Mickey webnaplója

Kb. 20 éve jártunk hosszasabb vendégségben a Lyon melletti Caluire-ben.
A kelet-nyugati tájolású bérház ötödik emeletéről jól látszottak a Jura-hg. vonulatai, keletfelé pedig az Alpok, kiváltképpen is a Mont Blanc.
Mégsem ez maradt meg bennünk alapélményként, hanem a kitartó, hatalmas hőség.
Hiába hazudta a meteo, hogy holnap lehűl a levegő, nem hűlt le. Hosszasan a 40-es tartományban perzselte Lyon térségét.  Ám egyszer csak igaza lett a meteónak, és tényleg visszahűlt 42 fokról 28 C-fokra. Micsoda megkönnyebbülést jelentett. Levittük az unokákat úgy a játszótérre csakúgy… Nem kellett attól tartani, hogy elevenen megsülnek.
***
Ma délelőtt ügyintézni jártunk bürokratáéknál, ahol átcserélték a forgalmit újra.
Sikerült úgy kitölteni a számokkal-jelekkel-betűkombinációkkal teleírt három lapot, hogy a személyzet elfogadta immár hibátlannak, ti. a múlt héten javítás miatt visszadobta. Azt mondta, hogy okiratban nem lehet hiba.
Hatezerért megkaptuk hát az újat. A kiállítás keltét elrontotta bélyegzőjét rányomva: 2026. 05. 40. Majd a negyvenest áthúzta: 04.
Neki legyen mondva, senki nem gondolhatja, hogy létezik május negyvenedike.
Ám úgy látszik, mégis csak lehet okiratban hiba!
Ez aztán az öngól!
Eme szerény bevezetés után rátérek arra, hogy csakugyan minden relatív.  Caluire-ben hatalmas fellélegzést jelentett az érkező 28 fok. Ma itt Bp.-en szintén huszonnyolc fok volt árnyékban. És én majd meggebedtem a hőségtől.  
Hogy mi teszi, nem tudom igazán.
Vagy az, hogy azóta húsz évvel öregebb vagyok, vagy magasabb itt a pártartalom.
Ez lehet igaz, bár hatalmas az aszály.
Régóta nem esett.

Van annak vagy harminc éve, hogy leírtam a jezsuita lapban, hogy a Föld csak szeretetben képes helyesen működni. És hogy nem a délkörök dongái, hanem a szeretet tartja össze a Földet.
Hogy ez mennyire így van, azok igazolják, akik szeretettel szólnak a növényeikhez, és azok szépen fejlődnek. Továbbá megerősíti a japán kutató is, aki szerint a víz szerkezete is megváltozik, a különféle hozzáállások nyomán.    
Ha tehát így van, akkor ezt figyelembe véve kellene a világhoz az embereknek is hozzáállni. A krisztusi tanítás szerint szeretet az Isten.  Ártatlanul szeret, és hallatlan szabadságot adott az embernek. Ezzel élhet és visszaélhet. A világ állapotát látva nem lehetünk túlzottan derűlátók azzal kapcsolatban, hogy mire használja az ember a szabadságát.
Mindez azért foglalkoztat, mert kezembe került a Chosen (Kiválasztottak) c. könyv néhány kötete. Ez plasztikusan mutatja be Jézus életének eseményeit. Úgy, ahogy az kétezer éve megtörténhetett. Igen érzékletes párbeszédekben, mai nyelven, közérthetően.
De vajon utoléri-e a ma emberét? Vajon megváltoztatja-e a világhoz, a társadalomhoz, Istenhez fűződő viszonyát?
Mit tehetünk?
Arra gondolok, hogy amikor Indiában fel akarták számolni az analfabetizmust, a televíziót hívták segítségül, mert az éri a tömegeket.
Ám az Isten tervei másképpen valósulnak meg. Ő vezérli le a történelmet, s hatalmában áll minden. Kérni kell tehát az ő hathatós beavatkozását, hogy élhetőbb legyen ez a Föld. Régen ezt divina machinának hívták (isteni beavatkozás a jelentése).
De nem is az elnevezés a fontos, hanem a megvalósítás.
***
A templomhoz egy tucat lépcső vezet. Mise után megjelenik az ajtóban a rollátoros ember, aki segítséget vár, hiszen nehezen tud járni. Eddig még mindig levitte neki valaki. Hol ez, hol az. A biciklis elég gyakran odapattan, és leviszi a rollátort a lépcsőkön.  
Múltkor megelőzte valaki, mire a cangás imigyen méltatlankodott:
„Kitúrtak jól fizetett állásomból!”
Értettük a tréfát.
Én is megmosolyogtam megjegyzését.

Proust munkájának hosszúságára emlékeztető blogom 2006 óta „lő a sötétben”. Kb. 7500 poszt született eddig. Gondolataim és világom belekerülnek a virtuális érbe, és eltalálnak, akit eltalálnak. Lehet, hogy hasznukra, lehet, hogy kevéssé találja szíven az olvasókat. Mesterem, Czakó Gábor hányszor hangsúlyozta, hogy írásod olyan, mint a fotó. Nem tudod megváltoztatni utólag. Cikked megjelent, Nyíregyházán olvassák, te ezt írtad, ők azt értik rajta, és nincs módod beleszólni, hogy jól értsék, nem is úgy gondoltad. Csak a leírt szavakat látják.  
Ez bizonyosan felelősséget is ró az íróra.
Hogy ki hogyan fogadja?
Egyik ismerősöm mosolyogva mondta, hogy tud a blogomról, de sohase olvasta egyetlen posztomat sem. Azt válaszoltam neki, hogy nem követett el semmiféle vétket. Nem köteles elolvasni anyagaimat.
Egy másik koma örömmel fedezte fel blogomat, és elmondta, hogy naponta olvassa. Utóbb aztán azt is tudatta, hogy már nem olvassa a posztjaimat. Megértettem őt is, és sajnáltam, hogy más irányban foglalja le magát.  De hát meg lehet érteni. Örültem volna neki, ha nem említi érdeklődésének elmaradását.  
Egyszer VD-nél olvastam ilyesvalamit. Kossuth-díj, Nobel-díj, az semmi. A keresztrejtvény feladatai között találom: magyar festő, négybetű. Ez az igazi.
Megértettem örömét.
Nem tudom, hogy mostanában hányan olvasnak. A poszt melletti statisztika hol tízet-húszat mutat, hol minden ív nélkül felugrik 400-ra, 700-ra egy-kétezerre.
Csaknem hihetetlen az intenzív váltás.  Az adott posztok címei nem indokolják a kiugró olvasószámot.
Értetlenül állok a dolog előtt.
Kétségtelenül jól esnek a pozitív jellegű visszajelzések. Legutóbb ezt írta valaki:
Mick, mindenestül nagyon élveztem ezt a bejegyzést is, meg a frissebbet is. Azt írod, hogy szeretsz rövid lélegzetű dolgokat írni. Én meg még a sűrűbb napjaimon is szívesen megszakítom a feladataimat, ha látom, hogy már megírtad az aznapi penzumodat, hisz hol felderít, hol elgondolkodtat, de mindenképp pozitív löketet ad az egy-két perces kikapcsolódás. Olyan, mint egy igazi, jó kávé, frissít, lendületet ad. És időnként jól megkacagtat. Elnézést a hasonlatért, de hát az is igaz, hogy a nagy kávéivók létezni sem tudnak a napi kávéadagjuk nélkül. Én a blogokba járok "kávézni":)))
Örömömben én is ittam egy kávét. És persze, hogy … a kedves megjegyzés nekem is löketet ad a további munkálkodáshoz.
***
Elsején a láblógatás elmaradt, talán ma. Viszont kijavítva visszaküldtem a feladónak a lektorálásra reggel kapott anyagot.

Újdondász koromban a főszerkesztő, P. Szabó Ferenc SJ nemegyszer azzal sarkallt bennünket tempós munkára, hogy „jön a lapzárta, húzzatok bele, majd utána lógathatjátok a lábatokat”. Ez olykor igaz volt, máskor meg nem. Mert korán érkezett a következő munka.
Jelentem, hogy tegnap belehúztam, és az egyik könyv lektorálását befejeztem este kilenckor. Még utána küldtem egy kísérő levelet a késő esti órákban benne tapasztalataimat megfogalmazva. Most, május elsején Munkás Szent József ünnepén lógathatnám a lábamat, ha kellő mértékben felemelném forgószékemet. De nem teszem. Lábaim jó helyen vannak a földet söpörve is. Amit megfogadhatok, hogy pihenéssel töltöm a napot (ha ugyan nem jön közbe semmi).
Olvasom Czakó Gábor könyvét, aminek már a címe is kuriózum. Mindössze: „+”
Érdekel, hogy miket írt az a mesterem, aki állította: naponta egy oldal összehozása alapból szükséges, mert az újságírás gyakorlati mesterség. A blogírásról nem szólt, mert 1993-ban még nem létezett ez a műfaj.
***
Szép napos időre ébredtünk. De majd meggebedünk, mindössze 6 fok volt reggel, a nap inkább csak világított.
Tegnap É-K-Mo.-on az egyik településen éjszaka -5 fokot mértek. Ilyen hideg emberemlékezet óta nem volt. Most van. Vajon milyen lesz idén a termés?
Azért még reménykedek.   
***
Ami pedig a gépkocsibiztosítást illeti, néhány nap alatt annyi bükkfanyelven összetákolt zagyva levelet kaptunk, hogy – mint mondtam a feleségnek – ha valahogyan lóba oltanák, az biztos megdöglene.
Hosszas életem során kétféle ügyintézővel hozott össze sorsom. bonyolítókkal és lebonyolítókkal.
A bonyolítóktól mindenkit mentsen meg az Isten. Elolvassák beadványodat, megkeresik benne az esetleges hibát és könyörtelenül visszadobják kérelmedet, beadványodat, okirattervedet.
A lebonyolítók pedig türelmesen meghallgatják, hogy mit szeretnél elintézni, és szaktudásukat, bevetve megelégedésedre keresztülviszik az adminisztrációs dzsungelben, és eredményesen befejezik ügyedet.
Nagy szerencséd van, ha utóbbiak veszik kezükbe beadványodat!
Az Isten áldja meg őket!
***
A szokásos május elsejei tojásos galuska helyett idén lecsót eszünk – tájékoztat róla Tücsi.
PS. Ebben a percben érkezett meg emailben a másik könyv javítgatásra.
Láblógatás?????
   
    

Ma a kormányablak előtt tettük tiszteletünket, mert üzembentartói nyilatkozatot akartunk hivatalossá tenni. Szó szót követett, ami végül abban kulminált, hogy az általunk jegyzett időpontban nem lehet ilyen nyilatkozatot tenni, különben is, egy vonallal áthúzott javítás van az egyik példányon szignálva, ahogy kell, de okirat nem tartalmazhat hibát. (Úgy tudtam, hogy csak a Tóra-tekercsekre áll a hibátlanság kötelező jellege. A tekercsmásolást elölről kell kezdeni, ha hibát ejtett a másoló.) De hát ez csupán egy formanyomtatvány. Az ember pedig olykor belebonyolódik a számsorokba, amelyeket egy nyomtatványon ki kell tölteni. Mondják, a kézi csomós perzsa attól egyedi, hogy mintájában hiba van. 100 000 csomó/m2 esetén óhatatlan a tévedés.
Itt lehet, ott nem megengedett a tévedés?
Azonnal az jutott eszembe, hogy a jaltai értekezleten Sztálin Európa térképére ceruzával húzott egy vonalat. Itt lesz az új határ. A nyugatiak rábólintotta és… Ott lett a határ.
Zs. története pedig arról szól, hogy a CERNt kiszolgáló kft. Amerikából megrendelt egy csak ott gyártott alkatrészt. Az USA-beli partner a megrendelést visszaigazolta rájegyezvén, hogy OKÉ.
És a kért alkatrész rendben megérkezett.
Egyszer már foglalkoztam azzal, hogy a bükkfanyelven szerkesztett szerződések nagybetűs és kisbetűs feltételrendszere úgyszólván áttekinthetetlen az állampolgárok részére. Előfordulásukat az a mérhetetlen bizalmatlanság okozza, amely az érdekek mentén fennáll.  Be akarják biztosítani a sikert, megtámadhatatlanná téve és rettenetesen bonyolulttá téve a megfogalmazásokat.
Mivel családtagé lesz az üzembentartás, ingyenes volna az átírás, feltéve – ha születési anyakönyvi kivonattal igazoljuk, hogy gyermekünk valóban a gyermekünk.    
Ha a születési dátumra és  az illető nevére rákérdez az előadó, az anyja neve is stimmel, akkor mi a fészkes fenének kellene a „háló”  egy másik pontjáról előbirizgálni a kivonatot?  Minden adatunk a gépeken van.
De nagyfokú a merevség. Nincs mód eltérni a szabályoktól. S az egész társadalom benne forog ezekben a mókuskerekekben.
Várom a világvégét!

A beléjük írt programnak megfelelően zöldbe borult a rét, megtelt a levegő apró és nagyobb szárnyasokkal. A flaszteren bogarak szaladgálnak; kutyák is, és kisebb számban macskák. Mivel szeretek csendben feloldódni az erkély magányában, nyitott szemmel falom az eseményeket.
Balkonunk ugyanolyan famellvéddel van ellátva, mint az alattunk és felettünk lévő. A felettünk lévőbe fúrtuk az árnyékolót tartó kampót. Ha nincs leengedve a három bambusz roló, akkor a zsinórok a két emelet között feszülnek a mellvédek között.
Ezt használják ki a mindenhová behatoló hangyák. Két sávban közlekednek a két emelet közötti zsinóron. Azt lehetetlen megakadályozni, hogy a betonon mászkáljanak, bár nyáron elviselhetetlenül forró tud lenni, de azt meg tudom akadályozni, hogy a zsinórt kétirányú útként használják. Az a lényeg, hogy az alsó véget úgy kötöm fel, hogy ne érintkezzen az alsó mellvéddel. Így a szorgos hangyák csapdába kerülnek. Nem értik, hogy mi állította meg őket, de kénytelenek visszafordulni, ha életben kívánnak maradni.
Megfigyeltem, hogy egy cinkepár a panelhézagot kitöltő gumiszerű anyagot kicsipkedte, és az így keletkezett nyílásba beköltözve a panelek között fészkelnek. Biztonságban érezhetik magukat, mert nagyobb testű élőlény nem fér át a lyukon. Meglehetősen sűrű ingajáratban vannak a cinkeszülők. Egyikül a vadszilvafáról visz valamit a fiókáknak, másikuk odavissza röpköd kis rakéta módjára a fészek és a szemközti fenyőfa között. Fenyőmagot viszeget csőrében a szentem-lelkem.
Szokott madaraink egyébként leginkább a galambok, de a nagytestű dolmányos varjak is sűrűn röpködnek. Valamivel ritkábbak lettek a szarkák, csak néha találkozom szajkók megjelenésével.
Égi ajándékként ünnepelem, ha egy-egy tőkésréce áthúz a légtéren. Ma is megörvendeztetett egy példány látványa.
Kedves röpködéssel keresi helyét olykor egy kékdongó (vagy fadongó).
Nincs okom panaszkodni.
Ha túlságos a meleg, leengedem a bambuszrolókat.
Ha elviselhető, akkor átadom magamat az áldott napsütésnek.   

MP hazaáruló!
OV MP legszorosabb barátja, aki az Eu-t jól átverte. Ez aztán a mesterterv!
OV a világ egyik meghatározó politikusa. Zseni.
OV nem mer beülni a parlamentbe.
OV nem bújik mentelmi joga mögé.
MP nem dolgozott meg a pénzéért, hanem országjárásba kezdett.
MP még jobban fogja vezetni az országot, mint OV.
A Fidesz harcosan jelen lesz ellenzékként a parlamentben.
A Tisztelet és Szabadság pártja részéről MP tiszteletlen hangot enged meg magának.
OV távozik az országból.
MP ellehetetlenítette miniszterelnöki kinevezését alkotmánysértő nyilatkozatával.
MP felszólítja az ország elnökét, hogy nevezze őt ki, utána mondjon le. Ez aztán a fából vaskarika.
Most megkapunk minden visszatartott milliárdot az EU-tól.
Most nem kapunk meg semmit, az EU követeléseinek véghezvitelére túl rövid a határidő.
Éljen vagy féljen OV?
Éljen vagy féljen MP?
Itt abba is hagyom. Nehéz ép ésszel követni a politikai artikuláció csapongásait.
***
De mit is várok az egymásnak uszított választóktól.
Az Adoremus szerkesztőinek jó tíz éve felhívtam a figyelmét arra, hogy az egyik János-evangéliumból vett perikópában két mondat – tévesen – kétszer szerepel. Azóta is konok következetességgel vonakodnak a hiba kijavításától.
Igaz volna az az anekdota, amelynek asszonya egy bizonyos ételt kis lábosban készíti, hogy majdnem kifolyik a matéria az edényből, mert azt úgy látta anyjától és nagyanyjától is.
Még élt az öregasszony, akit felkeresett a sajtó munkatársa: – Árulná már el, hogy azt az ételt miért kell kis lábosban készíteni.     
Már hogy kellene kis lábost használni? – kérdezett vissza az öregasszony.
- De hát magára hivatkoznak a fiatalabbak. Miért készítette kis lábosban annak idején?
- Csak, mert nem volt nagyobb lábosom.

Lakásunk olyan, mint a jó bor, minél öregebb, annál többet ér. Vettük 2,5 mó ft-ért. Most jócskán veri a 125 mót.
A nappali 25 m2 ével kedvező. A mellékhelyiségek célszerűek. A konyha csak konyha, főzéshez, sütéshez bőven elegendő. Két félszobája a barna (háló) és a lila (vendég) félszoba jellegéből adódóan éppen csak teljesíti, amire szántuk. A hátsó szoba, nem félszoba, hanem szobácska a maga 12 m2-ével.
Mivel ketten lakjuk a lakást, ha nem is egészen, mert van egy egyetemista unkokánk is (lilaszoba). Igen kényelmes komfortot ad a kégli távfűtésével, klímaberendezéseivel.
Persze nem mindig csak ketten-hárman tartózkodunk benne. Anyák napján legalább még hat emberrel számolhatunk. Nagyobb vendégség esetén ez tizegynéhány főre gyarapodik, de legtöbben a közös karácsonyokon ünnepeltünk együtt. Emlékeim szerint három-négy korosztályból álló negyvenöt fő próbált meg nem egymás sarkára lépni. Mivel a létszám továbbra is felfelé ívelt, a közös karácsonyozást egy ideje már nem lehet nálunk lebonyolítani.
Tudom, hogy a lakásról kezdtem írni, pedig alapötletem a hátsó szoba ajtaja lett volna.  A hátsó szoba az enyém. Itt van a billentyűs hangszerem, itt a számítógépem, itt a kézi könyvtáram. Itt egy asztal, amin írok. Itt egy varrógép, amit Tücsi használ. Itt egy heverő, amit több-kevesebb időre hozzánk bekopogó rokonaink vesznek igénybe. Nos, az ilyen alkalmakkor én megszűnök itt kellemetlenkedni.  
Tudom az ajtóról akartam írni, nem a szobámról.
Az ajtó kellemes fotótéma, amennyiben aranysárga körmintás üvegezése van. Harminchét év alatt nem tört ki soha az üveg, pedig sokszor csapódott már be a huzattól. Egyszer vagy 35 éve a szomszéd kisfiúcska jött át hozzánk, és szerencsésen magára zárta a hátsószobát. Ez önmagában nem gond. De a kulcsát kivette, és amikor távozni készült volna, nem találta sehol. Talán kidobta az ablakon, mert mi se találtuk meg többé.
Nem horror a történet vége. A gyerekcse kiszabadult, mart a garázsban őrzött sperhaknival kinyitottam az ajtót.
De nem ezt akartam írni, hanem azt, hogy az aranysárga üvegen megtalálható egy CAVALLI felirat, arra utalva, hogy lakott már  itt Cavalli unoka. Található egy PURITÁN felirat. Ez rám utal. Apró öntapadós MICA felirata szerint M. fiúnak is szolgált már szobául. Sőt átmenetileg kis családjának is, lakásvásárlásuk előtt.
Van még rajta egy nagy Kanga matrica is, a Micimackó figurája. De az idei naptár jóságosan eltakarja.
De nem is ezt akartam írni, hanem azt, hogy az ajtófélfa tele van rovátkázva. A vízszintes rovások mellett egy-egy név, egy-egy dátum. Ki mennyit nőtt s mióta.
Hogy lássák: ki a főnök, magamat is reprezentáltam.
Húztam egy vonalat kb. két méter magasságban, s mellé írtam: NAGYPAPA 2050-ben.
Ha nem hiszed, járj utána!
Mindenesetre itt a vége, fuss el véle!   

Fura időket élünk. A frontok általában hatalmas felhők megjelenésével érkeznek. Most nem ezt történik. Élénk szél fúj, éles napsütésben. Felhőknek nyoma sincs. A meteorológia szerint nem is várható eső. Nem hát, mert más van megírva a nagykönyvben. Inkább felöltözős hűvösség uralkodik.
Akinek nem tetszik, annak üzenem: a kánikula idején még vissza fogjuk sírni.  
***
A FB rendszeresen feldobja a korábbi években az adott napon készült fotókat. Így karácsony táján a feldíszített fát, húsvétkor valamiféle utalást a feltámadásra, a tavaszi napfordulót követően jó hónapra rá azt, hogy az északi fekvésű szoba ablakán beköszön a hajnali nap. Mivel ma hajnalban láttam a korábban készült képeket, magam is kíváncsivá lettem, vajon a nap keringése mennyire hű önmagához. Szerencsém volt, mert borús időben nem sugározna értékelhető módon. Ám belépve egy vertikális fehér csak igazolta, hogy a nap nem tétlenkedik, óramű pontossággal üzemel.
***
A tétlenkedik szóról ugrott be a településnév: Kőröstetétlen. Mivel Nagykőrös közelében fekszik, innen az előtag, de mitől tetétlen (Te? Tétlen?)? Az etimológiai szótár fellebbentette a titkot. A helység közelében lévő domb tetétlen. Alighanem lapos, nincs teteje, tetőtlen, tetétlen.
Az etimológiai szakszótár elismeri, hogy sok a bizonytalanság a helységnevek egy részénél. A Palkonya helységnévhez pl. a következő értelmezést rendeli: Talán az orosz puljkina [egy malom a Kurdjum folyón] a szó eredete.
Hát akkor már inkább nézzük Karinthy Frigyes etimologizálását, aki azt írta, hogy a róka szó etimológiája a következő:
a görög „alopex”-ből rövidült lopex-re,
ebből tovább rövidült pex-re,
majd egyes tájnyelvekben puxnak ejtették,
ebből jön a német Fuchs,
melyet aztán egészen egyszerűen lefordítottak magyarra:
RÓKA

Egy Avilai Szent Teréznek tulajdonított intés zúg a fejemben taizéi dallamostul:
Ne félj, ne aggódj,
ne sírj, ne bánkódj,
ha tiéd Isten,
tiéd már minden
…elég ő neked.
Persze hogy elég.
Kemény lecke ez nekünk ma, amikor a kötelező gk-biztosításunkat évi 162 e-ről 853 e-re emelte a magasságos biztosító. Ha jól számolom, ez kb. ötszöröse annak, amit évente fizettünk. Reklamációnkra az AI-ra bízott ügyfélszolgálat egyre azt hangoztatja, hogy a kalkulátor ezt dobta ki. Ha teszem azt a kalkulátor kétmilliót dob ki, azt is meg kellene fizetnünk?
Nem értem a biztosítót sem, amely nem részletezi, hogy mi történt itt, hogy ilyen irdatlan emelést dobott ki a gép? Akiket megkérdeztünk, öreget és fiatalt, egyikük se fizeti töredékét sem annak, amit ránk zúdít a „kalkulátor”. Jelzem azt is közli, hogy B1-ből B3-ba sorolt.
Ami igaz, az igaz. Öreg az autónk és öreg vagyok magam is.
Vegyes érzelmekkel indulunk hát neki a hétvégének.
Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj…
Hol már ember nem segíthet…
Óvatos reményekkel indulunk a MABISZ-irodába hétfőn, ahol minden előfordulhat.
***
Egy Móra-novella alakjai elevenednek meg bennem. A tanyán élő ember bekopog feleségével Móra igazgató úrhoz, mert kaptak egy levelet a hivatalosságoktól, amely jogi nyelvben íródott, többek között megnevezve, hogy „ügye folyamatba tétetik”. A bácsi meg van rémülve, hogy a Tiszába vetik, és kéri Móra közbenjárását.
A fenti esetben mi is kérnénk közbenjárást, de nincs Móra Ferencünk, AI van, egy lelketlen gép, amelyben sem empátia, sem megértés nincs, csak üres szajkózása a szabálynak.
Das Befehl, ist Befehl. A szabál, az szabál.      
A folytatásról majd beszámolok.