Mickey webnaplója

A szárnyas idő hirtelen elrepűl, S minden míve tünő szárnya körül lebeg! – írta Berzsenyi.
A szárnyas idő „repűlésének” egyik fogható megnyilvánulása, hogy fiatalkorunk jelesei felett is elrepűlt az idő. Mádl Dalma elhunyt, Török Ferenc, Venczel Vera úgyszintén. Nyugodjanak békében!    
Viszont él Szakonyi Károly, akiről terjedelmes megemlékezések születtek, s amelyeket a Napút tett közzé az interneten. A szépíró immár a kilencvenesek táborát gyarapítja. Isten éltesse!
Nem teszem ide saját megemlékezésemet, sem a róla szóló alapos elemzéseket. Ha valakit érdekel, elolvassa őket a neten. Inkább csak elmélázom azon, hogy milyen titok az idő, mibenléte, a múlása, az egyes emberek életének az időben való lehatárolása.
De még inkább megpróbálok gyönyörködni az újabbnál újabb generációk cseperedésében. Ma ugyanis találkoztunk a legkisebb unokáinkkal. Mindjárt néggyel.
A találkozás kötelező körein túl belefeledkeztünk az együttlét önfeledt örömeiben.
Hol csak figyeltük játékukat, hol belefolytunk tevékenységükbe.
Talán a legjobban annak örültek, hogy ráérősen meghallgatjuk őket, érdekel bennünket minden, ami hozzájuk tartozik.
Nem gondoltam, hogy labdázni fogok a fiúkkal. Csak az udvaron talált labdát odagurítottam D.-nak. Ő azonnal reagált rá, és visszarúgta. Egy betonfalat kinevezett kapunak, és máris megindult a gólszerzésért folyó küzdelem.
A gólok számlálása sajátosan történt.
Ha a labda mögötte falat ért, akkor egy nullra vezettem. De ha kivédte, akkor törlődött az én gólom, az öv eredménye  pedig egyet emelkedett.
Sokáig játszottunk, mire D. belefáradt. Nem vallottam be neki, hogy én is elfáradtam. Mindenesetre jól esett a friss levegőn folytatott mozgás.
Vannak további pozitív történések a fiatalokkal kapcsolatban.
Bl. névnapját ünnepelte,
M. megkapta magyar okmányait.
Csak így tovább, csak így tovább…