Mickey webnaplója

A november hatodiki szentlecke a Filippi-levél 2. fejezetéből való. Pál keményen odavág a dőzsölőknek: …istenük a hasuk, azzal dicsekszenek, ami gyalázatukra válik, és az eszüket földi dolgokon járatják. Erre hajaz a Lukács- evangélium 16. fejezetének képe: a hűtlen intézőről szóló parabola. Abból is a szállóigévé lett részlet: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget: Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek…
és tudta, hogy mit tegyen. Meg is jegyzi Jézus, hogy a világ fiai a maguk módján okosabbak, mint a világosság fiai.
Az elsőről egykor Sz. F. megjegyezte: Enni nem bűn. Enni jó.
A perikopa örök igazságot mond ki. A világ fiai minden eszközt megragadhatnak a saját érdekükben, nincsenek skrupulusaik, a világosság fiait köti a szeretetparancs.
***
Idézetek XIV. Leónak a a Magnifica humanitas k. enciklikájából:  
- XII. Piusz: Az egyház annyiban tekintheti értéknek a demokráciát, amennyiben az biztosítja a polgárok tényleges részvételét, lehetővé teszi a vezetők békés megválasztását és leváltását, valamint megakadályozza, hogy a hatalom részéredekek vagy ideológiai szempontok alapján vezérelt szűk elitcsoportok kezében összpontosuljon.
Hova süllyedtünk mára a politikai közéletben???
- Az emberi személy értéke nem attól függ, hogy mit valósít meg, vagy mennyit termel. Vannak olyan jogok, amelyek mindenkit eleve személy mivoltánál fogva megilletnek. Semmilyen emberi hatalom nem teheti meg, hogy ne ismerje el vagy önkényesen korlátozza ezeket a jogokat. (In: Centesimus annus)
Hogyan is állnak a személyiségi jogok itthon mindennapjainkban?
- A közjó előmozdítása sohasem választható el a népek azon jogának tiszteletben tartásától, hogy létezzenek, megőrizzék saját identitásukat és sajátos értékeikkel hozzájáruljanak a nemzetek családjához. Minden olyan kísérlet vagy terv, amely egy nemzet felszámolására vagy alávetésére irányul, súlyosan erkölcstelen és ezért elfogadhatatlan.
                                                      (Szent János Pál beszéde az ENSZ. közgyűlésén)
Az EU figyelmébe ajánlanám, ha egyáltalán volna érkezésük akceptálni a szent pápa szavait.
Még meddig, Uram?

Éjszaka lehűlt a levegő, és köd képződött.
Ha kinéztél az ablakon, a semmit láttad.
Ez a semmi lassan felengedett.
Reggelre a köd már látni engedte a közeli objektumokat. Kerítést, fákat, miegyebet.
Aztán ahogy a nap kidugta a képét és elkezdte felmelegíteni a túlhűlt párát, úgy tisztult a kép, és a semmikből egyre inkább valamik lettek.
Most, amikor mindezt begépelem, már nyoma sincs a ködnek, süt a nap, élesek a kontúrok, és nem készítek róla fotókat, mert már százszor megtettem.
Amiért lefotóztam az alig valamit, annak egyszerű oka van.
Ma reggelre süllyedt nálunk a külső hőmérő higanyszála nulla fok alá ebben a szezonban.
Kinézve a szemközti kertre, ott még alacsonyabb lehetett a hőmérséklet: a gyep zúzmarás volt.
Igazán érdekes képet a környéken az Aranyhegyi-patakról lehetett volna készíteni, de azért nem megyek le a térképről, hogy lefényképezzem, hogy hogyan üli meg a köd a patak medrét.
***
Korunk egyik új találmánya az AI, azaz az MI, a mesterséges intelligencia.
A közeljövőben egy angol szerző könyve fog megjelenni a témában.
De már is kapható a pápa, XIV. Leó enciklikája a témáról (Magnifica humanitatis).
Arról szólnak, hogy AI igen vagy nem, ha igen, mennyire igen,
Mire használjuk, mire ne, hogyan viszonyuljunk hozzá.
A fejlődés megállíthatalan.
Az új eszközök humanizálása meg rajtunk is múlik, így hát elég sok veszélyt hordoz magában.
A jó emberek jóra használják, a rossz emberek rosszra használhatják.
Így violt ez a könyvnyomtatás, a film, az atomenergia, drónok megjelenésével is.
Atommal lehet áramot termelni, de bombként is működik, végzetes csapásokat osztogatva.
A drónok seyítenek légifelvételeket készíteni, de harci eszközzé lett szinte azonnal.

Talán utoljára idézek a Királyi út c. könyvből.
A szerző misztikus kapcsolatban áll Krisztussal.
Őt idézi meg:
„…velem együtt halt meg [a jobblator] … hogy mindenkorra megtudja a világ, hogy az embereket egyedül szeretetből váltottam meg, nem pedig erényes életük miatt, vagy mély bűnbánatukért….
Szívem olyan áttetsző, mint a víz.
Ahogy a víz kivétel nélkül befogadja a halak és az állatok ezernyi fajtáját –, akkor is, ha ezek felfalják egymást –, úgy fogadok be én is minden embert a szívembe.
Minden egyes ember Atyám ajándéka, amit hálásan fogadok.
Növekszik bennem, mert szeretem és csodálom, nem erőfeszítései miatt, hanem azáltal, hogy szeretetem körülöleli őt, átjárja és serkenti növekedésében.”
És még:
A szerző idéz: „Ti vagytok a föld sója.” … A só sótartókban szokott lenni.
Ekkor Jézus közbeszólt: Hogyan lehet kiszedni a sót a sótartókból?
A szerző: Az ember felfordítja a sótartót, és rázni kezdi.
Gondolat: Tehát a só nem azért van, hogy a sok szép sótartóban tartogassuk, hanem azért, hogy tegyük az ételbe. Egyes sótartók szépek, másikakból alig lehet kirázni némi matériát.
Mivel mi – a só –, nem akartuk becses sótartóinkat elhagyni, nehogy az ételbe kerülve semmivé váljunk, inkább az ételt gyömöszöltük a sótartókba: a világot az egyházakba…
Következésképpen a só elveszítette ízét, és már jobbára olyan íze van, mint a világnak mindenütt…
(A hit fellazulásáról, a hívők céltévesztéséről beszél ugye ez az erős allegória.)
Ég áldja a szerző, Krisztust és az olvasót.

Egy liter tej, 10 dkg dara, három csapott evőkanál cukor, csipetnyi só. Aztán kavargatás, míg meg nem duzzad a lábosban fortyogó matéria.
Két vagy három tányérba szoktam önteni az elkészült
darakását
tejbedarát,
tejbegrízt,
tejbekását,
kinek hogy tetszik.
Most is ez történt.
Nagyobb tányérok szükségesek az adagoláshoz.
Ezek a nagyobb tányérok szemmagasságon felül helyezkednek el a konyhaszekrényben.
Nem látok rájuk, csak nyúlok fel értük, hogy levegyek kettőt.
Nem vettem tehát észre, hogy két kistányér lapul meg a nagytányérokon.
Ahogy lekaptam a két nagyot, hát nem lerepül a tetejükről két csészealátét.
Egy pillanat alatt történt mindez.
Orrtövön vágott a két csészealj,  majd a lerakón landoltak.
Egyik se törött össze.
Az orrom se, de vérzett egy ideig.
***
Olvasom: Vianney Szent Jánost nehéz felfogásáért alkalmatlannak tartották a papi pályára. Végül rendkívüli jámborságáért és bensőséges hitéletéért szentelték pappá. Püspöke  a legkisebb települések egyikébe, Arsba helyezte, gondsolván hogy ott senkinek se árthat. Később tízezrek keresték fel, hogy gyónhassanak nála, mert ott mélyreható csodák történtek. Ez Isten humora, aki a teológiai fontoskodásokon csak atyailag mosolyog. 
(In: Királyi út)

Bitangok ülnek meg nem érdemelt magas polcokon.
Mióta világ a világ, az erősebb hatalmasok nyomorgatják a kevésbé erőseket.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy haszonállatnak tekintik őket, amennyiben életben tartják, hogy adózzanak nekik.
Az adósságcsapdából azonban ki ne emeljék a fejüket, mert akkor rájuk csapnak.
Ki ugín nem mondják, de a magatartásuk erre utal.
Időről időre megtalálják azt a sakkban tartható karaktert, akinek a révén egész országokat vezethetnek meg, tarthatnak sakkban.
Hogy az eladósított Európa mikor fog szabadulni az adósságcsapdából?
Amikor egy általános földrengés során elnyeli a tenger és az óceán.
Előbb aligha.
Nemzetenként sem jobb a helyzet.
Fárasztó elgondolni, hogy noha a Teremtő ingyen adta az embernek a földet ajándékul, mi van ma még ingyen?
Nem az Isten kéri az árendát, hanem a kielégíthetetlen mohóságú pénzemberek.
És egyelőre nem látszik a világméretű megoldás.
Azért reménykedünk a reménytelenség ellenére.
Azé az utolsó szó, aki létrehozta ezt a gyönyörű világot, amit egyre inkább rablóbarlanggá tettek a mammon-imádók.
Írva van:
Boldogok a szelídek, mert övék lesz a Föld.
Akinek füle van, hallja meg.
Akinek értelme van, gondolkozzon el rajta.

Remélem, hogy nem. Halottak napja van. Óhatatlan, hogy az ember szembe nézzen az elképzelhetetlen véggel, amely mégis olyan valóságos, mint a születés.
Dies irae?
Nem hiszem. Inkább hajlok Gyökössy Bandi bácsi megformulázásához. Élet után halál? Mi történik ott? Isten áttesz az egyik zsebéből a másikba.
Nem a halál nehéz, hanem a haldoklás. Ez is igaz.
Nemrég hallgattam K. Penderecki Lukács-passióját. Félelmetes disszonanciák, hangfürtök, hatalmasan felüvöltő dobok kísérik Jézus haldoklását.
Most egy másik zenei élményemről szólok. A Titanic filmről. Sok zenéje közül hagyjuk most a Szentjánosbogár esztrádzenét, fókuszáljunk inkább arra a korálra, amit a zenekar összeszedetten előadott, amikor nyilvánvalóvá lett az elkerülhetetlen vég, süllyedni kezdett emberek ezreivel megrakott hajóóriás. A Közelebb, közelebb c. protestáns korált húzták fenségesen.
Ezt a zenét jó anyánk is ismerte. Kisgyerek voltam még, amikor elénekelte egyszer, ha nem is az összes versszakát. Megrendülve hallgattam.
Ide másolom, mert elgondolkoztató ez a szöveg.

Közelebb, közelebb, Uram, hozzád!
Boldogan ölelem keresztedet át.
Édes lesz az nekem, hisz te fogod kezem.
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Ha vándorutamon a nap leszáll,
Nyugtot fáradt fejem csak nálad talál.
Álmomban rebegem, ó emeld a szívem:
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Lépcsővel álmodom, hozzád vezet,
Kegyelmed fölsegít azon engemet.
Angyali szózat hív, repes feléd a szív,
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Tövises szűk úton a mennybe fel,
Vándorló gyermeked bizton jut majd el.
Angyalok szárnyain segíts, segíts nekem.
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Repeső szárnyakon, felhőkön át,
A csillagok fölé, fel, Uram, hozzád.
Melletted a helyem, ó emeld a szívem.
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Tudom, ha arcodat megláthatom,
Végetér majd akkor sok-sok bánatom.
Sóhajom végszava e hű ima legyen!
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

A 150. zsoltár C. Franck kórusra és orgonára való feldolgozásában így kezdődik: Magasztaljátok Istent az ő fölségében…
De Viadana motettája így kezdődik: Vigadozva áldjuk az Úr nevét, 
Halmos Lászlóé: Minden földek Istent dicsérjétek, ujjongjatok, és énekeljetek…
Az USA-ban élő Szilas Imre megfogalmazása: Praise the Lord…
(Korábban már kerestem C. Franck szövegét magyar fordításban, de nem találtam a neten.
Ma is eredménytelen maradt kutakodásom.
Az AI halandzsázik rá valamit, de a szöveget nem tudja, vagy nem akarja tudni.)
Az egészet azért idézem, mert Mindenszentek napja van.
Ide illeszthető a Halmos féle zsoltárszöveg, pusztán a földek helyett kell szenteket írni, mondani, énekelni.
Minden szentek Istent dicsérjétek,
ujjongjatok és énekeljetek.
Daloljatok az Úrnak citerával,
Citerával és zengő muzsikával.
Harsona zengje s búgó kürtök Őt!
Ujjongjatok az Úr s király előtt!
A minden szenteken csakugyan minden szenteket értünk, azaz nemcsak a kanonizált szenteket, hanem rajtuk kívül a nem kanonizáltakat is, tehát mindazokat, akik az örök üdvösség közösségének tagjai.
Ezeknek az embereknek az öröme örök, éspedig úgy az, hogy kiestek a tér-idő kettőséből.
Mi pedig, földön élők azért vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk, és az üdvösségre jussunk.
Ez a katekizmus első kérdésére megfogalmazott felelet.
 

A teológia istentan.A hittannak egy ága.
De a hittan fából vaskarika. A hit nem tan, hanem Isten ajándéka.
A teológia bizonyos szakzsargont is használ. A Királyi út c. könyv egy helyen így értékeli a fellengzős kifejezéseket. Ebből idézek:
„Jézus egyszer megkérdezte tanítványait: Kinek tartanak engem az emberek, s kinek tartotok ti?
Egy modern teológus is jelen volt. Őt is megkérdezte akkor az Úr.
És te kinek tartasz engem?
Ő így felelt:
Te vagy a kérügma eszkatológikus manifesztációja, melynek révén az emberek interperszonális viszonyrendszerében tapasztalják meg egzisztenciális dimenziójukat.
Jézus összehúzta a szemét és megkérdezte:
Kérem, hogyan?...
Rögvest megmagyarázom: - mondta a teológus. Te vagy Isten immanens prezentációja, mely abszolút eszkatológikus módon valósult meg, értsd: Te vagy az archetípus, Isten immanens jelenlétének zsengéje miköztünk.
Ekkor Jézus így szólt:
De hogyan magyarázzam meg ezt anyámnak?”
Hát igen.
Igen tudományos, de meglehetősen lélektelen.
A szerző Jézustól veszi ismereteit, aki így szól: Európa egyháza nehéz időknek néz elébe. Sok vagyontól és hatalomtól kell megszabadulnia. Ami most még megvan, porként fog széthullani. Imádkozz, hogy ebből a porból valami új kelhessen életre. Előbb azonban a régit a megfelelő mélységig le kell rombolni….Nem szabályokat és struktúrákat kell feloldani, hanem az embereknek kell elszakadniuk azoktól.”
Az eloldódás lassú folyamat.
Hol van már a tiara, hol van már a gyaloghintó? Ferenc pápa által székké szelídült trón, a pápai öltözékek is egyszerűsödtek.
Lehet, hogy a közeljövőben felgyorsulnak az egyszerűsödések?
    

Ha most álmoskönyvet írnék, ma nem születne poszt, mert elfelejtettem, hogy mit álmodtam.
Annyi igaz, hogy mostanában nem álmodom, hogy nem találom az autómat, sem azt, hogy nem tudom, hogyan kellene hazamenni, és ez a haza jobbára Zugló, Fűrész utca.
De az oda vezető út mindig másfelé visz, eltér, ismeretlen helyen bolyongok.
Na, mostanában eltévedőseket se álmodok.
Őrangyalom vigyázza álmomat.
Tegnap M. unokánk eljött, segített autójával bevásárlást tenni.
Kb. negyven kilónyival megrakodva jöttünk haza.
Két karton tejet vettünk többek között.
Elképzeltem, hogy M. egykor unokáimnak elmeséli, hogy nagyapátok nyolcvanon felül még felhozott a vállán tizenkét liter tejet, utána két szatyorért még egyszer fordult.
Ennyit számít, hogy autónk még a szervizben stagnál legalább nov. 11-ig.
Mozgásterünk leginkább a lakás.
Cselekvéseink tere úgyszintén.
Sok tennivalóm nem akad.
A háztartás a felségé.
Szombatokon szoktam porszívózni, de már azt se kell, mióta robot nyalja föl lakásunkat.
Én alaposabb voltam ebben a munkában, és gyorsabb.
Mégis: Derék robotunkat dicsérni kell, nehogy megsértődjön, és bemondja az unalmast.
Csak szívja szorgalmasan a port, a szöszöket, s ha nem tökéletes a munkája, rámutathatunk, és összekacsintva megjegyezzük: Hippolyt, esetleg,  Hippodrom.
T. a tévésorozatokat nézi, én meg párhuzamosan megfejtettem a rejtvényújságokat.
 Azokban is keresztrejtvényeket.
A számokkal operáló megfejtenivalókat nem nekem találták ki.   

Tömegközlekedéssel érkeztem.
Ezúttal elkéstem.
Felszaladtam az emeletre.
Gondoltam: Lesz, ami lesz, és benyitottam.
A legközelebbi üres székre ültem gyorsan.
A professzor konstatálta jöttömet, de nem szólt rám, csak odavágott a szemével.
Neki is egyszerűbb volt megmaradni gondolatmeneténél.
Egy könyvet tartott magasra.
Felhívta rá mindenkinek a figyelmét.
Így szólt: A kezemben tartott Balla-könyvet mindenkinek el kell olvasnia, mert vizsgatétel.
Nekem csak ez a példányom van, de szívesen kölcsön adom, bár azt hiszem, hogy a könyvtárban elegendő példányban hozzáférhető.
Érthető voltam?
Igen – hangzott kórusban a felelet.
Elgondolkoztam.
Vajon miről szólhat a Balla-könyv?
Ekkor feltettem magamban egy további kérdést is:
Mit keresek én itt a vizsgára készülők között nyolcvanévesen…
És sürgősen felébredtem.
Hát persze, tanulás és vizsgázgatás alól évtizedek óta felmentve.  
Ettől a felismeréstől lenyugodva vártam az újabb álmot.