Mickey webnaplója

Mostanság a régi épületeket nem robbantják fel paxittal – talán a nagy porfelhők keletkezése miatt.  A modern technika a betonharapó ollót alkalmazza. Az alulról irányított harapófej úgy dolgozik a magas, bontásra szánt épületen, mint a zsiráf, amikor az akáciát legeli. Még valamelyest kinézetre is azt formázza. Meglehetősen látványos, amint bele-beleharap a betonfalba, és mázsás-tonnás darabokat tép ki az épületből. Mindig a széléről csipeget, egészen addig, ameddig az épület el nem fogy.
Valamiképpen a mahjong játék is hasonlóképpen dolgozik. Megpróbál képpárokat találni a lerakott piramis jobb és bal szélein, és addig-addig „harapdálja a párokat”, amíg el nem fogynak teljesen.
A memoryval ellentétben itt minden látszik, mint a terített betliben.
Csakhogy hetvenkét párt kell alkalmas sorrendben lebontani, eltávolítani ahhoz, hogy nyerd a partit. Ám a dolog nem egyszerű, hiszen a piramist alkotó képes kövek véletlenszerűen kerülnek egymás mellé.   
Friss fejet, nagy rutint, éles látást, kombinációs készséget kíván az eredményes munka, a sokismeretlenes egyenlet megoldása.
Sok esetben még az se elég, mert az esetek egy részében az eredményes játék objektíve lehetetlen.
***
Már Moszkvában is…
Az este terrortámadás volt egy rendezvényen. Hasonló, mint évekkel ezelőtt Párizsban. Több tucat halott, még több sebesült. Nyugodjanak békében! Illetve utóbbiak gyógyuljanak meg mielőbb.
***
Este magyar-török meccs. M. kivitte legénykéit életük első stadionélményére. 10.45kor indultak haza. A meccsen részt vett Novák Katalin is férjével együtt.
Remekül támadtak a törökök, remekül védett Gulácsi. A 11-est Szoboszlay bevarrta. A második magyar gól érvénytelenítve les miatt.
Beigazolódott Besenyő Pista bácsi igaza: A labda soha sincs jó helyen.
Még a kakukk is kigurítja, mert a hálójában sincs jó helyen.
***
A nap híre: Elhunyt Simon András grafikus művész. Élt 66 évet. Nyugodjék békében.

Móricz Virág írja:
Amikor apjának írói jubileumát tartották, M. Zsigmond a laudációra ezt válaszolta: »El fog jönni az idő, amikor Európa testéről lehullanak a mondvacsinált politikai, gazdasági korlátok, s akkor ez a föld összekötő kapocs lesz Kelet és Nyugat között. Ha a magyar okos, erős felvilágosodott nép lesz, akkor ebben az Európában a magyar népre igen nagy szerep vár.« (in: Apám regénye)
Ebben a kijelentésében Móricz Zsigmond prófétának bizonyult.
Jóslata napjainkban beteljesedni látszik.
Ha nem sodródik háborúba a megkergülni látszó Európa, akkor valóban megvalósulhat az ország összekötő kapocs jellege, szerepe.
***
Kelenföld szélén az Albert u. 139-ben laktunk 1956-ig. A 137-ben Sanyi barátunk lakott, meg a Simonyiék. Apjuk tréner volt, aki az átkosban is járta a világot. Két lánya közül a nagyobbat Gabiknak, a kisebbet Jutkának hívták. Történt, hogy az ablakuk alatt játszottunk.
A lányok kinéztek az ablakon, és eldicsekedtek vele, hogy a papa, (Gábor) tánczenei hanglemezt hozott Ausztráliából. Rögtön be is mutatták a rajta levő két számot. Mind a kettőnek emlékszem a dallamára, noha nem világslágerek.  Ez egyik:
mldtmldtmldtmlll :II mfrtrmdldrtsitd mldtmldtmldtml
a másik:
sdrmrmrmrdlsldstrsdm sdrmrmrmrdlsldsssffmmrrd dlfdflfmfsfmfs sdrmrmrmrdrmrmrmrdml lssffmmrsfils sdrmrmrmrdlsldstrsdm sdrmrmrmrdlslds ssffmmrrdsssffmmrrd ddd
Nincs semmi jelentősége azon kívül, hogy a nóták meghallgatása óta hetven év telt el, s dallamukat valahogyan megőriztem. Talán, mert olykor-olykor felidéztem őket magamban.
***
…és egy gyászhír.
T. közli, hogy 76 éves korában elhunyt  Gyenesei István.
Rákbetegség győzte le.
Közeli kapcsolatban álltunk egy időben egymással, a szomszédaink voltak.
Tevékeny ember volt István.
Isten nyugosztalja!

- Valaha olvastam a Tibetet kikémlelő Sven Hedinről, akit elkaptak a tibetiek és megkínoztak. Meghurcolásának igen érzékletes leírását adja könyvében.    
- Majd találkoztam egy balatoni vihar olyan reális elbeszélésével, hogy magam is ott éreztem magamat az imbolygó csónakban, amely egy éjjeli viharban cikázó villámok és nagy hullámzás közepette vágott át délre. Bernáth Aurél rögzítette gyerekkori élményét az Így éltünk Pannóniában c. kötetben.
- Ami pedig a szomjhalál közeli állapot láttatását illeti, verhetetlen Antoin de Saint-Exupéry, aki mindezt megmutatja  Az ember földje, A sivatag szívében c. fejezetében.
- Korunk gyalázatát két író is előre veti: A. Huxley a Szép új világ c. kötetben, és Orwell az 1984. c. regényében.  Utóbbi címét úgy kapta, hogy az író 1948-ban írta meg művbét s csupán egy számcserét alkalmazott, amikor a kötet címéről döntött. Véletlen-e, vagy számmisztika, hogy az első Internacionálé 1864-ben ült össze. Orwell kisregénye, az Állatfarm csak ráadás.
- Éles képet rajzol a francia hadifogság lakói életéről A fekete kolostor c. regényében Kunz Aladár.
- Vadromantikus életét mutatja meg nekünk Faludy György: Pokolbéli víg napjaim c. kötete.
- Kenneth Roberts: Az észak-nyugati átjáró c. könyve a túlélés irgalmatlan nehéz voltát mutatja meg.
- A Biblia az immanens és a transzcendens világ kettős-egy voltát igazolja.
Irwing Stone: A nap szerelmese. Van Gogh életregénye.
Antoin de Saint-Exupéry. A kis herceg. Alapkönyv az emberi méltóság megélése.
Még rengeteg hasonlóan karakteres kötet van, ez egészen bizonyos, de most ezek jutottak eszembe.

Valamikor a múlt században Horn Gyula a világ atomarzenáljáról beszélve azt mondta, egyesült robbanóerejük 47-szer szét tudná vetni a világot. 
Hogy most hol tartunk, nem tudom.
Egy kimutatás mutatja, hogy az egyes országok mennyi nukleáris töltettel rendelkeznek:
Oroszország             1458
USA                           1389
Egyesült királyság     120
Kína                             350 
Franciaország            280
Pakisztán                    165
India                            160              
Izrael                             90
Észak-.Korea                20    nukleáris töltettel rendelkezik.
1961-ben robbantották fel a SZU-ban a Cár bombát, amely 3000-szer erősebb volt a Hirosimában ledobottnál. Mint megjegyzi a közlő, a robbantástól 900 km-re eső településen is törtek be ablakok.
Most már a háborúval való fenyegetődzés miatt csupán az a kérdés, hogy ki győzhet egy nukleáris háborúban?
Aki hússzor tudná elpusztítani a földet, vagy az, aki csak ötször?
A világnak elment a józan esze?
Mintha…
...vagy talán mégse???

Vettünk egy háromszemélyes kanapét, amely kétszemélyes ágyként is üzemelhet. Megszámoltam, 22 csavarral lehet összerakni, plusz a hat láb is csavarral illeszkedik a bútorba.
Dicsérem az eszemet, hogy egykor egy vékony imbusz-kulcsról lepattintottam a derékszög egyik felét, s így kaptam egy fúrógépbe fogható csavarozó szárat. Géppel sokkal könnyebb volt a csavarokat a helyükre rángatni.
Amiért írok az összeszerelésről, annak mégsem ez az oka.
Hanem az, hogy miként a LEGO-játékokhoz, az IKEA-bútorokhoz is kapunk egy útmutatót, amely lépésről lépésre megmutatja az egymásután következő munkafázisokat.
Az építőkocka-elvet követve készül el a lapra szerelt bútor.
Nem kell értened semmit, nem kell azon fantáziálnod, hogy hogyan fog majd összeállni a mű, csupán egy dolgod van, követni az eléd pakolt előírást szépen, sorban.
Nemde ezt az elvet sugallják társadalmi méretekben (sőt globális méretekben) a PC-beszéd kitalálói?
Nem kell neked értened semmit, csak követni a politikailag korrekt kategóriákat. Majd felsőbb szinten meghatározzák, hogy hogyan gondolkozzál az élet legfontosabb kérdéseiről.
Apelláta nincs. Aki nem áll kötélnek, az megnézheti magát.
Módszerük tényleg az építőkocka-elv.
Lépésről lépésre kívánnak elnémítani mindenféle ellenvéleményt.
S egyszer csak azon kapod magad, hogy a normalitás megfogalmazásai előbb-utóbb szitokszónak számítanak.
Csak kérdezem: Láttál-e már szülő férfit?

Ma Tömörkény Istvánnak adom át a szót. A mai poszt az ő munkája:
A rókusi szappanos és az angol
Tudni illik, vagy legalább illenék, hogy Somorjai Nagy Péter uram annak idején a Rókuson lakott, és főzte a szép szegedi szappanokat békességgel egész élete sorában. Mikor megvoltak a táblák, ládákba tette, s elküldte Angolországba James With úrnak, aki viszont eladta az ángilis népnek valamennyit.
(Valóban sajnálni való volt ez a drága sok szép szappan, azonban hát hadd mosakodjon tisztára az a kormos nép is.)
Történt azonban, hogy James With eljött egyszer Szegedre, megnézni, hogy mint készülnek ezek a csodálatos szappanok itten Ázsiában, amelyekből, íme, Somorjai Nagy Péter uram szép fordított elejű kis házat épített a Rókuson, James With úr pedig nagy hétemeletes palotát Londonban.
Eljött, és Somorjai uram igen szívesen fogadta. With úr átnézte az egész házat, s tetszett neki nagyon, különösen hogy a kéményhez oda van drótozva a gólyafészek.
Azután bement a szappanfőző műhelybe, s kivette a zsebéből a jegyzőkönyvét.
-    Mondja csak, Somorjai Nagy Péter uram, mennyi zsiradékot vesz a szappanhoz, hogy az ilyen világra szóló finomságú lészen?
Somorjai Nagy Péter uram lassan húzta föl a homlokára a ráncokat, gondolkozott, s csavargatta a pipája szárát a makkjában.
-    Hát – mondá –, hát csak csak éppen annyit amennyi dukál.
With úr pontosan följegyezte.
Aztán tovább kérdezte:
-    Hát aztán szódát mennyit tesz közé?
A szappanos újból gondolkodóba esett, hogy ugyan mint is adhatna becsületes feleletet e derék ángilusnak.
-    Szódát ugye? Szódát? Hát az pedig éppen csak annyi adódik bele – s ügyelve, lassan ejté ki a szavakat – amennyit a szappany megkíván…
With úr jegyzett, s föltette a harmadik kérdést:
-    És azután, mondja csak kedves Somorjai Nagy Péter uram, meddig kell főzni a szappant?
No erre a kérdésre aztán igazán nem nagy mesterség felelni. Jókedvűen ütött a jobb kezével a levegőbe Somorjai Nagy Péter.
-    No hiszen – mondta nevetve –, az még éppen mögmutatja maga magát…
With úr ezt is beírta, s boldogan távozott, magával vivén a szegedi szappan készítésének a titkát.
Eddig tart a történet, amelynek szintén kettős haszna van, akárcsak az ezópusi meséknek, mert íme, az is megmutatja, hogy milyen röviden intézték el főbenjáró dolgaikat azok az emberek, akik ötven évvel ezelőtt éltek.
(in: Szegedi Napló, 1893. márc. 24.)
PS.: Bevallom, Móránál kerestem emlékezetemben, mert megfogott az angol precizitásra és a magyar képes beszédre való predesztináltsága. Persze hiába, merthogy a szerző Tömörkény. A nyugati nyelvek korrekt módon fogalmaznak és mérnek. Ezer gramm kész szappanhoz kell… a magyar nem ilyen. Hogy miből mennyi kell, az mögmutatja maga magát. Az eredmény itt is, ott is jó szappan.  
: )

Kis fantáziával az Eucharisztiára vonatkoztatható az első kettő.
„…hogyha eljössz hozzám,
Kis szobámba eljön a fény.
Felejtem azt, hogy
Lakosztályom kissé szerény.
Nem látok már semmit,
Mert téged nézlek csupán,
És arra kérlek, gyakran jöjj hozzám!
…
Egy albérlet az emeleten,
Csak ez van, s te vagy nekem.
Mert hogyha eljössz hozzám
Kis szobámba eljön a fény.
Felejtem azt, hogy
Lakosztályom kissé szerény.
Nem látok már semmit,
Mert téged nézlek csupán,
És arra kérlek, gyakran jöjj hozzám!
Csak arra kérlek, mindig jöjj hozzám!”
(Dobos A.  Albérlet az emeleten)
***
„…Itt jársz már az én utamon.
Többé nem visz el senki tőlem.
Nem válunk el, mint kövek a vízparton.
Nem jöhet soha más.
Nem érhet csalódás.
Te vagy az, aki kell.
Aki kell énnekem.
Maradj velem!”
(Dobos A.: Kövek a vízparton)
***
„Néked hódolok, Krisztus, dicső király
Ujjongj, dalolj, szívem, imádjad őt!”
 (Karizmatikus énekszöveg)

Életem egyik meghatározó élménye a Baross utcában ért utol,
amikor átéltem, hogy jól érzem magamat a bőrömben. Mert
van feleségem,
van családom
van munkám
van lakásom
van egy használt autóm
van kicsattanó egészségem
van mit a tejbe aprítani
van jó közérzetem.
Élek mint Marci Hevesen
Élek, mint hal a vízben
élek és élünk.
Húsvét táján hívőként hasonló jó érzéseknek kell átjárnia.
Van értelme az életemnek
még van közös életünk
már van tizenegy unokánk
felettünk a jó Isten.
Van bennünk hit
Van reményünk
Van bennünk empátia
Van szeretet is
Van szószólónk.
Van közbenjárónk.
Van  perspektívánk
Van örök életünk
Van megújulás a természetben.
Spirituális bőrünkben is jól érezzük magunkat.