Mickey webnaplója

Buridán szamara a határozatlan ember döntésképtelenségét példázza. Buridán a középkori francia skolasztika elképzelt jószága, amely nem tudván választani a között, hogy előbb egyen-e vagy igyon-e, előbb szomjan, utóbb éhen halt. :) 
Itt járt Ilcsi és találkozván Elvivel, úgy döntöttek, hogy a déli órákat a másik lakásban töltik. Mivel búcsúzáskor nem találták itthon Tücsit, szóltak, hogy adjam át üdvözletüket neki. OK – mondtam, majd mivel a lakásban csakugyan nem leltem társamra, kinéztem a franciaerkély ajtaján kb. szűk egy órája. Láttam, hogy X-vel beszélget, akinek néhány jegyet hozott az augusztus 20.-i ünnepségre, melyet évente a bazilika előtt tartanak kettévágva a sokaságot meghívottakra és érdeklődőkre. A különbség, a két tömeg között, hogy az előbbiek ülve, utóbbiak állva küszködnek a szokásos hőséggel.
Nos tehát lenézek, s az első, amit megállapítok, hogy semmiféleképpen nem kell átadnom Ilcsiék üdvözletét, mert immár Levit is beleszámítva öten beszélgetnek. Negyed óra múlva kinézek, már újra csak ketten vannak. Mivel magam maradtam fent, gyorsan felraktam az albumokba a ma készült fotókat. Majd nekiláttam reagálni a FB-on talált bejegyzésekre, s ezt követően bekaptam a déli gyógyszeremet, valamint gondoskodtam a napi adagokat előkészítő dobozkák feltöltéséről. Ezek után kezdtem hozzá posztot írni. Most negyed egy van, s mivel még mindig távol van feleségem, azt képzelem, hogy változatlanul a kapu előtt beszélgetnek.
Ismerem saját tapasztalatomból ezeket a traccspartikat. Bizonyára nem egyformán kötik le a felvetett témák a beszélgetők érdeklődését. Az is bizonyos, hogy valamelyikük fejében megfordul: Kényelmesebb körülmények között folytathatnák az eszmecserét, ám akkor még parttalanabbá válna a dumaparti. (Íme, a Buridán szamara-szituáció már elő is állt.)
Marad tehát a fél lábon állás, a kerítésre ülés, a vállalt kényelmetlenség, jól-rosszul leplezve, hogy most már igazán befejezhetnénk a beszélgetést, hiszen a témát kimerítettük, csakhogy a napnál világosabb, a másik félnek még továbbra is szüksége van arra, hogy meghallgassák. Minél nagyobb az üresség szeretettankjában, annál időigényesebb a feltankolás.
Most abbahagyom a posztot, mert úgy látszik, mégis csak megtelt az a tank.
Megérkezett az asszony.
Ez biztos jele annak, hogy kellő részletességgel elmondták egymásnak, ami csak foglalkoztatta őket.
Megyünk hát ebédelni, nektek is jó étvágyat!