Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • gond/ol/a: nálunk dörög-villámlik újabban eső nélkül :) (ezt hivják száraz zivatarnak?) (2018.08.26. 11:19) Hazaérkeztek
  • Klári Bodó: Sajnálom, hogy elment. Nagyon szerettem őt. Nyugodjon békében. (2018.08.03. 21:48) Mi újság?
  • Klári Bodó: Kedves Mick! Remélem, a Kútvölgyi szórakoztató programjait hamar befejezed. Legyél otthon minél el... (2018.07.11. 20:22) Kútvölgyi
  • exbikfic: Talán a kiküldött tudósító csak akkor tud megszólalni, amikor hallja a stúdióból jövő mondat végét... (2018.07.09. 20:56) x y z α
  • MGracchus: En is Isten tenyeren vagyok, es ez a letezo legjobb, ami tortenhet velem. (2018.06.11. 08:42) Mi lesz veled, világ?

Utolsó kommentek

  • gond/ol/a: nálunk dörög-villámlik újabban eső nélkül :) (ezt hivják száraz zivatarnak?) (2018.08.26. 11:19) Hazaérkeztek
  • gond/ol/a: Ja, máshol...:) (2018.08.26. 11:18) Hazaérkeztek
  • gond/ol/a: 8 fok? Jól lehült... (2018.08.26. 11:16) Hazaérkeztek
  • Klári Bodó: Sajnálom, hogy elment. Nagyon szerettem őt. Nyugodjon békében. (2018.08.03. 21:48) Mi újság?
  • emmausz: Lehet, hogy megtette, bár váratlanul érhette a halál. R.I.P. (2018.08.03. 19:09) Mi újság?
  • Utolsó 20

2018.09.13. 10:37 emmausz

A mai perikópán eltűnődve

Egy korábbi tanácskozáson OV kifejtette, hogy nem embereket támad, amikor egy-egy témát kifejt, hanem eszméket vitat, döntéseket kérdőjelez meg. Ellenségeinek megadja a tiszteletet, de tényállásukkal szembeszáll, ha tévesnek ítéli. Nem más ez, mint a hitéből fakadó ellenségszeretet.
Láthattuk az EP szörnyű ülésszakán, hogy mekkora feszültség vibrált a levegőben. Mekkora önfegyelemre volt szüksége a magyar miniszterelnöknek ahhoz, hogy az őt személyében támadókat ép ésszel elviselje. Egyfelől tehát a parttalan szidalmazást, másfelől a méltósággal viselt csapásokat láttam a képernyőn. Talán nem foglalkoznék az EP-vel, mert nem ér annyit a téma, de ma éppen az ellenségszeretetről szólt az evangélium.
Jézus, aki „nem úgy beszélt, mint az írástudók és farizeusok, hanem úgy, mint akinek hatalma van”, ezt üzeni: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda másik arcodat is… Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas.
Nem folytatom tovább, akit érdekel, nyissa fel a Lukács evangéliumot. A 6. fejezetben fogja találni a további részleteket a 27-38 versek között. OV hívő református. Próbálja megéli a fentieket. Ez meglátszott egész viselkedésén.
Még az jut eszembe: Melyik jótettemért akartok megölni? – kérdezi Jézus az ellenségeskedőktől. Mire azok: Azért, mert Istennek tartod magadat. Ugye az a baj, hogy nem tartotta magát annak Jézus, hanem az volt, az Isten Fia. Azok nem fogadták el annak. A keresztények meg igen. Máig támadnak minket emiatt. És fognak is. Jézus megmondta. Ha engem gyűlöl a világ, titeket is gyűlölni fog.    
Mi, keresztények pedig nem gyűlölünk viszont, csak a bűnt gyűlöljük, ha tényleg komolyan vesszük hitünket.
A kérdés, hogy igaz-e a mondás: Nem az az erős, aki adja, hanem aki állja.
PS. Még megjegyzem, hogy a most olvasott Baktay-könyvben egy indiai értelmiségivel beszélget indiai és nyugati irodalomról. A sokoldalúan művelt indiai, „Szerdár Purán Szingh író, költő, tudós vegyész nem fordította el elméjét a szó legjobb értelmében vett vallásosságtól… így szól: A Nyugat írói és költői kevés kivételtől eltekintve csak a szavak bűvészei… ekvilibristái… leginkább szószaporításból állnak műveik. … De van valami, amiről egészen más a véleményem. Egyetlen tökéletes könyvet ismerek, amelyet Nyugat irodalmi kincseihez szoktak számítani. Ez az Újszövetség, az Evangéliumok. Nem olvastam felségesebb, csodálatosabb költeményt, mint a Hegyibeszéd… szomorú, hogy Európa szellemi képviselői, úgy látszik, nem ismerik az Evangéliumok könyvét. Vagy ha olvassák is, a krisztusi szellem hiányzik legtöbbjükből.”
Csakugyan szomorú. Tapasztaljuk. 

Szólj hozzá!


2018.09.12. 06:22 emmausz

Phaedrus meséje ezeregyedszer

A farkas és a bárány
A szomjas farkas és a szomjas kis bari
ugyanazon patakra ment véletlenül.
A jámbor gyapjasnál az ordas följebb állt,
gonosz szándékkal mégis így kötött belé.
"Mért bolygatod fel nékem a patak vizét,
ha én iszom?" A gyapjas félénken felelt:
Hogyan tehetném, kérlek, mit szememre hánysz?
Hiszen a víz felőled árad szájamig."
A meghazudtolt farkas így acsarkodott:
"Fél éve rútul rágalmaztál engemet."
"Hisz akkor még nem éltem én" - felelte az.
"Apád gyalázott akkor, istenuccse, ő" -
és ráugorva széjjelmarcangolta őt.
Oly emberekről íródott e kis mese,
kik ártatlant koholt ürüggyel nyomnak el.
(I. 1., 10-15)

(Ford.: Terényi István)

Lupus et agnus
Ad rivum eundem lupus et agnus venerant
siti compulsi; superior stabat lupus
longeque inferior agnus. Tunc fauce improba
latro incitatus iurgii causam intulit.
"Cur, inquit, turbulentam fecisti mihi
aquam bibenti?" Laniger contra timens:
‚Qui possum, quaeso, facere, quod quereris, lupe?
A te decurrit ad meos haustus liquor.'
Repulsus ille veritatis viribus:
"Ante hos sex menses male, ait, dixisti mihi."
Respondit agnus: "Equidem natus non eram."
"Pater hercle tuus ibi, inquit, male dixit mihi."
Atque ita correptum lacerat iniusta nece.
Haec propter illos scripta est homines fabula,
qui fictis causis innocentes opprimunt.
(I. 1., 10-15)

Tegnap, ki tudja hányadszor megismétlődött a mese. Nem unalmas már? Csak egy mondatot idézek (Szájer József): „Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.”
Vanitatum vanitas. Mire Karinthy: Van itt dátum? Van itt frász!!!

 

Szólj hozzá!


2018.09.11. 11:24 emmausz

A mai nap hordaléka (Dérytől vettem át)

Ha az ember fotótémát keres, lemegy a Duna-partra: akad ott bőven. De hova megy, ha íráshoz keres témát? Felkeresse egykori magyartanárát, igyon egy fantáziabővítő sört, menjen le alfába, vagy keressen interjúalanyt? Magam meg szoktam nézni a FB-ot, hátha valami katalizátorként hat rám. Ma kétségtelenül ilyen téma a Sargentini-jelentés EP-i tárgyalása. Mondhatnám: mit szemtelenkednek folyton ezzel a ki országgal, de nem mondom. A sok-sok kritikus és még több OV-t támogató bejegyzésekre én is írtam. Korábban azt, hogy itt nem emberi segítségre van szükség. Sose fogjuk tudni bebizonyítani, hogy az ország vezetése tökéletes, de ha bizonyítanánk, az is kevés lenne (vö. Lupus et agnus). Azt jegyeztem meg, amit Petőfi írt: azért a víz az úr. A hírek szerint a Néppárt üzent OV-nak, hogy legyen kompromisszumra kész. Ez megütött. Úgy hívják, hogy szalámitaktika. Még az jut eszembe, hogy ha az EP megszavazza, hogy kétszer kettő az hetvenhét, akkor mit lehet tenni?
Abba is hagyom, ha másért nem, mert ennek a várható döntésnek semmi jelentősége nincs, akár így, akár úgy.         
***
Tegnap vettem egy Fülest, hogy vele múlassam az időt. Tele van skandi-rejtvényekkel. Nem sok örömet ad a fejtésük. Talán húsz év múlva aggastyánként igen. A lapban közölt poénok közül idemásolok kettőt. Közepesek.
1. Mondja, drága Jucika, van-e szebb két szó annál, hogy szeretem magát?
Igen, van. Az, hogy „feleségül veszem”.
2. Hirdetés egy skót lapban: Elvált úr keres olyan hölgyet, aki be tud fejezni egy megkezdett sálat.
***
A könyvmegállóból elhoztam két kötetet. Csehszlovákia útikalauz. Szlovák részekkel kezdi, és meglepően sok magyar helységnevet sorol. Nem véletlenül. Szép vidékek váltakoznak a fotókon.
A másik kötetet Baktay Ervin jegyzi: Indiai éveim. Benne egy szó: szurrogátum. Ugyancsak régi fogalom. Maga a kötet érdekes. A látott fotókon a mutatott nagyvárosok forgalma Delhi, Kalkatta (sic!), Bombay, meglehetősen gyér.(Ma már újra Mumbay a neve, mert a párszik /perzsa bevándorlók/ a Mumbá nevű településen kezdtek el lakni.) A szurrogátum szó megfejtése, pótanyag, pótlék. Magam először egy jó száz éve fordított Verne-könyvben (Utazás a föld központja felé) találkoztam a szóval. Igaz, hogy akadt ott ennél cifrább szó is, ami mára teljesen feledésbe merült. Én még emlékszem a kémiai elnevezésre: „festenysavas haméleg”. Hogy az mi a „kutykorékos fityegő” (in Légy jó mindhalálig) lehet, nem tudom már.       
 

 

Szólj hozzá!


2018.09.10. 09:27 emmausz

Nyelvelek

Egy A. de Saint-Exupéry-idézet átforrósítása Laci atyától (Varga L. püspök):
„»Jól csak a hitével lát az ember«. Ekkor
a dadogó már nem nevetség tárgya,
a süket nem elviselhetetlen,
hanem Isten képmása, gyermeke és szentélye.
Csak a hitünkkel lehet személyválogatás nélkül szeretni...

***
Egy Chopin-ritmus vidéki turizmusra felhívó szlogen lehetne:
Szép vagy, Kunmadaras,
szép vagy, Kunmadaras,
szép vagy, Kunmadaras,
szé-ép vagy, Kunmadaras,  
szép vagy, Kunmadaras,
szép vagy, Kunmadaras,
lall-lalilá-lalilá
lalilállállá-la.
***
Legfertelmesebb szavak és szókapcsolatok börzéje. Ez egy FB-csoport. Szavak sületlenségéről hoz dolgokat. pl.:
A presszóban 3 kólás van
A pepsi colás
A coca colás
A turbécolás
Egy ilyen magaslabdát nem hagyok fenn keringeni a levegőben. Kiegészítem, hogy legyen teljesebb a lista, mert ott vannak még a 
lán colás, 
tán colás, (vö. tyúk rázda)
da colás, 
pá colás, 
zomán colás, 
bon colás, a 
kar colás, a 
stan colás
de tovább is van, mondjam még, pl. kvar colás

Szólj hozzá!


2018.09.09. 10:23 emmausz

Heuréka!

Tegnap olvastam egy FB-bejegyzést arról, hogy (Dél-)Amerikában, ha valaki panaszkodik, négyen öten körbeveszik, hogy segítsenek rajta. Ám hamar rájönnek arra, ha valaki notórius panaszkodó. Az olyat egyszer s mindenkorra magára hagyják. Nem illik másokat saját nyavalygásunkkal traktálni. Tudta ezt már Petőfi is: „Ha nem tudsz mást, mint eldalolni / Saját fájdalmad s örömed: / Nincs rád szüksége a világnak, / S azért a szent fát félretedd. / De a mai alkalommal (Veni Sancte) a prédikációban is erős hangsúlyt kapott a téma. Az év mottója legyen: örömben élni, a panaszkodást mellőzni. Szép program. Nagyon tudta ezt Örkény, akit humora sose hagyta cserben. Egyik egypercesét muszáj idehozni:
-  Jó napot.
- Jó napot.
- Hogy van?
- Köszönöm, jól.
- És az egészsége hogy szolgál?
- Nincs okom panaszra.
- De minek húzza azt a kötelet maga után?
- Kötelet? - kérdeztem hátrapillantva. - Azok a beleim
.

               (Hogylétem)
Örkény tehát javíthatatlan optimista, akit érdemes mentalitásában követni.
Nekem meg időről időre akadnak ötleteim, hogy a világ sorsát hogyan lehetne könnyebbé tenni. Elöljáróban elmondom, hogy együtt feküdtem egy öregemberrel a kórházban, aki elmesélte, hogy egy nő megállt kocsijával parkolás céljából egy igen szűk lehetőséget biztosító helyen. Majd utasította a járművét, hogy álljon be. Az autó pedig kissé előre ment, majd egy kanyarítással bepattant a két másik kocsi mögé. Ja, így könnyű, morfondírozott emberem.   
Azonnal az jutott eszembe, hogy a páciensek jó részét rossz vénájúnak tekintik a szakápolók, mert nem sikerül elsőre – másodikra – uram, bocsá' harmadikra beszúrni a kanült. Heuréka! – kiáltottam fel magamban. Kolombusztojás.
Megoldásra javasolom a kanülbeszúró automata megalkotását.
Áll egy mesterséges agyból, amely eldönti, hogy a kar mely része alkalmas arra, hogy elsőre sikeresen beszúrja a tűt a helyére (amely nem szór, nem csíp). A másik rész a végrehajtó robot, amely pici fájdalomenyhítőt ad, majd villámgyorsan helyére nyomja az eszközt (nem reszkető kézzel, nem bizonytalankodva, hogy vajon alkalmas helyet talált-e).
Hát nem egyszerű?
Ha alkalmazásba kerül a működő ketyere, egy gonddal kevesebb.
Mosolyogj!

(Ja, el ne felejtsem: a szokásos 1%-ot kérem a forgalmazás hasznából.)       

Szólj hozzá!


2018.09.08. 07:30 emmausz

Csodás érmek és csodás imák

Kedden várható, hogy az EP elítéli Mo.-ot ezért meg azért.
Tényleg: miért?
Azért, mert azért.
Azért, mert szembehelyezkedni mert a fő csapásvonallal. A koncepciós per lényege, hogy az ítélet készen áll, és nincs két változat egy arra az esetre, ha Mo.-nak igaza van, és arra, ha nincs igaza.
A voksolók eltökéltek, mondhatnám azt is, hogy kőkobakiak.
A lényeg a lényeg.  
Itt humánus eljárás nincs, és ezen csak a csoda segíthet.
Jut eszembe, hogy amikor Teréz anya a Szovjetunióba ment tárgyalni, előre küldött valakit, aki itt-ott elhelyezett a magával vitt „csodás érmék”-ből.
Még a Kremlbe is jutott belőlük.
Teréz anya meg a kezébe nyomott belőlük egyet-egyet a szovjetek közül olyanoknak, akiket erre kiválasztott. Majd leültek tárgyalni, és ezt követően rendje megtelepedett a Szovjetunióban.
Mondanám, hogy ugyanezt kell tenni. Van még rá három nap. Csak egy megbízható valaki kell, aki megtegye, amit Teréz anya küldötte.
De talán elég az is, ha „csodás imák”-kal segítjük, hogy Európa az maradhasson, amire Isten rendelte évszázadokkal korábban.

Szólj hozzá!


2018.09.07. 12:45 emmausz

8/12. Egyszerűsítés után 2/3.

Túl az Óperencián, túl a 8.-ik kemón. Az a nagyon pozitív élmény ért, hogy elsőre „jó vénát” talált a nővér a branül-készítéshez. Akartam is mondani neki, hogy írói vénám van, de hátha nem értette volna. Egyebekben volt némi kellemetlenség is a két nap során. A szomszéd mosdó valamelyik középre folyó bűzelzárója nem működött. A kanálisszag igazán nem hiányzik azoknak, akik eleve émelyegnek a kezelésmellékhatására. Úgy éreztem magamat, mint Jeremiás próféta, akit beledobtak a pöcegödörbe. Próbálkoztam locsolással, merthogy vízzárasak. A helyzet nem változott. Komolyabb gond lehet. Legközelebb viszek magammal széles scotchot, és befogom a szájukat. Hátha… A másik tapasztalatom is elég lesújtó. Korábban a folyosó visszhangzott egy öregasszony kiáltozásától:
N-Ő-V-É-R-K-E-E-E-E… Most meg magamra maradtam két éjszakára egy röfögve horkoló úriemberrel. Még szerencse, hogy kezdek kissé nagyot hallani. Jut eszembe. Egy alkalommal az előre elkészített angyalos könyvből meséltem a gyerekeknek elalvás előtt. Egy horkoló bácsiról olvastam, akit az angyalok csillapítanak le, vagy ehhez hasonlóról szól a rész. Átköltöttem a nekem unalmas olvasmányt több helyen kb. ily módon: „…és akkor a két angyal ráugrott az ipsére, és befogták az orra likát”. A gyerekeknek igen jó kedvük lett az effajta változtatásoktól, de egyáltalán nem serkentette őket alvásra.
– Min nevetnek a gyerekek? – kérdezte mamájuk.
– Kicsit átírtam a könyvet – mondom.       
Visszatérve a kemóra, egy ilyen kezelés eléggé élménytelenül zajlik. 40 óra alatt csurog belém a kemó, összesen 12 000 csepp, percenként tehát kb. öt csepp. Az ember próbálja magát elfoglalni valamivel. Kivégeztem a magammal hozott rejtvényújság valamennyi rejtvényét, aztán nekiláttam egy magyar ötödikes tankönyvnek, Hon- és népismeret a címe. Vén fejjel azt mondom, hogy volt benne szemnyitogató, kitért a határon belül és kívüle élő honfitársaink szokásaira, életmódjára, civilizációjára, kultúrájára. Amit kicsit hiányoltam, Trianonról alig szól. Persze kisdiákoknak készült. Honnan tudnák, hogy a politika miféle konstellációja izzadta ki ezt a végeredményt.
A könyv jó. Kicsit sok és apró kép található benne, de aki ismeri az ábrázoltakat, azokban élni kezd az ábra.
Vittem magammal komoly témájú könyvet, de túlságosan komolynak bizonyult, hogy belemélyedjek.         

Szólj hozzá!


2018.09.04. 15:24 emmausz

Helycsere

Számítógépem augusztus vége felé azt mondta, hogy nyikk, majd hogy nyekk. Pontosabban először egy meghajtót nem talált meg, amin minden dokumentumom leledzett, majd a word-ablak vonakodott engedelmeskedni, utóbb pedig az egész gép kihunyt. Kiderült, hogy a 120 gigás SSD adta meg magát. A szervizben azt mondta a mester, hogy az SSD neki hol nem működött, hol pedig igen. A lényeg a lényeg, sikerült lementenie a csaknem 30 000 képet, és kb. 5000 blogbejegyzésemet, ami természetesen ezen volt (legalábbis elsőre úgy látom). Most itthon a gép, és működik, hála Istennek és a PC-gurunak, én viszont csak úgy-ahogy, ezért holnap megkezdem minden valószínűség szerint a 8. kemót. Egyre fogy a türelmem, pedig nemrég még 11 adag előtt álltam, most meg már csak öt van hátra.
***
Az iskolaév újra indult, (apjaty b skóle, ahogy az orosz mondja) mégpedig egy esőverte napon. Nem történt semmi különös, mégis furcsa, hogy legkisebb (nálam nagyobb) gyermekünk és felesége nagyobb fiacskája megindult az évtizedekig tartó tanulásnak. Látszólag roppant lelkesen. Örökzöld a kérdés, hogy mit kap ott a jobb félteke, hiszen a tudás központja a bal félteke. Egy másik kérdés, hogy hogyan fog szocializálódni. Teljesen konformista lesz-e, vagy rajta hagyják „erejét, durva kérgét” ( – szóla Arany J.).
Ami személyesen érint, az az idő sebes pörgése. Mintha tegnap történt volna, hogy felváltva adtuk kézről-kézre az immár iskolás fiút, amikor pici korában beteg volt. Azóta hány és hány közös élményünk akadt. Igen sok fotó és néhány videó őrzi ezek emlékét (már látszik, hogy muszáj kirakni mindent egy külső tárhelyre, mert nagy az adatvesztés veszélye).
***
A szeptemberi Füles Bagoly viccei gyengék. Rossz anyósvicc és egyebek, tulajdonképpen nem is viccek ezek, hanem gúnyos poénok. Idegenek látják úgy, hogy mi magyarok többnyire mások hitványságának örülünk, a magyar humor egy jó része erre alapul. Nem túl hízelgő számunkra.
PS. Na jó, ez kicsit szellemes.
„A megrendelő faggatja a szakit: Mondja, mi a munkamódszere, mester?
Az, hogy soha nem dolgozom reggeli előtt. De ha mégis reggeli előtt kell hozzáfognom, akkor előbb feltétlen megreggelizek.”              
   

Szólj hozzá!


2018.08.28. 09:51 emmausz

Mennyi az annyi?

Ma elolvastam egy parabolát. Annyira megtetszett igazságtartalmánál fogva, hogy saját poszt helyett idemásolom, mert jobban alkalmas mások gazdagítására, mint ha én okoskodom össze valamit.
Példázat az önbecsülésről 
Egyszer egy fiatalember meglátogatott egy bölcs mestert. Azért kereste fel, hogy tanácsot kérjen tőle: „Mester, azért jöttem el hozzád, mert olyan kicsinek érzem magam, hogy nincs erőm semmihez. Azt mondják, semmit sem érek, semmit sem tudok jól megcsinálni, esetlen vagyok, és meglehetősen ostoba is. Hogyan fejlődhetnék? Mit tegyek, hogy jobban becsüljenek az emberek?”, kérdezte a fiatalember.
A Mester, anélkül, hogy ránézett volna, így szólt: „Annyira sajnálom, fiacskám, de nem tudok segíteni, először meg kell oldanom egy problémámat, majd talán utána…”, szünetet tartott, és folytatta: „ha segítenél, gyorsabban meg tudnám oldani ezt a problémát, és akkor talán érted is tehetek valamit”, fejezte be a bölcs.
„Szívesen, Mester!”, dadogta a fiatalember, aki ismét leértékelve érezte magát, mert az ő igényei ismét csak második helyre kerültek.
„Jól van”, mondta a mester.
Ezután levette a gyűrűjét, melyet a kisujján hordott, és átadta a fiúnak: „Fogd a kinn álló lovat, és lovagolj el a piacra. El kell adnom ezt a gyűrűt, mert ki kell fizetnem egy tartozást. A lehető legtöbb pénzt kell kapnod érte, de egy aranytallérnál ne fogadj el kevesebbet. Indulj, és térj vissza az arannyal a lehető leggyorsabban!”
A fiatalember fogta a gyűrűt, és útnak indult. Amikor a piacra érkezett, elkezdte kínálgatni a gyűrűt a kereskedőknek, akik nagy érdeklődéssel nézegették.
De amint meghallották az árát, rögvest meggondolták magukat. Amikor a fiatalember elmondta, hogy egy arany az ára, némelyek elnevették magukat, mások faképnél hagyták, csak egy bácsika volt annyira kedves, hogy elmagyarázza a fiatalembernek, hogy egy aranytallér túl sokat ér ahhoz, hogy elcseréljék egy egyszerű gyűrűért. Valaki felkínált érte egy ezüsttallért és egy rézedényt, de mivel a fiatalember emlékezett a pontos utasításra, melyet kapott, elutasította az ajánlatot.
Mennyire szerette volna, ha neki magának lett volna egy aranytallérja, és ő maga odaadhatta volna a mesternek, hogy segítse megoldani a gondját, hogy aztán tanácsot és segítséget kaphasson tőle. Szomorúan lóra szállt, és visszatért a mesterhez.
„Mester, sajnos nem tudtam elintézni, amit kértél tőlem. Talán kaphatnék érte két-három ezüstpénzt, de nem hiszem, hogy sikerülne bárkit is megtévesztenem a gyűrű valós értékét illetően”, mondta a fiatalember.
„Ó, milyen fontos dolgot mondtál, fiatal barátom! Először is meg kell tudnunk a gyűrű valós értékét. Pattanj lóra, és menj el az ékszerészhez. Ki tudhatná nála jobban? Mondd meg neki, hogy el akarod adni a gyűrűt, és kérdezd meg, mennyit tudna adni érte. De nem érdekes, mennyit tud ajánlani érte, ne add el neki! Térj vissza a gyűrűmmel”, felelte a bölcs.
A fiatalember ismét lóra szállt, és elment az ékszerészhez.
Az ember megvizsgálta a gyűrűt a lámpa fényénél, nagyítóval, pár percig gondolkodott, majd így szólt: „Fiam, mondd meg a mesterednek, hogy ha azonnal el akarja adni, nem tudok érte többet adni ötvennyolc aranynál.”
„ÖTVENNYOLC ARANY?!” – kiáltott fel döbbenten a fiatalember.
„Igen, ha lenne még egy kis idő, biztosan tudnék adni érte hetvenet is, de nem tudom, mennyire sürgős neki, hogy eladja…”, válaszolta az ékszerész.
A fiatalember boldogan vágtatott vissza a mester házába, hogy elmesélje, mit mondott az ékszerész.
Miután meghallgatta a fiatalember szavait, a mester így szólt hozzá: „Te épp olyan vagy, mint ez a gyűrű: nagy értékű, egyedülálló kincs. Ezért csak igazi szakértő engedheti meg magának, hogy az értékedről nyilatkozzék. Ne hidd, hogy életed során bárki meg tudná mondani, mekkora a te igazi értéked!”
Sose engedd, hogy mások szavai miatt elveszítsd önbizalmad és önbecsülésed!
(Tőzsér Endre fordítása)

 

Szólj hozzá!


2018.08.27. 11:44 emmausz

Morzsák innen-onnan


Szomszédunk kérdezte, hogy milyen a kemó-kezelés. Mivel lement már a 12-ből 7 kezelés, elégséges tapasztalatok birtokába kerültem. Két nap helyben fekvés lehet nagyon sok és elillanhat nagyon hamar is. Attól függ, milyen olvasnivalót viszek magammal. A kórházi étkezésemet a regnumi nevelés jellegzi: „Az étel nem szeretni, hanem megenni való”. Egyébként volt nagyon kedvem szerinti, és volt nekem pocsék kaja egyaránt.
Hanem a szagok.
Nem részletezem: olyan mint az utógondozóban.
Az a nehézség, hogy a kemótól egyébként is émelyeg az ember. Ámde amilyen keserves az indulás (kanül eredményes elhelyezése), olyan reményteli a harmadik nap hajnala - a szabadulásra várás jegyében.
Ami valamennyire bánt, az az, hogy „kór”társaim rendre a Blikket, a Kiskegyedet, a Bors-magazint, a Lokált forgatják. Na, akadt, aki a Népszavát forgatta tüzetesen.
Nem telik többre?
Az ottani alkalmazottak illetményét nem ismerem. Korábban az Amerikai útra az egyik nővérke Ford autóval érkezett s távozott. Most a bejáratnál találkoztam szintén egy nővérkével. Új típusú, nagyocska Toyotájából szállt ki. Nyakában aranylánc, ujjain aranygyűrűk. Nem sajnálom tőle, de nem is sajnálom őket. Feleségem szerint biztos gazdag a férjük.
Meglehet.
Vagy gazdag, vagy nem.
***
Mivel nyári vendégeink elmentek, alaposan kiporszívóztam. Egyik szekrény alól előkerült valamelyikük tornacipője. Majd utánuk szólunk, hogy ne keressék - itt van. Sokféle ételt hagytak itt, amelyeket befejeztem, mert lejár a szavatosságuk:
egy cikk Camembert sajt,
egy majdnem befejezett mogyorókrém,
egy darabka sajt,
egy kevés szalámi,
általuk hozott majonéz és
lekvár,
megmaradt rántott hús, (unokáink szerint szőrös husi),
kevéske túró,
Nesquik-maradék,
félbemaradt belga vaj.
Szeretem, ha átlátható a hűtőszekrény választéka.    

Szólj hozzá!