Mickey webnaplója

Vannak tökéletes pillanatok, tökéletes percek, órák és napok. A mai alighanem az utóbbira hajaz. Találkozás a gyerekekkel, az unokákkal, az ajnározást könyörgő kutyával. Karácsony, énekekkel, ünnepi lakomával, az unokák beszámolójával, nevezetesen, hogy ki mit kapott. Az együtt játszás öröme, kirakós játék, dobókockás társasjáték, és … és  orvosos.
Egész arzenál teszi komollyá a doktorosdit. Természetesen én vagyok a beteg, akinek 39 fokos a láza. A fehér köpenyt viselő Marcsi felveszi adataimat. Megkérdezi, fiú vagyok-e vagy lány. Mondom, fiú. És hol fáj? Mutatom. Odalép hozzám az orvosok attribútumával, a fonendoszkóppal ékeskesdő uncsika és meghallgatja a szívemet. Utána vesetájékon injekciót ad. Úgy látszik, az oltogatás tetszik neki legjobban, mert ismételten belém szúr (persze csak képletesen). Megméri testhőmérsékletemet, és két pirulát is a kezembe nyom, hogy ezt vegyem be.    
Majd kijelenti, hogy meggyógyultam. De most meg legyek lány.  
Mit tehettem egyebet, most lány lettem. Leonóra. Sajnos nekem lányként is magas lázam volt, meg kellett hallgatni a szívemet, és megkaptam a magamét két injekció formájában. Még kenőccsel is megkezelte a bajomat.
Kérdeztem, nem akar-e inkább bújócskázni, de ma nem állt kötélnek.
Mindezekkel a mondatokkal csak azt kívántam igazolni, hogy kiestem az időből, és „gyermek lettem, gyermek lettem újra”.
***
Olvasok zserbóról, olvasok orosz krémtortáról, olvasok püspökkenyérről és egyéb nyalánkságokról.  Jutnak eszembe még sorra a madártej, a máglyarakás, az aranygaluska, az amerikai palacsinta, a minyon, a Feketeerdő és a Dobostorta, nem is folytatom.
Egyszer úgy nyilatkoztam, hogy a kedvencem a franciakrémes (nem is rossz, ha rendesen van elkészítve), és azóta nevezetes napjaim alkalmával franciakrémesben részesülök. Soha ne legyen rosszabb dolgom, de nem mernék megesküdni rá, hogy mindig ez lesz a favoritom. Az előzőekben felsoroltakat is mind szeretem, és ha még ez is kevés volna, jöhet egy jó isler, vagy linzer, bukta vagy ízes táska. Ha nincs más, a szaloncukor is megteszi.
Párhuzamosan felidéződik bennem P. Nemeshegyi vallomása, aki egyszer érdeklődőknek elmondta, hogy kedvenc itala a vodka. Utóbb igen megbánta elhamarkodott véleményét. Ugyanis mindenkitől vodkát kapott ajándékba, miközben saját bevallása szerint a pálinkát sokkal jobban szereti.     
Nem biztos, hogy érdemes kitartani egyféle kedvencnél, már csak azért is, mert az ember ízlése időről időre megváltozhat.

Gloria in excelsis Deo!
Et in terra pax hominibus bonae voluntatis!
azaz
Dicsőség a magasságban Istennek,
és a földön békesség az embereknek,
akikben Isten tetszését leli.

Az ószövetségi ember úgy fogalmaz, hogy Isten a vesékbe lát.
A keresztények szimbólumrendszere a megismerést az agyhoz, az érzelmeket a szívhez rendeli.
Egy Lackfi János által megidézett amerikai lelkész azt mondja, hogy az Isten megismerése még nem jelent kapcsolatot, érzelmi befogadása a szívben van. Mint fogalmaz, Isten csak 30 centire van tőlem, az agy és a szív távolságára.    
Egy orvosnő tovább pontosít. Közvetlen közelségről ír, ami az agy thalamusa és az amygdala közötti távolság.
Utóbbi az érzelmi feldolgozások helye.
Az agyban találkoznak a tudás és az érzelmek.
Én tovább lépek.
„Senki sem ismeri az Atyát, csak akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni” (vö. Mt 11,27) – mondja Jézus.
Kérdés, hogy mi, akik vesszük Őt az Eucharisztiában, mekkora távolságra vagyunk az Atyától?
Másképpen: Krisztus vajon ki akarja-e nyilatkoztatni az őt vevők részére az Atyát?
Ha igen, nem beszélhetünk távolságról. Ha nem, akkor várnunk kell az Atya közelségével.
Az egyház tanítása szerint minden kegyelem, de hogy a kegyelmekből ki mennyit kap, az az Isten titka és döntése.
Azt is tanítja az egyház, hogy Isten kivétel nélkül mindenkinek megadja az üdvösséghez szükséges kegyelmeket. De a közvetlen istentapasztalatot nem kapja meg mindenki e világban. Csak akiket fogékonysággal áldott meg az Úr, ők is csak többé-kevésbé – gondolom én.
Felmerülhet még, hogy Isten hogy válaszol-e megkeresésünkre, és hogyan.
Alighanem szavakkal ki nem fejezhető módon. Az se biztos, hogy azonnal, de az biztos, hogy a körülményeket úgy alakítja, hogy végül hozzá térjünk.
Egy biztos.
A hozzá hűségesek tudhatják, hogy végül is mi lesz, de azt nem, hogy addig mi lesz.
A Gondviselés valamilyen módon tetten érhető, csak érzékeny lélek kell hozzá.
Na, eleget fecsegtem.

Mint korábban már megírtam, napi háromféle szózatjátékot űzök. A korábbi 185 folyamatos sikert (kb. féléves hibátlan napi teljesítmény) sikerült túllépnem. 190 napon át fejtettem hibátlanul a szózatot.
Ma melléfogtam.
S most kezdhetem elölről.
A sikernek örültem, mert az azért valami, amit elértem.
Most annak örülök, hogy nem izgat a továbbiakban a megfejtések eredményes vagy kudarcos volta.
Próbálom, aztán lesz, ami lesz.
Az csak akkortól válik rögeszmévé, amikor elég tetemes a sikersorozat.
Attól kezdve érdekel, sikerül-e túlszárnyalni a korábbi csúcsot.
Az igazi megoldás az lenne, ha nem közölnék az eredményadatokat.
Maradna a játék a saját jó ízéért.
Sajnos világszintű jelenség az  állandó versengés, a megmérettetés, a csúcsok hajszolása.
Függővé teszi az embert (úgy lászik, bizonyos mértékig engem is).
Emlékszem, évtizedekkel ezelőtt a treepeaks játékban gyűjtöttem a pontokat. Érdekelt, mi lesz, ha elérem a 100 000 pontot.
Hogy mi lett?
Következett a 101 000.
Ennyi.
Alighanem változtatni kell időnként az érdeklődési területünket, hogy elkerüljük a belerögzülést.
***
Egyre figyelem az időjárási előrejelzéseket. Eddig nem esett hó itt az óbudai lapályon. Ne is essen, és akkor nem kell négyévszakos gumikat vennem. A nyári gumi eddig jól szuperált. Ha egy hétig havas az út, és nem tudom használni a verdát, annyi baj legyen.
A Kiskegyed hatalmas havazással riogat, de már nem veszem be a média szenzációhajszolását. Lesz, ahogy lesz. Továbbra is a kevés csapadékkal járó évszakban bízom. Évek óta ez van.
A szürkeség mintha állandósulna, de komolyabb csapadékkal nem, csak némi ködszitálással találkozunk. Ja, és folyamatosan plusz a hőmérséklet.
***
Önmagában jó hír: HOSSZABBODNAK A NAPPALOK!

Egy betű különbség
Bűnözőknek fegyház, híveké az egyház.
Ellentétes értelmű: Adj nekünk békét!= a békét tőled várjuk. Hagyj nekünk békét!= Azt várjuk, hogy szűnj meg.
Mária azt felelte az angyalnak. IGEN. Benne meg megtestesült az IGE.
Jó, ha a fegyelem és a kegyelem együtt fordulnak elő életünkben.
Nem jó, ha az egyetlen egyben kegyetlen is.
Csak egy betű:
M= egyetlenem
I= nagyi
D=egyed
L=elegy
M=megy
SZ=szegy
V=vegy
Két betű
BB=békét
ss= kétes
LL=kétell
kv=kávé
tv =tévé
Nem mindegy, hogy egybe- vagy különírva
hűség/hűs ég
pop-sikerek/popsi kerek
Sarastro/szar asztro-...
Aki a szavakkal kezd játszani, többé nem fog unatkozni.

Olyasmiről akarok írni, amihez talán nem is elégséges a szókincsem.  Az emberi lét csodájáról. Posztot írni egy ekkora témáról csaknem vakmerőség. Ha az istenfüggő emberről gondolkodom, próbálom tájolni a világűrhöz képest atomnyi, az atomokhoz képest világűrnyi létet.
A MI állítja, hogy kell lennie valamiféle Fentvalónak, mert annyi véletlen, ami világunkat jellegzi, nem létezhet. (Úgy látom, csak slágvortokba szedve tekinthetem át, amin néhány napja gondolkoztam.)
Az ember fajfenntartó és önfenntartó. Mindkét iránya végtelenül gazdag és meseszerű.
- Adva férfi és nő, adva XX és XY kromoszóma. Adva megannyi fajta hormon, amely összehozza vegyileg a párokat. Adva illatanyag, amely ha szimpatikus, a pár összeillő, és utódaikra hatással van.
Adva testfelépítésük, benne a genitáliák egymást kiegészítő volta.
Adva, hogy millió sperma versenyez a pete befogadásának a kegyéért. A pete nem az első spermát fogadja be, hanem a megfelelőt. A többi előtt nem nyílik meg. Mit tehet hozzá a férfi, mit a nő? Semmit. Tudomásul veszi a csodát, és általában örül egymásnak. A női test felkészül az anyaságra. Nem akarja, hanem történik fele. A születő gyerek, illatanyaga alapján megtalálja saját anyját több nő közül is, megtalálja az anya mellét, és szopni kezd, mint aki mindig is ezt csinálta. Honnan az ösztöne, honnan a reflexe?
Még ezer részkérdést vethetnék fel, de tekintetemet most inkább az önfenntartó szervrendszerre szegezem.         
Az ember teste végtelenül bonyolult, és megfelelő körülmények között huzamos ideig működik. Nagyobb kopások nélkül jó ötven évet, kopásokkal akár 120 évet is. Eközben szíve dobogásával nem hagy fel, tüdeje oxigénfelvételével sem hagy fel. Megállás nélkül működik, alkalmazkodva az igénybevétel erősségéhez. Micsoda izomzat támogatja ezt! Micsoda idegrendszer vezérli ezt! És a több mint 200 csontja…
Érzékszervei lehetővé teszik a tájékozódást a világban. Látása a színekről és formákról, két szeme a térlátásról gondoskodik. Tapintása az anyag minőségét érzékeli, a hideget és a meleget, a fájdalmat.  Szaglása az illatokat és a bűzöket egyaránt. Füle a távolodást közeledést, hangerősséget, zenét, ritmust, dallamokat. Ízlelőbimbói a kellemes és ártalmas ízeket, aromákat. Keze, lába mozgását koordinálják, munka végzését teszik lehetővé, a tapintást szolgálják.
És a táplálkozási szerverendszer. A betáplálás és az ürítés egész folyamata leegyszerűsítve a bélcsatornán keresztül történik. Ki mondja meg a gyomornak és a beleknek, hogy melyik anyagot hogyan kezelje? Hogyan sűrítsen, mit tároljon, mit irtson ki? A vezérlést jobbára a hasi agynak nevezett néhány millió hajszálideg végzi? Ki mondja meg, hogy mikor mit tegyen?
Befejezem azzal, hogy az ember teste van olyan bonyolult, mint az egész univerzum. Leginkább fraktál természetű, amennyiben bármely részét faggatom és merülök el a részletekben, további finomításokkal élhetek. Az orvostudomány kutatásai soha nem fognak befejeződni, mert mindig találnak újabb részkérdéseket, melyek megoldásra várnak.
(Az ember lelkére, szellemére nem tértem ki, mert lehetőségeim keretét szétfeszítenék.)
Mindenesetre az előzőket belátva azt kell gondolnom, hogy minden ember élete végtelenül egyedi és végtelenül értékes és fontos.   
Ezek tükrében jogos a kérdés: Vajon mikor fog elérni megvilágosodásában oda, hogy ne irtogassa társait – akik ráadásul valamilyen igen távoli kapcsolatban állnak egymással (rokonok) –szisztematikusan?
PS. Nem írtam a szívről, a belsőelválasztású mirigyekről, az ér- és ideghálózatról, de a kortikális szervről stb se... 
Végtelenül bonyolult dolgok összehangolt működése az élet.

A karácsonyról többször cikket írtam. Egyszer A Szív újságba, egy meglehetősen hosszú cikket, más alkalommal lapunkba, a Távlatokba. Utóbbi címe Békesség a földön a jóakaratú embereknek (lett volna). A cikk minőségével nem volt baj, de alapállítását tévesnek tekintve, nem jelent meg a folyóiratban. Jó szemű cenzorunk, P. Nemeshegyi SJ kijelentette, hogy már a cím is téves. Békesség nemcsak a jó akaratú embereket illeti meg, noha sok múlik rajtuk.
Döbbenten vettem tudomásul az ítéletet.
A gloria a mise állandó (ordinarium) része. Íme így kezdődik: Gloria in excelsis Deo et in terra pax hominibus, bonae voluntatis… Ennek a korai kereszténység idején keletkezett imának a magyar fordítása: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek…
A gloria minden ünnepi misén szóról szóra így hangzik el immár több mint másfél évezred óta. Van gregorián feldolgozása, és neves zeneszerzők miséi is betűre ezt a szöveget zenésítik meg.
Most olvasom Berta Tibor tábori püspök cikkében a következőket. „Az a béke, amelyről a mennyei sereg szól, azoknak a békéje, akik tetszésére vannak az Istennek. Az Istennek tetsző emberek Krisztushoz hasonlóak, valamiképpen birtokolják az ő magatartását, a Mennyei Atyához teljes odafordulást és a vele való közös akaratban élést…” A cikkíró hozzáteszi: XVI. Benedek pápa szerint a görög szöveg szó szerinti fordítása így szól: a földön békesség az embereknek, akikben Isten tetszését leli.
A jó Benedek pápa ragyogó teológus. Fordítása, ha lehet, a lehető legpontosabb. Mégis fennmarad a kérdés: Kikben leli tetszését az Isten?
A vámosokban és utcanőkben, akik meg fogják előzni a farizeusokat és írástudókat, mert utóbbiak nem hajlandók a jóra?
Isten minden embert szeret, mert nem személyválogató. Az egyház tanítása szerint a saját képére és hasonlatosságára teremtett embert szereti (a bűnöst is, csak a bűnt nem).
Avagy a vele együttműködő és Krisztust követő embert szólítja-e meg, akik a béketeremtésen folyamatosan dolgoznak, Isten akaratával összhangban?
A kérdés nyitott, megoldása nem egyszerű.
PS. - A Károli Biblia fordítása: a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.
- X. Léon-Dufour szócikke is kitér a témára a Biblikus teológiai szótárban: Jézus születésénél az angyalok békét hirdettek azoknak az embereknek, akiket Isten szeret (Lk 2,14) Ez a kijelentés hajaz Ratzingerére.
- H. Haag Bibliai lexikona kitér a békesség szócikkre. Nem említi a Lukács-féle megközelítést. Annyit elárul, hogy a salóm héber szó igen gazdag jelentésű, 25-nél is több kifejezést használtak a salóm szerepében. Nagyjából tökéletes, sértetlen jelentésű, azonban dinamikusan értendő, azaz   tökéletesen, zavartalanul élni. 
- Még érdekelt volna a nagyon jó hírnek örvendő, pontos jeruzsálemi biblia szómagyarázata, de nincs hozzáférésem.


 

Advent, Úrjövet, a várakozás ideje, méghozzá a várakozás „kegyelmi ideje”.
Visszatérő felvetésem, hogy hogyan várakozhatok-e arra, Akit naponta veszek az Eucharisztiában.
A kérdéssel Pilinszky János is foglalkozott. Ö többek között ezeket írja:
„Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Aki jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.”
Elcsodálkozom érzékletes és kifejező szóhasználatán. (Egyesek Pilinszky szókincsét szűkösnek ítélték. Tiltakozom.)
Kedves az általa vázolt kép a hóesésre várakozó gyerekkel, és abban is igaza van, hogy siettetnénk a „szenvtelen” időmúlást, de nem lehet.
Tetszik az a sommás megállapítása is, hogy a várakozás „semmivel se kevesebb annál, amire vár”. Az ő értelmezésében a várakozás mintegy előlegezi a beteljesülés idejét, meghosszabbítja, mélységes tartalommal tölti meg. Ezek szép és nehéz gondolatok.
Persze a várakozások két irányúak. Másképp várakozik az ember e4gy műtétre, és másképpen a jegyes az esküvőjére. A karácsonyi várakozás alapjában véve örömteli várakozás, ha a rátapadt sallangoktól eltekintünk. (Vö. Nincs karácsony Corvin nélkül! stb.)
***
Megyünk az év legrövidebb nappala felé, hogy megforduljon a helyzet. Ez a megfordulás önmagában is reményteli. Másfelől emléknap is a mai. Apánk e napon hunyt el hatvanöt éve. Mindössze 49 évet ért meg. Adódik a kérdés: Az örökkévalósághoz képest mi 49 éve vagy éppen 120. A százon felül elhunyt Őrsy László SJ egy interjúban úgy vélte, száz éve igen gyorsan letelt.
Ha van valami relatív, az idő múlása feltétlenül közéjük tartozik.
***
Magyarmódra végeztem az olaszmódra jellegű rejtvényfüzettel. 45 rejtvényt tartalmazott.
***
Felhasználói kézikönyv (sic!)
A termék bemutatása
Kézi scan fényerő kapcsoló
USB+kézi szkennelés kézi letapogatás, fényszalag
Kézi szkennelés dimmer
Be/ki óvatosan kézzel scanthe kör fordulnh
a fény, majd a kéz szkennelje újra  a kikapcsoláshoz
Állitható Nyomja
Meg és tartsa a kört 2-3másodperc a beállításhoz fényerő
Memória-a fény  mindig a fényerőszint. Ön szükség, az utolsó alkalommal, amikor kapcsold ki.
Állítsa be a fényerőt. Hosszan nyomja meg a kapcsolót, állítsa be a fényerőt és le.
Most már mindent tudunk a fénymadzag működéséről. (Vö. még az elektromos csellentyűről írtak)

Tegnap olvastam a tévé szalaghírei között, hogy Stockholmban decemberben 15-ig összesen fél órára sütött ki a nap. Meg is jegyeztem, hogy mi sem büszkélkedhetünk sok-sok napsütéssel a hónapban. Már 17.-e van, de a helyzet változatlan. Szürkeség uralja a napokat. Arra gondoltam, hogy verseim közül ideidézem a Szürke címűt.  
Szürke
Szürke az ég és szürke a föld
szürke ma minden itt s odafönt, ó
Mért van ez így? Mért van ez így?
Mért van ez így?

Szürke a házfal, szürke panel
Szürke egérke ott szalad el, ó
Mért van ez így? Mért van ez így?
Mért van ez így?

Szürke a flaszter, szürke az út
Szürke a járda, szürke a kút, ó
Mért van ez így? Mért van ez így?
Mért van ez így?

Szürke a kémény, szürke a füst
Szürke a kályha szürke ezüst, ó
Mért van ez így? Mért van ez így?
Mért van ez így?

Szürke a padló, szürke a pléd
Szürke a felhő, szürke a kép, ó
Mért van ez így? Mért van ez így?
Mért van ez így?

Szürke a mellény, szürke az ing
Szürke az öltöny, szürke ma minden.
Mért van ez így? Mért van ez így?
Mért van ez így?

Szürke az asztal, szürke a szék  
Szürkebarát. (Hej, jó folyadék!). Ó
Mért van ez így? Mért van ez így?
Mért van ez így?

Szürke a printer, szürke a gép
Szürke a hangfal, szürke egér, ó
Mért van ez így? Mért van ez így?
Mért van ez így?

Szürke a kedvem, szürke a szín
Szürke a rét is, túl, odakint, ó
Mért van ez így? Mért van ez így?
Mért van ez így?
Hogy aztán a kút valóban szürke-e, nem tudom, mindenesetre a rím így kívánta.
A nyomóskút egyébként csakugyan szürke, acélszürke.
Azt akarom, hogy mindezek ellenére kedvem ne szürküljön el, legyen inkább fehér vagy piros.
***
A szózat szókirakót sikerült megfejtenem, és immár túlléptem saját rekordomon. Ma már a 186. napnál tartok az eredményesség tekintetében.  

Nem akarok elidőzni egészségi állapotomnál, mert nincs semmi különös.
Vén vagyok, ebből következnek dolgok.
De mivel különös, ami ma történt, egy mondatban kitérek rá.
Ismételten elaludtam, ezért szokásomtól eltérően megmértem a vérnyomásomat, ami a következőt mutatta: Első mérés eredménye 203, (ami nem különösebb érték, volt már 250 is), de nem fogadtam el a „súlyosan magas kategóriát”; ezért újra megmértem, ugyanazzal a masinával, ugyanazon a karomon: 159-et mutatott egy percen belül, ami viszont csak „enyhén magas”-nak számít.
(Egy mondat vége.)
Mi történik itt?
***
Rákaptam az olaszmódra rejtvénymagazinnak. Alig fejezek be egy rejtvényt, érdekel, hogy a következőben a szélső sorok függőlegesen és vízszintesen miket rejtenek. Ezért a rejtvényt keretező részt megpróbálom beírni, ám ha az megvan, érdekel a rejtvény poénja is, és hajlamos vagyok tovább fejtegetni, amíg csak el nem készül. És akkor a dolog olykor kezdődik elölről.  
***
Találtam két új hangutánzót, ami még nem szerepelt a kigyűjtésemben. Így a számuk 1022-re módosult.
***
A szózatjáték újra stresszesebb. Valamikor 185 napon át sikerült kitalálnom a megoldást, aztán elbuktam, és kezdhettem elölről. Akkor meg 125 napon át voltam sikeres.
Jelenthetem, hogy ma megint a 185. hibátlan nap után vagyok. Hiába fogadtam meg, hogy egy vállrándítással elintézem, ha megszakad a siker, azért csak érdekel, hogy sikerül-e a jó teljesítmény továbbra is, miközben tisztában vagyok vele, hogy semmi jelentősége nincs a dolognak.
***
Verseimből kiszelektáltam azokat, amelyek „túl könnyűnek bizonyultak”. Így is 115 lap telt meg velük 12-es betűnagysággal és folyamatosan szedve. Egyelőre abbahagyom a velük való foglalkozást.