Mickey webnaplója

Vettem egy flakon szamóca ízű szörpöt.
Mert évek óta nincs itthon ez a minőség.
Mert a Budget-jelzésű dolgok árfekvése elég jó.
Mert a szörpöt 30% engedménnyel forgalmazták.
Mert alapjában véve édesszájú vagyok.
Mert a szörp édesítőszeres, és nem cukrozott.
Megkóstoltam szódával hígítva.
Olyan volt, mintha a pályaudvari utasellátóban készült volna.
Olyan is, mint annak idején a Bambi volt.
A szoc. időkben is éltünk a lehetőséggel, és vettünk elfogadható áron készült málnaízű szörpöt.
Tudtuk, hogy nincs köze a gyümölcshöz, de a málnához igen.
Még kémiaórán tanultuk, hogy a gyümölcsészterek analízisét rég elvégezték a vegyészek, és úgy találták, hogy vegyi úton simán előállíthatók.
Nem tévedtek.
A málnaízű szörp olyan aromás volt, mint maga a gyümölcs. Olyan málnahű illatanyagot árasztott, mint a málna.
Emlékszem sokáig ittuk szódával a vadkörte-ízű szörpöt, de sok hasonló más gyümölcsízű üdítőt is forgalmaztak.   
Előbb ittam mangóízű üdítőt, mint ettem mangót.
Mangóbb mangó volt a gyümölcslé, mint maga a mangó.
Félek, hogy a sűrített paradicsom is paradicsomabb, mint az igazi.
Ha viszont gyümölcscentrifugázott almalét iszom, egészen más aromával találkozom, mintha 100%-os almalét veszek a boltban.
Nem mindig találják el az igazit, mert ízfokozót használnak, mert egy kicsit megbolondítják, hogy rászoktassanak a fogyasztására.
Mindenesetre nem biztos, hogy igaza van régi reklámnak, amiben a fogyasztó elemi örömét dalra fakadva ekképpen fejezi ki mert ez műanyag. Csakis a műanyag!  

A nagypolitika eseményei, döntései hol a kulisszák előtt, hol a kuliszák mögött zajlanak. Korunk talán legélesebb ellentéte a globalisták és a szuverenisták között húzódik.
A globalisták jórészt a nagytőkések szereplőiből állnak, akik pénzzel verbuválják azokat, akik érdekeik terjesztésével, érvényesítésével vannak megbízva. Le lehet írni ezt vulgárisan is: Megveszlek kilóra!
És sokakat megvesznek kilóra.
A másik térfélen a nemzetgazdaságok képviselői állnak, lényegesen szerényebb tőkével, de talán mindenre elszántabban.
A kérdés, hogy melyik áramlat képviselői kerülnek ki végül a világméretű harcból. A csata változó sikereket hoz, mint már oly sokszor a történelem során.  
Amit el se tudok képzelni, hogy a háttérhatalom lemond profitszerzési gyakorlatáról. (Nem tudom, hányszor is fogalmazták már meg, hogy el vagyunk tökélve.)
Nem számít az ember, nem számít, hogy hány vazallust vesztenek a küzdelemben, nem számít, hogy mibe kerül, és talán az se számít, hogy a földgolyó mely területéről származik a profit.
Ami számít, az a számított haszon elvárása. Mindegy milyen áron.
Elvileg vesztésre áll a szuverenista politika.
A fogható pénzzel szemben örök emberi értékekkel operál. Haza, család, Isten (valláserkölcs), hagyománytisztelet, anyanyelv, humanista értékek, egymással osztozkodás készsége. Kérdés, hogy a tömegekre melyik oldal hat eredményesen. Elsőre a pénz világa látszik erősebbnek, de egyáltalán nem biztos, hogy ez így is van.
A háttérhatalom azt mondja: velünk a pénztőke. (A birodalmi szemlélet - Sztálin egykor: Hány hadosztálya van a pápának?)
A szuverenisták pedig, hogy velünk az Isten, általánosabb körben pedig a humanista értékek.
Egyelőre nem látszik az alagút vége.
Remélhető, hogy hosszas vajúdás után nem az ördög ganaja fog győzni.
Elgondolkoztam azon, hogy a nemzetek, az egymással szemben álló felek, az ilyenek, meg az olyanok, a különféle rasszok képviselői, a különféle korosztályok, a különféle társaságok, a nemek képviselői csak akkor jutnak igazi békéhez, ha a fenekedésekkel felhagynak.  
Hogy is fogalmazta Pécsi Rita az ellenségszeretetet (én a minimumának nevezném):
ENGEDD EL A NYAKÁT!
Azt hiszem, ez ügyben még sokáig lesz tennivalónk.

Sokat gondoltam arra, hogy vajon kár-e, hogy a beat-korszak  megannyi angol slágerének a szövegét nem értem tekintettel arra, hogy nem tanultam angolt. Volt bennem egyfajta természetes kíváncsiság, és még több beletörődés abba, hogy a szövegek értelme rejtve marad előttem. Aztán megjelent a Beatles kétnyelvű slágerfüzete. Sejtésem beigazolódott. Nem is akkora baj, hogy nem értem a szövegeket.
A Herman Hermits slágere pl. nagyon tetszett (No milk today). Ám nem azon kesereg a banda, hogy ma nem lehet tejet kapni. Ez csak egy jelzés. Amikor ezt énekelik, azt jelenti, hogy akadály merült fel az elképzelésükhöz képest.   A XX. sz. egyfajta titkos nyelve, mint a XIX. sz.-ban a virágnyelv.
Olvasom Elvis Presley élettörténetét.
Valamit nagyon tudott, de életét elég rendesen elrontotta. Előfordul ez a zsenikkel.
Hogy félénk volt, nem vitás.
Hogy befolyásolható a menedzsere részéről, nem vitás.
Hogy lefelé viszont gátlástalanul taposott, az se vitás.
Hogy perverz módon élte ki szexualitását, írva van.
Hogy szórta a pénzt fura luxusra, azzal se volt egyedül.
Hogy kábítószerekhez nyúlt, sorsát beteljesítette. A különféle gyógyszerek folytonos szedése is ártott az egészségének.
Elvisnek különlegesen jó orgánuma volt. Eleinte örömét lelte a dalok eléneklésében. Élete vége felé terhesnek és utálatosnak élte meg, hogy szerződése folytán állandóan szerepelnie kell.
Gospel-énekesként kezdte. Rocker lett élete végén.
Keresztényként indult, ezoterikába fulladt idősödve.
Stílusa merő utánzás. Ez már annak idején feltűnt. A Tutti-fruttit pl. egészen hasonló módon vezette elő, mint Little Richard.
Mindenesetre sokoldalú énekes, aki filmsztári karrierre ácsingózott, annak viszont eléggé csapnivaló teljesítményt nyújtott.
Csak természetes ösztöneire támaszkodhatott, mert sem éneklést, sem filmszínészetet nem tanult.
Ami meglepett, az életéről szóló könyv megemlíti, hogy utálta a jazzt. Micsoda zenész az ilyen?
Amit a könyv elárul: Elvis sose vette a fáradságot, hogy megtanuljon kottát olvasni.
Persze ezzel sincs egyedül a világon. Oberfrank Géza karmester az életéről szóló beszámolójában említi, hogy az operaénekesek egynémelyike sem ismerte a kottát. Szolfézsórát tartott azoknak, akik ezt igényelték.     
Mindent egybe véve Presley felettébb ellentmondásos figura.
Alighanem képtelen volt hirtelen megnőtt hatalmas népszerűségét megemészteni.

Öröm és bánat, meglepetés
Nem vagyok büszkélkedő típus.
Mégis előfordult az életemben, hogy valamit nagyon jó érzéssel vettem tudomásul, amikor is bejelentette a rádió, hogy megnyitottuk a nyugati határunkat a nálunk állomásozó NDK-s polgárok előtt. Százak indultak az NSZK-ba. Magam éppen kiküldetésre indultam vonattal, amikor vettem az emberi méltóságot gerjesztő hírt, és igen jó lett a közérzetem hallatára úgy kihúztam magamat, hogy nőttem vagy tíz centit.
Jó volt magyarnak lennem!
Erre az emlékemre éreztem rá május 17-én, amikor arról értesültem, hogy az országos balettintézet, mely az Operaházzal együtt dolgozik, a sok-sok jelentkező közül R. unokánkat is beválasztotta balett-növendéknek – méghozzá a haladó csoportba.
Ugyanolyan jó érzések fogtak el, mint az említett alkalommal.
Éljen R.! Legyen boldog választott életformájában.
Nem könnyű, de gyönyörű pálya, ha végig tudja csinálni!
Jó volt nagypapának lennem!     
***
Bánat:
Az okosteló veszélyéről olvasom a FB-on:
Érd alsón az az általános hogy másodikban a gyerekek már telefonnal a kezükben járnak, és azzal alszanak, viszik magukkal a táborba, és...  nincs olyan születésnap vagy barátnős találkozó, hogy legkésőbb fél óra múlva ne kerülne elő a telefon, mert a fejükben nincs semmi, folyamatosan kell a külső inger és a külső irányítás.
***
A mi pedig a meglepetést illeti
Vilmos herceg felvett az ismerősei közé. Mi a bánat? - kérdezheted, de kérdem én is.
Valami oka csak lehetett.
Angoltudásom még arra se elég, hogy ezt megkérdezzem tőle.
Azért érdekes is, nemde?

A könyvhét május 19-én hétfőn indul a Ferenciek terén 23 kiadó 6000 féle művel, 61 könyvheti újdonsággal, és akciókkal jelentkezik.
Aki évente felkeresi ezt a rangos könyvünnepet, nagyjából képben lehet, tudja, mire számíthat:
Hétfőn a megnyitóra, a Stephanus-díj átadási aktusára, a Fwerenciek terén egész héten dedikálásokra, naponta könyvbemutatókra és könyvheti kedvezményekre is.
A katalógus meglehetősen gazdag választékot mutat.
Minden korosztály eredménnyel válogathat a kínálatból.
A legkülönfélébb nagyságú és kötésű Bibliák, az ismert írók munkái mellett megjelennek új írók művei is.
Újra kapható az ókori keresztény írók sorozata.
De bő a választék mesekönyvekből, ifjúságot célzó kiadványokból, a felnőtteknek szánt munkákból, jeles költők, írók műveiből.
Egyik könyvheti érdekesség kétségtelenül A kiválasztottak c. könyv, amely a tévében látott filmsorozat első részének feldolgozása könyvalakban.
Nem kezdem el az írók és költők felsorolását, mert senkit sem illenék kihagyni, viszont a névsor túlságos ahhoz, hogy egy posztba beleférjen.
Azt hiszem, leghelyesebb, ha erről a helyről mindazok a könyvbarátok értesülnek a könyvhét idejéről, akiket az irodalom lázba hoz.
Kedvükre keresgélhetnek a művek között, találkozhatnak általuk kedvelt írókkal, költőkkel.
A pénztárcájukat se hagyják otthon, mert mi tagadás, nem lettek idén olcsóbbak a könyvek.
De, sőt.         
Keressék a katalógust, és böngésszenek benne kedvöükre, mert van benne sok érdekesség.  

(demo)
Van nekünk egy közös blogunk, megújuló közös témákkal. A mostani a NYELVEK.
Melyik nyelvek?
Néhány közelítési lehetőséget sorolok:
1. Kihalt nyelv, bükkfanyelv, konyhanyelv, anyanyelv, világnyelv, rétegnyelv, tolvajnyelv, tájnyelv, szaknyelv, diáknyelv, gyermeknyelv, keveréknyelv, államnyelv, műnyelv, köznyelv, csibésznyelv, jassznyelv? Mindről tanulmányt lehetne írni.
2. Gary Chapman könyvet írt A szeretet öt nyelve címen. Érdekes felvetés, de szerintem sokkal többféle lehetőség van a szeretet megmutatására.
3. A Biblia beszél a nagyra vágyó emberiség kudarcáról (bábeli zűrzavar). Az emberek elszigetelt csoportjai mind ráakadtak valamiféle önkifejezési formákra, hogy értsék egymást.
4. Pál szeretethimnusza említi, hogy szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. A nyelv nem minden. Az élet kiteljesedésének, a kommunikációnak a lehetősége, eszköze csupán.
5. Az apostolok pünkösdkor nyelveken beszéltek, jegyezte meg B. K. Mindenki a saját nyelvét ismerte fel az elhangzó mondatokban. Mindenki megértette őket. Érdekes ellentéte a bábeli zűrzavarnak. Megfordul a dolog, és amit az apostolok a maguk egy nyelvén előadnak, az a különféle nyelveket használók számára egyaránt érthető lett.    
6. Beszélhetek a hangképzésről is, az artikulációról is, amely lehetővé teszi a kapcsolatteremtést eme jelzőrendszer segítségével. Elég itt az abc-re utalni, és annak a hiányosságait elismerni. Az egyes afrikai törzsek általunk nem jelölt hangzókkal is élnek. Pl. keményen pattanó hangot hallatnak, amely se nem t, se nem k.  
7. A jelelés milyen nyelv? Teljesen más szabályok szerint működik, mint a hangzó nyelv.
8. A zene nyelve olyan nyelv, amely szavakkal nem kifejezhető. Egy dallamé, egy ritmusé, egy kánoné, egy többszólamú és mégis összhangzatilag fülbemászó zenei gesztus ránk való hatása megfoghatatlan.    
9. A számítástechnika újdonságai viharos sebességre felgyorsult fogalomalkotása, és a szakszavak gyors elkopása. Pl. banándugó, villásdugó, tuchel, jack-dugó, USB …
A téma végtelenül nagy. Befoghatatlanul nagy.
Azzal együtt nem zárom ki, hogy egy-egy szeletére a későbbiekben visszatérek.

Mivel párom rendesen köhög, és ezt éjjelre sem függeszti fel, visszaköltöztem a másik szélső szobácskába, amit annak idején hálószobának tekintettünk. Alapterülete ugyanakkorácska, mint a mostani, a nyílászárói elrendezése egészen mások. A mostani mellett szól a vizes helyiségek közelsége. A régi mellett, hogy az itteni fekvőhely észak-déli tájolású.
Mondják, hogy ha egy japán európai szállodába érkezik, kezében iránytűt tart, és mindenképpen ragaszkodik hozzá, hogy feje északi irányban legyen az ágyon. Most tehát magam is követem a japán módszert. Nem is tehetnék mást. Mindenesetre a harmadik  éjszakát alszom át úgy, hogy álmomban nem tévedek el a városi forgatagban, és el se akarják lopni az autónkat. Ez persze lehet véletlen is, mert még nincs elég számszerűsíthető tapasztalat ahhoz, hogy valamiféle tendenciát bizonyítson, mindenesetre jól esik.
A szokott helyen az elrendezésből adódik, hogy nyugat felé esik a párnánk, és ez meghatározza, hogy éppen keresztben alszunk a másik szobácskához képest.   
Ha megígéri feleség, hogy befejezi a köhögést, visszakúszok. Érdekel, hogy miket álmodok ott? Visszatérnek-e az idegen környezetben kóválygó álmok, az autóeltűnések, vagy sem.
Nem vagyok egyedül a rémálmok tekintetében.
Hányan izzadnak éjszakánként azt álmodva, hogy érettségiznek, és nem sikerül megoldaniuk a matekpéldákat.
Velem ez nem szokott előfordulni, pedig érettségink óta éppen hatvan év telt el, ami ha jól számolom évi 365 napokat véve alapul, éppen 21 900 éjszaka.
Bevallom, hogy már annak idején nagyon reméltem, hogy eltörlik az érettségit, de nem tették. Túlestem rajta, mint a kanyarón, és ha nem csal az emlékezetem, soha nem álmodtam róla többé.
Hogy miről „álmodtam”?
Hogy postás leszek, mert az biciklizhet.
Esetleg kalauz, mert az meg ingyen villamosozhat.
Később hegedűsként zenekari pályát szerettem volna.
Majd hol kertész, hol pszichológus, hol vegyészmérnök akartam lenni.
Nem jöttem rá, hogy a kereskedelmi főiskola, és maga az áruforgalom kevéssé köt le.
Utóbb esett le, hogy természetes érdeklődésemnél fogva kb. a fililógia felé kellett volna orientálódnom.
Mivel íráskészségem adva volt, publicista lettem.
Csaknem író.
Külön írva: csak nem író.        

Elkészült a nagy mű – mondhatom a költővel. Magam is költővé lettem, mert a begépelésre szánt hanganyag annyira esetleges minőségű, hogy óhatatlanul is eltértem olykor a félrehallható mikrofonhangtól. Adott alkalommal nem is bántam.
Beigazolódott, hogy egy jó beszéd nem okvetlenül jó olvasnivaló is. Mások az elvárások egy szónoktól, és más egy írótól. Biztos, hogy az általam másolt szöveg eltér az eredetitől, és ez olykor elbizonytalaníthatja az olvasót. Máskor viszont – állítom – hogy az általam szerkesztett szöveg jobbá teszi az olvasnivalót az elhangzottnál.
Most, hogy elkészült a mű, csend vesz körül.
Megszűnt a visszhangos terem kétnyelvű anyagára való összpontosítás.
Persze ez a csönd is relatív. Írás közben be kellett csuknom az ablakot, mert jöttek a fűkaszások robbanómotoros eszközeikkel, és éktelen zajongásba kezdtek.
Most mindez már nincs így.
Ablak nyitva, a frissen lekaszált széna illata tódul be a szobába. Mellé olykor egy-egy vonat veri fel a csendet. Közel lakunk az esztergomi vasúti töltéshez. Olykor meg egy-egy leszállásra készülő repülő hangicsál, mert az egyik légifolyosó felettünk húzódik Ferihegy irányában.
***    
Nem állom meg, hogy ide ne hozzak egy frappáns hasonlatot, amelyet a horvát szerzetes mondott az egyik érdeklődő kérdésére – merthogy felettébb tetszik. Az istenélmény átadhatósága iránt érdeklődő zarándoknak azt mondta: Olyan könnyű egy istenélményről beszámolni, mint elmesélni, hogy milyen illata van a rózsának.
Édes?
Olyasmi. Illatos, mint a liliom, mint az ibolya, de mégis egészen másmilyen. Eltér az orgonáétól is. De hogy valójában milyen, azt csak az tudja elképzelni, aki már érezte ezt az illatot.
Hozzátehetem, hogy a vakon születettnek se tudom elmondani, hogy milyen a barna szín, és miért más, mint a zöld, vagy a piros.      

Tegnapelőtt kaptunk megmunkálásra néhány videóanyagot.
Beszédek, amelyeket gépbe viszünk.
Reggeltől estig lehúzunk fejenként egy-egy műszakot a szövegek ápolásával.
Azon kaptam magamat, hogy egy dobozos sör meghozta a hatását.
Egy ideig feldobott.
Könnyebben ment a munka, aztán meg nem.
Úgy jártam vele, mint az az ember, akit a kávéivás rövid időre élénkít, utána meg kéretlenül leragadnak a szemei.
Utóbbit én nem tapasztaltam, de a sör kettős hatását igen.  
Egy visszhangos teremben elhangzott előadást kellett papíron rögzíteni.
Egy darabig ment.
Aztán úgy kellett kitalálnom szövegösszegfüggések alapján a folytatást.
Aztán amikor már az is nagyon töredékesen sikerült, befejeztem a műszakot.
Holnap gatyába rázom a maradék szöveget.   
De ma már agyilag zokni vagyok, ahogy a nálam fiatalabb „csákók” mondani szokták.
Lám posztomat is epigramma-sűrűségűre szabtam.

Életszerű, hogy az emberre időről időre rájárjon a rúd.
Olyanként viselkedik a természetünk, mint a sinus hullámok, hol felfelé ívelnek (és ilyenkor fel agyunk dobva), vagy leszállnak a mély tartományba, és akkor kellemetlenül érezzük magunkat.
Korunk komfortja tele van efféle csapdákkal.
Fizetünk a banknak, mert használja a kártyánkon lévő pénzt.
Ne kérdezd, miért.
Nem tudok rá értelmesen felelni.
Megtörtént Kanadában, hogy a sztrájkoló sofőrök bankszámláit zárolták. Volt pénzük, de mégse.
Ki voltak szolgáltatva a komfortnak.
Régen a Trabant sokféle hibáját sajátkezűleg tudta szervizelni a gazdája.
A mai autókkal ezt nem tudja megtenni.
Vagy kimutatja a komputer a kocsi hibáját, vagy nem képes rá.
Utóbbi módon jártunk öregedő Mitsubishinkkel.
Nem akadt szerelő, aki megtalálta volna, hogy miért működik vagy sem alkalomszerűen.
Ki voltunk szolgáltatva komfortunknak.
Számítógépünk is rejtélyes dolgokat képes produkálni.
Nem tudod, hogy vírusgyanús, netán érzékeny a napkitörésekre,  vagy csak túlságosan komplikált a szoftvere. Ebben a vonatkozásban is komfortunk rabszolgáinak tekinthetjük magunkat.  
De mekkora öröm, ha minden rendben van körülötte és rendesen dolgozik, mint egy automataporszívó.