Mickey webnaplója

W. A. Mozart Esz-dúr szimfónia utolsó presto tétele Esz-dúrban szólal meg bennem.
(Ellenőriztem a hangmagasságot a billenyűsön.)
Mozartnak ez a remeke nem hasonlít semmilyen korábbi művére.
De azt hiszem, hogy ez Mozart sajátja.
Mindig újat ír, sose dolgozik az előzőekben felhasznált motívumokkal.
E zenei periódust meg külön is kedvelem, mert az egyik utolsó szálfézs-szemeszterben ezt kellett lekottázni zongorán való lejátszás alapján. Nagyon ment az ilyen nekem.
De régen is volt.
Ugye a helyes hangmagasság belső érzése abszolút hallás.
Aki meg nagyot hall, azé meg abszolút süketség?
***
Mostanában ránk jár a rúd. Többet vagyok orvosnál, mint szeretném.
Remélem, nem állandósul ez a fajta törődés.
***
De hogy valami vidám is legyen ebben a posztban, álljon itt egy vicc:
A tanárnő megkérdezi az iskolában:
– Gyerekek, kinek mi hiányzik otthon?
– Nekünk még nincs autónk! – mondja Ferike.
– Nekünk még nincs videónk! – feleli Lacika.
– Nekünk már van mindenünk! – böki ki büszkén Móricka.
– Tényleg?
– Persze! A múltkor hazajött a fater, belehányt a szekrénybe, anyám meg azt kiabálta: „Na, már épp csak ez hiányzott!”

H. I. kommentárja a fotóimhoz: Great! Keep looking! Nagyszerű! Keress tovább! Csakhogy az ember 79 felé nem biztos, hogy nagyon szeretne tovább keresni témát, terepet, alkalmas megvilágítást, a témák felkeresését.
Akadályoztatva van, mert mint Weöres Sándor írja 66 évesen versének második felében (vastagítom). De képtelen vagyok félbevágni az egyébként is érdekes írást. Ezt írja:
66
Most vagyok hatvanhat éves.
Csak azért nem járok óvodába, mert köhö-
gést kapnék.
Csak azért élek, mert még nem hal-
tam meg.
Nem leszek öngyilkos, kivárom
életem végét.
Közeleg amaz idő, amikor az ember
a szemétől nem lát, a fülétől nem hall,
a lábától nem jár, a kezétől nem fog.
Ekkor végleg befelé kell fordulni, belül
sétálni, befelé figyelni.
Csak a belső táj
ne legyen barátságtalan.
Hát így valahogy.
A szemétől nem lát (szemüveget neki)
a fülétől nem hall (hallókészüléket neki)
a lábától nem jár (vágja autóba magát)
a kezétől nem fog (izomgyengeség, segítséget kell kérnie mástól)
Azért ha lehet, még fotózom, ha lehet, még fogok a kezemmel, ha lehet, még elmegyek, ameddig nagyon kell.
...és a belső táj… a fantázia világa. Az olvasás közben feléledő képzelő erő. Az alkotás öröme, ha egy-egy kedves téma felmerül.
A találkozások vigasza, öröme.
Így megy ez, lassacskán…

Nem tudom, Magyarországon hány ember élte túl a covidot. Azt se tudom, hogy hányan lettek a posztkovid-szindróma stigmáinak hordozói. Úgy vélem, hogy sokan.
Hosszasan gondolkoztam rajta, hogy vajon közzétegyem-e a szindróma tüneteit. Azt gondolom, hogy sok embert érinthet, és talán kevesen szembesültek azzal, hogy tulajdonképpen mi is a bajuk.  Az alábbiakat szedtem le az internetről.
 A posztkovid-szindróma okozta problémák, akár hosszabb távon is:
láz, nehézlégzés,, mellkasi fájdalom, köühögés
gyakori szapora vagy szabálytalan szívverés;
visszatérő mozgásszervi fájdalmak;
megváltozott szaglás és/vagy ízérzés; szaglás és/vagy ízérzés tartós hiánya;
elhúzódó hasmenés, hassi fájdalom, étvágytalanság;
idegrendszeri tünetek: fejfájás, szédülés, zsibbadásérzés, alvászavar, lelassult gondolkodás, memóriazavar, (agyköd); fáradékonyság; fülcsengés.
szorongás, félelem az újabb megbetegedéstől, pánikrohamok; motiváció és/vagy örömérzés hiánya; depresszió; rémálmok; ingerlékenység.
A leggyakoribbak a hasmenés, a hányás, a fogyás és a hasi fájdalom, hasi puffadás, fájdalom, gyomorégés, savas reflux, étvágytalanság, testsúlycsökkenés...
***
Eddig a felsorolás.
Tekintélyes lista.
Most, hogy a szennyvízben emelkedik a vírusszám, különösen is kerülni kell a fertőzést, mert igen kellemetlen utóhatásai lehetnek.
Nem lehet mindent az öregségre fogni.
Tehát, ha meglátok egy sars vírust, átmegyek az utca túloldalára.    : )

Klikkelgetek a net felbukkanó anyagaira, hátha eszembe jut valami érdemleges, de nem. Arra a nyilvánvaló következtetésre jutok, hogy nem a kibertérben kell keresnem a kapcsolatokat, hanem elsősorban éppen ellenkezőleg.
Az élet fintora, hogy az internetre teszem fel ama gondolatomat, hogy a mesterséges világ elől a személyes kapcsolatokba kell(ene) menekülni.
Nincs szánalmasabb annál, ha egy társasági együttlét során minden résztvevő a kezében tartott okostelefonjával kockol, ennélfogva megszólíthatatlan.  
A tévéadást sem illik témafelvetéssel megzavarni.
Az interneten játszók is tiltakoznak, mint az ógörög matematikus: Ne zavard köreimet!
Lassan elfelejtünk beszélni, mert a szavaknak inkább befogadói vagyunk, mint artikulálói.
Lassan (nem is olyan lassan) elmagányosodik az emberiség. Közös erőfeszítéssel sikerült összehozni.  
Atomizálódunk, noha nem akarunk atomizálódni.
Hallgatjuk a folyamatosan fülünkbe ömlő propagandát.
Ha akarjuk, ha nem, hatással lesz ránk.
Szóma, ha mondom, segít a gondon. Már egy köbcenti, helyrebiccenti (in: Szép új világ)
Nagyon fontos (lenne) tudatosítani magunkban, hogy minden okos eszközünknek van kikapcsolója is.
Ha nem is olyan, mint a korábbi idők eszközeié.
Hol van már a csavard le a villanyt!
Hol van már a srófold le a rádiót!
Én még srófoltam le villanyt és rádiót is. (A gombot tekerni kellett, nem nyomni, mint ma.)
Nagyon megváltozott a világ.
Nem egy emberrel csak akkor tudnék szót váltani, ha „rácsörögnék” mobilon.
A mobilt mindenki felveszi.

1. L. unoka dobol. Elküldtem neki az Illés-szám szövegét. Volt egyszer egy barátom, a legjobb dobos a világon…
Nagyon tetszik neki.  
Nem ismerte.
Hogy is ismerte volna a félévszázados zeneszámot?
2. Második napja, hogy nincs köd, ma már felhő sincs.
Süt a nap.
Bearanyozza életünket.
Megvilágítja a sötét zugokat, melegséget áraszt ránk.
Ilyenek vagyunk, emberek.
Télen vágyjuk a szmog-lencse eltűnését, s az enyhet adó nap áldását.
Nyáron visszasírjuk azt a jó kis hideget, amely ellen réteges öltözködéssel lehet védekezni.
Bezzeg a kánikula idején nem tudunk kibújni a bőrünkből.
Adott esetben nincs mit levenni.
Most mindenesetre süt a nap.
3. Holnapután eltakarítjuk a karácsonyfát, s a mindenfelé elszórt tűleveleket kiporszívózom.  
4. Évértékelőt nem írok.
Nemcsak most nem, még sose írtam.
Hogy milyennek ítéli a Fennvaló az évemet, csak ő tudja.
Valakitől olvastam: Év elején megfogadja, hogy nem fogad meg semmit.
Én hasonlóképpen szoktam fogalmazni: „Nem kezdek új életet, hiszen még a régit se fejeztem be.”
5. Tegnap felboncoltunk egy 10 dekás Milka csokit.
T. megette belőle a mogyorókat, én meg a tejcsokit.
Bár nem akartam mohó lenni.
Meg is fogalmaztam ebbeli vágyamat:   
„Nem tudom, hogy hova dugjam el a Milkát magam elől.”

Tegnap kaptam. Megtetszett.
Lackfi János: Újévi kéregető
Adjon az, kit kérve kérek,
Öreg évnél újabb évet,
Igazságot, hozzá érvet,
Terhektől ne kapjak sérvet,
Sok örömet, kevés mérget,
A szívekre vékony kérget,
Az almákba sovány férget,
Jusson és maradjon étek,
Felvágottból dupla réteg,
Elkerüljön vaskos vétek,
Ne károgjon varjú néktek,
Ne járjon rosszkedv felétek.
Se finánc az adó végett,
Legyen szesz és vágy, mely éget,
Az öröm ne érjen véget,
Legyen kisbárány, mely béget.
Kívánok szép föstött képet,
Égboltból mindig csak kéket,
Szövetből végtelen véget,
Bort, búzát és békességet,
Bölömbikát, banyát, béget,
Halom betűt, nem csak béket,
S még sok mást, mit nem kérek.
***
Korunknál fogva érdekelni kezdett a ma élők várható életkora. A 2000-ben születettekét találtam meg (én, aki 1946-ban születtem). Tehát a ma 25 évesek átlagéletkora így fest:
férfiak 72,2 év
nők     78,7 év
még érdekesebb, hogy extrapolálták a várhatóan egészségben töltött évek számát is.
férfiak 61,7 év
nők      63,6 év.
Levonható következtetések:
- korosztályom bőven felette jár a 60-as éveinek
- a gyógyszeripar nem marad páciensek nélkül, a férfiak legalább 10 és fél évet betegen töltenek el, a nők még többet: jó 15 évet!  A piac biztosnak látszik.
***
De ha már...
Még egyet rögzítek: a generációk megnevezését. Önkényes valami, de lépten-nyomon találkozunk a kategóriákkal.
- 1945 bezárólag veteránok
- 1964-ig baby boomerek
-1980-ig X generáció
- 1996-ig Y generáció
- 2009-ig α generáció
2025-től β generáció a nevük.
Más-más világot talált(n)ak maguk körül. 


 

„Ne adjátok el a lelketeket e világ piacain.
A lelked nagyon értékes.
Bármilyen árat fizet is a világ neked, az túl alacsony ár a lelked valódi értékéhez képest.
Ne add el a lelkedet, mert a világ nem tudja megfizetni az igazi árát.
Az igazi árát Krisztus vére fizeti meg teljes egészében a kereszten.”
Szent Charbel atya
***
Ima gyógyulásért:
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy szeretsz. Köszönöm, hogy elküldted Szent Fiadat, a mi Urunk, Jézus Krisztust a világra, hogy megmentsen és megszabadítson.
Bízom a Te mindenható hatalmadban és kegyelmedben, amely új életet ad és megőriz a bajtól.
Szerető Atyám, érints meg most gyógyító kezeddel, mert hiszem, hogy azt akarod, hogy jól legyek elmémben, testemben, lelkemben és szellememben.
Takarj be Fiad, Urunk, Jézus Krisztus legdrágább vérével a fejem tetejétől a talpamig!
Vess ki bármit, ami nem kellene, hogy bennem legyen!
Töröld ki az egészségtelen és kóros sejteket!
Nyisd ki az elzáródott artériákat vagy vénákat, és építsd fel és pótold a sérült területeket!
Távolíts el minden gyulladást, és tisztíts meg minden fertőzéstől Jézus drága vérének erejével!
Engedd meg, hogy gyógyító szereteted tüze egész testemet átjárja, hogy meggyógyuljak és a beteg területeket teremtsd újjá, és testem úgy működjön, ahogyan Te létrehoztad!
Érintsd meg az elmémet és érzelmeimet, még a szívem legmélyebb zugait is!
Áraszd el egész lényemet jelenléteddel, szereteteddel, örömöddel és békéddel, vonj egyre közelebb magadhoz, életem minden pillanatában!
Atyám, tölts be engem Szent Lelkeddel, és hatalmazz fel arra, hogy a te munkádat végezzem, hogy életem dicsőséget és tiszteletet hozzon Szent Nevednek!
Ezt kérem alázattal, az Úr Jézus Krisztus Nevében. Ámen!

Este olyan jól voltunk, hogy nem akartunk forralt bort készíteni és inni, és nem akartuk a debrecenit megenni. Ültünk. Én jó szokásomhoz híven kattogtattam a távkapcsolót, hátha elcsípek olyan adást, ami leköti a figyelmemet, figyelmünket. De nem. A Veronese 3:2-re verte Bolognát. De hát nem labdarúgásra volt kihegyezve figyelmem.
A köztársasági elnök már karácsonykor elmondta beszédét.
A rádiókabarét meg eléggé elkésve kapcsoltam be. (Megismétlik – gondolom.)
A sötét hátsó szobából néztem a betiltott tűzijátékot, a fel-fellobbanó röppentyűk fényeit, tompa dörgéseit.
Ne féljetek, kutyuskák, ez most nem éleslövészet!
Az utolsó órában meghallgattam a The Shadows két számát: All day és Apache. Az első arról szól, hogy Görögországban járván az együttes tagjai megismerkedtek a buzukival, és elég hamar írtak is rá egy hangulatos számot. Minden napra való, all day, érdemes is sűrűn meghallgatni, mert könnyed, és fülbemászó. Az Apache pedig annak idején a család Mambo magnóján először felhangzó szám volt, és ma ugyanúgy tetszik, mint 1962-ben.  
Míg hallgattam ezeket, szemem rávetődött egy másik klipre: Kis Szent Teréz halála előtt leírt próféciájára. Meghallgattam ezt is. Mivel meg nem erősített a beszámoló, nem osztottam meg az inkább félelmetes, mint kedves sorokat. Hátha nem is igaz.
Még érdekelt, hogy kiknek a társaságában kapott újévi üdvözletet OV. Putyintól. Érdekes a névsor. Az is érdekes, hogy kik nem kaptak üdvözletet a valakiknek látszó politikusok közül.
***
Ma reggel, mintha csak a 2024-es esztendő folytatódna, de már 2025-öt írunk.  
Három szókirakót szoktam reggel megoldani (vagy sem). Ma ezek voltak:
Szózat extra: KÓSZÁL
Szó reggelt: RÚTUL
Szózat: AFRIK
Csupa szép magyar szó.
Próbálom őket mondatba rakni.
Az arra kószáló látja, hogy a kidobott afrik-matrac milyen rútul néz ki.
BÚÉK világ 2025-ben!
Ráférne már egy kis összeszedettség, egy kis mértéktartás és egy nagy béke.
Vajon eljutunk ezekhez?
 
   

   

Az ima közlekedés Isten és ember között, szentek és az emberek között. De hogy létrejöjjön a kapcsolat, ahhoz erős hit kell, legalábbis egyre erősödő hit.
Miért is?Hogy megvalósuljon, amit Szent Pál fogalmaz meg nagyon pontosan: Mert benne élünk, mozgunk és
vagyunk. Pál tapasztalatból beszél. Az ő hite, kapcsolata Istennel élő lett. Meggyőződésből beszélt, amikor Areopáguszon tartott beszédben e mondatot ajkára vette.
Újabb idők konvertitái közül ide emelhetem Dienes Valéria életének egyik epizódját, aki egy hosszú kihagyás után megvalósuló gyónását követően otthonában egész valójával érezte, hogy Itt van. És Aki itt van, az az Isten.
Szerencsésnek mondhatja magát az, akinek hasonló misztikus élménye adódott. De ha ilyen nem is adatik meg, akkor se kell úgy tenni, mintha Isten nem volna jelen mindennapjainkban.
A feltámadt Jézus azt mondja Tamásnak: …hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek, (vö. Jn 20,29)
Talán érthető, hogy miért kérjük hitünk erősítését. Érdemes az örvendetes olvasó bevezetésében elhangzó fohászt komolyan venni: aki [Jézus] hitünket növelje…
Most jutottam el mondanivalóm lényegéhez. 
Ha egy szót se szólok, csupán tudomásul veszem, hogy Isten erőterében vagyok, már imádkoztam. Ebben az erőtérben jó életem minden percét töltenem. 
Ha napjában mind sűrűbben tudatosítom ezt az erőtérben levést, minden cselekedetem, minden gondolatom, minden megnyilvánulásom Isten jelenlétében történik.
Magyarul – folyamatosan imádkozom. Ez jelenti ugyanis a folyamatos imádságot. Jézus mondja: …szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. (Lk 18,1)
Ha belépek a szobába, Istennel együtt teszem.
Ha a boltban vásárolok, velem az Isten.
Ha misén veszek részt, Isten házába léptem, az ő jelenlétében folyik a szent cselekmény. (Vö. Introibo ad altare Dei…)
Ha betegség köt ágyhoz, Isten ott sem hagy el.
Nem is folytatom.
A láthatatlan Isten jelenlétét alapos okunk van feltételezni. Mindenféle misztikum nélkül is elérhetjük, hogy vele, benne, mellette, közelében, társaságában, őt meg-megszólítva éljük le életünket, annak a jelenlétében, aki a tenyerébe rajzolt minket, aki a szeretet puha kötelékével vonz magához minket, akinek adósa vagyunk minden megélt élményért, életünkért, társainkért, s talán nem véletlenül Mária közvetítéséért is, akit Jézus anyánknak rendelt kínszenvedése alkalmával.
Így, élő hittel megáldva esélyünk van a győzelemre minden rossz és békétlenség felett.
Tehát megtérés, hit, Isten jelenlétében való tartózkodás – életmódszerűen.

Év vége?
Holnap lesz csak Szilveszter.
Nekünk kedves nap, Estelle születésnapja. Isten éltesse őt!
Visszatekintve az évre, elkönyvelhetjük, hogy a nagyobb családunkat tekintve senki sem maradt el tőlünk az év során. Élünk mindannyian.
Elég kacifántos esztendőt hagyunk magunk mögött.
De hát melyik év nem volt kacifántos?
Adjatok hálát mindenért! – hangzik a felszólítás.
Hálát a szép napokért,
hálát a borúsakért,
hálát kedvesekért,
hálát a szomorúakért,
hálát az évszakokért,
hálát a kacifántokért.
Ma még itt vannak a fiatalok, egymásnak adják a kilincset, hogy aztán távoztukban ugyanezt tegyék. Mi meg elmondhassuk:
Ezek sose jönnek!
Ma lesz a karácsony vége, amikor is meglátogatják, akik még nem látták a mi karácsonyfánkat, a mi betlehemünket, a mi csillagszórónkat, a mi otthonunkat, (amely hosszabb-rövidebb ideig mindnyájuk otthona volt).
Talán azért is szeretnek itt lenni.
Most várunk, várjuk, hogy létszámunk öt fővel gyarapodjék – még ha átmenetileg is.  
A 2025-ös naptár már ott lapul a 2024-es mögött.