Mickey webnaplója

Nincs új a nap alatt. Gyerekkorom olvasókönyvének egyik novelláját Móra Ferenc írta. Petőfit diáknak mutatja be és hozza össze egy kevély falusi bíróval, aki arra akarta rábírni, hogy tisztelje meg köszönésével. Előbb ad neki 50 aranyat, majd 100 aranyat, de a költő nem törik meg, hanem egyre magabiztosabban ellenkezik: „A diák eltette a másik ötven aranyat is, és ráförmedt [a kevély] Kerekire:- Hát már mér köszönnék én kendnek, mikor kendnek üres a zsebe, az enyémet meg száz arany húzza?! Aki pénzes, legyen kényes, akinek meg üres a zsebe, az háromszor is kapja le süvegét a magamformájú módos ember előtt.”
Eddig a mese. A valóság meg az, hogy bár másfél évtized alatt az orvosok bére megötszöröztetett, tegnap mégis jó okot találtak a kormányellenes tüntetésre mind az orvosi kamara, mind pedig az orvosok szakszervezete.  A kevély Kereki kutyafüle a kielégíthetetlen tüntetők fellépéséhez képest.
***
Zűrös éjszakán vagyok túl. Elég az hozzá, hogy túl vagyok rajta.
Azért a reggeli rutinok megmaradtak.
Háromféle játékon csiszolom fantáziámat (Szózat, Szózat extra, ill. szóreggelt), amikor is az ötbetűs szavakat ki kell találni max. hat-nyolc próbálkozással. Ez elég jó arányban sikerül is, noha elég vad dolgokat kapunk megfejtésre. 
Két dolog segíthet.
Az egyik, hogy a magyar kerüli a mássalhangzótorlódást, így az ember megpróbálja a hangzókat a fejében elosztani. Ez hol sikeres, hol nem. A mai feladvány egyike a KREPP szó megtalálása, a másiké KLOTT. Nem mondom, hogy szép magyar szavak, és azt se, hogy nincs bennük mássalhangzótorlódás. De hát nem is azért adják a fejtörőket feladatul, hogy zavartalan sétagaloppban sikerüljön megfejteni őket.
A másik segítség lehet a magyar nyelvű szövegekben előforduló hangzók gyakorisága. Az öt leggyakrabban előforduló hangzóból álló ötbetűs szót alkottam: TEKLA. Ez hol segít, hol nem. Pl. KREPP, pl. KLOTT. Ugye az azonos hangzók sem könnyítik meg a megoldást. Itt: TT, PP.
A Szózat egy hangónak ismeri el a kétjegyű mássalhangzókat. Így adódik az, hogy a mai harmadik „öt”-betűs megoldása: VÉSZEL.

Már vagy 100 albumban sorakoznak a képeim. Egyetlen fotóm alatt sincs szöveg.  Van viszont a FB-nak egy Emlékek rovata, amelyben a FB-ra a korábbi évek azonos dátumával felrakott képeim megjelennek. Ezek ritka kivételtől eltekintve szövegekkel együtt szerepelnek.
Talán ezek a legtünékenyebb műveim, mert évente egyszer láthatók, nekem, másoknak meg csak akkor, ha megosztom őket.
Amire ki akarok lyukadni: A fotók megmaradnak, a szövegek nem igazán.
Ma – többek között – az alábbi három szöveg jelent meg:
1. (hat éve): „Minden embernek két élete van igazán. a második azt hiszem, akkor kezdődik, amikor ráébred, hogy csak egy van.” Tom Hiddleston
2. „Minden kedves férfi ismerősömnek boldog nőt kívánok.” XY
3. Képaláírásaim Pósa Lajosnak a Duna parton sétáltam k. nótájára:
Esett, mikor sétáltam,
hej, gyerekek, mit láttam?

Pocsolyában ezt láttam:
Vízbe lógó élő fát,

alámerült ágacskát,
vízugató botocskát,

vízre néző szállodát,
néhány fehér karikát,

hórihorgas kopasz fát
kutyapásztor apókát.
Most persze a tíz kép nem látható, amelyek alatt egy-egy versrészlet mutatkozott.
Miből is látszik, hogy komfortunk még nem tökéletes. De ez nem baj.

Érdekesen alakul napunk.
Piliscsabára akartunk menni unokázni, de mégse.
Gyengélkednek.
Valamit hazahoztak az oviból.
Így maradunk. 
Maradásunk összecseng azzal, amit a mai nap olvasmánya kínál Izajástól. Ezt üzeni többek között a próféta:
Ha óvakodsz attól,
hogy járj-kelj szombaton,
és a hasznot hajhászd szent napomon;
ha a szombatot gyönyörűnek nevezed,
és az Úrnak szentelt napot dicsőségesnek;
ha megtiszteled azzal,
hogy tartózkodsz a jövés-menéstől,
a haszonleséstől és a mihaszna beszédtől:
akkor boldog leszel az Úrban… (Iz 58.13)
Így hát tartózkodunk a jövés-menéstől, maradunk.
***
Meghalt egy öregasszony. 101 éves volt a templombejáratnál olvasható partecédula tanúsága szerint.
De nem is ez az érdekes, hanem az asszonyneve: Nebenführerné.
Igazi óbudai származék, őslakó.
A Goldberger gyárban Oszival dolgoztam, aki szintén a Nebenführer névre hallgatott.
Oldalági rokona hunyhatott el idén.
***
Kiültem az erkélyre. Egy nagytestű madár vitorlázott körbe-körbe. Ragadozó lehetett, az alatta elterülő mozgásokra lesett éberen. Feltehetően még nem reggelizett.
Viszont egyre távolodott. Tűnő röpképe alapján nem tudtam beazonosítani.
***
Mindenki nőnapon született?
A FB legalább öt ismerős, barát és rokon nevét dobta fel, akik ma születtek, ha nem is idén.
Boldog születésnapot!!!
5-ször.
Ide írom M. szellemes köszöntőjét: Kedves Á. A nemzetközi Zoltán napon  Isten éltessen!
***
Istgen éltesse a Zolikat is! 

Évekkel ezelőtt írtam (most felböfögte a FB): HASAD A HAJNAL, HÁTAD AZ ALKONY. Alighanem az én leleményem volt. Mindenesetre vállalom.
Böjt van. A nagylelkű lemondás időszaka.
Lemondanék a böjt szóról is. Nekem valahogyan olyan idétlen, mint a bödön, a bőg, bőgő, a böfög, a bök, börtön, a Björn hangzásvilága.
Megnéztem a szinonima szótárt, mit ajánl helyette.
Semmit. Illetve azt, hogy, hogy koplalás.
De az nem böjt (legfeljebb egyik megnyilvánulása), hanem leginkább fogyókúra.
Nincs tovább.
Marad a böjt szó, akár tetszik, akár nem.
***
Az általam játszott háromféle szózat játék a legnagyobb meglepetésemre bizarr megoldásokat eredményezett. Az ötbetűs megfejtések rendre: KAKÁL, MARHA, TEMPÓ.
Hát nem marha tempó az ilyen?
Bajom van a sikeresség számlálásával. Tartok tőle, hogy egyáltalán nem stimmelnek a kimutatott % értékek.
***
Egy abszurd: A Fradi-szurkolók a háború, az Újpest-szurkolók a béke hívei. Ez persze nem igaz, csak azt szeretném vele kifejezni, hogy könnyebb egy fradistát rávenni, hogy az Újpestnek szurkoljon, mint egy háborúpártit rávenni arra, hogy békepártivá váljon.
Mondanom se kell, hogy fordítva is igaz.
***
Meghiúsul egy rokoni találkozás fertőző betegség okán. Ha nem csal emlékezetem, ifjúkoromban sokkal ritkábbak voltak az influenza-félék okozta fertőzések. Pedig nem laktunk ritkábban, mint ma.
Nincs ebben a gyakoriságban valami tudatosság?
A covid óta megbomlott a társas találkozások rendje. Nálunk pl. az agapé szűnt meg, a kézfogás gyakorlata szűnt meg.

Talán feltűnt, hogy a Gulagról szóló Szolzsenyicin-könyvet olvastam – újra. Magam se tudom az okát, hogy miért szeretem a fogolytémájú könyveket. Meglehet azért, mert ezek olvastán óhatatlanul eszembe jut: Milyen jó dolgunk is van nekünk.
Valószínűleg nem fog minden ide vonatkozó témájú könyvcím eszembe jutni, mégis megpróbálom összeszedni, hogy miket is olvastam.
Mojmir pokla
A Gulag-szigetcsoport
Üldözött jezsuiták vallomásai
Mindszenty: Emlékirataim
Faludy: Pokolbéli víg napjaim
Konok Tamás: Emlékkövek
Cziffra Görgy: Ágyúk és virágok
Hetényi Varga: Akiket üldöztek az igazságért
ugyanő: A horogkereszt és a vöröscsillag árnyékában, i-V. k.
Magyar jezsuiták vallomásai
Kuncz Aladár: A fekete kolostor
Mócsy Imre: Nyitott szívvel, Beadványom
Tomka: Halálra szántak, mégis élünk
Regőczi: Isten vándora
Nádasy Alfonz: Hadifogolynapló
Márton Marcell: Szépszeretet
Darvas Iván: Lábjegyzetek
…és a felsoroltak csak töredéke az ilyen témájú köteteknek.
A szabadság nagy kincs, mely az emberben belül van leginkább, de az se baj, ha kívüle is mutatkozik.

Ritkán fordul elő, hogy egy könyvet ismételten elolvassak.
Most ez történt.
Tegnap a könvmegállóból elhoztam A. Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovics egy napja c. kötetet.
Valaha már olvastam.
Most meg újra.
Olyan életszagú, életszerű leírás, hogy az ember alig tudja letenni a kisregényt.
Csakugyan egy nap eseményeiről szól.
A fogolytábor (gulag) lakói egy napjáról.
Akik rohadt hidegben kora reggeltől késő estig húzzák az igát. Legalábbis a nagy többség.
A lógósak, a köztörvényes dörzsöltek pedig megpróbálnak a maguk javára kihasználni minden lehetőséget.
Talán azért is tetszik módfelett, mert 25 hónapot magam is lehúztam a seregben közkatonaként.
A mi viszonyaink kedvezőbbek voltak amannál, pl. nem volt soha 30 fokos hideg, de olyan előfordult, hogy vízhiány miatt az építkezés japánerjéből szedtünk vizet borotválkozáshoz. Akkor nekünk is a jég alól kellett kibányászni a vizet.
Kopaszként én is sok cigarettát vettem (Munkás), hogy ne ácsingózzanak a csikkekért a többiek (a rigót lövöm felkiáltással).
A mi időnk se telt gyorsabban, csak nem tíz-húsz évet kaptunk, hanem kettőt.
Mi is megragadtunk minden adódó lehetőséget, ami elvisehetőbbé tette a laktanyai életet.
Nem is folytatom.
Érdekességként még megemlítem, hogy Solohov (Csendes Don) egyik epizódja a kozákoknak magyar huszárokkal való csetepatéjáról szól.
Nos, Szolzsenyicin könyve is tartalmaz magyar vonatkozást. Ezt írja:
„A moldovai (elítélt kém) megtántorodik, s ekkor kiugrik egy magyar a 32-es brigádból, s jól fenéken billenti, egy jó nagyot rúg a hátuljába!”
Feltételezem, hogy nem tűnhet fel egy ilyen elejtett mondat senkinek, de egy tízmilliós náció olvasójának igen.
Rólunk is szó van!
Mi is jelen vagyunk a történelemben, súlyunk akkora amekkora, de tudnak rólunk, és írnak is.

Elkészült a mű.
A mű, amely igazán sohasem tud elkészülni, mert nem lehet befejezni. Visszautalok a tegnapi posztra: kreccs.)
És mgis.
Megpróbáltam – szótárak segítségét is igénybe véve – összegereblyézni a hangutánzó szavainkat. A szinonima szótár engedékenyebbnek bizonyult, mint jómagam. Ide vettem néhány „hangutánzó eredetű” szót is, amelyek valódiságát egyesek – tán joggal – kétségbe vonhatják. Még ha tudomásul vesszük is, hogy sokkal több ilyen ige van, mint az itt felsoroltak, és akkor is marad jó félezer, ha néhány itt rögzítettet valaki kiszűr közülük, mert valamiért nem fogadja el hangutánzónak.
A lényeg: hangutánzó igék vonatkozásában is hallatlanul gazdag a nyelvünk.
Érdekes kihívás lehetne, egy idegen nyelvet jól beszélő számára, hogy vajon hány szót képes áttenni más nyelvre az itt találhatókból. Az alábbiakban teszem közzé gyűjteményemet:
ácsingózik, áhít, bámul, buffog, buffogat, becsiccsent, béget, bekrepál, bernyákol, berreg, bong, bődül, böffen, böfög, bőg, bömböl, brummog, búg, bugyborékol, buggyan, bugyog, cihelődik, civakodik, cuppant, cikákol, cincog, cuppan, cuppog, csacsog, csahol, csatangol, csattan, csattog, csattogtat, csámcsog, csemcseg, csendít, cserdít, cserfel, csergedez, cserreg, csetlik-botlik, csetteg, csettint, csicsereg, csicsog, csikar,  csikordul, csikorgat, csilingel, csipeg, csipog, csiszeg-csoszog, csiszol, csitít, csoszog, csiveg, csivitel, csobban, csobog, csorog, csorgat, csócsál, csordogál, csoszog, csördít, csörgedezik, csörömpöl, csörren, csörtet, csucsujgat, csuklik, csurdít, csurdogál, csurgat, csurog, csúszik, csusszan,  csücsül, dadog, dirmeg-dörmög, dob, dobban, dobbant, dobog, dohog, dong, donog, dorombol, döbben, döbög, döbörög, döccen, döcög, döndül, döng, dönget, döngicsél, döngöl, dördül, dörög, dörmög, dörömböl, dörren, dörzsöl, dúdol, dudorászik, duhog, dunnyog, durmol, durran, durrog, durrogat, durrogtat, duruzsol, dübög, dübörög, dünnyög, dürrög, el… elcsoszog stb., elkámpicsorodik, fel… felcsoszog stb.
feccsen, fecseg, fecsérel, ficamodik, fickándozik, fortyan, föccsen, fröccsen, fröcsköl, fröcsög, fütyül, fütyörész, gagyog, gajdol, gargalizál, gágog, gingallóz, göcög, gőgicsél, görget, görög, gurít, gurgat, gurguláz, gurigázik, gügyög, habog, hadar, hadonászik, harákol, harsan, hákog, hápog, harákol, hemget, herreg, herseg, hetyeg, horkan, horkant, horkol, hortyog, horzsol, hörög, hörpint, hörpöl, hőzöng, huhog, huhukol, huppan, hurrog, hümget, hüppög, iszamodik, jódlizik, kaffant, kaffog, kattan, kattog, kohol, kákog, karattyol, kárál. káricál, károg, kecsegtet, kelepel, ketteg, kettyen, ki… kicsoszog stb., kiált, koccan, koccant, koccint, kocódik, kocog, kodácsol, kondít, kondul, kongat, kopog, kopogtat, koppan, koppant, koppint, kordul, korhol, kornyikál, kortyant, kotkodácsol, kotkodál, kotlik, kotor, kotyog, kottyan, kottyant, kotyvaszt,  köhécsel, köhent, köhint, köhög, köhögtet, köp, krákog, krúgat, kukorékol, kukorít, kukucskál, kuncog, kurjongat, kurrog, kuruttyol, kutat, kutyul, lalláz, lebeg, lebzsel, lefetyel, leffeg, lefröcsköl…., stb. liheg, loccsan, loccsant, locsog, locsol, lottyan, lotyog, lötyköl, lötyög, lubickol, makog, meg… megkoccan stb., mekeg, mordul, morgolódik, mormog, mormol, morog, morzsol, motoz,  motyog, mukkan, nassol, neszez, nyafog, nyámmog, nyávog, nyegget, nyekereg, nyekken, nyerít, nyervog, nyí, nyifog, nyihog, nyikkan, nyikorog, nyiszál, nyisszant, nyivákol,  nyivog, nyög, nyögdécsel, nyöszörög, nyüszít, nyüzsög, óbégat, óhajt, okádik, ordít, össze…, paskol, páhol, pancsol, pang, pedz, peng, percen, perzsel, pettyeget, pezsdül, piheg, pillant, pisil, pillog, pisszent, pittyed, pocskol, páhog, pancsol, pattan, pattint, pattog, pattogtat, pattogat, pattogzik, pendít, pendül, peng, penget, perceg, perdül, pereg, perget, petyeg, perseg, picsog, pihen, pisszeg, pityereg, pitypalattyol, pocskol, porcog, poshad, poszog, potyog, potyogtat, patyol, pottyan, pöccen, pöccent, pöccint,  pöfékel, pöffent, pöfög, pöffint, pörköl, pörsen, pötyög, prüszköl, prüsszög, puffan, pufog, pufogtat, pufogat, puhatol, pukkan, pukkant, pukkaszt, pusmog, püföl, raccsol, ráz,  rebeg, rebben, reccsen, recseg, reked, remeg, rémül, reng, reped, repül, reszel, retten, rezeg, rí, rigyet, rikácsol, rikít, rikkant, rikolt, ring, riszál, rittyent, robajlik, robban, robog, rohan, rop, ropog, roppan, roppant, roszog, rotyog, rotyogtat, röffen, röfög, röhög, sápítozik, sápog, seppeg, serceg,  sercint, sipeg, sipít, sivalkodik, sivít, slattyog, selypít, sepeg, serdül, sertepertél, settenkedik, sikít, sír, sodor, sóhajt, súg, suhan, suhint, suhog, suhogtat, súrol, surran, surrog, susog, sustorog, suttog, süvít, süvölt, szepeg, szét…, szikkad, szív, szipákol, szipog, szippant, sziszeg, szisszen, szontyolodik, szopik, szortyog, szotyog, szotyogat, szottyan, szörpöl,  szörtyög, szöszmötöl, szuszog, szűköl, szürcsöl, tapog, tapogat, tapos, tapsol, tapsikol, tátog, tátogat, tikkad, tiktakol, tocsog, tombol, topog, toppan, toporog, totojázik,  totyog, tottyan, töfög, traccsol, trappol, trécsel, trillázik, trüszköl, trüsszög, turbékol, tutul, tülköl, tüszköl, tüsszent, tüsszög, ugat, ujjong, ühmget, ümget, üvölt, üvöltöz, vacog, vajákol, vakkant, vakog, varcog, vartyog, vernyákol, vertyog, vicsorít, vihog, vihorász, vijjog, villong, vinnyog, visít, visítozik,
vissza…, vonít, vonyít, zakatol, zendít, zendül, zeng, zenget, zihál, zizeg, zizzen, zokog, zökken, zörög, zörget, zöng, zöngicsél, zördít, zördül, zörgölődik, zörömböl, zörren, zötyköl, zubog, zuborog, zúdít, zúdul, zúgat, zuhan, zuhint, zuhog, zuppan, zurbol, zümmög, zsibong, zsong, zsörtölődik…  

Remélem, hogy nem őrültem meg.
Az viszont tény, hogy megörültem, amikor egy újabb szótár szókészletében eredménnyel böngésztem hangutánzó szavak után.
Szógyűjteményemet huszonhét új hangutánzóval gyarapítottam, pusztán az etimológiai szótár címszavai átfésülésével, a-tól cs-ig.
Azért csak huszonhéttel, mert csak az igékre specializálódtam.
A szótár szerkesztői szerint az ácsingózik és az áhít is alighanem hangutánzó szó.
Érdekes felfedezés a becsiccsent ige.
Hangutánzása tagadhatatlan.
Nem fogom itt most az új találatokat felsorolni, de azt rögzíthetem, hogy folytatni fogom a kutakodást.
Noha bizton állíthatom, hogy a hangutánzók köre megszámlálhatatlanul bő valami, mert korlátlanul bővíthető. Most pl. kitalálom, hogy valami kreccsintett.
Ki meri állítani, hogy nem létezhet egy olyan történés, amikor az eltört dolog nem éppen ezt a hangot adja.
De hát itt a közismerten használt igékkel akarok operálni.
Célom nem a teljesség, hanem a nyelv gazdagságának megmutatása egyfajta szavak bőségének megmutatásával.
Szóltam.
Kreccs.

Ma már-már március másodikát írunk.
Az erkélyre kiülve megcsap a tavasz lehelete.
A nap melege, a gyenge északias szellő jótékony hatással van kedélyvilágomra.
Amint Arany Jánosnak Toldi Miklós képe, nekem Balassi Bálint verse, abban is a  benne megrajzolt szép természetleírása „lobog fel majd kilenc-tíz emberöltő régiségben”.
Hát hogyne, amikor így ír:  
Egy katonaének,
In laudem confniorum
(Csak búbánat nótájára)
Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél.
…
Az nagy széles mező, az szép liget, erdő sétáló palotájok,
Az utaknak lese, kemény harcok helye tanuló oskolájok,
Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség s fáradtság múlatságok.
…
Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe!
Korunk éppoly puskaporos, mint amaz volt. De nem az tetszik e versben, hanem a frissesség habzsolása.
Kívánok mezőnkbe sok szép madarat,
szép harmatot,
jó illatot,
szép ligetet,
erdőt,
sétáló palotákat mindannyiunknak.
A harcot pedig mellőzhetjük.

Ma vendégségben voltunk.
V. Laci születésnapját (80) ünnepeltük.
Eme kivételes alkalomból könnyű dolga volt: csak két gyertyát kellett elfújnia, a 8-ast és a 0-t.
Sikerült.
Aligha tévedtem, amikor körbenézve a népes társaságon megállapítottam, hogy korban én következek a jeles nyolcvanas után.
Nem szeretek doyen lenni.
De – mint egyszer jókedvemben megállapítottam: Úgy kell nekem, minek születtem meg olyan korán!
Az ember érzi a kopásokat. Látja társain és tapasztalja maga-magán.
Hodie mihi, cras tibi – hangzik a római jelmondat. Ma nekem, holnap neked. No, meg Horatius megfogalmazása: Eheu fugaces, Posthume, posthume, labuntur anni. Hej, Posthumus, posthumus, múlnak, iramlanak az évek.
Igen. Mindkettő mondás igaz tartalmú.
Annál is inkább igaz, mivel délelőtt egy – szintén kedves – helyi ismerős gyászmiséjén vettünk részt.
Az ő esetében szó szerint igaz: Ma nekem, holnap neked (teljesedik be a sorsod).
Talán arra jók ezek a jelzések, hogy az ember megtanulja megbecsülni minden lélegzetvételét, minden szívdobbanását, minden pillanatot, amely még rendelkezésére áll.
Nem is folytatom, hacsak azt meg nem állapítom, hogy a folytatás, a „lemenő” generáció tagjai milyen szépek, milyen életteliek, milyen szolgálatkészek.
Legalábbis azok, akikkel a mai napon találkoztunk.