Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

Utolsó kommentek

2019.04.09. 17:04 emmausz

Fő az egészség

Alig várom, hogy megkérdezd, miből van a lakásunkból a legtöbb, hogy rávághassam: papírzsebkendőből. Jószerével mindenki, hétből öten biztos, hogy nagy gyakorisággal fújjuk az orrunkat. Mondják, hogy rota-vírus. Nem tudom, igaz-e. De hogy hetek óta rotál, szervezetünket hol erősebben igénybe véve, hol alábbhagyva, az biztos. Mondtam is enyéimnek: Lassan patikát nyithatunk, annyiféle orvosság sorakozik a helyiségekben. Meg azt is megemlítettem, hogy milyen jó összeesküvés-elmélet bontakozhatna ki abból, hogy diverzánsok rota-vírussal fertőztek meg ezt, meg azt, hogy fogyjon a hasfájós, orrtágítós gyógyszer, a torokreszelés, az orrnyöször, a tüdőlötyögés, és minden egyéb nyavalya elleni szer, és megbénuljon az ország. De hát nincs így. Ezt fontos hangsúlyoznom, mert valaki még tényleg felkapja, és szélnek ereszti a nagy magyar kibertérben.
Inkább azt terjesszétek, hogy MINDEN KEGYELEM, ami a világban van. Ezért mindenki fejlessze ki antennáját a kegyelmek fogadására, mert ezzel tesz legjobbat saját magának és a világnak.   
Most M. fiú a tévében szerepel interjút vesznek fel vele egy hármas beszélgetés keretében.
Most ha hiszitek, ha nem, egy könyv korrektúráján dolgozom.
De hogy mindenki törje a fejét valamin, ideírom egykori hiányos tőmondatom mai megoldásaként a következőt. A kérdés, jól van ez így mondva, vagy másképp kellene? és hogyan?
A mondat tehát így hangzik:
„Azt, aki azt a táblát tönkreteszi – amire
az van többek között írva, hogy
az, aki eme hatóság által kitett táblát tönkreteszi,
az 150 000 Ft PÉNZBÜNTETÉS MEGFIZETÉSÉRE KÖTELEZTETIK,
 –, az tényleg 150 000 Ft pénzbüntetés megfizetésére köteleztetik.

Szólj hozzá!


2019.04.08. 12:38 emmausz

Térkép-e táj?

- Mi Kelenföld és Albertfalva határán éltünk. Kicsi gyerek voltam, amikor apa elvitt Pestre, a Rippl-Rónai utcába, ahol dolgozott. Majd hazaindított. Kisföldalattival mentünk a körútig, ott némi magyarázat után feltett a 4-es villamosra. Azt gondoltam, hogy a Petőfi-hídon megyünk át, és átszállok a 35-ösre, hogy a Kitérő megállóba vigyen. Meglepett, hogy a Margit-hídon találtam magamat. Le is szálltam Budán a tövében. Szerencsémre onnan indult a 9-es járat. Azzal indultam haza.  
- Gimnazista koromban Szentgyörgyi nevű művészettörténet-tanárunk egy alkalommal elvitt bennünket Kiscellre, megnézni az akkor már múzeumként fungáló trinitárius kolostort. Nem sejtettem azt, kérem, hogy annyiszor viszontlátom az épületet immár a Szent Margit-kórházból. Ma a 106-os buszból néztem rá az Árpád-hídról. Azt se sejtettem, hogy az 1956-os forradalom idején milyen harcok folytak ott, mert a magaslat kiváló stratégiai pont volt.
- Apropó Árpád-híd.  Nem tudtam azt, honnan is tudhattam volna, hogy egykor Óbudára költözünk. Pedig egy évig naponta utaztam dolgozni a hídon át Zuglóból az óbudai Goldbergerbe igyekezvén. Máskor meg Mécs László prédikációját hallgatni a Péter-Pál-templomba.
- Megint máskor átbicikliztünk Zuglóból Óbudára az Újpesti-hídon. Nos, nyomokban sem volt utalás arra, hogy itt lakótelep készül egyszer. A Nánási út mellett bolgárföldek (a maiaknak, zöldség termelő veteményesek) következtek egymásután.  
- Én nem tudtam azt se a Felszabadulás téri Jégbüfében fagylaltozva, hogy ki lesz a feleségem, hogy négy gyerekünk fog születni, és tíz unokánk cseperedik itt meg ott. Azt pláne nem tudtam, hogy a tér visszakapja korábbi, tisztességes nevét. Pedig visszakapta, és a Ferenciek terét mostanra szépen kicsinosították.
- Óvodáskorú lehettem, amikor elzarándokoltunk szüleinkkel Aquincumba (aprinkumba), és a patakon át- meg átugráltunk. Szedtük a pitypangot és sütkéreztünk a napon az amfiteátrum mellett. Honnan gondolhattam volna, hogy amikor megnövök, egykor az Aranyhegyi-patak szomszédságában fogunk lakni.
És most vissza a jelenbe.
A templom lépcsőin öt cserebogár kalimpált, tehetetlenkedett a hátára esve. Kérdés, hogy mit keres április 8-án a májusi cserebogár a Zaránd utcában.
Három napja meg az Ányos utcában álltam autóval a gyermekek orvosi rendelője előtt. Letekertem az ablakot. Azonnal berepült egy szúnyog.
Mit keres itt az május előtt?    
Lehet, hogy sürgősen át kell cseréltetnem a téli gumikat nyárira?

Szólj hozzá!


2019.04.07. 14:03 emmausz

Exportból visszamaradt

Ma tyúkhúsleves volt az ebédünk első fogása. Feleségem, a nagyi megkérdezte, hogy a sok húsdarabka és csontocskák, némi belsőség és a tyúk lábai megfelelnek-e nekem? Persze, hogy persze – mondtam, majd megkérdeztem, hogy csakugyan három szíve volt-e ennek a derék szárnyasnak, mert annyit látok a tányéromban. Nem – hangzott a válasz – korábbról maradt lefagyasztott aprólék része.
A maradt szó visszhangzott bennem egy darabig, majd kiegészült: „exportból visszamaradt”. Nofene. ez egy szocialista kategória. Kérdeztem 1984-ben született fiunkat, hogy mond-e neki valamit ez a szóösszetétel. Tagadólag intett.
Pedig valamikor az exportból visszamaradt pozitív kategóriának számított, mert fiatalkoromban minden jó minőségű termékünket megpróbáltuk külföldön valutáért értékesíteni. Ami exportból visszamaradt, az nagyjából jó minőséget jelentett, hiszen az exportban részt vevő termékek közül maradt itthon, mint mennyiségen felüli portéka. Másfelől azt is jelentette, hogy ami nem export minőségű, az gagyi. (Vö. Maris, jó neked a … is.)               
Nos, az én levesem tömény export minőségű csirke volt, export minőségű kapirgáló lábakkal, szárnyakkal, nyakkal. Tényleg finom volt.
Ami pedig a retrót illeti, honnan tudnák az y, z, alfa generáció tagjai, hogy mit jelentettek ezek:
- Leesett a tantusz.
- Megyek a postára, és tízszeres sürgősre meghívom a vidéki számot.
- Felhúzom az órát.
- Felhúzom a vekkert.
- Lejárt az óra.
- Csörgőre állítom.
- Leütlek, mint a taxiórát.
- Leteszem a kagylót.
- Bekurblizom a luxusautót.
- Telexet várok a cégtől.
- Megakadt a tű a lemezen.
- Szemfelszedés.
- Tönkrement a kérge.
- Kérek egy talpalást spiccvassal (Pálma-sarokkal vagy jancsiszöggel).   
- Seckojedno (a lengyel piac korából) hát még szabályosan írva: wszystko jedno.
- Mi az a lengyel piac?
- Mi az, hogy Trapper?
- Dongó motor drága kincs, jó ha van, de jobb, ha nincs.
- Országúton akar hálni, Berva-mopedra kell szállni. (Ha már nem telik Tündére, Komárra vagy Babettára.)
Na, ebből talán ennyi elég is.

Szólj hozzá!


2019.04.06. 13:47 emmausz

Van ilyen

Tegnap egy kis himnológus szösszenetet engedtem meg a szlovák himnusz tervezett kötelezővé tétele és a többi éneklésének büntetés melletti megtiltása ügyében. Nem tértem ki rá, de a magyar himnusz elénekléséért, ha az nem hivatalos alkalommal történt, 4000 Euró büntetést kell fizetni a tervezet szerint. No meg az amerikaiéért? No meg a volt Szovjetunióéért? No meg a lengyeléért? No meg a burmaiéért? De hát utóbbit ki ismeri, ki fog rá felfigyelni? Netán csak a magyar himnusz éneklésére csapnának le a törvény szigorával?
Nem néztem utána a hitelességének, de az alábbi szövegű magyar népdalnak a dallamára készült a szlovák himnusz szövege:   
Hogyha nékem (hogyha nékem) száz forintom volna,
Kilincsem is (kilincsem is) vert aranyból volna.
De mivel hogy nincsen, fából van a kilincsem,
Madzag a húzója.
Az én rózsám (az én rózsám) a falu legszebb lánya.
Hogy ne volna (hogy ne volna), hisz én vagyok a párja.
A nézését meg a járását, a csípőjének a ringását
Száz aranyért nem adnám.

A fáma szerint az ügy pikantériája, hogy a pozsonyiak az 1848-as forradalom letörése okán úgy megharagudtak a németségre, hogy az előzőekben mutatott népdal dallamára írtak egy gúnydal-szöveget, amelyet aztán széltében énekeltek. Magam ifjonti koromban nemegyszer hallottam a gúnydal szövegének első sorát prózában. Fogalmam nem volt róla, hogy a szöveghez melódia is tartozna, merthogy csupán az orrlógató emberre alkalmazták, mintegy biztatásul, hogy a szomorkodást akár be is fejezhetné.
Számos ilyen van. Pl. ha valakit nem akartak szembe dicsérni, akkor a Kogutovicz-féle Atlaszból idézték: „Nagy vagy, Csendes-óceán!” Ti. korábban Nagy-óceánnak hívták a Csendes-óceánt.
Ilyesfajta, azóta a divatból kiment szófordulatokkal éltek annak idején.
Ezek után ideidézem az interneten talált gúnydalocska szövegét:
Szomorú disznószar, de megrepedeztél!
Talán a napon sokat sütkéreztél?
Erre jön egy német,
Bánatában téged,
simára nyalogat!

Szólj hozzá!


2019.04.05. 16:43 emmausz

Közérzeteim

A szlovákok évekkel ezelőtt kiebrudalták valamennyi parkolóórát az országukból mondván, hogy alkotmányellenes a parkolásért pénzt szedni. Egy null oda. Őszinte elismerésem.
Most egy olyan törvényt kívánnak felterjeszteni, miszerint más népek nem hivatalos okokból énekelt himnusza tettenérés esetén euróezreket kelljen fizetni azoknak, akik ilyet merészelnek. Egy null visszavonva. Miféle sületlenség ez?  
Apropó. A szlovák himnusz a hírek szerint a magyar főúri kastélyokban játszott virágének, táncdal vagy induló, amely folklorizálódott. Remélem, mi nem akarunk a nóta valamennyi eléneklése után használati díjat felszámítani.
Mindezt azért írom, mert nem a múlton kellene rágódni annyit, hanem az őszinte békét keresni a jelenben. Ezért tartom sajnálatosnak, hogy egy ilyen képtelenség a politikában teret kapjon. Gondolatrendőrség mikor lesz világszerte?
Szeretnék derűsebb dolgokról fogalmazni, a politikai rémségek helyett.
Van egy jó hírem, meg egy rossz.
A jó, hogy beborult az ég. Hátha esik már egy kis aszályszüntető eső.
A rossz, hogy beborult az ég. Hidegfront közeleg, fejfájás ingadozó vérnyomás, etc.
Rossz, hogy a ház közgyűlését ma a lph.-ban tartják meg. 30 évig lakásokban üldögéltünk ez ügyben.
A jó, hogy első alkalommal nem veszek részt rajta. 3 évtizedig én bajlódtam a jkv-írással. Elég volt.
Rossz, hogy az egész kisebb-nagyobb család felső légúti betegséggel kínlódik, nátha, torokfájás.
A jó, hogy ma vettem toroktisztogató gyógyszert. Majd csak elmúlik.
Rossz, hogy tegnap nem vittem magammal a mobilt, pedig egy ház stílusa…
Jó, hogy a balkonrácson benézett egy árvácska. Gyorsan lefotóztam.
Jó, hogy nálunk laknak az unokák.
Rossz, hogy gyönyörű Rita szintén lebetegedett.
Jó, hogy istenadta biztonságban élünk. Így minden rossz jóra fordul.

Szólj hozzá!


2019.04.04. 06:24 emmausz

Posztpótló viccek

Ma egy nagyon komoly témát akartam felvezetni. Nem sikerült. Megette a gép. Talán nem jó volt a gondolatmenetem, merthogy semmi se véletlen. Mivel nincs erőm újra nekifogni összeszedni az eltörött gondolatcserép darabjait, inkább néhány viccet ollózok ide sebtében a rejtvényújságomból:
- A feleség feljelentést tesz.
- A férjem mindig megver!
- Milyen gyakran? - kérdi a rendőr.
- Ahányszor csak sakkozom vele.
***
Egy hamisítatlan favicc.
Robinson ezermester. Készít egy ládát. Majd azt kéri Péntektől:
- Hozz nekem egy lakatot, mert azt szeretném, ha lezárhatnánk ezt a ládát.
- Sajnos lehetetlen, uram.
Már miért lenne lehetetlen?
Mert ez egy lakatlan sziget, uram.
***
Egy ember orvoshoz megy, mert dagad a lába. A doktor ad neki egy tablettát.
- Várjon, hozok vizet – mondja a doki, és kimegy a szobából.
A beteg türelmetlen, s megunja a várakozást. Odasántikál a csaphoz, és beveszi a tablettát.
Az orvos visszatér egy vödör vízzel:
- Na, most szépen feloldjuk a tablettát, abban áztassa a lábát 20 percig.
***
Az abszolút valószínűtlen történet így kezdődik:
- Két részeg elmegy a kocsma előtt...

Szólj hozzá!


2019.04.03. 05:35 emmausz

Rügyezés

Gimnazista koromban barátommal kirándultunk a Budai hegyekben. Tavaszt volt. Hazafelé megtetszett egy vadgesztenyehajtás. Rügyező ágacska volt, és olyan erősen mézgás, mintha a mézesüvegből húzták volna ki. Letörtem, hogy hazavigyem vázába.
Zuglóiak lévén a 67-es villamossal jöttünk haza, a csapóajtajánál szívtuk a friss levegőt. Így érkeztünk el a Thököly úton a Mexikói úti kanyarig. A kanyarban megálló volt. De nemcsak a mi villamosunk állt meg a megállóban, hanem érkezett egy szerelvény az ellenkező irányból is. Mi elmerülten társalogtunk. Egyszer csak a szembejárat csapóajtajánál álló tinilány odakapott a rügyező ágamhoz, és egy mozdulattal kitépte a kezemből.
Mindkét járat elindult. A lány még mosolygott, mi meg vissza.
Hogy végül hogyan tudott megszabadulni a faág mézgájától, azt sose tudtam meg.
Ez a régi történés azért foglalkoztat, mert a Zaránd utcai vadgesztenye sor éppen rügyezik. Nagyon jó fotót lehetett volna készíteni a kipattanásra váró mézgás rügyekről, ha időben megkeresem a mobilomat, amivel újabban fotózom. De nem jöttem rá rögtön, hogy melyik zsebemben leledzik. Így hát kép nincs, csak szöveg van.
***
Április elsején este hallgatom a vatikáni rádió magyar adását. P. Vértesaljai tudósít Ferenc pápa marokkói látogatásáról. A híradás arról szólt, hogy a jó pápa teljes mellszélességgel a világ migránsai mellett áll, s nagyon elhibázottnak véli a tőlük való elzárkózást. Úgy értékelte, hogy aki kerítéssel elzárkózik a migránsáradat elől, az szeretetlenségéről tesz tanúbizonyságot, aminek rá nézve meglesz a böjtje. Ami meglepett, hogy korunk keresztényei elleni támadásokra reagálva is azt hangsúlyozta, hogy 300 éve a Katolikus Egyház is radikálisan járt el a más hitű emberekkel szemben: minden vallásnak megvannak a fejlődési szakaszai. Szó se róla: persze megvannak.
Azért nem akkora öröm, hogy gyilkolásszák hittársainkat, noha tudjuk, Krisztus előre megmondta: Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.
Mondják, hogy árnyalni kell az effajta közlést. Hát árnyalom.               
***
Napok óta keresem, melyik szöveghez tartozik, az „amit tetszik akarni”. Azt hiszem ehhez:
„Mindegy, hogy kuruc vagy labanc, amit teszik akarni, csak üssenek.” A kereskedő megfogalmazása, akit hol kurucnak véltek, hol labancnak, és mindig megkapta a magáét. Egyszer aztán a fenti módon fakadt ki.
De lehet, hogy Kern András előadásában hallottam a Halló, itt VasEdény? egyik mondataként.

Szólj hozzá!


2019.04.02. 05:15 emmausz

Valótlanul állítottuk…

Van abban valami álságos, ahogyan elhangzik – mint ma is – a jól ápolt tévébemondó szájából a sablonszöveg: „Valótlanul állítottuk, hogy…” A kellemes arcról nehéz elképzelni, hogy tudatosan valótlanul állított bármit is. De ha tényleg valótlan volt, ki a megmondhatója, hogy mikor mondanak valótlant, és mikor nem. P. Howard írja, hogy nem állíthatunk minden pofon mellé egy közlekedési rendőrt. A tévé kijelentései mellé sem állíthatunk bírói testületet, hogy ítélje meg, valótlan állítások-e a médiában elhangzó információk, vagy sem.
Bírósági testület…? Az se vizsgálja az igazságot, csak azt, hogy törvénybe ütköző aktus történt-e, vagy nem. Ha nem, attól még nyugodtan lehet egyébként valótlan egy állítás.
A bejelentés, miszerint „valótlanul állítottuk azt, hogy”-ról két vicc jutott eszembe.
Az egyik orosz. Azt írja a TASSZ, hogy Ogyesszában Chevrolet-autókat osztogattak. Ezzel szemben a valóság az, hogy nem Ogyesszában, hanem Vlagyivosztokban, s nem osztogattak, hanem fosztogattak és nem is Chevroleteket, hanem Zaporozseceket.
A másik elég közismert. A bíróság K. és G. közötti perben ítéletet hirdet. K. valótlanul állította, hogy G. egy tisztességtelen fráter, ezért bocsánatkéréssel tartozik, kinyilvánítva, hogy G. valójában becsületes.
Nomármost K. egy pillanatig gondolkozik, majd ekképpen kér bocsánatot: „ T. bíróság! G. egy becsületes ember? Már bocsánatot kérek…” – és széttárja a karját.
Hogy mikor hazudik a sajtó és a tévé, arról Szájer József nyilatkozott, aki szerint a brüsszeli képviselő kollegák nem hülyék, de ha a véleményüket mondanák, karrierjük kerülne veszélybe. Így hát azt mondják, ami megfelel a felsőbbségek kívánalmainak. Csak azt kérdezem meg, hogy akadt-e egyetlen helyreigazítás, miszerint a bürokraták valótlanul állították, hogy…
De talán nem ildomos a kérdés.
Inkább azt kérdezem, hogy a br.-i bíróság megítélt-e valaha is helyreigazítást követelő határozatot a mainstreamnak megfelelő, ellenben valótlan állítások miatt?
A kérdés költői.
Bocsánat. Valótlanul állítottam, hogy költői, a valóság az, hogy szónoki.
***
Gyorsan beszámolok arról, hogy álmomban születésnapom volt. Valahol kirándulhattunk, mert onnan megérkezvén üldögéltünk egy padon villamosra várva. V Péternek feltűnt, hogy jó kedvem van. Miután istenéltetett, megkérdezte, hogy vajon jövőre is ilyen jó kedv fog belőlem sugározni? Azt válaszoltam neki, hogy erre nincs garancia. Előbb meg kell érni. Az az alap. Arra jöhet rá a jókedv vagy annak hiánya. Fiatal lehettem, mert jelen voltak valamiképpen a szüleim, és idős lehettem, mert nagyon foglalkoztatott az, hogy meg kell érni a következő évfordulót.
Aztán felébredtem. Hogy álmomban valójában két esemény keveredett-e bennem, nem tudom. Mindenesetre ma nem születésnapom van, hanem házassági évfordulónk. Jó két emberöltőnyi időt töltöttünk egymással, s pusztán három év választ el attól, hogy aranylakodalmunkat megüljük. Talán ennek szólt az, hogy azt meg kell érni. Ezelőtt 47 évvel Piri firtatta, miért nem látszik rajtam a kicsattanó öröm, miért nem esz a fene? Valamit válaszoltam neki. Ő a házasság felől nézte a dolgokat, mi meg még esküvő előtt előttünk álltunk, ami nagy kaland. Kérdése egyebekben jogos volt.
Ez vérmérséklet kérdése is.

Szólj hozzá!


2019.04.01. 11:26 emmausz

Idő idő idő

Számítógépemen ez idő szerint ötféle pasziánsz játék van, a klasszikus Klondike, a Spyder, a FreeCell, a Pyramid és a TriPeaks. Játszottam, játszogattam velük, s ma mindegyikben elértem az ötödik fokozatra. Ez azt jelenti, hogy egyforma szinten művelem őket. Tartok tőle, hogy
a fokozatok száma végtelen, az én időm pedig véges. Hogy miért gondolom végtelennek a fokozatok számát? Egyszer egy számítógépes játékot játszottam, ami összeadta elért pontszámaimat. Azt gondoltam, hogy elmegyek százezerig, mert érdekelt, hogy mi fog utána történni. Hát az történt, ami az autóm km-számlálójával. Amikor elérte a százezret, tovább számolta a km-ket, ez meg a pontjaimat.
Akkor abbahagytam, mert az időm csakugyan véges.  
Osztoznia kell a pasziánsznak a mahjonggra szánt idővel,
az összes szoliter játéknak a posztok írására szánt idővel, 
a számítógép mellett töltött időnek az olvasásra szánt idővel,
ezeknek együtt osztozniuk kell a családi együttlétekre szánt idővel,
az együttlétekre szánt időnek az elmélkedésre, lelki összeszedettség és misére járás idejével,
a spiritualitásra szánt időnek a beváráslásra fordított idővel,
a felsoroltaknak az étkezésekre szánt idővel,
Az ébrenlét teljes idejének pedig az alvásra szánt idővel kell osztoznia.
Elvégre a napnak csak 24 órája van.
***
Már nyílnak a kertben a tavaszi virágok, és adódik a lencsevégre kapásuk esélye.
Ma megmakacsoltam magamat.
Nem fotóztam le közülük egyetlen szépséget sem.
Részben, mert tele van velük a FB-, részben, mert lusta voltam.
Az idei virágok is tökéletesek.       
Könnyű elképzelni őket fotó nélkül is.

Szólj hozzá!


2019.03.31. 20:10 emmausz

Gazdag hétvége

Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzik.” (Weöres) 
Ma szép idő van, csupa lomizás, tragacsok gyűjtik a hulladékot, mindenki menekül régi vackaitól;
a gyerkőcök vígan viháncolnak.
Ma lomtalanítás volt. A mosógépünkért garázshoz jöttek. Mire lementem volna segíteni, már el is szállították.
Mondom, mielőtt benéztem volna a garázs ajtón:
– Ezért a garázsért 150 dollárt adok.
– Csak ennyit? – kérdi feleség.
– Persze – mondom –, tudom, hogy nem érnek többet az őrzött vacakok.
A párbeszéd elhangzott. Néhány alkalommal a tévén megnéztük az amerikai garázsárverést. Általában 300-500 dollár között fogyott el egy-egy régi lomokkal megtömött garázs. Érdekes volt hallani, hogy az amerikai gyűjtők miféle vacakokat bálványoznak: Egy régi bokszmeccs plakátját, egy korábbi benzinkútreklámot, egy Coca-Cola neonfeliratot stb. Kell hozzá valamiféle megszállottság és annak a feledése, hogy az ember élete végén mindent itt hagy. Még az értékes cuccokat is, nemcsak a limlomokat.
Tegnap érdekes találkozón vettünk részt. Élmény volt a szokott emberekkel társalogni. Sajnos hamar a világon elharapózó meg nem értés és katasztrófák irányába sodródott a beszélgetés. De még ezt is figyelemmel hallgattam. Muszáj volt korrigálni az elhangzottakat. Mondván, hogy a keserűség abból fakad, hogy az ember felől nézzük a két létmód mezsgyéjén történő dolgokat. Ha Isten szemével látnánk, minden történelmi mozgás a helyére kerülne benne. Ő a hímzést színéről látja, mi meg fonákról. Ezért ez a látszólagos összevisszaság.  Még megemlítettem, hogy a krakkói Faustyna Kowalskának egyik jelenése alkalmával Krisztus értésére adta, hogy a világon minden dologról tud, és az ő akarata érvényesül a történésekben. Elhiszem, merthogy ő az alfa és az ómega, ő a kezdet és a vég. Nos, ezt is hangoztattam, csak azt nem tettem hozzá, hogy mindez a II. világháború kitörése előtt hangzott el. Én azért nagyon elgondolkoztam rajta: Hogy lehet ez az abszurd helyzet? Abban maradtam magamban, hogy az emberi gondolkozás számára abszurd, de az emberi gondolkozás nagyon is véges. Nem tudjuk miért, de valamiért éppen így kellett történnie a dolgoknak.
Nekünk meg ezt üzeni: Legyen békességetek énbennem, mert bár „a világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot”.  (Jn 16,33) Hát bízunk.
Krisztus üzen a világnak is, amely jelenleg úgy néz ki, mintha tövissel lenne koszorúzva körben, mondjuk az egyenlítő mentén. Hogy mit üzen? Az igazságtalanságok befejezésére figyelmeztet. Nekem valami azt súgja, hogy az egész világnak szól figyelmeztetése, amit egykor az őt bántó poroszlónak mondott: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha meg jól, miért ütsz engem?”
Mivel eszembe jutott a találkozás során, hogy nagy valószínűséggel égve maradtak az autóm lámpái, és ezért lemerült az akksi (megnéztem, és csakugyan), részemről itt vége is szakadt a találkozónak anélkül, hogy megbeszéltük volna, ki milyen gyógyszert szed, és miért.      

Szólj hozzá!