budapesti forgalmas utakat, meg kell bénítani a közlekedést a fővárosban, és így kikövetelni a benzinárak állami befolyástól független alakítását. (Sikerült)
Valakinek eszébe jutott, hogy a Hősök terét fel kell szórni vastagon homokkal, le kell zárni és Nagy vágta néven lóversenyt tartani a város forgalmas helyén.
Valakinek eszébe jutott, hogy futóversenyeket kell tartani a főváros közútjain, lezárva az autós forgalom elől a legforgalmasabb utakat.
Valakinek eszébe jutott, hogy az alsó rakpartot le kell zárni, és Red Bull repülős parádét kell ott tartani közlekedés helyett.
Valakinek eszébe jutott, hogy egy-egy hétvégén a Szabadság-hidat le kell zárni, és ott az érdeklődőknek bulit csapni elfoglalva a híd teljes szélességét és teljes hosszát.
Valakinek eszébe jutott, hogy parkolóórák felszerelésével nagy pénzt lehet kaszálni az autóval közlekedőktől, amiért azok valahol szeretnének megállni kocsijukkal.
Valakinek eszébe jutott, hogy az Óbudai-szigeten évente egy hetes fesztivált kell tartani óriási tömegeknek, óriási hangerővel az óriási haszon reményében, az óriási felháborodás ellenére.    
Nekem is eszembe jutott valami, de nem osztom meg.
Inkább általánosságban említem meg a régi igazságot, hogy a legőrültebb ötletekben van a legnagyobb pénz.

Szólj hozzá!


2018.08.09. 07:16 emmausz

Írás – képírás

Ha kicsit többet mozognék a világban, legszívesebben csak fotóznék, mert írás nélkül oly sok mindent elmondanak a fotók a világról. Meghökkentenek, elgondolkoztatnak, láttatnak, érzelmeket gerjesztenek, megmutatják a világ szépségét és esendőségét is. Elkalauzolnak sose látott tájakra, behatolnak a mikrovilágba, megismertetnek a társadalmi kérdésekkel, láttatják a gazdagokat és a szegényeket, megmutatják az egészségtől duzzadókat és az elesetteket, megállítják az időt egy-egy képbe jegecesítve a mozgó valóságot.
A fotósnak nem kell bajlódnia a megfelelő kifejezések megválasztásával, a szókincs helyes alkalmazásával, a helyes szórenddel, azzal, hogy meg ne sértsen senkit, de értsen mindenkit. A kép mesél annak, akinek értő szeme van. De mellbe vághat olyanokat is, akiknek éretlen szemük a nézésre. Ez jut eszembe, amikor szemem végigpásztáz a FB-on, és megannyi igaztalan megállapításon akad meg. Csak néhány az utóbbiakból.
- Valahol Dél-Amerikában (jó messze van, ugye) milicisták majdnem megölnek egy bátor főpapot, aki mégis ellenáll, akit mégse mernek lelőni, aki mégis misézik a romos templomban. Biztos, hogy dokumentumot látunk? Biztos, hogy jó, ha eltitkolják, hogy D- Am.-ban hol? Biztos, hogy igaz az eset?
- Moslék a kaja a kórházban. Onnan jöttem. Ehető és steril a kaja. Miért volna moslék az almaleves rakott hússal? Miért volna moslék a grízgaluska-leves resztelt májjal, rizskörítéssel, káposztasalátával, almával? Miért, miért?
- Miért kellene örülnünk immár évtizedek óta a főváros központjában tartott fesztivál zajának?
(Nem lesz-e sok lassan-lassan az örökös fesztiválokból?)
- Miért gondolja valaki, hogy OV pózol a török elnökkel. (Avagy minden politikus pózol, aki más politikussal közösen szerepel egy fotón?) 
 Egyébként én tehetek róla, hogy elolvasok megannyi sületlenséget. Vagy válaszolok rájuk, vagy nem, vagy elütöm egy-egy poénnal őket, vagy csak magamban ógok-mógok.
Lehet, hogy tényleg jobb volna csak képírással (fotó) foglalkozni, mint írással.       

Szólj hozzá!


2018.08.08. 13:10 emmausz

Korok és énekek

Az én gyerekkoromban úgy szólt az egyik nóta, hogy
Este van már, nyolc óra, ég a világ a boltban
sallárom, sallárom, ég a világ a boltban…
Mára – fájdalom – megfordult a szöveg, mert nagyot fordult a világ.
Ég a világ a bolt miatt. Mivel egy dolog számít csak a világ potentátjai szemében, a haszon, a világ megnyomorodik százféleképpen. A mammon dirigálja a pénzvilágot, az üzlet az üzlet, és ami ezen kívül van, tehát ami nem bolt, az magára vessen. egyik következménye ennek a világharácsoló tempónak az általános felmelegedés, ami miatt ég a világ a föld egyre több pontján. És ez rossz hír, nagyon rossz hír.
***
Megjöttem egy kórházi kezelésből. Mivel légkondi nincs, ki-ki úgy próbált segíteni magán a fojtogató hőségben, ahogy tudott. Vizes törölközővel, mások kisebb-nagyobb ventilátorokkal, léghuzattal. Egy pozitív hozadéka azonban vitán felül volt a kánikulának. A nem tudom honnan hozott ebéd levese jó meleg volt, a második fogás ugyancsak. Mi tagadás, a főtt étel melegen jobb.
***
Régóta hordozom a témát magamban. Az autónkban a beatmise korongja szól egy jó ideje. Sokszor előfordul, hogy Micáék gyermekeit, két unokánkat fuvarozzuk, a hatéves Levit és a négyéves Domit. Domikának kiváló hallása van, és szeret fennhangon énekelni (Levi is). Domi megszerette a Szilas Imre által komponált és előadott karácsonyi beatmise egyik tételét, az Agnus Deit.        
Feleségem meséli, hogy kiszállván a kocsiból az óvodához közeledve Domi rendesen fújta a magáét: „Isten Báránya, te eeelveeeszeeed a világ bűneit, te eeelveeeszeeed a világ bűneit, iiirgalmazz nékünk!
Ami jó, az jó (és aki jó az is jó).
A mise egyebekben több mint fél évszázados, több helyen énekeltük, többek között az apjuk is.  

Szólj hozzá!


2018.08.05. 10:26 emmausz

Szösszenetek

Vianney Szent János áldozópap egyszer így beszélt: „Fiacskáim!  Az embernek az a hivatása és feladata, hogy imádkozzék és szeressen. Ha imádkoztok és szerettek, íme, ez az ember boldogsága itt a földön. Imádkozáskor – ha helyesen történik – a fájdalmak eloszlanak, mint nap hevére a hó.”
Azért az idézet tőle, mert tegnap volt az arsi plébános emléknapja. Sírja is ott van, üvegkoporsóban fekszik, az idő nem kezdte ki a testét.
Mivel sokan viennei-nek ejtik a nevét, ez egyszer ide írom, hogy a franciák vianneinek ejtik. A tévedés ott lehet, hogy nekünk Wien közel van, bár az meg vínnek ejtendő, viszont a franciában az ai ejtendő e-nek az ia hangoztatva is ia. Még annyit, hogy maguk a franciák kedves közvetlenséggel Jean-Marie-nak hívják szentté lett papjukat.
***
Először jön a szent élet, és csak utána jön, hogy szentté lett – teszem hozzá a szavakkal játszva.
***
A Fülesbagoly c. lapban rejtvényfejtés után találtam még egy elfogadható poént. Így szól:
- Apu, vegyél nekem csokoládét!
- Nem veszek.
- Akkor legalább pofozz meg!
- Miért?  
- Mert akkor sírni fogok, és a mami vesz nekem csokoládét.
***
Fogyunk. „Elment” Sándor, elment most Gabi is a templomlátogatók közül. Emikét meg régen láttuk. Én meg megyek a hatodik kemóra, mert „Most jön a hatodik, most jön a hatodik, most jön a hatodik és meglesz aaa feeele”, ha kibírom a hőséget a kórházban.   
***
Egy Laci atya mára is: „Minden mások felé való megnyílásunk, megbocsátásunk és bocsánat kérésünk, önmagunk sebezhetővé tétele, arról árulkodik, hogy elindultunk az önkiüresítés, az alázat, a szeretetben való növekedés útján!”

Szólj hozzá!


2018.08.04. 05:25 emmausz

Hajnali órán

Jézus a farizeusoknak ezt mondja: „Este azt mondjátok, jó idő lesz, mert vöröslik az ég. Hajnalban meg: Ma zivatar lesz, mert az ég felhős és vörös. Az ég színéből tudtok következtetni, az idők jeleit meg nem tudjátok felismerni?” (Mt 16, 2-3) Nikodémusnak meg ezt: „A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.” „Hogyan lehetséges ez?” – kérdezte Nikodémus. Jézus így válaszolt: „Izrael tanítója vagy, és nem érted? Bizony, bizony, mondom neked: arról beszélünk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket. Ha földi dolgokról beszélek, s azt sem hiszitek, hogy fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek? Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van). Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,8-16) Utóbbi idézetből csak egy mondatot szerettem volna idecitálni (ha földi dolgokról beszélek, azt sem hiszitek…), de olyan szép és lényeges gondolatsort fejt ki Jézus, hogy nem tudtam elvágni.
A földkerekségre szakadt – talán még sose volt – hőhullám nem az idők jelei? A tévében naponta látjuk az erdőégéseket: szörnyű látvány. Mintha a pokol szakadt volna a földre. Az emberek immár Európában is megpörkölődnek az extrém forróságban.   
Mit tegyünk? Varga László püspök, (Laci atya) néhány nappal ezelőtt a megtérést ajánlotta. Így ír:  
„Miért vonzódtak a beteg, sérült, kiszolgáltatott, peremre szorult emberek Jézushoz? Mert arra a szeretetre, amelyet Ő hirdetett és élt, rá merték bízni magukat. Vajon miért nem vonzza őket Krisztus egyháza? Meg kell térnünk, nincs más lehetőség!”
Szedje össze magát, ember! – mondja a viccben Szent Péter a mennyben, akihez megérkezik egy taposóaknára lépett ember. Lehet, hogy az összeszedelődzködés ránk is vonatkozik?
***
Tegnap megnéztem a Harrach Péterrel készült ATV-beszélgetést. Érdemes volna statisztikázni, hogy a kérdezők vagy a kérdezett beszélt-e többet a bő félóra alatt. Érdekes volt látni azt a kitapintható különbséget, amely a dialógust folytató felek között tátongott. Elképzeltem, hogy miként álltam volna fel, ha nekem szegezik az első elhangzó pikírt véleményt. Ahogyan csőbe akarták húzni, ahogyan a tyúkszemére léptek, az nélkülözte az embernek kijáró méltóságot. Meglepően visszafogott és elegáns volt HP magatartása a rá zúduló vádaskodások közepette. Nem viszonozta a barátságtalan hangvételt.
Nemrég megemlékeztem arról, hogy mit tett Teréz anya, amikor a SZU-ba látogatott. Ide másolom emlékeztetőül: ’Teréz anya a Szovjetunióba készült tárgyalni. Amikor körvonalazódott, hogy hol fog megfordulni, elküldte egy emberét egy zacskó „csodás éremmel”... Elment a tárgyalási helyekre a megbízott és a kulcsembereknek adott egy-egy érmet. A tárgyalótermekben, még a Kremlben is, el-elszórt ezekből néhányat a szobrok mögé s hasonló helyekre. Aztán jött Teréz anya, és úgy hatolt a Szovjetunióba, mint kés a vajba. Tárgyalásai sikeresek voltak, rendje pedig megtelepedett az ateista birodalomban.’
Lehet, hogy Péternek is el kellett volna szórni néhány érmet a stúdióban?


     

Szólj hozzá!


2018.08.03. 07:29 emmausz

Mi újság?

„Vegyétek magatokra az Atyával való kapcsolatait édes "igáját" és tanuljátok meg Jézustól, miként kell erőszakmentesen, szelíden és alázattal jelen lenni a kapcsolataitokban!” – írja egy mondatos javaslatát Varga L. pp. Az alázattal való jelenlevés nem is olyan könnyű. Részben azért, mert könnyen hamis alázatként értékelhetik kapcsolataink, részben, mert kerüli ez a mentalitás a visszabeszélést, akkor is ha igaza volna, számol magában valameddig, és kussol. Nem jár érte elismerés, inkább ellenkezőleg.
***
Tagnap volt az év második nagy zuhéja itt Óbudán. Az eső után visszaállt a hőmérséklet 25 fokra, mégis muszáj volt átállnunk a bőrlégzésre, mert fullasztónak éreztük a klímát. T. megnézte az okostelóján, mekkora itt a relatív páratartalom. Ja, kérem, 91%-osnak mutatkozott. Így már egészen más. Egy kicsit belenéztünk az Újpest-Sevilla mérkőzésbe. A tévé előtt üldögélés is fárasztó volt ebben a párásságban. Igazán sajnáltam a fiúkat nemzeti hovatartozásuktól függetlenül, mert ők ebben a dunsztban futkorásztak a focilabda után. És ez nem embernek való.
***
Egyre sűrűbben teszem fel magamban a megválaszolhatatlan kérdést: Mi lesz veled, világ? Mi lesz veled emberiség? Nehéz válaszolni a jogos kétségekre. Pillanatnyilag fokozódik a forróság világszerte. Hogy megáll-e valaha, csak a jó Isten tudja. Remeg a föld, kitörnek a vulkánok, hatalmas felhőszakadások okoznak lepusztulást itt is ott is. Tűzvész elől menekülnek a népek. Meg a gerjesztett népvándorlás se akar csillapodni. Ehhez képest a politikai térben meglepően piti csatározásoknak lehetünk szemtanúi. Mintha a lényeglátás teljesen kiveszne az irányító emberekből. Persze nemcsak a nagypolitikán múlik a föld sorsa. Inkább mindenkin. Mert tennivaló van bőven, és magunkba kell néznünk, hogy mekkora az „ökológiai lábnyomunk”. Ennek a mérséklése a mi feladatunk.
***
tizenkét éve nyomom a netre posztjaimat meglehetős gyakorisággal. Tegnap ezt az emailt kaptam Deskétől: „Most látom, kvázi véletlenül, nem szokom nézni, mert ritka, - látom bejegyzéseidet a FACE-n.
ölel
d”
„Vannak” – válaszoltam. Hogyne volnának. Kb. hatezer poszt. Könyvtárnyi írás. Sorsuk az enyészeté. Tordon Ákosnál tett látogatásunk során emlegette: Vajon mi lesz a hatalmas mennyiségű kéziratának a sorsa az ő halála után. Évekkel ezelőtt elhunyt az író. Isten nyugosztalja. Többször eszembe jutott. Nem tudom, hogy mi lett írásos anyagainak a sorsa.
egyik könyvében A. de Mello írja: ötezer év múlva valószínűleg még a város se lesz meg, amelyben élsz… Hát igen. Ha nem változik semmi, alkalmasint a világ se lesz ötezer év múlva.
Isten tudja.     

3 komment


2018.08.02. 09:36 emmausz

Komoly és vicces

Komoly
VL pp. gondolata: „Jézus hív ma is, keressük meg hol lakik, térjünk be hozzá, és maradjunk nála. Pihenjünk meg a közte és köztünk lévő kapcsolatban. A kapcsolat az ima lényege!” 
Vicces 
Megvettem a Füles Bagoly-t. Mivel ócska poénok szoktak benne lenni, rákészültem egy előre kitervelt megfogalmazásra. Akarsz nevetni? - Nem fogsz. Ám találtam egy szellemes viccfélét, amit íme megosztok veletek.
Középkorú anyuka sétál két kamasz lányával. Találkozik volt osztálytársával.
- Ni csak! - bámulja a gyerekeket a volt iskolatárs. - Hát te is megöregedtél? Felnőtt lányaid vannak!
- Ugyan! Ők a férjem első házasságából születtek.
Néhány perces beszélgetés után elköszönnek egymástól.
- Anya! Miért tagadtál le bennünket?
- Dehogy tagadtalak! Hogy mondhattok ilyet? Hát nem én vagyok apátok első felesége?
*** 
Eddig idegeneket másoltam.
Írás közben megállt a szemem a komoly szón.
Kooperáció mintájára: Minden lepke, ami nem molylepke csak - ko-moly. 
***
Ha még eszembe jut valami, jövök.

Szólj hozzá!


2018.08.01. 10:46 emmausz

A hit übereli a tudást

A M. ért. szótárból néhány megfogalmazást idemásolok a hisz és a tud igékről:
HISZ
- a valósággal egyezőnek, igaznak tart (vél, gondol)
- igaznak, valóságosnak tartja azt, amit vki, vmi állít, amit vki, vmi közöl vele
- hitelt ad vkinek v. vmely közlésnek (Itt a második rész a fontos. Tudom, kinek hittem, írja Pál 2Tim 1,12)
- meg van győződve vkinek, vminek a létéről, lehetőségéről, erejéről, hatalmáról anélkül, hogy az tudományosan igazolható volna

TUD
- Vmely tényt, adatot, cselekvési módot közvetlen tapasztalat, helyes ösztön alapján, értesülésből v. tanulás útján értelmével felfogva eszében tart
- ismer, ismerete van róla, tisztában vele
- Tapasztalatból tud vmit; hiteles forrásból, az iratokból, levélből, az újságból; pl. tudja az egyszeregyet, a helyesírást 
- bizonyosra vesz, meg van róla győződve, hogy bekövetkezik. 
***
A tételt a szótár igazolja: „meg van győződve vkinek, vminek a létéről, lehetőségéről, erejéről, hatalmáról anélkül, hogy az tudományosan igazolható volna”. Ezzel elismeri, amit állítok, tudniillik, hogy sokkal bővebb azoknak a lehetőségeknek a köre, amelyek tudományosan nem igazolhatók, mint amelyek igazolhatók tudományosan. De még inkább alátámasztja az írottakat, hogy a sejtések megelőzik a tudást, vagyis a tudomány a jövőbeli sejtések igazolásával foglalkozik. A Pitagorasz-tétel már akkor is létezett, mielőtt a görög megszületett.
Először a tudósok hittek, volt egyfajta víziójuk (pl. Kopernikusz, Einstein), s csak utóbb sikerült igazolniuk állításaik helyességét. Ettől kezdve a dolog valóságosságába vetett hitük tudássá alakult.   

Egy népének mondja az Eucharisztiáról: „Hiszem ezt, ámbár elmémbe nem fér.” Az Eucharisztia valósága és még oly sok más vallási tétellel az elme nem tud mit kezdeni. De a keresztény Krisztust hitelesnek ismeri el, (itt most nem részletezem csak érintem, hogy miért – a róla szóló próféciák teljesülése, konkrét szózat: „Ő az én kedvelt fiam, őt hallgassátok”, Kr. tettei és tanítása egymással fedésben vannak stb.) „szegletkőnek” tekinti, mert ő nem téved, és nem téveszt meg senkit. Ezeken alapul a hitünk.
Természettudományos módszerekkel ezek a területek sohasem lesznek bejárhatók.
Ezért nem érti meg egymást a két szekértábor: az istenhívőké és az ateistáké. 
Mivel a remény hal meg utoljára, bízom benne, hogy egyszer oldódik ez a feszültség.  

Szólj hozzá!