Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más l... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • gond/ol/a: Váli Dezső? (kapott egy verskötetet, ,,nem lányomtól de az övét!) izgulok, ott végezte-e :) Egyébk... (2018.11.07. 16:45) A könyvekhez való rendetlen ragaszkodás
  • gond/ol/a: Igen, ez a mit hagyunk itt gondolata.... hogy mi lesz velük, már nem rénk tartozik :( Mi azlrt csa... (2018.11.06. 09:52) Megfontolások
  • emmausz: Ma már létezik olyan műszer, amelyik automatikusan megmutatja, hogy hol lehet eredményes a branül ... (2018.11.03. 04:56) Írástudó képmutató
  • emmausz: Így valahogyan. Most jöttem haza az utolsó kemóról. Mi tagadás, elég volt! (2018.11.02. 09:43) Szó-lok

Utolsó kommentek

  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más lapok esetén meg kell tanulni amazok szókincsét, sőt észjárását is, ha boldogulni akarok. Mivel golyó... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • exbikfic: Tekintve, hogy a keresztrejtvények kérdései rengeteg azonosságot hordoznak, egyáltalán nem csodálkozom, hogy észre se vetted, hogy ugyanazt a lapszámot fejted. Én azért szoktam le a vonatozós idősza... (2018.11.15. 08:54) Kellő öniróniával...
  • gond/ol/a: Váli Dezső? (kapott egy verskötetet, ,,nem lányomtól de az övét!) izgulok, ott végezte-e :) Egyébként van egy olyan érzésem, hogy csak győzködöd magad.... (2018.11.07. 16:45) A könyvekhez való rendetlen ragaszkodás
  • gond/ol/a: Igen, ez a mit hagyunk itt gondolata.... hogy mi lesz velük, már nem rénk tartozik :( Mi azlrt csaj hagyjuk!!!! (2018.11.06. 09:52) Megfontolások
  • emmausz: Ma már létezik olyan műszer, amelyik automatikusan megmutatja, hogy hol lehet eredményes a branül beültetése. De mi még nem tartunk ott, hogy alkalmaznák. A nővérkék tapasztalatára kell hagyatkoznunk. (2018.11.03. 04:56) Írástudó képmutató
  • Utolsó 20

2018.11.12. 09:43 emmausz

Fél pohár vizem

Hízzak, vagy fogyjak? (Hízás a gyógyulás jele, fogyás a túlsúly miatt egészségesítene.)
Olvassak vagy kiránduljak?
Vegyek könyvet, vagy szabaduljak meg a még meglévőktől?
Hallgassak-e zenét, vagy játsszak magamnak?
Írjak-e vagy inkább töltekezzem mások írásaival?
Menjek fotózni, vagy inkább itthon maradjak?
Cseréltessem le a nyári gumikat, vagy várjak még, hátha kánikula tör ki. Nem lehet teljesen kizárni.
Lapozgassam a FB oldalakat, vagy inkább magam gyarapítsam feltett anyagokkal?
A tévé előtt üljek vagy a rádió mellett?
Megdaráljam-e a mákot vagy egyéb lesz ebédre?
Jól vagyok, és örökké fogok élni, vagy soroljam egészségem csököttségeit?
Abbahagyjam-e az orvosi kontrollokat, vagy holtomig vessem alá magamat a vizsgálatoknak?
Idegesítsem magamat a politikai bűntettek valóságával, vagy tudomást se vegyek róluk?
Vitatkozzam-e azokkal, akikkel nem értek egyet, vagy engedjem el a másféle vélekedés izzadmányait.
Vegyek-e hallókészüléket, vagy fogadjam el, hogy körülöttem elcsendesül a világ és ritkulnak az infók.
Cseréltessem le szemüvegemet, vagy várjam meg, míg hályogom nem lesz, s akkor rendezzem?
Találjam ki, hogy mit kezdjek szabadidőmmel, vagy kérjek ötleteket a hasznos időtöltésre?
Fizessek a rejtvényújságért, vagy kérjek lektorálási munkákat?
Pio atya szerint nem kell félni az Istentől, a Bölcsesség k. szerint a bölcsesség kezdete az istenfélelem.

Szólj hozzá!


2018.11.11. 10:29 emmausz

Ahány ház, annyi mondás

Mivel napok óta ködös az idő, arra gondoltam, hogy megosztom veletek a ködöt tartalmazó közmondásokat. Meglepetésemre a nagy könyvben csak hármat találtam ezekből Egy közismertet: Köd előtte, köd utána (utalva vkinek a gyors távozására, vagy arra, aki nyomtalanul eltűnt).
Aztán két kevéssé ismert: Belepte a köd a szemét (részeg). És
Nekidőlnek, mint kajáriak (pilisiek, acsalagiak stb.) a ködnek (esztelenül látnak hozzá vmihez).
De legalább Karinthy írt volna néhány szellemes közmondást. Pl. Ködre akasztotta a bundáját.
Ám ő csak balkáni közmondásokat írt az Így írtok ti c. kötetébe.  Mindjárt kettőt is:
Tetvestől ne kérj kucsmát.
Aki megveszi a házat, megveszi a poloskát is.
Azért tovább próbálkoztam, nem sok sikerrel.
A homály szóra csak egy találat akadt: Ha ma homályos volt, holnap felderül (bízzunk a jövőben).
A párásságra is csak egyet találtam. Kiadja a páráját (kimúlik).  
Igaz, hogy előtte ez áll: Párját ritkítja (nagyon kevés hozzá hasonló van). [Nekem a házastársa idegrendszerét pusztító ember képét rajzolja meg ez a mondás.]
Ott olvasható aztán még egy másik mondás is: Sose telik be, mint a papzsák (kielégíthetetlen ember).
Magunknak azt üzenem: ne legyünk papzsákok. Elégedjünk meg ennyi közmondással.    
Már ez is sok, mint a rosta lika.
PS.: Hogy fordulhat elő, hogy a fenti vastag kötetből hiányzik, ami pótlólag jutott eszembe:
Eltűnik, mint szürke szamár a ködben.
(Benne van, de csak a szamár címszó alatt.)
Így hát köddé vált egy rövid időre.

Szólj hozzá!


2018.11.10. 11:25 emmausz

Egy s más

Hogy hanyatlok, rendben van, de már a FülesBagoly se az igazi. Meg akartam jegyezni, hogy a lapban különféle rejtvények bal oszlopának 13 betűs kitöltőcskéjeként a helyes beírandó valami háromszor is azonos. Mondjuk: KATONAZENEKAR. Ennél több spirituszt képzeltem el a rejtvényalkotóktól. Ha a monotónia a szempont, akkor legegyszerűbb volna, ha minden rejtvénybe az abc betűit kellene sorban beírni. Helyes megoldás esetén a betűsor Zs-re végződne.       
Ennél több is telik, telne, ha nem gyepesedett volna be a fejük az alkotóknak.
***
Tegnap megjelentek az unokák. Örültek nekünk, és örültünk nekik. Hihetetlen játékosság rejlik meg bennük. Minden megmozdulásunk alkalmas arra, hogy örüljenek. A személyes odafigyelés meghatározó módon beléjük van táplálva. Rájöttem, hogy nagyon bírják a szójátékokat, a néhány mondatos, fantáziájukra ható jelenetek felvillantását. Sokat nevetnek a helyzetkomikumokon, a meglepetésszerű dolgokon, szavakon stb…
Erre magam nagyon is kapható vagyok, így hát sokat nevetünk. Hanem a számítógépes mesefilmek teljes fantáziájukat leköti. Ha uzsonnáznak, megáll a kezükben a szendvics. Megfeledkeznek róla. Tegnap L.-nek elmeséltem, hogy a Királyok útján rohant végig egy vaddisznó. Valaki a kocsijából levette a nagy futást. Mire ő: Nézzük meg. Ám miközben kikerestem a videót, már egy mesefilm ragadta meg a fantáziáját. Nem látta végül is a vaddisznós videót.
***
Tegnap haza kellett szállítaniuk a tancuccaikat a gyerekeknek. L. elsős. Teljesen megtelt a hatalmas hátitáskája. Egy szamárnak elég lett volna cipelnie. Valami nincs rendben ezzel a mértéken felüli terheléssel.   

Szólj hozzá!


2018.11.09. 10:48 emmausz

Várakozások

Vártuk, hogy Fagor típusú mosogatógépünket megjavítsa a kihívott szerelő.
Vártuk, hogy az elnyúlt gumitömítés helyett egy újjal megjelenjen. (Mindhiába.)
Vártuk, hogy akciósan megvehessünk egy csereszabatos másik gépet a csak körülményesen használható Fagor helyett.
Vártuk, hogy kiszállítsák.
Vártuk, hogy kijöjjön a szerelő.
Vártuk, hogy bekösse az új gépet.
Vártuk, hogy elinduljon a program.
Vártuk, hogy vadonatúj Gorenje mosogatógépünk dolgozni kezdjen.
Vártuk, a garanciális szerviz szerelőit.
Most hát várunk…
Lehet, hogy csak mi nem értünk hozzá, mindenesetre valami akadályozza a tökéletes- és tökéletesen más gép működését.
Ami örök, az az, hogy egyik mester szidja a korábbit,
hogy az milyen Mekk mester volt,
hogy az milyen pancser munkát végzett,
hogy az mennyire megbízhatatlan,
hogy az így, hogy az úgy…
***
Nem csillapodó intenzitású vénasszonyok nyara ma kissé mégis megingani látszott. Meglehetős köd ülte meg kerületünket. És ezzel alighanem nem voltunk egyedül.
***
Laci atya gondolata: Ki számít kereszténynek? Csak az, aki templomba jár vagy a falakon kívül lévők is? Vannak, akik csak a szolgáló szeretetükkel tesznek tanúságot, hogy Krisztushoz tartoznak és éppen a templomba járók ítélik meg őket!
Van ez így. Ám az ítélkezés nem a mi dolgunk – teszem hozzá. Jól tesszük, ha elengedjük az ítélkezést mások felett.
***
P.S.: Jött a garanciális szerelő és tíz perc alatt rendbe rakta a masinát. Mondom neki: Úgy könnyű, ha valaki ért hozzá! (Meg volt tekeredve a vizes slag a gép takarásában.)
Nincs új a nap alatt. Öcsém mesélte, hogy annak idején a nyomdába új nyomómester érkezett. Két napig kínlódott a gépe elindításával. Akkor megsajnálták a kollégák, és megmutatták neki, hogy hol kell belerúgni a gépbe, hogy induljon.
  

Szólj hozzá!


2018.11.08. 11:23 emmausz

Hétköznapi mozaikszemek

Még él bennem a könyvtéma. Miközben fennen hangoztatom, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy felszabadult a polcokon porosodó könyvek eltávolítása folytán felszabaduló tárolókapacitásunk, azért érdekel felszámolt könyvtárunk sorsa is.
Reggel elkeveredtem a helyi könyvmegállóhoz, ahová tegnap tettem három polcnyi könyvet. Vizsgálódásom során megállapítottam, hogy ma reggel alig akadt olyan kötet, amely tőlünk származott. Ez jól esett szívemnek, mert azt jelzi, hogy értékes köteteket olvastunk és őriztünk évtizedekig.
Jelentem továbbá, hogy a templomablak párkányára tett kötetekből is erős fogyatkozás látszik az első nap után.
M. mögött állok és nézem, ahogy válogat. Valaki megböki, hogy engedjen engem is böngészni. Muszáj szabadkoznom: - Dehogy akarok könyvet - mi hoztuk ide egy hete.

Folyik a gyűjtés a kárpátaljai gyerekeknek. Mi egy rakás CD-t vittünk, meg most sok cukrot. E. megkért, hogy menjek vele bevásárolni. Ő is vett 10 kiló cukrot, mellé ugyanennyi lisztet (megjegyzem, hogy néhány Lisztet mi is vittünk CD-n, meg sok Chopint). Vett továbbá olajat bőséggel, néhány konzervet és száraz tésztát. Berámoltuk a kocsiba. A templomnál meg ki. A gyűjtőhelyre cipeltük. M. megjegyzi:
- Neked nem is volna szabad emelni, igaz? Mit mondott az orvos?
- Semmit – válaszoltam egykedvűen. – Nem kérdeztem meg tőle, hogy emelhetek-e, vagy sem.
Mivel magas tenziót mértek a kórházban, ahhoz módosították a vérnyomás-csökkentők napi adagját. Itthon reggel kevesebbet szoktam mérni. 109 volt tegnap. Szédelegtem is, mint az őszi légy.
Így önhatalmúlag csökkentettem a reggeli adagiumot.

Kellemes 135-öt mértem ma délelőtt.
Jelentem még, hogy már unom a pasziánszt, a mahjonggot és az olasz rejtvényeket is.          

Szólj hozzá!


2018.11.07. 16:36 emmausz

A könyvekhez való rendetlen ragaszkodás

Korábban megírtam, hogy szabadulnunk kell könyvtárunktól. Mondhatom annak, hiszen egy szobafalat megtöltöttek a roskadó könyvespolcok. Egy csomagtartónyi könyvet vittük az eklézsiába azzal, hogy bizton gazdára találnak a tartalmas anyagok. Ma nyolc műanyagszatyornyi könyvet tettem ki a könyvmegállóba, és még négy szatyor vár a garázsban elszállításra.
Mit mondjak?
Meglehetősen skizofrén valami ez a gyakorlat. Amit eddig birtokoltunk, most önkezünkkel eresztjük szélnek. Azért ez nagy törést nem okozott, inkább csak furcsa volt.
Honnan ez a könyvbirtoklási ösztön? Tudja csoda.
Van olyan barátom, aki fél évszázada folyamatosan gyűjti a könyveket azzal, hogy halála előtt valamelyik erdélyi iskolának adja. De vajon kell-e majd nekik?
Egy másik lakásban találkoztam azzal az alig hihető helyzettel, hogy a polcokon túl a szobákban derékmagasságig álltak a könyvek, s a köztük lévő folyosókon közlekedtek a lakás tulajdonosai.
A legcifrább esetet egy nyelvész írja le, aki helyiséget bérel lakásában már el nem férő könyveinek.
Egy antikváriumban is időbe telik, mire a kívánt kötetet megtalálja az ember. Még a szépirodalom csak-csak rendezett, mert abc-rendben követik egymást az írónevek, de már a témakörönként elhelyezett polcokon igencsak nehéz a keresés. Elképzelem, amint az előző esetekben a tulajdonos megpróbál az általa támasztott dzsungelben megtalálni egy keresett könyvet.
Hááát?
Nem irigylem.    
A rövid szösszenettel arra akarok rávilágítani, hogy a könyvek valóban jó barátaink, de nem uralkodhatnak rajtunk. Nem sajátíthatnak ki akkora helyet, amelyet már képtelenek vagyunk áttekinteni.
Az előbbi szokások ellenkezőjével is találkoztam. VD, akire meglehetős gyakorisággal szoktam hivatkozni, a fegyelmezettség mintaképe. Bár nagyon szereti a könyveket, kivált a költeményeket, élete során tartja magát ahhoz, hogy egy méternyi polcán kell minden könyvének elférni. Ami kilóg, menthetetlenül a kuka tetején végzi.
Bámulom az önmagával szemben alkalmazott következetes szigorát.
PS. Ma jött postával egy megrendelt könyvcsomagunk 11 000 ft értékben. Mondom az asszonynak, Milyen bolondok vagyunk! Most nyomtuk ki a könyveink zömét, s máris beengedjük az újabb adagot.

1 komment


2018.11.07. 10:04 emmausz

Barcelona-Internazionale: 1-1

A tegnapi Barcelona-Internazionale-mérkőzés döntetlenre sikeredett. De most nem erről az Internazionaléról, hanem a mozgalmi énekről szeretnék néhány gondolatot megosztani most, amikor újra farkasszemet néz két világ. Az egyik, amelyik szürke birodalmat kíván létrehozni, amelynek egy frászt a proletár a főszereplője (mi már megértük egyszer). A másik, amelyik a nemzetek javát, kultúráját, önazonosságát oltalmazza.   
Abból indulok ki, hogy mit ír a Wikipédia az Internacionáléról.  
Az Internacionálé a nemzetközi munkásmozgalom legelterjedtebb mozgalmi dala. Az eredeti francia szöveget Eugène Pottier írta 1871-ben, zenéjét Pierre Degeyter szerezte 1888-ban. Az Internacionálét lefordították a világ legtöbb nyelvére. Magyarra Bresztovszky Ernő ültette át 1904-ben. Íme a magyar fordítás első versszaka a refrénnel.
Föl, föl, ti rabjai a földnek,
Föl, föl, te éhes proletár!
A győzelem napjai jönnek,
Rabságodnak vége már. (
eredetiben: Az ész szavát már hallani)
A múltat végképp eltörölni,
Rabszolga-had, indulj velünk!
A Föld fog sarkából kidőlni,
Semmik vagyunk, s minden leszünk!
Refr.:
Ez a harc lesz a végső,
Csak összefogni hát,
És nemzetközivé lesz
Holnapra a világ.
1. mintha ismétlődne a régi recept. Lázítsuk fel a tömegeket, hogy borzolják össze a politikai status quót – szinte mindegy, hogyan –, hogy aztán a zavaros és elbizonytalanodott közéletben lehessen halászni, hatalmat elragadni és egy újabb birodalmat építeni.  

2. Rabságodnak vége már – ígéri a magyar fordítás. Ki kell ábrándítanom az embereket: Nincs vége az életkörülmények szorításának, legfeljebb egy-egy szemtelen rétegnek, amelyik magához ragadja az irányítást. „Szegények mindig lesznek veletek” – állítja a tévedhetetlen Krisztus. Tagadja-e valaki, ha becsületesen visszanéz a múltba?
Az eredeti szöveghez hűbb fordítást ennél a sornál csatoltam, ugyanis más értelmű. Az ész szavát már hallani. Nos, igen. A felvilágosodást dicsőítő kijelentés ez. Istent letaszították a trónról, kipusztították a társadalomból, azt állítva, hogy az emberi gondolkodás elégséges a humanizmushoz. Az évszázadok pusztító háborúi és kegyetlenkedései megmutatták, hogy mennyire elég.
3. A múltat végképp eltörölni. Nem lehet, ez a válaszom. Minden magára adó törzs, nemzet átadta utódainak a saját történetét. Ezután is át fogja adni. A történelem az élet tanítómestere. Mi is lenne a világgal, ha még azt a sanszot se adnák meg neki, hogy megismerje saját múltját, korábbi idők kultúráját, hagyományait, történelmét. No comment.
4. A Föld fog sarkából kidőlni. Mintha egyre erősebben tapasztalnánk ezt a kidőlést. Csak bele ne gebedjen az egész világ a klímaváltozásba.
5. Semmik vagyunk, s minden leszünk. Itt a földön nem igaz, csak „odaát”
6. Ez a harc lesz a végső… Armageddon? Ne siettessük.
7. Nemzetközivé lesz a világ. Nem lesz az, vagy ha igen, nem fogja jól érezni magát benne senki fia, lánya. Arctalan, rassztalan, hagyománytalan embergépek szolgálnák a triumfáló pénzmágnásokat kb. úgy, ahogyan Orwell elénk tárta az 1984. c. regényében. Bár ne tette volna. Miért kell tippeket vizionálni a rosszra? Persze az is lehet, hogy igaza volt, mert a lehetséges jövőbeli nyomor elkerülhető. Éppen a regény figyelmeztet rá, hogy el is kell kerülni.                
Érdekelne, hogy a világ vezetői közül hányan olvasták Orwell könyvét, és még inkább, hogy milyen konklúziókat vontak le belőle.

Szólj hozzá!


2018.11.06. 06:06 emmausz

Megfontolások

Tartozom egy igazsággal.
Jobban szeretek feltenni szép fotókat, mint írni.
Jobban szeretek megosztani fényképeket, mint fotózni. Mert
jobban fényképez a gépem, mint ahogyan értek hozzá.
A látvány pedig gyorsabb sikereket hoz, mint az ilyen-olyan ihletett írás. Utóbbi vagy sikerül, vagy nem. Mindenesetre tovább tart a gépbe verése, mint a fényképek „előhívása” elektronikus úton.
A látványtól olykor-olykor magam is „el vagyok bűvölve”. Máskor persze meg nem.
Ami elgondolkoztat: Megélnek-e ezek a szösszenetek (na jó, posztok), van-e elég spiritusz bennük, netán csak hiúságom vetületei, kijegecesedései?
Kissé összetett a kérdés.
Mindenesetre számolnom kell vele, hogy minden írásomat itt hagyom a földön, nem vihetek magammal belőlük semmit odaátra.
De számít is ez?
Aligha.
***
Ismétlődik a történelem
Vagy húsz éve is lehet annak, hogy egyik nyáron François és Éva látogatása során ránk hagyott kb. 50 CD-t azzal, hogy nekik felesleges. Alig értettem, hogyan lehet egy CD felesleges. Komolyzenei anyagok voltak, és roppant megörültem nekik. Kisebb vagyonnak számítottak akkor nálunk.
Most, hogy előkészítjük a fiatalok fogadására a lakást, és figyelembe véve, hogy a youtube-on csaknem minden zenét megtalálunk, elhatároztam, hogy megszüntetjük a CD-állományunkat. Kapóra jött egy felhívás, hogy Kárpátalja megsegítésére játékokat, könyveket, CD-ket, tartós élelmiszert gyűjt az eklézsia. Komolyan vettem a felhívást, és néhány kuriozitástól eltekintve összeszedtük nyolc reklámszatyorba a lemezgyűjteményünket. Hátha akkora örömet szereznek valakiknek, mint amekkorát egykor nekem, nekünk.
Aztán az is eszembe jutott, hogy a rosszabb anyagi körülmények között élőknek nem elsősorban CD-re van szükségük (ld. Knyígi c. posztomat), fontolgatom, hogy küldjünk-e élelmiszert is.

1 komment


2018.11.05. 09:14 emmausz

A(n)gyalok

Laci atya mai gondolata:
„Mária világra szülte Jézust. Bennünk is meg kellene születnie, de leginkább csak a vajúdás tüneteit hordozzuk magunkon! Van remény, ha jobban rábízzuk magunkat a Szentlélekre, ő ennél a szülésnél a »bába«!” 
Elvileg ez a gondolatsor a karácsonyra utal, de az adventre is. Ám ez se igaz. Hangsúlyok ugyan vannak a vallási szokások rendjében, de minden értelmes gondolat egész évben igaz. Ki tilthatja meg valakinek, hogy az év bármelyik napján megidézze Angelus Silesius karácsonyi gondolatát?
„Ha Krisztus ezerszer is megszületik Betlehemben, de benned nem, te attól még örökre elveszett maradsz.” 
Így van ez.
Itt van pl. V. Deske. Ma ezt írja: Egy festő, aki ír is, mindig gyanús (magyarul ír is, angolul irish)
Én is leírhatnám: Egy publicista, aki fotózik is, mindig gyanús.
Valamikori közmondás: Legszebb nyúl a halpiacon.
Fotózni jól ír, írni jól fotóz.
De egykori igazgatómnak is ezt mondták leváltása alkalmával: Most megszűnik ez az állásod, de szép családod van s te kiváló családapa vagy.
Ám úgylehet, hogy otthon meg úgy tartották: Csapnivaló családapa vagy, de kitűnő igazgató.

Végül is visszatérek a közmondásokhoz: Egy s*gel nem lehet két lovat meglovagolni.
Akkor most mi van?
Talán az, hogy az embereknek sokfélék a tehetségei. Jól teszi, ha valamelyik ezek közül dominál a többihez képest. Alkalomadtán előveheti a többi tehetségét is, illetve a többi rásegíthet az alapvetőre, erősítve azt. Ezt látom VD.-nél is. De ezt láttam Bernáth Aurélnál is és Pilinszkynél is.

Szólj hozzá!


2018.11.04. 20:24 emmausz

Vicctípusok apró csokra

Ha ma már holnap volna, feltenném a vicctípusokról szóló csokromat. Na jó, felteszem a holnap tegnapján.
Skót vicc:
A skót lányát feleségül kérik. Az apa félrehívja a kérőt:
- Elvenné a lányomat akkor is, ha nem adnék egy penny hozományt sem?
- Bizony, elvenném – hangzik a válasz.
- Akkor nem adom hozzád. Elég hülye van már így is a családban.
Három kívánság:
Vak horgászik a parton. Kifogja az aranyhalat. Az így szól:
- Figyelj, vak, ha visszadobsz, teljesítem három kívánságodat.
A vak beleegyezik, meglendíti, ám ekkor felordít a hal: - Hé, nem erre van a víz!
Egy igazi poénka:
Tihamér meglátja a patikából kijövő barátját. Megszólítja:

- Csak nem vagy beteg?
- Már miért lennék?
- Mert a patikából jöttél ki.
- Na és? Ha a temetőből jönnék ki, azt kérdeznéd, hogy meghaltam-e?
Blődli
Szülőszobából rohan ki a papa:

- Ikrek születtek!
- És kire hasonlítanak jobban? – kérdi az anyja.
- Egymásra! – jön a válasz.
Tipikus favicc:
Mi a különbség a magasan repülő sas és a bakter között.

A sas nagyon magasan repül, a baktert meg ez egyáltalán nem érdekli.
Móricka:
Pistikének nem tetszik Móricka népszerűsége, ezért nagyobb társaságban megkérdezi:

- Do you speak English?
- Hőőő? – reagál rá Móricka.
Pistike elégedetten távozik. Húsz év elteltével Pistike felkeresi Mórickát. Bosszantja, hogy Mórickát még mindig jobban kedvelik, mint őt. Újra megkérdezi hát:
- Do you speak English?
Yes, I do! – feleli Móricka.
- Mire Pistike: - Hőőő?
Jó hír meg rossz hír
Az ügyvéd védencéhez:

- Van egy jó, meg egy rossz hírem: melyikkel kezdjem?
- A rosszal.
- Sajnos, a laboreredmény szerint a maga vére megegyezik a gyilkosság helyszínén találttal.
- És mi a jó hír?
- Alacsony a koleszterinszintje.
Poénos bemondások, nem is viccek már:
- Régi vágyam volt, hogy népi-táncolhassak, de rá kellett jönnöm, hogy ahogyan én táncolok, olyan nép nincs.
- Általában szomorú vagyok, de néha rossz kedvem is szokott lenni.
Tovább is van a FülesBagolyban, mondjam még?
Nem mondom.

Szólj hozzá!