Mickey webnaplója

Igen, az örvendetes olvasó harmadik titkáról van szó: „Akit Te, Szent Szűz a világra szültél…”
Íme, hitünk egyik titka. Titok, mert csak hitünk fényénél világosodnak meg a karácsonyi események. Könyvtárnyi szépirodalom foglalkozik vele, képzőművészek, zenészek, a művészetek minden ága feldolgozta a feldolgozhatatlant, teológusok próbálják megközelíteni a felfoghatatlant. Krisztus, a második isteni személy, az Ige mentésünkre az Atyától közénk érkezett. Köztünk élt, majd dolgát maradéktalanul elvégezve visszatért az Atyjához. Mint egy suhanó madár, olyan finoman, olyan szelíden érkezett, hogy művét beteljesítse.
Miért jött le az égből? Szeretetből. Irántunk megmutatkozó irgalmas szeretetből, mert úgy szerette az Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Írva van. Fel tudja valaki fogni, hogy miért adta a bűnösökért életét? Hiszen a jó emberekért is alig áldozza valaki életét – írja Szent Pál.
A titok megértése kegyelmi kérdés.
Csak Isten végtelen szeretete elegendő magyarázat az Epifániára.
Csak az, hogy az Isten SZERETET.
Amit az első Ádám elrontott, azt a második (Krisztus) életével, halálával és feltámadásával egyszer s mindenkorra rendbe teszi.
Érkezését ünnepeljük valamennyi földrészen ezen a napon. Az idő felett álló Fiú belép az idő múlásával bajlódó világba, hogy az örök boldogságra hívjon mindenkit. Az Isten örök tervében szerepelt, hogy Fiát megtestesíti, s földi édesanyát keresett, hogy mindezt megtehesse. „Isteni kisded szűznek ölén.” A Krisztus a szeretet forradalmát hozta, a tiszta szeretetet élte, ezt tanította életével, halálával, ezt föltámadásával.
Ha van örömhír, akkor ez a várva várt Messiás születésének a híre. A választott nép körében évszázadokkal korábban születtek az érkezéséről szóló próféciák. Az ártatlan Isten Fia ártatlan csecsemőként születik, egy Szűztől, aki a Fiú jóvoltából szeplőtelenül fogantatott, és aki így bűn nélkül való volt.
Ha van titok, ez az. Maga Mária se tudta, mi történik vele és körülötte: Visszakérdez Gábriel angyal szózatára: Hogyan történik mindez?
A születés hírére összesereglett pásztorok beszédén elcsodálkozott, szavaikat mind a szívébe véste és el-elgondolkozott rajtuk.
Az isteni szeretet titka, ami ezen az éjszakán történt. Ezt a titkot hirdette a betlehemi csillag, ezt az angyalok éneke: „Gloria in excelsis Deo”, ezt a pásztorok beszámolója, akik elmondták, amit hallottak az Angyaltól: „Íme, nagy örömet adok tudtul nektek, és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában.”
Ezért e csillagos szent éj
ezért ragyog a templomi szentély
ezért fújja száz és száz torok:
Pásztorok, pásztorok…
(Megjelent a plébánia lapjában karácsonyra)

A Lengyelország c. folyóiratban olvastam a hatvanas évek elején gimnazistaként, hogy a posták forgalma adventben csúcsra jár, a levélhordók hetekig kemény küzdelmet folytatnak azért, hogy a karácsonyi és az újévi lapokat időben továbbítsák a címzettekhez. Azt figyelték meg, hogy jöhet influenza, jöhet nátha, a meghűléses betegségek megannyi válfaja, a postások nem kapják el … csak januárban, vízkereszt után. Akkor viszont sorban kidőlnek. Merthogy addig NEM ÉRNEK RÁ! Feladat van! Ennek a világnak vége.
Valamikor
a posta
taposta
az utat a
kapcsolatokhoz,
ma a virtuális zónába terelődött a forgalom.
Hiába volna a szorgalom.
Más idők járnak.
Tegnap Tücsi két erősen rúzsozott szájat talált a neten, akikhez arc is tartozott. Két női arc, és talán két gitár is. Amerikaiak (angolok?) voltak, és duettet adtak elő, melynek a címe a jól ismert O Come, O Come, Emmanuel. Jöjj el, jöjj el, ó Emmmánuel!
A kórusművet Kodály is feldolgozta, s címében a dal forrását is megjelölte: Egy XVIII. sz.-i francia misekönyvből. Próbáltam rákeresni a youtube-on. Ne tudjátok meg, hány feldolgozásban kering a neten a himnusz, amelyet egyesek Kodállyal ellentétben keltának, gregoriánnak tartanak. S a feldolgozások. Enya, szólóének, hangszerek, kórusok, a világ több nyelvén persze.  Nem győztem a feldolgozások számát megjegyezni, de több száz lehetett, és ez csak egy dal, amely a karácsonyvárásról szól.
Jöjj el, jöjj el, Emmánuel, csak téged áhít Izrael, és hozzád sóhajt untalan, mert Isten híján hontalan.
Meglásd, meglásd, ó Izrael, hogy eljövend Emmanuel!
Jöjj el, ó Jessze vesszeje, és állj a Rossznak ellene, a mélyből, mely már eltemet, s a tűzből mentsd ki hívedet.
Meglásd, meglásd, ó Izrael, hogy eljövend Emmanuel!
Jöjj el, jöjj el, ó Napkelet, ím árva néped költöget, törd át a sűrű éj ködét és oszlasd gyászát szerteszét.
Meglásd, meglásd, ó Izrael, hogy eljövend Emmanuel!
Jöjj el, ó Dávid adta kulcs, hogy üdvösséges napra költs, a mennyországba tárj utat és rekeszd el a poklokat.
Meglásd, meglásd, ó Izrael, hogy eljövend Emmanuel!
jöjj el, jöjj el, ó Adonáj, ki Sína hegyről szólalál, hogy törvényt lássál népeden, jöjj fenségednek teljiben.
Meglásd, meglásd, ó Izrael, hogy eljövend Emmanuel!
Meghallgatjuk ezt nótát.
A kérdés csak az, hogy meghalljuk-e az üzenetét.
A kérdés az, hogy azonosulunk-e az elhangzottakkal?
A kérdés, hogy megmozdít-e bennünk valamit véglegesen?
Remélhetőleg.
 

Ma reggel elég hamar odaértem a kórházhoz kocsival. Bemegyek, a büfé redőnye először leengedve. Tényleg itt a karácsony. A liftben csak ketten igyekszünk felfelé. Az emeleten gyanúsan senki. A kiírás szerint ma még van vérvétel. Az történt csupán, hogy elsőnek érkeztem.
Ma reggel életemben, tán először, úgy vettek tőlem vért, hogy azt se éreztem, hogy megszúr a hölgy a tűvel. Máskor is magabiztosak a dolgukban, de érzem, hogy megszúrnak. A mai alkalom teljesen komfortos volt. A kreolarcú lányka (vagy asszonyka) máskor drágámnak szólít. Most nem. Nyakában fából faragott Tau kereszt lóg. Elköszönve szép karácsonyt kívántam neki, amit viszonozott.
Ma reggel az jutott eszembe, hogy az „eszméletemben” minden tanárom nálam idősebb, zömmel középkorú vagy még annál is idősebb ember. Eddig sose jutott eszembe, hogy ezek a tanárok, akik emlékeimben idősekként élnek (néhány szerzetes kivételével) valamennyien fiatalabbak voltak, amikor tanítottak engem, mint én most vagyok. Kilencven százalékuk biztosan. Hát így torzítja a valóságot az idők múlása.
Ma reggel is voltunk persze misén, a mindennapos találkozás lehetőségének a helyszínén. De ugyanolyan észrevétlenül érkezik, mint ahogyan ma a tű behatolt bőröm alá, be a vénámba. Mise után még beszélgettünk kedves ismerőseinkkel egy sort, előkerült a beat-mise, a karácsonyi is. Kiderült, hogy valamennyiünknek van hozzá valamiféle köze. Kivel közösen énekeltük annak idején, ki pedig más kapcsolatokon keresztül ismerte azokat, akik a mise létrejöttén fáradoztak. Aztán ment ki-ki a dolgára, zömmel az élelmiszerboltokba.
Ma reggel még felkerestük a fiatalokat. Felintegettem Leventének, aki a papával állt az ablakukban. Ő is integetett „appapának”. Vittünk nekik és hoztunk tőlük dolgokat. 
Ma reggel megismételtük a szombati bevásárlást. Akkor úgy láttuk, hogy elég mindaz, amit felcipeltünk. Ma megint úgy látjuk. Holnap? Még nem tudom. Nincs itthon ecetes uborka!
Ma reggel már zavar a karácsony közeledte. Azért, mert nem vásároltam semmit senkinek összesen egy tárgyon kívül. Próbáltam megérteni és megértetni, hogy nem az én (nem a mi) születésnapunk van, hanem Krisztusé. Sokkal nehezebb visszafogni magamat, mint jó előre gondolkodva pénzt költeni. Feleségem azzal vigasztal, hogy ő olyan sokfélét vásárolt, hogy teljesen okafogyott, hogy ketten ugorjunk bele a javak halmozásába. Ezek nehéz pillanatok nekem, mert évtizedek rutinjával megyek szembe. Bennünk kell végbemenni a találkozásnak azzal, aki közénk jött az Atyától. Ám ez kegyelmi kérdés. Mi nem tehetünk mást, mint hogy készségesen, nyitott lélekkel várjuk annak érkezését, aki volt, aki van, aki eljövendő, aki az alfa és az ómega. 

1. Gépem milliószor annyit tud, mint a legkorábbi PC-nek mondható 486-os. Én meg alig százszor többet, mint kezdetben, a „DOS-os word” idején. Így hát az olló tudásszintjeink között egyre gyorsuló ütemben nyílik. Mindenesetre én uralom csekélyke készségemmel a készséges, ám igen gyakran csaknem rejtélyes tudósgépemet. Mit tudós gép! Hiszen csak az áramkörök zárását és nyitását képes felfogni, bár ezt nagy hatékonysággal, szervezetten és villámgyorsan teszi. Én pedig úgy bánok vele, ha megkérdeznék, hogy mit miért csinálok, aligha tudnék beszámolni róla, különösképpen nem tudnék tanácsot adni másnak, hogy mit hogyan tegyen, és milyen sorrendben kövessék egymást a lépések, ha eltévedt, vagy ha csak be akar menni a gépébe. Különben is, tapasztalatom szerint minden gép kicsit más. Ez attól lehet, hogy akik a gépeket beüzemelik, egymástól eltérő elképzeléseket támasztanak arra nézve, hogy mit tudjon a gép, és mit ne. Így vagy úgy állítják az egyes kapcsolókat. A gépnek olyan mindegy. Használója meg kérdezzen meg valakit a fiatalabb korosztályból, az majd útbaigazítja.
A mai nap eredménye, hogy pénzügyminiszterem a csekkforgalmamat a minimálisra redukálta, mert úgy látja, hogy tisztább, könnyebb, egyszerűbb, gyorsabb, tán olcsóbb is ily módon rendezni a rendeznivalókat.  Úgy indult a beszélgetés, hogy a saját gépe mellett üldögélve utalt a karitásznak egy összeget. Mondtam, tegye meg az én nevemben is egy másik összeggel.
2. Gazdára talált a régi lesikált masinám is. Örülök neki, mert ha kap egy kis memóriafrissítést, jó szolgálatot tehet új gazdájának.
3. Ezelőtt jó harmincöt évvel egy „kongré”-alapra hímzett feleségem egy – alighanem iparművész által megálmodott – képet, két paradicsommadárral, néhány tő virággal. Mivel nem mindenütt tudtuk a 140x85 cm-es képet falra aggatni, összehajtottuk a képet, és sorsára hagytuk a keretet. Most jött el az ideje annak, hogy megüresedett szobafalunkra applikáljuk a jelenetet. Megpróbáltuk a keretet ugyanabban a formában összehozni, miként hajdanában volt. A csapolt keret csücskei négyzetesen nyúlnak túl a képen. Magát a textilt úgy szögeztük a helyére, hogy takarja a keretet, így maga a kép kilép a falsíkból, hogy hangsúlyozza: Itt én vagyok a főszereplő. A keret, az csak keret, kerete ábrázolatomnak.
Elég gyorsan végeztünk a szereléssel, s immár újra díszíti lakásunkat, tovaillanó fiatalságunkat idézve.
De ha már virágok és paradicsommadár, hadd csiripeljek el egy régi viccet.
Az állatok magyarázzák egymásnak keletkezéstörténetüket. A szarvasbogár elmondja, hogy apja szarvas volt, rászállt egy bogár, így lett ő szarvasbogár. Próbálják felfogni a bogarak s egyéb állatok. OK – mondják. A galacsinhajtó bogár elmondja, hogy anyja bogár volt, s nekiütközött egy trágyagolyónak. Így lett ő galacsinhajtó bogár. A többiek ezt a magyarázatot is elfogadják. Ezek után szólásra emelkedett egy szárnyas.
– Tudjátok, az úgy volt, hogy apám paradicsom volt, anyám meg madár…   eddig jutott a történetben, amikor a többiek ráförmedtek:
– Na, mész ám te a fenébe!

Ferenc pápa és tweet-üzenetei.
A pápa népszerűsége méltán és töretlenül nő. Olyan, mint jóságos druszám, Mirai Szent Miklós, aki mikulásként híresült el. A pápa is teszi a jót, akivel csak élete összefuttatja. Igénybe veszi a technika összes vívmányát, hogy vágyait, javaslatait megismertesse a világgal. Így bár XVI. Benedek kezdett twittert használni, Ferenc pápa folytatta a Vatikán efféle üzenetküldési lehetőségét, és meglehetősen sűrűn fogalmaz meg egy-egy sokakat elérő tweet-üzenetet. Mint ismeretes meg kell fontolnia, mi férjen egy-egy 140 leütésnél nem hosszabb gondolatba.
Kb. annyi szöveg állhat egy-egy tweet-ben, mint egy könyvjelzőn.
Talán érdekes lehet megjegyezni, hogy a pápa – bár nem kíván senkivel versenyezni, twitter-követőinek a száma meghaladja a tízmilliót.
Mivel a Magyar Kurír szokta hozni a pápa üzeneteit, őket forrásként használva a két utolsót megosztom mindenkivel, aki szokta olvasni posztjaimat:
„Isten szeretete nem elvont. Személyes szeretettel néz minden egyes emberre, és nevükön szólítja őket.”12.17.
„Imádkozzunk Istenhez: adja meg a kegyelmet, hogy olyan világot érjünk meg, amelyben többé senki nem hal éhen.” 12.19.
Pont. Mindkettő belőlem is szól, vagy ha úgy szerényebb, egyetértek tartalmukkal.
Ma vége a nappalok rövidülésének. A nap hosszú borongós-szmogos időszak után teljes gőzzel kisütött arra a rövid időre, ameddig egyáltalán látható volt felettünk.
Készítettem is néhány fotót ellenfényben, eddig még „nem hívtam elő” a memóriakártyából.
Tudom, hogy a jelenben kell élnünk. A jövőben bizakodunk, a múlt felidézheti olyan eseményeket, történéseket, melyek személyiségünket is megérintették hajdan, s netán gazdagítottak is. Nekem ilyen egy amerikai válogatás, mely a XX. század 40-es éveitől 1999-ig 20-20 dallamot idéz emlékezetünkbe. Nem biztos, hogy szerencsés, hogy amerikai, bizonyára több közünk volna egy európai összeállításhoz. Mégis emóciókat támaszthat életre mindazokban, akik a világnak ezen a részén éltünk meg több-kevesebb évet a 20. századból.
A webhely tartalmaz country zenét, közben elszórakozhattok különféle puzzle játékokkal, vagy megnézhetitek: az egyes évekből mire emlékeznek szívesen az amerikaiak. Pl. 1956-ban megemlítik: „Time Magazine's Man Of The Year: Hungarian Freedom Fighter”
Legyen ez az ajándékom mindenkinek az idei karácsonyra:   
http://upchucky.org/JukeCity/1962/OldJukes/player.htm?

20. Már ma olyan sötét nappal van, mintha holnap volna. Még egyet alszunk, és elérjük a gödör alját. Padlót fogunk a nappalok hosszát illetően, mert
21. a legrövidebb nappal (és Josep Dzsugasvili, alias Sztálin születésnapja, ami önmagában érdekes. Meglepő módon apám temetésének is ez a napja.)
22. már javában télnek számít a naptár szerint, hiszen 21-ig tartott a csillagászati ősz.
23. Igazán ez az a nap, amire leginkább illik: van remény, mert eljő a nap, amikor reményünk valósággá válik. Ahogy Zakariás írja:„Ujjongj, Sion leánya! / Zengj éneket Jweruzsálem leánya! / Nézd, közeleg királyod: / igaz és győzedelmes, / … / békét hirdet a népeknek / … (Zak 9,9skk)  
24. Akinek adventi naptára van, és benne csokoládé, és persze a naptár gazdája nem előlegezi meg a sikert a csokik időelőtti kikaparászásával, az ezen a napon utoljára jutalmazhatja meg magát a várakozás örömét jelző édességgel. Írva van (Énekek éneke 2,8–10):
„Csitt! A szerelmem!
Nézzétek, Ő jön ott,
ugrál a hegyeken és szökell a dombokon!
Szerelmem olyan, mint a gazella,
a fiatal szarvas a hasonmása.
Nézzétek, már itt áll a házunk falánál,
benéz az ablakon, nézelődik a rácson át. (mutatom az áthallást)
Aztán köszön, s így szól szerelmesem:
»Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem!«” (A Stille Nacht első két sorának dallamára.)  
24. Este. Szent ez az este.
A plébániai lap közölte korábbi rímjátékomat:
Ezért e csillagos szent éj
ezért ragyog a templomi szentély
ezért fújja száz és száz torok
Pásztorok, pásztorok…
(Valamelyik költőnél találkoztam az utolsó két sor rímpárjával. Adódik. Nem?)
Két eszmény megvalósítására törekszünk. Az első könnyen teljesíthető: Gondoljuk ki, mivel fogjuk tölteni dec. 24. estéjét. A másik nyögvenyelősebb: ne ajándékozzunk kacatokat egymásnak. Nem a mi születésnapunk van. Úgy látszik, hogy az évtizedek berögződése, és a folyamatos reklámszósz nagyon mélyre hatolt bennünk. Azért menekülni kellene előle. Ha nagyon viszket az ajándékozhatnék bennünk, adjuk oda néhány nappal előbb vagy később, hiszen csaknem minden ajándéknak praktikus jellege (is) van.
* * *
Unokánk mondta, amikor még kisebb gyerek volt. „Ha ma kettőt alszom, akkor hamarabb jön a Jézuska?”    

1. Tán a spanyoloknál történik napjainkban, hogy leszámolnak azzal, hogy a nyugdíjasok a népgazdaság megtermelte jelentős hányadát éljék fel, és egyfajta bonyolult algoritmus szerint megkarcsúsítva újraosztják a nyugdíjakat. Az életkor meghosszabbodása miatt előállt dilemmának alapvetően két következménye van. Vagy meghosszabbítják az aktív kereső életkort, vagy visszafogják a hosszabb átlagéletkor miatt az egy főre kiutalható összegeket. Mindkettő kovászos. De mindkettő indokolt is. Fennmarad még sok kérdés, pl. hogy a munkás évek alatt befizetett hányad mire elég?
Nem tudom. Újraelosztás van. Amikor 60 évesen kértem nyugdíjazásomat a nyers összeg megállapítását követően 22 A/4-en dolgozták ki, hogy miért éppen annyi pénzt fogok kapni, mint amennyit. Nem néztem utána a kalkulációnak. Mivel mesterséges kitaláció az egész, a nekem osztott összeg is az, amannak részeként. Amikor eltörölték a 13. havi nyugdíjat, tudomásul vettem. Nincs 13 hónap, csak 12. Mint ahogyan három lábam sincs csak kettő, s ha azokon van cipő, mi hiányzik még?
A nyugdíjas útja végén a temető áll. Bármennyi elismerésben volt is része aktív korában, a halálban mindenki egyenlő lesz, egymásnak sorstársa. Ha ezt kiterjesztenék a nyugdíjak összegére is, sok ellenvetésem nem lehetne ellene. Egy takarítónő gyógykezelése, gyógyszereinek kiváltása éppúgy viszi a pénzét, mint a miniszterét. (Van még „közgygógy”?) Csakhogy keményebb érvágás az előbbi részesedéséből. Nem volnának igazi érveim amiatt, hogy a nyugdíjak szóródását egy kicsit megnyessék az okosok.
2. A pápa egyetlen iránymutatást adott ki, aminek állítólag nekimentek a közgazdászok. Utóbbiak a szabad piacgazdaságot védik, s úgy érvelnek, hogy a nagyobb GDP-ből több marad a szerény jövedelműeknek. A pápa pedig úgy véli, hogy nem a pohárnyi folyadék csordul túl, ha teli van (jövedelemmel), hanem a poharat cserélik nagyobbra, s nem csordul ki semmi.  Magyarul, a növekvő gazdasági mutatók ellenére nyílik az olló a szegények és gazdagok jövedelmei között. A pápa az élelmiszerek és egyéb termékekkel folyó mérhetetlen pazarlást is bírálja.
Én is úgy vélem, hogy a gazdagság mértéken felüli igénylése a föld kirablásával jár, és mint ilyen erkölcstelen, mert tönkreteszi az utódok életterét. Tényleg tudomásul kellene venni, hogy a fogyasztói társadalomnak befellegzett. Saját vesztünkbe rohanunk, és ez nem túl értelmes attól az embertől, aki homo sapiensnek nevezi magát.
Amit a makroközgazdaság alapjának kell tekinteni, az úgy szól, hogy a világ javai végesek, ezért szükség van az elosztás szabályozására.  
Amit pedig a pápa mond, az kötelessége, mert a krisztusi tanítás közepe. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A szeretetet pedig az aranyszabály valósítja meg.  Azt tedd az embereknek, amit szeretnél, hogy veled, neked megtegyenek mások. Ez pedig arról szól, hogy a szükségesen megtermelt javakat igazságosan osszák el a világ lakossága között.
Ha a szeretet érvényesül, akkor nem szűkösek a javak, mint a közgazdászok állítják, hanem elegendőek.
Csak arra kellene ráébredni az emberiségnek, hogy szeretet nélkül nem működik a föld. Szeretet nélkül nyomor és fényűzés jellemzi, szeretet nélkül háborúk sokasága pusztít kicsiben és nagyban.   
A béke és az öröm a szeretet következményei. Minden más illúzió vagy üres szólam.  

Tudom, hogy Ferenc pápától vettem tegnap egy elmélkedést, s hogy az alábbiak abból vett mondatok. Csakhogy olyan mélyek, hogy rá lehet tenni életünket (már ami még maradt belőle) „A végleges döntések jelentik azt, hogy közelről kövessük Jézust. Az ideiglenes választások révén nem követhetjük, mert mindvégig a saját területünkön maradunk.”
Egyelőre nézzük meg ezt a gondolatot. Az elejét Vörösmarty másképp mondja: Gondolj merészet és nagyot, és  tedd rá éltedet. Hát ez az. Életem hivatása-küldetése az a valami, amelynek van egy látható szakasza (e világi) és egy láthatatlan (az örökkévalóságba nyúló léte, az örök jelenbe nyúló valósága). A többi, ahogyan a pápa megfogalmazza: „a tovatűnő dolgok varázsa” csak e világi szórakozás, tengés-lengés távlatok nélkül. Ezekre mondja Ferenc pápa: „a saját területünkön maradás”. Amikor csak az orromig látok, amikor csak saját javammal törődöm, amikor hedonizálok, „veszem a dolgokat, ahogy jönnek”. A vicc poénja szerint a tolvaj se tesz mást, mint könnyedén „veszi a dolgokat, ahogy jönnek”.  
Újra a jó pápát idézem: „Kérjük az Urat: adjon bátorságot ahhoz, hogy előbbre haladjunk … azzal a reménnyel, hogy az út végén Jézus vár bennünket. Ne a pillanatban reménykedjünk, amelynek akkor már semmi értelme sem lesz.” azt is mondhatta volna, hogy vigyázzunk, mert bármennyi vacakot gyűjtöttünk össze, üres zsebbel fogunk távozni létünk jelen szakaszából. Sőt még zsebünk se lesz. :)
Ha az ideiglenes dolgokat választom, „a saját területemen maradok”, mintha egyedül akarnék társasozni, mintha az élet kinyíló új teljessége nem érdekelne, mintha maradhatnék a saját térfelemen. Ám ez még senkinek se sikerült eleddig, és ezután se fog.
Ezért javasolja Bergoglio pápa, hogy feledjük a talmit, és nyissunk az örök értékekre!    
***
Deskénlél olvasom: 
„A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. A kutyán belül meg túl sötét van az olvasáshoz.” (Groucho Marx) 

Ferenc pápa beszédéből MK (máj. 27.)
Meneküljünk a jólét és a tovatűnő dolgok varázsának fogságából
Ahhoz, hogy követhessük Jézust, le kell vetnünk magunkról a jólét kultúráját és le kell mondanunk a tovatűnő dolgok varázsáról. Lelkiismeret-vizsgálatot kell tartanunk, meg kell vizsgálnunk, melyek azok a földi gazdagságok, amelyek megakadályoznak bennünket abban, hogy közelebb jussunk Jézushoz.  Jézus Márk evangéliuma szerint azt kéri egy ifjútól, hogy adja oda minden vagyonát a szegényeknek, és úgy kövesse őt. (Mk 10,17–27)
Igen, az anyagi javak akadályt jelentenek az Isten országába vezető úton. Mindnyájan rendelkezünk ilyen javakkal, amelyek megakadályozzák, hogy közelebb kerüljünk Jézushoz.
Végezzünk lelkiismeret-vizsgálatot: melyek azok a javaink, amelyek megakadályozzák, hogy életutunkon közelebb jussunk Jézushoz? Két „kulturális gazdagságra” gondolok: a jólétre és a tovatűnő dolgok varázsára.
– Elsősorban a jólét kultúrája veszi el bátorságunkat. Lustává és önzővé tesz. A jólét egyfajta altatóként hat ránk. Nem vállalunk egy gyereknél többet, mert utána nem tudunk vakációra menni, nem tudunk lakást venni. Rendben van, követjük az Urat, de csak egy bizonyos pontig. Ezt teszi a jólét: mindnyájan tudjuk, hogy milyen a jólét, de egy kicsit lehangol bennünket, megfoszt attól a bátorságtól, hogy közelítsünk Jézushoz. Ez a mai kultúra első számú gazdagsága, a jólét kultúrája.
– A másik gazdagság, amely megakadályozza, hogy Jézus felé menjünk, a „tovatűnő dolgok varázsa”. Szerelmesek vagyunk a mulandóba. Nem tetszenek azok a végleges ajánlatok, amelyeket Jézus tesz nekünk. A tünékeny azonban tetszik, mert félünk Isten idejétől, ami végleges.
Isten az idő Ura, mi pedig a pillanat urai vagyunk. És miért? Mert a percet uraljuk: egy darabig követem az Urat, utána majd meglátjuk...
Valaki azt mondta, hogy szeretne pap lenni, de csak tíz évig, nem tovább. Hány és hány pár köt házasságot, titokban azt gondolva: addig, amíg tart a szerelem, azután majd meglátjuk.
A mulandóság varázsa: ez is egy gazdagság. Az idő uraivá akarunk válni. Ez a két gazdagság az, amely jelenleg megakadályozza, hogy előbbre jussunk.
Sokan egy egész életre szóló házasságot kötnek. A végleges döntések jelentik azt, hogy közelről kövessük Jézust. Az ideiglenes választások révén nem követhetjük, mert mindvégig a saját területünkön maradunk. Visszatérve az evangéliumi szakaszhoz – a tanítványok elcsodálkoztak Jézus felszólításán. Amikor Jézus elmagyarázott valamit, a tanítványok még inkább elámultak. Mi is csodálkozzunk és gondolkodjunk el Jézus szavain.
Kérjük az Urat: adjon bátorságot ahhoz, hogy előbbre haladjunk, levetve magunkról a jólét kultúráját, azzal a reménnyel, hogy az út végén Jézus vár bennünket. Ne a pillanatban reménykedjünk, amelynek akkor már semmi értelme sem lesz.

„Bika rugaszkodván, kötél szakad vala…
Miklósnak akkoron sok máj adatott vala.”
                                                  (Ilosvai S. P.)
„Ami itten vagyon,
mind fába faragva vagyon.”
                                                 (Németh Kálmán fafaragó)
„A kupon 1 Ft-ba kerül –
ez az összeg a pénztárbizonylaton feltüntetése kerül”
                                                    (Auchan Óbuda)