Mickey webnaplója

Mindig nehéz szívvel keresem fel a háziorvosokat. Azért a többesszám, mert évtizedekig rendelő orvosnőnk nyugdíjba ment. A következő hölgy rövid időt töltött itt, mert tudomásom szerint hazakényszerítette a családját ért valamiféle betegség. Aki harmadiknak beállt rendelni, mosolygós. A legtöbb bizalmam még benne van. Szoktam emlegetni, hogy az elsőhöz már évtizedek óta jártam, amikor felsóhajtott: Jaj, Gyorgyovich úr, magas a vérnyomása!
Húha, gondoltam magamban. A szakorvosok szerint a házi orvos feladata a vérnyomás normalizálása. Én meg ide járok 15 éve, és gyógyszer ide-gyógyszer oda, a tenzióm maradt. Tekintetem beszédes lehetett: De doktornő, ez történik velem, nem én csinálom. Mit kellene még tennem?
Valami furcsa felfedezést tettem idén.
Nyár közepén volt egy időszak, amikor ideális 120-130- körüli volt a vérny.-m. Sokkal mélyebben el kellett volna gondolkoznom azon, hogy mi okozza? Emlékszem, hogy igen jól éreztem magamat a bőrömben, bár időnként el-elaludtam. Akkor Ozempicből heti 1 mg-t kaptam, és még néhány káliumszintet emelő pirulát. Pl. Kaldyumot a vízhajtó mellé. Ám a labor kimutatta a kálium magas voltát, ami a veseműködésemre károsnak bizonyult. Nosza, negyedére vették azt ozempicet, eltiltottak a vízhajtótól és még egyféle gyógyszertől. A nefrológus örömmel tapasztalta, hogy az általa adott elegy hatására káliumszintem normális lett. Ám a vérnyomásom viszont a szokott magasságokba szökött újra.
Alighanem fordított arányban állnak egymással a vérny.-szint és a káliumszint.  
A káliumháztartásom alakulásának függvénye volna tenzióm alakulása?
Több mint valószínű.
***
Megvallom, hogy szívesebben foglalkoznék a nyelvi játékokkal, mint a természetem visszásságaival.
Itt van a Grétsy-könyv, itt a szózat-játékok, itt a Lackfi-féle honlap.
Az ő érdekes anyagaihoz ösztönösen hozzászólok.
Felkerültem aktivitási listájára.
Nevem mellett 270 pont, ami jó közepesnek számít.
A lista nem ad módot a válaszra, pedig idéztem volna:
„Barátom, kerülj feljebb!”   

1. politika:
VD írja: Nem szoktam, Kata szólt, most meghallgattam Orbán kötcsei beszédét, egy óra,
tanulságos volt világpolitikai elemzése, s azok vonatkozásai ránk nézve. Ez azért figyelemre méltó, mert Deske magát konzervatív liberálisnak határozza meg, és amúgy meg a naplójában sose olvastam róla, hogy a politikával foglalkozna. De amit röviden vázol, abban tökéletesen igaza van. A beszéd tartalmas volt, valamikről szólt és nem beszélt mellé.
Tegnap olvastam OV levelét, amelyet U. von L-nek írt. Ursula arcpirulás nélkül dicsérte a lengyel határkerítést, miközben mi naponta 1mó E-t fizetünk a kerítésünk miatt. OV kéri a költségünk megtérítését. Ő is tudja, hogy akár tőlem is kérhetné, semmi se lesz belőle (tipikus kettős mérce).
2. Foci.
Rászoktam az esti meccsnézésre. Különféle minőségű csapatok összecsapásain legeltetem a szememet. Ezt tette Pálos Antal SJ is öregségében. A különbség közte és köztem, hogy az ő életműve sokkal gazdagabb, változatosabb. De hát nem az én dolgom kettőnk életének összevetése.  
Amit el akarok mondani: Hallatlan erőfeszítéseket tesz a magyar válogatott annak érdekében, hogy előbbre vigyék a hazai futballsportot.
Eddig nem sok szerencsével.
Az írek elleni meccs emberhátrányában kiemelkedő szerepe volt egy méltatlanul szigorú bírói döntésnek, a portugálok elleniben meg a kapott sárgalap bizonyult kemény ítéletnek a jövő miatt. Ami a meccseket illeti: Harcos összecsapások voltak. Az első döntetlent hozott, a második vereséget. Láttam, hogy mi folyik a pályán. Tartottam attól, ami bekövetkezett. Mintha a hazaiak belefáradtak volna a portugálok hajkurászásába, és megelégedéssel vették tudomásul az egyenlő állást. A meccs addig tart, amíg a bíró le nem fújja. A védőink az utolsó percekben újra nem voltak a helyzet magaslatán.
Mintha a gazdagabb csapat javára fújnának a bírók. A gyengébbek részéről várható tiltakozás gyengébb. A menőktől jobb tartani. Rossi kapitányt sajnáltam igazán. Mit tud a pálya szélén tenni, amikor látja a tökéletlenségeket?  
Mint elmondta, a teljesítmény 80%-áért ő a felelős, de a további 20% a bírók kezében van. És ezek a kezek, mintha szűkmarúak volnának hozzánk.
Még megjegyzem, hogy a félmosolyú Ronaldo a kezét nyújtó Szoboszlay mellett fapofával ment el, rá se nézett a sporttársára, nem viszonozta kéznyújtását.
Valami zavar van abban az emberben.
PS. Korrigálnom kell vaskos véleményemet Ronaldóról. Más felvételeken igen barátságosan mosolyog, gyerekekkel pacsizik, mezét odaajándékozta. Szoboszlaynak meg megígérte, hogy a következő összecsapás után megkapja a mezét csarébe az övéért.        

Jót mosolygok, ha valaki komoly arccal tudtomra adja, hogy ő régi családból származik. A régi család felvetése könnyen átléphető.
Mutass nekem egy új családot, amelynek nincsenek elődei!
Valahol már említettem, hogy mi, az emberiség valami módon mindnyájan rokonai vagyunk egymásnak, különben nem jön ki a világ népességének növekedéséről szóló matek.
A mi családunk első írásos emléke egy családi címerhez fűződő okirat az 1500-as évekből. (Címerünk jogosan felhasználható sátraink kardjaink, katapultjaink eszcájgjaink stb. díszítésére. Gondolom, ma még bőrünk tetoválására is.)
Kérdem én, hogy mi ily módon régi vagy új család vagyunk-e? (Nem kérek rá választ.)
Amiért eszemben van a családunk, annak apropója, hogy Amerikába elszármazott rokonunk (Chris) bejelentette, hogy babát várnak. Továbbá megosztott egy LP-t, amelyen elhalt nagybátyánk hegedül valamelyik NSZK város mulatójában. Igazi jazz-hegedűssé vált. Gyerekkorától kezdve vonzódott e hangszeren való játékhoz. Én sose hallottam őt, mert nyolc évvel később születtem, mint hogy ő elhagyta az országot. Aki mindezt összehozta, úgy látszik, hogy Európából elszármazottként erősen vágyik rá, hogy megismerkedjen itteni gyökereivel. Tiszteletre méltó ez a törekvése. Ezt nem csak én látom így, hanem családjával Londonban élő unokaöcsém is, sőt az amerikás K. H. is, aki szintén köszönettel vette a kordokumentumot.
Azon gondolkozom, hogy magam mivel segíthetem ezt a törekvést?
Van nálam egy több generációra visszanéző családfa, egy kép apám testvéreiről, apám katonakori fotói, egy kötet, benne nagynéném férjének kompozíciójával és személyes történetével. Aztán egy induló, amelyet apámmal együtt hoztak össze szövegestül-zenéstül. Dávid Kata említi önéletírásában.  Továbbá jó néhány anekdota, melyeket eleimtől hallottam a családjukról. No meg levelezésük néhány darabja.      
Persze ez csak néhány mozaikkocka, de talán a reális látáshoz hozzásegíthet.
Amerika jól áll a családfakutatásokkal.
Lehet, hogy ifjú barátom helyben is hathatós segítséget tudna kapni?

Tegnap láttam is, meg nem is a Hold-fogyatkozást. Ami miatt fogyatkozásnak nevezik a jelenséget, azt nem láttam, de mivel részlegesen eltakarták a vonuló felhők a Holdat, a ki-kikandikáló égitestet csak részlegesen láthattam. De hiszen ez is egyfajta Hold-fogyatkozás.
***
Olvasom Herman Ottó cikkválogatását. Az egykori természetbúvár jóvoltából újabb húsz hangutánzóval bővült a gyűjteményem. Már 820-nál tart a számuk. És még nincs vége.
***
Megrendeltük és megvettük Grétsy László könyvét (Nyelvi játékaink nagykönyve). Nagyon bőséges anyag vagy 600 oldalon. A nyelvész a nyelvi játékokat is összegyűjtötte hosszú élete során. Hát mit mondjak? Nem unatkozott. Legtöbb fejtörőjét kihívásnak tekintem. Én se fogok unatkozni. Magam is szeretem a szójátékokat. Egyet ide írok a sajtjaimból. A narcisztikus ember levelének a kritikája:
„Olvastam a te leveled.
Tele veled!”
***
Grétsy László már elhunyt. De a napok híre, hogy Kásler Miklós prof. is elhunyt, mégpedig 70 éves korában. Választékosan fejezte ki magát mindig. Szívesen hallgattam okfejtéseit, elemzéseit, kutatásairól szóló beszámolóit.  Isten nyugosztalja!
***
A FB többféle újdonsággal rukkolt elő. Az általam szeretett szójátékokra ráklikkelve nem velük indul a kereső lap, hanem a hasonló játékokat árusító cégek ajánlataival. El odáig, hogy egyre inkább csökken bennem a hajlandóság kedvelni a FB-ot. Bár kedvenceimet – a Beatlest – lépten-nyomon elém hozza, mindazonáltal kezdek megcsömörödni a felülettől a mindent benyálazó hirdetések miatt.
Ami érdekes, hogy újabban egy-egy kottalapot is lehoznak ismert és általam nem ismert zenékkel. Mivel szeretek kottát olvasni, és általuk felidézni a muzsikát, ez a kezdeményezés tetszik.
Amit szintén szeretek, az Lackfi János bejegyzései. Sziporkázó s hatalmas fantáziával, kifejezőkészséggel megáldott alkotó.
Jó, hogy publikál. Csak ne hagyja abba.     

Mária közbenjárását kérő versike sorait idézem.
Hő imáit gyermekidnek nem, te soha nem veted meg.
Két problémám van vele: a gyermekid forma nyakatekert. Helyesebben hangzana: gyermekeid.
A fordított birtokviszony szintén nyakatekert. Helyesen gyermekeid hő imájáról lehetne szólni.
A sor minden különösebb tornamutatvány nélkül magyarrá tehető:
Gyermekeid hő imáját nem, te soha nem veted meg.  
***
A miatyánk vége felé hangik el tévesen: Ne végy minket kísértésbe. Ez a formula azt jelenti, hogy ne vegyél minket kísértésbe. Ez a mondat viszont értelmetlen.
Adódna, hogy ne vígy (vigyél) minket kísértésbe. Nem állítom, hogy könnyű tartalmát megfejteni, mindenesetre van értelme a mondatnak.  
Talán tudják is, akik mégse hűséges formában mondják a szöveget.
Próbálom kitalálni, hogy mi lehet az oka.
Adódik, hogy a ne végy formula könnyebben ejthető, mint a ne vígy. Az e, ill. é hang képzése közelebb esik egymáshoz, mint az e utáni i hang. Alighanem ez okozza, hogy bár talán helyesen értik a szöveget magukban, az emberek egy része a lustábban ejthető szót mondják.
***
Még érdekesebb tapasztalat, hogy az olvasót mondók milyen sűrűn átritmizálják az üdvözlégy imádságnak azt a részét, amely így szól: imádkozzál érettünk bűnösökért.
Imádkozzál (4 db nyolcad)
érettünk, (2 nyolcad és egy negyed hang)
bűnösökért! (negyed majd két nyolcad + félhang.)
tévesen így mondják: bünösökért. (triola + félhang.)
De ilyen szó nincs. Büdösökért volna, de nem az áll az ima szövegében.
Lehetne szebben is ejteni a szavakat.
Akinek füle van, hallja meg!

Hajnali ötkor még teljesen sötét az égbolt. Kint ülök délre néző erkélyünkön. Enyhe déli szél susog. Az átvonuló felhők bizonyítják, hogy délies a szélirány. El is fújják a bárányfelhőket. Úgy ülök, hogy az erkély rácsain ne jöjjön hozzám az utcai világítás fénye. Pedig érdekes megfigyelni, hogy az éji bogarak hogyan nyüzsögnek a lámpa erős fényében. A Napnak gondolják, mely vonzza őket?
Megjelenik egy fényes pont az égen, és szokatlan irányban távolodik, míg csak ki nem hal. Nem tapasztalom lüktetését, valószínűleg műhold vagy az űrállomás. Már nincs az égen a telehold. De örültek neki az előző ciklusa idején É.-ék, akiknek megvilágította az utat éjszaka Fr. o-ból hozzánk tartva. No lám, az éjszakai fények egy része nem számít fényszennyeződésnek. A város fényei annál inkább. Mivel eltakarják a csillagok sziporkázását. Nem lehet szabad szemmel látni azt az ötezer csillagot, amelyet elejeink láttak még a közvilágítás bevezetése előtt.
Mindenesetre egy csillag jól látszik. Lehet, hogy a Vénusz bolygó? Fölém jön, míg a ház eresze mögött el nem bújik. Hogy is van ez? Kelet felől nyugatnak tart. Állócsillag lehet, mert nem ő halad, a Föld forog. Velem együtt. Hajnalban „napraforgó” a föld, esti alkonyatban naptól forgó. Móra novellahősei éppen erről vitatkoznak (Osztozkodások). A keménykobakú alak a kocsmában kijelenti, hogy „mén le a Nap”. A másik – a felvilágosult – helyreigazítaná.
Egyelőre nem látok denevéreket se. Elaludtak volna? Már hideg van nekik? Nem tudom.
A nap nemsokára „mén fel”, én meg be a szobába, hogy beírjam posztomat a számítógépbe.
Be is fejezem, mert várnak a szózatjátékok.
Meg kell találnom az ötbetűs szavakat, elmém karbantartása céljából. Annál is inkább, mivel felkelés előtt azt álmodtam, hogy felvettek az iskolába, az 1/B-be. A tanítónőnek elmondtam, hogy 1953-ban már voltam 1/B-s. Majd főiskolás is jóval később. Találgattam, hogy miért ez a különös meglepetés, hogy gyerekek közé kell járnom tanulni. Arra gondoltam, hogy az írás újratanulás ez az ok. Mindig is .rondán írtam. Igaz, hogy a „szépkezemmel”.
Nem hagyták annak idején, hogy ösztöneimet kövessem, és ballal próbálkozzak. 
***
 Most jutott eszembe ez a szójáték. A kijelentés megerősítése a szokott szófordulattal. Hajlok rá, hogy összesöpörjek ilyeneket.
Ez az aranybánya egy igazi aranybánya!!!
Ne tudjak innen elmozdulni, ha nem tudok innen elmozdulni!
Nem bánom, hadd legyen enyém az utolsó szó!
Ha  te kettőt mondanál, én akkor is egyet értek veled!

 

Anya/apanyelve magyar?
Elgondolkoztató, hogy egy idegen országban férjhez menő asszony gyermekeinek mi az anyanyelve?
Idegen nyelv?
Történetesen apanyelv?
De hát anyanyelvről szoktak beszélni.
Igaz, hogy ez ingadozó lehet, mint az anyaföld, ami a németeknél Vaterland, azaz apaföld.
Az is igaz, hogy a lány ott semleges nemű  - das Mädchen.
***
HB. Rövidítés a ceruzavégeken.
Hetvenkilenchez közeledve értesültem róla, hogy a rövidítés angol. H=hard, ill. B= black.
A HB-s ceruzákhoz képest a 2B-s erősen black, erősen grafitos.
A 2H-s meg erősen kemény. Halványabban fog.
***
Anglomániás világunk tele van eme nyelv rövidítéseivel.
Pl. a Chevrolet benzinszintjét mutató műszeren is csupán két betű szerepel: F és E.
Nem volt nehéz rájönni, hogy full a teli tank, és az empty az üres jelzést mutatja.
***
A későesti órákban három nemzetközi meccset néztem ide-oda kattintgatva:
 Meglepetésre szlovák-német végeredmény 2:0  
Mivel szomszéd nép, keresem az esetleg magyar nevű játékosokat: A szlovákoknál Gyömbér, Rigo, Duda nevűeket láttam.   
A hollandok és lengyelek harca sokáig holland győzelmet ígért, majd a lefújás előtt szépített a lengyel gárda: 1:1.
Sok ismerős névvel találkoztam, akik az angol premier league-ben szerepelnek: pl. Gapko.
A bolgárok simán kikaptak a spanyoloktól: 0:3. a sok spanyol is angol élcsapatban játszik.  

Hogy mit álmodtam több felvonásban az éjszaka, arra már nem emlékszem.
De hajnalban, ébredés előtt azt, hogy kölcsönhatásban áll vérem káliumtartalma, ill. a vérnyomásom alakulása. Fordított arányosság áll fent közöttük.
Ha a káliumszintem megfelelően alacsony, akkor magas a vérnyomásom.
Ha magas a káliumszintem, vérnyomásom jelentősen csökken.
 Ám, ha nem elég alacsony a káliumszintem, akkor károsodik a vesefunkcióm.
Ezért, ha nem akarom, hogy dialízisre szoruljak, alacsonyan kell tartani, legfeljebb magas lesz a vérnyomásom.
De vajon tényleg magas-e?
A protokoll szerint igen, mert bőven felette van a 120-as értéknek.
Ha a régiek szemléletét követem, akkor gyógyszerrel éppen a megfelelő értéken áll.
Régen azt fogalmazták meg, hogy a százon felüli érték és az életkor együtt emelkednek.
Az ötven évesé nem magas, ha az érték 150.
Én most kb. 79 éves vagyok.
***
Nem is tudom, mit gondoljak.
Eddig úgy tudtam, hogy a duga szláv eredetű szó, donga értelmű.
Ami dugába dől, az meghiúsul. Összedől, mint az épület dongái? Ám kezembe került Herman Ottó írásainak egyféle válogatása. A kötetvégi szómagyarázat szerint a duga úgy jön létre, hogy elvezetik a patak vizét, hogy a kiszáradó mederből fölszedjék a halakat. Ha a magyarázat az ilyenfajta vízlecsapolást nevezi dugának, akkor a dugába dől meglehetősen természetes valami. Kelepcébe kerül, pl. a részeg belehengeredik az iszapos patakmederbe.
A szerb-horvát szótár találata: duga=szivárvány.
Ám jelenthet még a hordódongákat is, amelyek csakugyan összeomolhatnak abroncs hiányában.
Hogy mi az igazság? Nem tudom, Mindenesetre egyelőre minden további kutatási törekvésem dugába dőlni látszik.

Hajnali öt. Újabb szokásom szerint a fotelban ülök az erkélyünkön.
Pitymallik.
Déli szél továbbítja a felhőket észak felé.
Rövidujjú ingben sem fázok.
Madarak még csak nagy ritkán húznak át az égen.
Viszont denevérek sokasága vadászik hallgatagon csapongva, mint egy-egy nagyobb fekete lepke. Kivételesen nem az én fülem az oka, hogy nem hallom hangjukat. Ez a hangtartomány kívül esik az általunk hallható frekvenciákon. A bőregerek pedig kiáltoznak, és a visszhangot fogják, így kapkodják el a levegőben röpdöső apró szárnyasokat. Kedves a társaságuk, nem vagyok teljesen egyedül. Néha kettő, ritkán három denevér is feltűnik a szemem előtt. Vajon folyamatosan kiáltoznak, vagy szaggatottan?
Ültömben eszembe jut a tegnapi rövid eszmefuttatás a könyvek mondanivalójának érvényességéről. Hamar elavulnak a bennük foglaltak. Gyerekkoromban olvasgattam A technika csodái c. Dante kiadású kötetet (1930). Mi „búvárosnak” neveztük a bőven illusztrált könyvet, mivel a címlapján egy mélytengeri búvár szkafanderje leledzett. A benne szereplő képszövegek némelyikére máig emlékezem. Egy húzás, egy nyomás, és már is kész a sárhányó. stb.
Azért is jön elő ez az emlék, mert tegnap kézbe vettem a Reader’s Digest Hogy is van ez? c. válogatását. A kiadvány 1990 körül jelent meg. A benne szereplő szenzációk felett ugyancsak eljárt az idő. Hol volt akkor még a számítástechnika, a robotika, a mesterséges intelligencia, az okostelefon, a giga- és terabájtok, az univerzum határainak kitágulása, a drónokkal vívott csaták, a szinkrontolmácsok teljesítményét leköröző fordítóprogramok. (Nemcsak az írógépek avultak el, a műfordító szakma is a múlté lesz nemsokára).
Az az igazság, hogy mire egy a technika vívmányaival foglalkozó könyv kikerül a nyomdából, már elavultnak tekinthető. Ha lehet, ma még gyorsabb a technikai eszközök fejlődése, mint valaha.           
A polcomon lévő Larousse (2008) közli, hogy az ezredforduló népessége 6 md fő. Ma több, mint 98 md!
Ha kezembe kapom a földrajzi atlaszt, az ott leírt országok egy része már nem létezik. Mások határai elmozdultak.  
Meglehetősen izgága korban élünk, és nem is várható lelassulás.

Reggel azon gondolkoztam, hogy megint túl sok könyvünk lett. Nem részletezem, hogy milyen okok folytán teltek meg ismételten a könyvespolcaink. Inkább arról számolnék be, hogy mit tervezünk, mert valóban sok a könyvünk. Azért sok, mert egy részüket egyszer már elolvastuk, és valószínűtlen, hogy még egyszer hozzáfogunk olvasásához.
Ilyen a legtöbb regény, és ilyenek azok a valamikor korszerűnek ható elméleti fejtegetések, amelyek a ma emberét már nem hatják meg, nem ragadják meg. Ha nagyon vulgáris akarok lenni, akkor azt mondom, hogy a ponyva nem időálló.
Sok könyvet újra kellene írni, de mai megfogalmazásban. (Persze nem nekem hetvenkilencévesen.) A ma emberének szóhasználata, világlátása eltér a korábbi korosztályok által használt divatos kifejezésektől. Ezért kell sok mindent újra és újra megírni.
Egykori osztálytársam, aki pap, mondja, hogy a ma fiatalságát már nem képes lekötni. Más az aktuális szóhasználat. Az övétől eltérő, ami igen megnehezíti az értelmes párbeszéd lehetőségét.
Igaz ez a könyvek egy részére is.
Miknek érdemes hát megkegyelmezni?
- A klasszikusoknak, mert az általuk használt nyelv örökzöld.
- A kézikönyveknek, amelyek egyes témákban eligazodásul szolgálhatnak. Szótárak, lexikonok, enciklopédiák.
- Azoknak a könyveknek, amelyekhez valamiféle személyes kötődésünk volt, van. Ez utóbbiakat majd lemenőink kiakolbólítják (joggal).
A sarki könyvmegálló megléte óta barátom. Gondolom, hogy hajlandó befogadni a mi használt könyveinket.
Most a Jókai-regény bécsi régiségkereskedőjének a képe villan be. Nála sokféle kacat gyűlt össze. Általában mérsékelt az érdeklődés az oda hordott tárgyak iránt. De amikor egy, a kedveséről készült olajfestményre bukkan a Baradlay fiú, azonnal a pénztárcájához nyúl, mert ellenállhatatlan vágyat érez az iránt, hogy megszerezze azt a képet.
Így vagyunk valamennyi értékítéletünkkel.
A nekünk kedvesekért tűzbe megyünk, az ellenszenveseket meg lelökjük magunkról.