Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más l... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • gond/ol/a: Váli Dezső? (kapott egy verskötetet, ,,nem lányomtól de az övét!) izgulok, ott végezte-e :) Egyébk... (2018.11.07. 16:45) A könyvekhez való rendetlen ragaszkodás
  • gond/ol/a: Igen, ez a mit hagyunk itt gondolata.... hogy mi lesz velük, már nem rénk tartozik :( Mi azlrt csa... (2018.11.06. 09:52) Megfontolások
  • emmausz: Ma már létezik olyan műszer, amelyik automatikusan megmutatja, hogy hol lehet eredményes a branül ... (2018.11.03. 04:56) Írástudó képmutató
  • emmausz: Így valahogyan. Most jöttem haza az utolsó kemóról. Mi tagadás, elég volt! (2018.11.02. 09:43) Szó-lok

Utolsó kommentek

  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más lapok esetén meg kell tanulni amazok szókincsét, sőt észjárását is, ha boldogulni akarok. Mivel golyó... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • exbikfic: Tekintve, hogy a keresztrejtvények kérdései rengeteg azonosságot hordoznak, egyáltalán nem csodálkozom, hogy észre se vetted, hogy ugyanazt a lapszámot fejted. Én azért szoktam le a vonatozós idősza... (2018.11.15. 08:54) Kellő öniróniával...
  • gond/ol/a: Váli Dezső? (kapott egy verskötetet, ,,nem lányomtól de az övét!) izgulok, ott végezte-e :) Egyébként van egy olyan érzésem, hogy csak győzködöd magad.... (2018.11.07. 16:45) A könyvekhez való rendetlen ragaszkodás
  • gond/ol/a: Igen, ez a mit hagyunk itt gondolata.... hogy mi lesz velük, már nem rénk tartozik :( Mi azlrt csaj hagyjuk!!!! (2018.11.06. 09:52) Megfontolások
  • emmausz: Ma már létezik olyan műszer, amelyik automatikusan megmutatja, hogy hol lehet eredményes a branül beültetése. De mi még nem tartunk ott, hogy alkalmaznák. A nővérkék tapasztalatára kell hagyatkoznunk. (2018.11.03. 04:56) Írástudó képmutató
  • Utolsó 20

2018.12.04. 05:43 emmausz

I do, I do, I do, I do, I do

Segítsetek, segítsetek, egy órája egy Abba-sláger szól a fülemben: I do, I do, I do, I do, I do… Maga a szám nem rossz, sőt. Olyan hangvételű, mint egy Billy Waughn-feldolgozás. Csak mégis jó volna tőle szabadulni, mert van más is a világon, mint 
I do, I do, I do, I do, I do...
Napok óta visszhangzik a tévéreklám: „December 16-án jónak lenni jó.” Nem vonom kétségbe, csak hogy van egy mellékzöngéje. Ha 16-án jónak lenni jó, mi van a többi napon? Akkor nem jó jónak lenni? A többi napokon rossznak lenni jó? Talán nem is véletlen a megfogalmazás. Egyfajta polgárpukkasztás.
I do, I do, I do, I do, I do...
A FülesBagoly olasz módra megfejtőinek írom, hogy a decemberi számában hozott Anagramma rejtvényt megfejtettem. Az a megfejtése, hogy megfejthetetlen. Hoz 30. kitöltendő sort és mellette 38 meghatározást. Az általa remélt vicc poén nem tud kialakulni. Tudom, hogy így van, mert hátra lapoztam. Az ott megadott csattanóhoz a rejtvényt meg kellene toldani négy sorral, ami viszont bajos, mert a lapszél kevés hozzá.
Így jár az, aki 295 ft-ot ad egy lektorálatlan füzetért.
I do, I do, I do, I do, I do...
Egyébként a viccei sem világra szólók. Az egyik:
Diák: - S én csüngtem ajkán, szótlanul, mint madár a fán…    
Tanár: - A gyümölcs meg elrepült…
Egy másik:
- Miért sírsz, Tomika?
- Mert a tesómnak szünnapja van az iskolában.
- És neked miért nincs?
- Mert még nem járok suliba…
Ezeken mosolyogjon valaki, ha tud. 
Mentsetek meg!!!
I do, I do, I do, I do, I do

Szólj hozzá!


2018.12.03. 09:57 emmausz

Csendes éj előtt nyugtalan nappalok?

Az egyházi évnek két visszafogottabb időszaka van, a húsvétot megelőző nagyböjt, és a karácsonyt megelőző advent. Ezekben az időszakokban hangtompítóval, szordinóval kellene élnünk. Nem mondom, hogy lábujjhegyen járva, de majdnem. Nem ezt tapasztalom itt a városban. És nem is az az oka, hogy még nem esett le a hó.
A regnumi közösségben volt egy rigmus, amit halkan kezdtünk, majd crescendóval néhány ismétlés után fortisszimóban üvöltöttük a természet (lágy?) ölén (azután megcsináltuk az elcsöndesedve is). Így szólt:
csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja,
csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja,
CSAK CSENDBEN, CSAK HALKAN, HOGY SENKI MEG NE HALLJA,
CSAK CSENDBEN, CSAK HALKAN, HOGY SENKI MEG NE HALLJA,  
CSAK CSENDBEN, CSAK HALKAN, HOGY SENKI MEG NE HALLJA,  
csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja,    
csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja…
Hát igen. Talán a közeli faluban nem hallották meg, mert csak csendben…
Ez jutott eszembe a fogyasztói társadalmi környezetben élvén, ahol nincs csend.
Soha.
Na jó, talán üzletzárástól nyitásig, talán hajnali félháromkor. Különben reklám, reklám hátán, játék játék hátán, vevő vevő hátán, kacat kacat hátán. És NINCS CSEND. Majd bolondok lennének kihagyni az eredményes versengés lehetőségét a nagyobb hozam és profit reményében („olyan hülye azért nem vagyok”) a kereskedők. Nincs tehát csend sem a tévében (reklámok), se a plazákban, sem az interneten, se a FB-on, se a drótpostán.  
Visszaemlékezem gimnazista koromra. Negyedikesek voltunk már, a művészettörténeti órák alatt nemritkán képeket vetítettek a besötétített előadóban. Ezt azonnal kihasználta a diáksereg, és élénk karattyolásba kezdett. Megunta a tanárunk (Darvasnak hívták?), hogy nem hallja a saját hangját sem: Egyszer csak megjelent a feje a vetítő éles fényében, és elkiáltotta magát: CSEND LEGYEN!
És lőn.

A légyzümmögést is meg lehetett volna hallani, úgy meghökkentette a társaságot a szokatlan jelenés.
Ki kellene találni egy hasonlóan sokkoló valamit, hogy megálljt parancsoljon a korunkbeli értelmetlen nyüzsgésnek.
Nincs még itt az ideje annak, hogy az angyalok megfújják a harsonát s énekeljék:
Gloria in excelsis Deo!
Még nincs.
Most csend legyen!

Szólj hozzá!


2018.12.02. 10:22 emmausz

Jut eszembe

Mondják, hogy a rendőrök ismerik a legtöbb rendőrviccet.
Feltételezem, hogy a jezsuiták ismerik a legtöbb jezsuita viccet (mert róluk szólnak és találónak látják, vagy mert éppenséggel nem láttatják a lényeget). Mivel jó néhány róluk szóló viccet feltettek a jezsuiták barátai FB-oldalra, kettőt megidézek belőlük. Nem mert magam jezsuita volnék, de mert a közöttük ledolgozott tizenöt év során megismertem a rendet.  Szerintem ezek a legtalálóbbak.
Ha láttál egy ferencest – láttad az összes ferencest.
Ha láttál egy piaristát – láttad az összes piaristát.
Ha láttál egy jezsuitát – láttál egy jezsuitát.
***
A ferences és a jezsuita vitatkozik, hogy melyikük rendje a nagyobb és dicsőségesebb. Sehogy sem tudnak megegyezni, ezért kitalálják, hogy ráírják egy papírra a kérdést, és arra kérik Istent, írja meg reggelre a választ. Másnap meg is érkezik a felelet: „Fiaim! Hagyjátok abba ezt a buta vitát! Természetesen mindkettőtök rendje egyformán közel áll hozzám, hiszen egyházamat sokszínűnek teremtettem. Szeretettel: Isten SJ.”
***
Most a saját állapotomról. A kezelésekből kezdek kilábalni. Kézfejem-lábfejem teljesen kiszáradt. Lábadozom. Sírok. Szemem könnybe lábad. Próbálom kezemmel elmaszatolgatni, mert különben menthetetlenül végigcsorog az arcomon.
Tegnap meséli Levente unoka, hogy az osztályban eljátszotta barátaival azt, amit mi annak idején.
- Haver, fogjunk kezet. (Nyújtja a jobb kezét.)
- Hohó, a bányászok bal kézzel fognak kezet. (Nyújtja a bal kezét.)
- De mi nem vagyunk bányászok. (és most nyújtom a jobb kezemet.)
***
A fügefa és a liliomfa tavaszi rügyekkel várják a havazást. Tartok tőle, hogy ráfáznak.
***
Egyszer a héten roráte van, legalábbis hajnali mise 6 órakor. Sch. J. mondja, heti egy alkalommal megtehetjük, hogy egy-két órával korábban kelünk. Arra gondoltam, ha én egy két órával korábban kelek, mint mostanság szoktam, nem is érdemes lefeküdnöm arra a két órácskára, ami fennmarad.

Szólj hozzá!


2018.12.01. 05:56 emmausz

Beethoven VI. szimfóniájáról

Amikor még nem érdekelt, hogy hány kilométert biciklizünk, egy-egy nyáron letekertünk Bp-ről Paksra. Kb. 126 km. Megérkezésünk után azonnal kényelembe helyeztük magunkat (gondolom feküdtünk, mert ülni valamiért egyáltalán nem volt kedvünk), meghallgattuk Keith Jarrett Kölni koncertjét és otthonosságérzet lengett körül minket, kerített hatalmába. Olyasvalami, hogy valamit sikerült teljesíteni, és most kész, most vége, most meg vagyunk elégedve az eredménnyel, és minden rendben van.
Azt hiszem, hogy egyszer már írtam Beethoven VI. szimfóniájáról is. Speciel akkor, amikor egy nyáron hazaérkeztünk autóval a Balatonról. Érdekes megnyugvást adnak egyes zenék. Nos, hazatérve azonnal bekapcsoltam a Pastoralet és végighallgattam. Ez kellett ahhoz, hogy „megérkezzem”. Ez a zene teljesen kikapcsolt.
De ha már Pastorale… Szolfézsórán zongorán tanárunk eljátszott egy zenei periódust a szimfóniából, amelyet néhány meghallgatás közben le kellett kottáznunk. Mire befejeztem a kottázást, teljesen belém hatolt ez a gyönyörű önálló dallam. Otthon megpróbáltam lejátszani zongorán, majd az általam elképzelt kísérettel együtt. Emlékeim szerint így kezdődött vonzalmam az amatőr zongorázás iránt. Soha nem tanított zongorázni senki. Ma sem enyém a kétsoros kotta olvasása. Amit játszom, annak köze nincs a kottához.         
És még Pastorale. A Kútvölgyiben megszólítok egy orvost. Ugye, szereti Beethovent? Azt mondja: igen. Mire én. Gondoltam, merthogy a mobiljának a csengőhangja a szimfónia kezdő hangjaiból szervesül.
És még egyszer a Pastorale kezdőhangjai. Azon tűnődtem, hogy az alaphanghoz képesti nagy tercről rugaszkodik el a dallamív, mégpedig úgy, mintha nem kezdődne, hanem valami folytatódna.
Érdekes módon képszerűen is megjelent bennem ez a kezdés. Azokra a filmjelenetekre hajaz, mint amikor a filmsztár nem nyitja ki a kocsi ajtaját, hanem a már mozgó járműbe oldalról beugrik az ülésre. Hipp-hopp, én máris itt vagyok, a kocsiban benn vagyok. Nincs beszállás, beröppenés van, és azonnali robogás van.
A szimfóniába sincs beszállás, röptében sodor magával a zene, mintha nem volna kezdete, hanem folyamatos jelene volna csak. Megjegyzem a zenemű vége is ilyesmi. Egyszer csak megszűnik a hangadás, és kész.     
***
Most ocsúdom. Már az év utolsó hónapját kezdjük.

 

Szólj hozzá!


2018.11.30. 11:41 emmausz

A pletykáról és a bújócskáról

Volt egyszer egy Slavko Barbarić atya. Volt, mert a Krizsevácon (Medjugorje hegye) infarktus érte és elhunyt. (R. I. P.) A mostani olvasmányomból kiemelek egy általa előadott beszédrészletet.
„Hogy mitől veszítjük el a békénket? – kérdezi –, pl. attól, hogy ha a másiknak csak egyetlen oldalát nézzük, amelyet nem kedvelünk. Figyelmen kívül hagyva a személy egészét. Így a kritika beférkőzik a szívünkbe. Az illető személy többi tulajdonsága feledésbe merül, egyedül csak a minket zavaró tényezőre összpontosítunk, és ez elvakít bennünket még akkor is, ha ez a hiba, rossz szokás vagy bűn valós probléma. Így szem elől tévesztjük életének a szépségét, mindazt, amit a múltban tett, adott vagy elszenvedett. Korlátolt és helytelen látásmódba lépünk be akkor, ha ezek az apró részletek ejtenek foglyul minket. Így nem tudunk érte hálát adni, és nem lesz béke bennünk. Ha valaki eljön hozzátok és megdicséritek, kifejezitek iránta érzett hálátokat minden erőfeszítéséért és tettéért, akkor nehéz lesz jelentéktelennek tűnő dolgokért továbbra is neheztelnie rátok.”
Mintha csak Ferenc pápát hallanám, aki óva int a pletykától, amikor is valakiről távollétében csak a negatívumokat terjesztjük. Amit mondunk, az igaz lehet, de egyoldalú és rosszindulatú. Ha állításunk nem igaz, akkor még rosszabb a helyzet, és rágalmazás a neve. A jó pápa is óva int e kettő szörnyűségtől. Pedig oly általánosságban elterjedt mindennapjainkban.
Az első baj vele az, hogy egyoldalú a pletyka. Ha egy író egyoldalúan ábrázolja könyve szereplőit, akkor ponyvát ír, és nem lesz soha klasszikus mű belőle. Ilyesféle ponyvát terjesztünk, amikor valakinek csak a hibáit emlegetjük. Ez az egyoldalúság önmagában is rossz, de a pletykának és a rágalmazásnak van még egy súlyosbító mozzanata. Nevezetesen az, hogy az illető távollétében történik lejáratása, így nem tud ellene védekezni. Teljesen ki van szolgáltatva rosszmájúságunknak.
Kerüljük hát, amennyire csak tőlünk telik.
Hányszor gondoltam arra, amikor egy társaság máson köszörülte a nyelvét, hogy legközelebb a távollétemben és is sorra kerülhetek. Erről szól az alábbi poén:
Négy kolléga igyekszik kiküldetésre. Egy vasúti kupéban ülnek, beszélgetnek. Egyikük feláll, mert WC-re kell mennie. A többi három azonnal elmondja az összes, rá nézve hátrányos történetet. Ám idő múltán kimegy a második is pisilni. Azonnal nekiesnek, és elpletykálják, amit róla tudnak. Telik-múlik az idő, és kimegy a harmadik. Vele is ez történik… Majd amikor a negyedik is visszaérkezik, a társaság teljes némaságba burkolódzik. Nem véletlenül.
***
Udvardi püspök egy beszédrészletét is ide hozom. Tegnap hallgattam a tévé egyik adásában. Azt mondja, hogy az ember és az Isten kapcsolata ugyanolyan, mint a kisgyerek és szülője kapcsolata, amikor bújócskát játszanak. – Keress meg! – kiáltja a gyerek, és a szülőnek meg kell találnia. Feltehető a kérdés: vajon ki keres kit? A gyerek a szülőt, vagy megfordítva? Isten vágyva vágyik ránk találni. De vajon nyitottak vagyunk-e, hogy ez megtörténhessen?
***
Egy vicc a FülesBagolyból, ami nem is az. Így szól:
Vannak emberek, akiket csak azzal lehet szórakoztatni, hogy hallgatjuk őket.                        

Szólj hozzá!


2018.11.29. 13:22 emmausz

Napi ráadás

Néhány jó viccet találtam egy Képmás-cikkben Chuck Norrisról. Elkezdtem őket kimásolni. Olyanok, mint az erőszakos kismalac-viccek, csak az erőre vannak kihegyezve. Számuk olyan hatalmas, hogy még Chuck Norris se tudja, hogy hány viccet generált alakja. Belőlük szemezgetek egy csokorra valót.  
1. Mielőtt a zsákos ember lefekszik aludni, a biztonság kedvéért benéz az ágy alá, hogy nincs-e ott Chuck Norris.
2. Amikor fekvőtámaszokat csinál, Chuck Norris nem magát nyomja ki, hanem a Földet nyomja le.
3. SOKAN HORDANAK SUPERMAN-ES PIZSAMÁT. SUPERMAN CHUCK NORRIS-OS PIZSAMÁT HORD.
4. Amikor Chuck Norris beugrik a tengerbe, nem lesz vizes, mert a tenger lesz Chuck Norrisos.
5. CHUCK NORRIS ELSZÁMOLT A VÉGTELENIG. KÉTSZER.
6. CHUCK NORRIS NEM HORD ÓRÁT. Ő DÖNTI EL, HOGY MENNYI AZ IDŐ.
7. OLYAN NINCS, HOGY LEHETETLEN, CSAK CHUCK NORRISNAK NINCSEN KEDVE HOZZÁ.
8. Mikor Bell feltalálta a telefont, már volt két nem fogadott hívása Chuck Norristól!
9. Chuck Norris már kétszer meghalt, csak a halál nem mert eljönni érte!
10. Ha valaki hazamegy, akkor benéz az ágy alá, hogy nincs-e ott a Láncfűrészes Gyilkos! Ha a Láncfűrészes Gyilkos hazamegy, akkor benéz az ágy alá, hogy nincs-e ott Chuck Norris! 
11. Néhány fiú bele tudja pisilni a nevét a hóba. Chuck Norris a betonba is!
12. Chuck Norris egyszer olyan gyorsan kelt fel, hogy látta magát aludni.
13. Chuck Norris lenyugtatta a mérgesgombát, felidegesítette Békéscsabát és ha úgy akarja, Vastag Csaba vékony lesz.
14. ‎- Apa, ha valaki hapcizik, akkor azt mondjuk, hogy egészségedre?
- Igen, fiam.
- És ha valaki kiröhögi Chuck Norrist??
- Akkor azt, hogy Isten nyugosztalja.
15. Az ókorban Chuck Norris azért nem lehetett gladiátor, mert az oroszlánok nem egyeztek bele.
16. Táguló világegyetemben élünk. Minden Chuck Norris elől menekül.
17. Chuck Norris osztható nullával. (Persze, és Chuck Norris párhuzamosai annyiszor találkoznak a végtelenben, ahányszor csak akarnak. Gy.M.) 
18. Chuck Norris 20 perc alatt nézi végig a „60 perc" című tévéműsort.
19. Chuck Norrisnak van 7 dobermannja, 5 pitbullja és 3 farkaskutyája. A házára mégis az van kiírva: Vigyázat! Chuck Norris!
20. Chuck Norris látótávolsága 200 km. Csukott szemmel.
21. Chuck Norris egy forgóajtót is be tud vágni maga mögött.
Vége-hossza nincs a Chuck Norris-vicceknek, de a posztnak igen.
Most.

Szólj hozzá!


2018.11.29. 07:35 emmausz

Egy kegyhely. Igen? Nem?

Szócikk a M. Katolikus Lexikonból:
„kegyhely: templom vagy más szent hely, ahová egy csoda vagy történelmi vonatkozás miatt hívők sokasága zarándokol a helyi ordinárius jóváhagyásával. – A kegyhelyeken bőségesebben kínálják fel a hívőknek az üdvösség eszközeit, Isten igéjének buzgó hirdetésével, a liturgikus élet megfelelő előmozdításával, főleg az Eucharisztia és a bűnbánat szentsége útján, valamint a népi vallásosság jóváhagyott formáinak ápolásával.”
Egy kegyhely születése nem minden nehézség nélkül történik meg. Számos bíráló kitétel feszül neki, s igyekszik bizonyítani, hogy pusztán emberi kitaláció az egész. A helyzetet bonyolítja, hogy aki katolikus, az semmi esetre sem lourdes-i katolikus, és nem is fatimai katolikus, hanem római vagy görögkatolikus. Hogy egy kegyhely hitelességét hiszi vagy sem, nem tartozik a hittételek közé.
Így tehát az újabb kegyhelyek létrejötte is ellentmondásokkal övezett. Olvastam már a medjugorjei kegyhely valódiságát firtató és kétségbe vonó fejtegetéseket, itt most álljon egy olyan, amely mellette szól. Az általam olvasott könyv egyik lábjegyzete tartalmazza:
»A Medjugorje elleni támadásokon jobb, ha csak mosolygunk. Egyik olvasónk szavai sokat segíthetnek ebben. „Mivel nincs olyan okozat, aminek ne lenne oka, két lehetőséget feltételezhetünk: vagy az a helyzet, hogy egy megszervezett hazugság ezreket vezetett gyónásra (ami nagyon komoly teológiai és metafizikai kérdéseket vetne fel), vagy pedig a gyónásoknak ismeretlen, isteni oka van, és csupán véletlen egybeesés folytán történnek napjainkig is azon a helyen, ahol a szemfényvesztés történik.” Ahogy Alphonse Allais humorista mondta: „Shakespeare sohasem létezett. A műveket, amelyeket neki tulajdonítanak, egy csaló írta, akinek a neve szintén Shakespeare volt.”«      

Szólj hozzá!


2018.11.28. 09:06 emmausz

Book és Facebook

A tegnap elkezdett könyvből szemezgetek:
- Leír egy ausztráliai történetet, amelynek a hőse Medjugorjéban meggyógyul vakságából.
- Egy másik pár férfi tagja javíthatatlan alkoholista. Felesége a kegyhelyre akar menni, a férfinak alkut ajánl: „Ameddig én a templomban leszek, te addig a kocsmában lehetsz.” Így már gilt. A kocsmából kijőve a pasi egy papba botlik, aki valahogyan helyre rakja: kigyógyítja alkoholizmusából.
- Egy öngyilkosjelölt megtér és felhagy átkozott tervével.
- Egy házaspárnak nem lehet gyermeke: Azt a javaslatot kapják, hogy örökbe fogadhatják a gyermek Jézust, aki arra vágyik, hogy minden otthonban jelen lehessen. Mária ajándéka valóságos ajándék, és amit ad, azt nem veszi vissza.    
Ez utóbbi azért érdemel figyelmet, mert maga a kötet egésze a gyermek Jézust állítja a középpontba, akinek ugye karácsonykor ünnepeljük a születésnapját. Lehet, hogy még visszatérek a könyv egyes epizódjaira, kitételeire, mivel hogy közeledik a karácsony. (Emmanuel Maillard: A rejtőzködő m.-i Gyermek.)
***

Az éved a Facebookon. Valamennyire meglepett, hogy hányan osztották meg azt a képsorozatot, amelyet a FB készített róluk 2018 során. Ez a gesztus se új. Bennem A szép amerikai c. francia filmvígjáték egyik jelenetét idézi fel. A főszereplő fickó beszorul valamiért a fehér Cadillac csomagtartójába. Este a kedvese egy idős szerelőre talál, s kéri, nyitná ki a csomagtartót. A lány közben duruzsol a bent rekedtnek: Drágám!!! Az idős szerelő magára érti a hízelgő hangot, és alulról megvilágítja borostás arcát a magával hozott elemlámpával. Komikus, ahogy a lámpa fényében rávigyorog a lányra.  
Minap írtam arról, hogy aki egy sokadalomról készült fotót nézeget, automatikusan magát keresi rajta, ha tudja, hogy szerepel a képen. Hát ez ismétlődik Az éved a Facebookon képsorozatával is. A FB részéről telitalálat a behízelgő válogatás. Lám, nagyon sokan megosztják a magukról készült összeállítást.
Hasonló ez még ahhoz a Loire-menti kastélyhoz, amelynek termeit tükörkiállításra alakították ki. Hatalmas az érdeklődés iránta. A látogatók el vannak bűvölve a látványtól. Minden tükörben saját magukat látják.
Sőt Petrolay Margit meséje is erre hajaz: A világszép kecskebéka főhőse így morfondíroz: Milyen szép is vagyok: Szép lapos a fejem, két gurgula a szemem, és a szájam majdhogy körül nem éri a fejemet, karmos lábaimmal ugrok, mint a bolha, szép hangomért irigyel a fülemüle…

Szólj hozzá!


2018.11.27. 21:46 emmausz

Ambuláns orvoslás

Érdekes az ember. Ha sorban áll, valamiképpen hamar sorra akar kerülni.  
A jelenség nem új keletű.
Az 1960-as években fordult elő pl. az, hogy egy zuglói asszony hajnali négykor kis székével odatelepedett a TÜKER-iroda bejáratához, mert nyitáskor ő akart az első lenni, hogy ne kelljen neki sorban ülni, akarom mondani sorban állni. És ő volt az első. Húsz perccel hamarabb írták meg szénrendelési okmányát, mint a többiekét. Ma is hasonló helyzet alakult. Egy idős asszony mondja, hogy a kért 13-órai érkezés helyett már 10 órakor bejelentkezett a recepción, hogy elsőként végezzen a kontrollvizsgálattal. Sikerült is neki. Igaz, hogy ő első emberként dolgavégezetten délután négy órakor hagyta el az ambulanciát. Végül is hat óra alatt végzett. Mi többiek egy óra előtt érkeztünk, és ki ötkor, ki hatkor végzett. Közöttük én is.    
A váróteremben megpróbáltam olvasni a magammal hozott érdekes könyvet. Ám témái, történetei meglehetősen különfélék voltak. Egyesek lekötöttek, mások meg untattak. Csaknem elaludtam. Így inkább felhagytam a kitartó olvasással. Fel- s alá sétáltam a majd kétszáz méter hosszúságú folyosón. Tekintetemmel megkerestem azt a betegszobát, ahol a kemót nyomták belém egy tucat alkalommal. A folyosóvégi ablakból oda láttam.
El nem tudtam képzelni, hogy miért „halad olyan lassan a sor”. Mit fecserésznek fejenként fél óra hosszat odabent a vizsgálóban? Majd amikor sorra kerültem, kénytelen voltam elismerni, hogy a zárójelentés megalkotása viszi a perceket. Hiába van gépben minden előzmény, zárni kell a meglévő sorokat, s kiegészíteni ott, ahol módosíttatik. Közben kikérdezni a beteget állapotáról, s megegyezni az újabb kontrollok időpontjában. Ehhez immár a következő évi naptár kell, s benne kell megjelölni a megegyezett időpontokat.
Majdnem elröhögtem magamat. Az ötvenes évekből maradt ránk az a bürokrata kiszólás, hogy „nincs se papír, seggemkapocs”, így két gével egybeírva. Szegény nyomtatni akaró doktornak el kellett zarándokolni üres A/4-esekért. Végül megszületett a záróokmány, akkor meg a klamnizóból fogyott ki a matéria. Abban maradtunk, hogy van otthon klamni is klamnizó is, gémkapocs is. Majd én összetűzöm a négy lapot, ha hazaérek.     
Ami pedig a sorbanállás lélektanát illeti: Az idegtépően unalmas órák azzal teltek el, hogy mikor kerül rám a sor, miért nem gyorsabb a rendelés, miért megy vissza a kórházi részbe az orvos, akinek a rendelőben volna dolga… stb. Csak amikor én következtem, akkor jutott eszembe, hogy itt nem annak van jelentősége, hogy mikor végzek, hanem hogy mit mutatnak a vérvétel markerjei. Utóvégre rosszat is mutathatnának, aminek durva beavatkozások sora a következménye.
Hála Istennek, esetemben ilyenről nem esett szó.
Most pedig előkapom a záródokumentumot és összeklamnizom.  
Jelentem, megtörtént.

Szólj hozzá!


2018.11.26. 10:41 emmausz

Szavak és szótárak

Vannak enciklopédiák, amelyek témaköröket dolgoznak fel igényesen.
Vannak lexikonok, amelyek szócikkeket dolgoznak fel ugyancsak igényesen. Aztán
vannak szótárak, melyek egyik nyelv szavait átültetik egy vagy több másik nyelv szavaira.
Vannak közöttük speciális szótárak, amelyek képes ábrákkal igyekeznek segítségére lenni a nyelvet tanulóknak;
vannak értelmező szótárak és
vannak etimológiai szótárak, szakszótárak.
Eddig számomra a legérdekesebb szótár a szóvégmutató szótár, amely a szavak utolsó betűjétől haladva rendezi egymásután a szavakat. Nem gondolom, hogy a költők ehhez a szótárhoz folyamodnának rímekért, bár segítségükre lehet.
Amit hiányolok, az a nevek és keresztnevek szótára, beleértve a becenevekét is.
Az angol gyakorta nevez becenevén híres embereket. Bill Clinton, Jimmy Davis jr. etc.
De vajon tudja-e az átlagember, hogy a Bill becenév mögött a William (Vilmos) név áll?  
Tudja-e, hogy a Jim becenév mögött a Jacob, a Jákob név áll? Lehet, ha nem is valószínű.
Vajon tudja-e az átlagember, hogy az Iván, a Sean, a John, mind Jánost jelent, és
kitalálhatja-e, hogy az orosz neveknek van-e és mi a jelentésük.
Hogy mit jelent a Nagyezsda, a Natasa, a Szerjozsa?
A nevek meglehetősen sokasága szerintem indokolná, hogy valaki összerakja a névfejtő szótárát.
Sokan nevetnek rajtam, amikor megpróbálom kitalálni, hogy kinek mit jelent a neve. Hogy a Wagner az Kocsis, hogy a Gyorgyovich az kb. Györ(gy)fi jelentésű és így tovább.
Miért lehetetlen kérdés egy ilyenfajta széleskörű kigyűjtés?
Különösen akkor, ha a nagyatlaszokban szerepelnek a földrajzi szakköznevek a különféle nyelvek szóhasználatát tekintve. Pl. a tenger -s Meer, Sea, See, morje, stb.
Bevallom, irigykedve fogtam kézbe a Földrajzi nevek etimológiai szótárát.               
Ha a földrajzi kategóriák szóeredete érdekli a közönséget, miért ne érdekelné őket a híres emberek nevének jelentése, a keresztnevek jelentése, és az hogy a becenevek mögött miféle keresztnevek állnak. Ezek az eredeti szóképtől olykor totálisan eltérhetnek. Elég csak arra gondolni, hogy a magyar Erzsébet név becézése a Zsikétől a Bözsiig terjed, a Zsótól a Böskéig, a Lizától az Erzsiig.
Talán majd egyszer elkészülnek ezek az általam érdekesnek vélt szótárak is.  

Szólj hozzá!