Mickey webnaplója

Vége a hétnek, vége augusztus hónapnak, vége a múló heti rövid kánikulának.
Egy hidegfrontocska szelídítette meg a hétközbeni forróságot.
Jóságos esővel permetezte be tikkadt földjeinket. 
Úgy viselkedett, mint a fogatlan oroszlán, amelyik még mordul egyet-kettőt, de már nem igazán veszélyes, sőt mi több, érzi közeli vesztét. Azért említem, mert dörgött és villámlott egyet-kettőt, majd gyorsan abbahagyta, és csak esett a sivatagos országunknak egyre kedvesebb eső. 
A mai reggel rásegített a tegnap elkezdett hangulatra.
Nemcsak kánikulára nem ébredtünk, hanem épp ellenkezőleg: Köd ülte meg a tájat.
Ezek határozott jelzések.
Vége a nyárnak.
Jön még a vénasszonyok nyara (mondják még indiánnyárnak és öregasszonyok nyarának is), de az erőteljes hőség immár valószínűtlen. Ugyanis a nappalok ideje is egyre kevesbedik.
Nekem megnyugtató az időjárás ilyeténképpen való megváltozása. A dagadtak fellélegezhetnek, nem kerüli őket a hőguta réme.
***
Csábító ajánlattal kecsegtet a Tinta könyvkiadó. Grétsy László Nyelvi játékaink negykönyve egy ideje 20% kedvezménnyel kapható.
Így se olcsó, de hát egyszer élünk! 
Egyelőre szemezgetek vele, de eltökéltem: megveszem.
Hogy miért? Mert szeretem a rejtvényeket.
Játszom a szavakkal.
Pl. adva egy havi sajtótermék, az ADOREMUS.
Kis jóakarattal visszafelé olvasva SUMÉR ÓDA,
de odafelé is átalakítható: ADÓRÉM, ÚSSZ! [ti. el innen]

Kapta, hát adta, így én is kaptam, én is adom.
Azt hiszem, felkötöm magam... Persze, csak ha minden kötél szakad.
Ügyes.
Ölni tudnék egy Béke Nobel-díjért!
Van már, aki ölt, és megkapta.
Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!
Aki tudja, mi a Blaumontag, annak nem kell magyarázni.
Ha a munkavégzés olyan egészséges, miért nem a betegekkel csináltatják?
Talán attól félnek, hogy megfertőzi őket a munkaszeretet.
Az italt elhagyni jó dolog. Sokkal rosszabb, ha már nem emlékszel, hol hagytad el.
A pia három dologra jó. Feledékenységre, örömöt szerzésre… a harmadikat elfelejtettem.
 Azt mondják, a férfiak állandóan a szexre gondolnak.
Ez nem igaz, sokszor jut eszükbe a sör is. Ez se igaz, a focimeccsek is foglalkoztatják őket.
Ne köpködj a sivatagban! Még szükséged lehet rá.
Ez igaz lehet, bár sok esélyt nem ad.
Egyetlen atombomba tönkreteheti az egész napodat.
Még ha csak egy napodat tenné tönkre.     
A nejem szerint túl kíváncsi vagyok. Legalábbis folyton erről írogat a naplójában.
… Amivel vádolsz, nem igaz. Ő a kíváncsi, nem én!!!
Már majdnem megvettem a „Pozitív gondolkodás előnyei" című könyvet, de aztán arra gondoltam, ugyan mire lenne jó.
Éljen a realizmus, a pesszimisták látásmódja!
Csak a hangom miatt nem lettem énekes.
Pedig Carusót is helyettesíthetted volna. Meghalhattál volna helyette.
A nők szeretik az egyszerű dolgokat az életben, így a férfiakat is.
Ez a mi szerencsénk üresdoboz tulajdonosoknak.
A feleségemmel mindig fogjuk egymás kezét. Ha elengedem, rögtön vásárol valamit...
Honnan ismered őket (a nőket)?

Most tudatosult bennem, hogy a bogáncs vörös virága megteremékenyülve fehér ezüst ecsethez hasonló szőröket sorakoztat, hogy aztán a szél elfújja tízezerszámra őket.
A fehér valamik kinyílnak, és gömbsugarak módján képeznek pehelykönnyű alakzatot, melynek a közepében a mag tartózkodik.
Ha a szél felkap egy ilyen semmi könnyű gömböcskét, magával ragadja és kedve szerint fújja.
Valamikor lefotóztam ezt a leheletfinom termést, de hát fotók tízezrei közül kellene tudni előhalászni.
Ma kint ülök az erkélyen a pörkölő napon.
Enyhe szél fúj.
Arra lettem figyelmes, hogy felkap a szellő a földről egy ilyen bogáncsgömböcskét.
Szárnyára veszi, és viszi magával rendületlenül.
Belekerül egy dugóhúzó formába, és cirkulál egy darabig. Jól követhetem a nyomát, mert a falombok sötétzöldje erős kontrasztban állnak a napon vakító fehér csomagocskával.
Most felkapja a szél és a lombok fölé repíti.
Megszűnik a kontraszt.
A gömböcske belesimul a levegő színtelen fehérségébe, hogy örökre eltűnjön a szemem elől.
A jelenség nekem Krisztus feltámadását idézi.
A bibliai szöveg szerint felment a mennybe. Az ókor felfogása szerint a földünk lapos valami, ami „felett” helyezkedik el az égboltozat. Oda emelkedett volna Jézus.
Mióta ismert, hogy a föld gömbölyű, és körös-körül veszik ezt a gömböt a többi égitestek, azóta azt is lehetetlen megállapítani, hogy merre van a fölfelé. Mihez képest? A gravitációhoz? A Naphoz, a Holdhoz, a Göncölszekérhez, az Északi sarkcsillaghoz képest?
Valószínűsítem, hogy a Feltámadott fellebegett, mint aki levitál, aztán pedig eltűnt a tanítványok szeme elől, és többé már nem látták. Miként az én se a kis gömböcskémet.
Eltűnt a szemem elől, és többé már nem láttam.

F. posztjára írt kommentáromból idézek néhány gondolatot:
A könyvek árát az egekből indítják, lefölözni kívánva a várható keresletet, és azzal a hátsó gondolattal, hogy a remittendákat ezek a nagy hasznok tartják el. Kevesebb könyvet vásárolnak az emberek, mert elég magasak az árak. Viszont nálunk a kerületben, forgalmas helyeken könyvmegállóknak nevezett könyvszekrények üzemelnek. Mindenki ingyen kiveheti az érdeklődésének megfelelő kötetet, s berakhatja a számára feleslegessé váltakat. Nagyom kedvelem.
Olyan, mint egy ingyenes antikvárium.
Nagyon sok könyvet azért olvastam el, mert rábukkantam a könyvmegállóban és megtetszett valamiért. Így a kottát nem ismerő Elvis Presley hányatott életét, a zenéről mindent tudó Duke Ellington életét. De Doráti Antaltól kezdve Cziffra Györgyig sokféle életrajzzal gazdagodtam, és onnan hoztam haza a Bolondok hajóját,  Északnyugati átjárót, a Fekete kolostort és még ki tudja, hány művet.
Számos kötetet csupán azért emeltem ki, mert úgy véltem, hogy kedveskedhetek vele ismerőseimnek, barátaimnak.
Nem tudom, hogy kinek volt a világszabadalma ez a fajta könyvterjesztés, de hogy zseniális, azt igazolhatom.
Egyik hóbortom a magyarban használatos hangutánzó szavak összegereblyézése. Már 820 ilyen szót találtam.
Hóbortot írtam, mert eléggé öncélú ez a móka.   
Ma az jutott eszembe, hogy a gyerekszájnak nevezett mondásokat is össze kellene gyűjteni a családban. De hát lehet, hogy erre a gyermekeimet kellene rávenni. Hiszen ők vannak az unokák közelében. Viszont ellene szól, hogy akad épp elég feladatuk az összesen tizenegy utód felnevelésével.     
Ej, pedig milyen érdekes lenne kiegészíteni újabb adalákokkal az olyan eredetiségeket, mint  
a virsli értelmű circli,
a futballozás értelmű veszekedés a labdáért,
a fecskendő értelmű Nurofen egészségítő
a drón értelmű világ néző.
Etc, etc…

A mindenszaristáknak üzenem, hogy olyan rosszul megy nekünk, hogy az idén hat autóval érkeztünk közös nyaralásunk színhelyére. És ez még nem minden. Egy elektromos roller egészítette ki a közlekedésieszköz-arzenált.
Nem mindig volt ez így.
Valaha Nagybörzsönyt céloztuk meg apró gyermekeinkkel együtt. Csakhogy mi autó híján voltunk. A vonaton elfértünk négy gyermekünk és a mi egy hétre szóló holmijainkkal. A szörnyűség a helyközi buszon ért utol bennünket. Hőségben álltunk a buszban szardíniamódra, és igen sokáig, mert minden közbülső faluba bekanyarodott a jószág, hogy az utasokat letegye, ill. felvegye.
Kibírtuk, fiatalok voltunk.
A nyolcvanas években Kilián-telepre igyekeztünk már nagyocska gyerekeinkkel. Ez Dömsöd mellett található a Duna mellett. Ide a nagy csomagterű Wartburggal közlekedtünk. A nagy csomagtér kidudorodott volna, ha nem fémből építik, annyira megtömtük cókmókjainkkal. A két kerékpár már csak a tetőcsomagtartón fért el.
A feljegyzésből kiderül, hogy mi is az általános trendet követtük.
Legszívesebben összehajtottuk volna a lakás négy sarkát, és a nagy batyut magunkkal vittük volna. Szerencsére nincs az a személyautó, ami képes elhordozni mindezt.
Apósom mosolygott rajtunk.
Nem kell a kiruccanásokhoz sok cumót vinni – mondta. Elég egy bankókkal tömött pénztárca is. Na, ez részben hiányzott.  Csak pénztárcánk volt… de nem kitömve.
Azért minden alkalommal meg voltunk elégedve a nyaralással.
Kivonultunk szokott komfortzónánkból, és megismerkedtünk másokkal, más nézeteket vallókkal.
Hogy szerettük a hosszas kanasztapartikat!
Ma már a szabályokra is alig emlékszem: sorok, piszkos kanaszta, tiszta kanaszta. És valamiféle számolás a partik végén.  
E poszt végén még megjegyzem, hogy évtizedekkel ezelőtt egy fonyódi többszintes házban nyaraltunk, ahol konnektor csak a földszinten volt. Hosszabbító sehol, szúnyog rengeteg, szúnyogirtót meg nem lehetett kapni. Cocom-listás volt netán?  
Emlékszem a hatalmas kánikulára. A földszinten üldögéltem egy gumilapátos ventilátor (TALUX) közelében, és megjegyeztem B.-nak:
- Úgy gubbasztok itt naphosszat, mint egy vécés néni.
Jót nevetett rajta, mert volt benne valami.  

A Mickey webnaplója nem egészen napló, hiszen vannak olyan témák, amelyek nem tartoznak a nyilvánosságra. Én meg nem vagyok paparazzo, hogy felfedjek szekret dolgokat.
Inkább elmesélem, hogy ma is meglátogattuk a könyvmegállót. Ketten turkáltunk a teli polcok anyagában, és nem hoztunk el semmit.  Kétkötetes értelmezőszótárból két példány is található volt. Petőfi összes szintén két pld.-ban. Itthon is van ilyenünk.
Inkább viszünk oda könyveket mostanában, semmint hoznánk onnan.
Viszont a nap apró híre, hogy a napok óta keresett pöttyös pohár előkerült egy fotel alól.
Ott eddig csakugyan nem kerestem.
Lehet, hogy magam dugtam oda?
Nem emlékszem ilyesmire.
Pöttyös poharunk, ami elveszett, most megkerült.
Apró öröm az ilyesmi.
Ma Pcsabán jártunk, kihasználva a vakáció adta lehetőségeket.
Mi ugyan már nem járunk iskolába, de valamennyi unokánk igen.
Jóízű vendégeskedésnek voltunk alanyai.
A jövő nemzedék minden tagja növekedik, a kutyájuk úgyszintén.
Készítettem néhány fotót, hogy ne mindig csak a felhőket kapjam lencsevégre. Szépek az unokák. Muszáj elhinnetek, mert a személyiségi jogok betartása folytán fotóik közzétételétől továbbra is eltekintek.
Helyette mindig csak virágokat, érdekes valóságrészleteket, állatkákat mutatok.
Azt hiszem, ez még csak nem is bocsánatos bűn.
Inkább egyfajta gesztus.



   

Hogy a személyekben miféle változások történtek, azok személyesen rájuk tartoznak, és nem a nyilvánosság elé, ezért csak azokról a dolgokról írok, amelyek nem érintik a személyiségi jogokat.
Változás, hogy a nagy tó mellől a nagy folyó mellé jöttünk vissza.
Változás, hogy a nagy társaság minimálisra zsugorodott. Ha átmenetileg is, de most csak ketten vagyunk itthon.
Változás, hogy nem találjuk a pöttyös poharat. Jól elbújt, vagy netán eltört?
Változás, hogy a nyaralóból elhoztunk két egyforma rúdelemlámpácskát. Nekünk csak egy fekete volt.
Változás, hogy ugyancsak a nyaralóból hazahoztuk a Nesquik-port. A dobozban kotorászva olyan kanalat találtam, amilyen nekünk nem volt, tehát szintén a nyaraló felszerelését képezné.
Változás, hogy a kánikulában rakoncátlankodó kuplungom (tengelykapcsoló) újra normálisan működik.
Változás, hogy megszabadultam a gitáromtól, melyet tisztességesen felhangolni sem tudtam már a bezavaró felhangok miatt.
Változás, hogy Titi elfogadta félig okos órámat, ami az időn kívül a lépéseit is számlálja és a pulzusszámát is mutatja, no meg még néhány fontos dolgot. Nem maradtam én se óra nélkül. Változatlanul kiválóan dolgozik Casio-órám. Pulzusaimat pedig anélkül is pontosan követhetem, hogy óra kellene hozzá. Szívverésemet évek óta a fülemben hallom, immár évek óta.
***
Reggel plébánosunk megemlítette, hogy öregedvén sokan és a legkülönfélébb módokon kopunk, de ez természetes. Előbb-utóbb utolér bennünket valami nyavalya, de ez tényleg mellékes. A mi hazánk ugyanis nem e világon van, hanem maga az örök élet.
Mondom neki: a Mi Hazánk egy párt neve.
Jót nevetett rajta.
Hát igen – szokta mondogatni.
Ami érdekes, hogy ezen a földön csak áttűnünk, és mégis annyi vacakkal vesszük körbe magunkat.
Minek?
Minden itt marad, csak mi megyünk amoda át.

A nap híre kétségtelenül az, hogy hajnalban hazaértek épségben Fr.-ék, és megpihentek végre Strasbourgban. Déltán indultak.
Este későig próbáltam a tévé előtt ülve szolidarítani az úton levőkkel, mígnem igen elálmosodtam.
Éjjel fel-felébredve wats-app üzenetekben folytattunk párbeszédet egymással.
Ők útközben mérsékelt tempót vettek, hogy öreg verdájuk ne mondja be az unalmast. A taktika bevált.
Hazaértek.
Most ők alszanak, mi meg megnyugodtunk, hogy huszonegynéhányadszor is kalamitások nélkül végződött a hosszú utazásuk.  
Írtam is nekik egy gratulát és egy alleluját.
Itthon minden visszaállt a szokott kerékvágásba.
A bútorok, de az apróbb tárgyak is a szokott helyükön.
Minden kimosva, elmosogatva, elrendezve.
Nekem meg meg kell szoknom, hogy immár újra a hátsó szobában dolgozom a PC-n..  
***
Elolvastam az írói portrésorozatról szóló kötetet. Van benne némi következetlenség, mert itt és ott mást ír a szerző, de hát meg kell neki bocsátani. Végül is nem író, hanem fotóriporter könyvéről van szó. Mindenesetre hitelességének használt volna, ha egy lektor átnézi a kéziratot.
Ami nekem kedves, hogy egyéb olvasmányaimból ismerem a kötet alanyait. Többek önéletírását, mások epizódjait róluk (Sárközi Mártától kezdve Belon Gellért pp-ig bezárólag). Így a megrajzolt alakokról gazdagabb lett az ismeretem.
Lám, így is lehet találkozni virtuális módon, nemcsak az interneten keresztül.
***
Érdekes módon a két héttel ezelőtti kánikula nyom nélkül elszállt. Illetve majdnem. A növények változatlanul víz re szomjaznak. Az utca meg poros.
Ami a nyár végére utal, az egyre későbbi napkelte, és a tízfokos hajnalok. Szeretem ezt a mérséklődő meleget. Könnyebb benne mozogni, és bár augusztus vége felé járunk, nem tartok attól, hogy az iskola rabszolgájaként napjaim jó részét az oktatási intézményekben kell eltöltenem.
Lám, a nyugdíjas időszaknak is megvan a maga bája.

Vége a kétheti közös vakációnak.
Kiderült, hogy É.-nál nincs kolbászból a kerítés,
Hogy, Zs.-nál sincs kolbászból a kerítés,
K.-knál sincs kolbászból a kerítés,
M-knál sincs kolbászból a kerítés, és ki ne felejtsem magunkat:
nálunk sincs kolbászból a kerítés.
É.-k hazaindultak öreg Citroënjükkel.
K. tőlünk távozott rövid látogatását követően.
Á. unoka csak egyetemkezdésre jön hozzánk.
M.-ék tegnap kiegészítették É.-ék társaságát.
Fr. sokat dolgozott. Utóbb fel is porszívózott. Bútorok már a szokott helyükön, a mosógép jelezte, hogy egy újabb adag tiszta ruhával elkészült.
Köreülnéztem a lakásban. De nem találtam úgy, hogy valamit itt felejtettek volna.
Most itt ülünk kettecskén, bús öregek, mert hát árva a ház, nincs kacagás…
Túl a vacsorán, túl az esti pirulákon.
Vár a csendes éj.
Mivel É-ék még sokáig úton lesznek hazafelé, nem is biztos, hogy hamarosan átadom magam az alvásnak. Már csak a szolidaritás miatt se.  Öten igyekeznek az éj leple alatt Franciaországba.
***
Lassan-lassan adagolva felrakom a nyaralás alatt készült fotókat a FB-ra, bár újabbak is készültek időközben.
Ami meg a közös nyaralást illeti, L. unoka kijelentette, hogy mind ez ideig az idei volt a legmenőbb együttlét a Balcsinál. Ez azért figyelemreméltó, mert mi, idősek azért csak-csak hanyatlásnak indultunk. De hát saját generációja is egyre tudatosabb, értelmesebb. Végül is igazságot mondott.
Egyebekben én is örültem a tónak, amiben volt alkalmam megmártózni – szemben az elmúlt évi alkalommal.
***
Szieszta és sziasztok!

Mint valamikor az antikváriumokban, úgy érzem magam, amikor felkeresek egy-egy könyvmegállót. Talán annyi a különbség, hogy itt nem pénzzel, hanem könyvvel kell fizetni.
És az a hasonlóság, hogy állandóan változik a kínálat.
Hol a bőség zavara, hol meg a kötetek gyér száma lep meg.
Legutóbb négy kötetet hoztam el.
- Hankiss Ágnes Széphistória c. regényét (dedikált),
- Molnár Edit Írók, történetek, képek c. szóló összeállítását (már elolvastam), egy németnyelvűt:
- Komponisten über Musik (ha végigolvasnám, felelevenedne német tudásom) és egy
énekkönyvet.
Alig várom, hogy kitörjön a nyári vakáció. Akkor rendszerint sok tankönyv kerül a könyvszekrénybe, és lehet belőlük tallózni. Engem a különféle korosztályoknak szánt ének-zene-könyvek érdekelnek. Mert visszavisznek a tanult népdalok és különféle periódusnyi komoly zenék világába. Tavaly nagyon megörültem egy Bach-műnek. A Parasztkantáta betétdala volt, a vén csaposról szóló nóta. A szövegére évtizedek távlatából már nem emlékezetem. Van hangulata.
Idén Riznerné Kékesi M.—Ördög L. hatodikosoknak szánt ének-zene könyvében merültem el. Ebből is visszaköszöntek a korábban már ismert nóták, komolyzenei betétszámok. Soha nem láttam pl. a meglehetősen hosszú basszusária kottaképét (Mozart, Varázsfuvola, Sarastro áriája), de benne Tamino áriája is és még sok minden szépséges muzsika.
Ilyenkor a kottákat olvasva felfrissülök belül. A nosztalgia, az emlékezetem visszavisz abba a korba, amikor még jól hallottam minden segédeszköz közbejötte nélkül is.      
A tankönyvet lapozgatva arra gondolok, hogy nyugtalan korunkban – ráadásul kötelező tantárgyként – vajon hogyan fogadja ifjúságunk a régi korok komoly zenéjét, tánczenéjét, balladáit stb.