Mickey webnaplója

Köd. (Szeretem ezt a novellarészletet, mert olyan jól van megírva.)
Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne.
Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek a lakója a magány, királya pedig az álom.
Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak.
Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz.
Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük.
Eddig az idézet.
Szeretem Fekete stílusát. Most meg azért is olvasom, mert hangulatos tájfestésével segít újabb hangutánzó szavakat találni gyűjteményemben, amely jelenleg kb. 770 hangutánzó szót tartalmaz.
***
Tovább olvasom Grétsy nyelvi játékáról írt művét.
Szerinte nem mindegy, hogy
ki-ki abál vagy kikiabál
ál lom ás vagy állomás
hullám sír vagy hullámsír
fen e gyerek, vagy fenegyerek
ipa rág vagy iparág.
Szerintem meg nem mindegy, hogy
látom, ás vagy látomás
proli Berta, te vagy pro libertate!
Bak elit vagy bakelit
***
Augusztus van kétségtelenül, mert ciripelnek a tücskök (mire nem jó egy hallókészülék?)
De a tücskök honnan tudják, hogy ciripelniük kell, mert már augusztus van?
***
bácsi, idősebb férfi neve, idegenben ez a hangulat nincs. Eredete: báty, bátya - nagybácsi, papbácsi. 

 

Hogy ki mit oszt meg saját életéről, övéi életéről, környezete életéről, az nagyon változatos valami. Mindez azért jut eszembe, mert most olvastam VD.-nek M. naplója c. elektronikus könyvét. Benne nagyon sok másokra tartozó és talán kevésbé másokra tartozó részlettel. M. Különféle képzettségeket szerzett és a világot járja kamerájával. Könnyebb lett volna azokat az országokat sorolni, ahol még nem forgatott. VD. kigyűjtései érdekesek és be pillantást engednek saját otthonukba, D. műtermébe.
Szőnyi Zsuzsa is hasonló részletességgel foglalja össze, hogy mi minden történt egykor a Triznya-kocsmában. Az igen idős kort megért jó tollú írónő, az egyik – szintén igen idős kort megért - szereplőről is megemlékezett, mint kocsmatagról. Méghozzá olyan tagról, akinek előjogai vannak. Egy alkalommal nekem elmondta, hogy a róla szóló szövegrész a leglaposabb, mert megmutatta neki a kéziratot, és ő élénken tiltakozott ellene. Ezt se írd me, azt se írd meg! Így csak egy kilúgozott anyag maradt a könyvben. Sose tudjuk meg, hogy mik a törölt részek. Ugyancsak Szőnyi Zsuzsa mesélte egy alkalommal, hogy valaki perelni készül, mert olyasmit írt meg róla, ami az illető szerint kellemetlen helyzetbe hozza őt. Zsuzsa elmondta, ha elítélik a bíróságon, el kell adnia egy Szőnyi István-képet perköltségre és a bírság kifizetésére.
Az írás, az életrajzi vonatkozású tényközlések közzététele kényes terület. Kellő tapintgat szükséges a közlésekhez. Nehéz meghatározni, hogy mi az a vörös vonal, amit nem ildomos átlépni.
Családom anyagait nem hozom nyilvánosságra. Maradjanak csak az íróasztalfiókban (lemezmeghajtón) a családi vonatkozású intimitások.      
A kérdést tovább bonyolítja, hogy a nyilvánosság kizárása miatt kulturális értékek közreadása is veszendőbe mehet. Nehéz meghatározni, hogy hol van az a határ, ahol a közléseknek álljt kell parancsolni, illetve melyek azok a köz által megismerhető epizódok, amelyek még beleférnek a jó ízlésbe.
Emlékezetem szerint ilyen határkérdésként kezelték II. János Pál naplóját, amelyet halála esetén ő maga kért megsemmisíteni, és amelyet ennek ellenére nyilvánosságra hozott Dziwisz érsek. A kérdés máig a levegőben lóg – megválaszolatlanul.
Jól tette-e, vagy sem.

Most van a szezonja. Hol sárgát veszünk, hol görögöt. A sárga hol sárgabélű, hol zöldbélű. A görögdinnye többnyire piros belül (ritkábban sárga).
Fama est, hogy egyszer egy nő – közel lakván a piachoz – nem akarta, hogy leszakadjon a keze a cipeléstől, ezért hazarugdosta, -görgette a görögdinnyét. Majd felvágta otthon, de csak homogén folyós masszát talált a piros hús helyén.
Amikor gyerek voltam, még lékelték a dinnyét.
Nagy disznóölő késsel vágtak bele szögletes gúlaformát, és a vevő megkóstolta a késhegyen kínált falatot. Jogában állt megtagadni a vásárlást, ha nem találta elég édesnek a dinnyét. Később kúpalakú léket vágtak erre a célra kialakított szerszámmal. Ma megszűnt a kóstolás, legalábbis az üzletláncokban. A legtöbb, ami kedvezés jár a vevőnek: A félbevágott dinnye pirosságát láthatja. Ha elég piros, valószínűleg érett. De hogy édes-e, az csak otthon derül ki.
A dinnyeszakértők különféle jelekből ítélik meg, hogy jó-e a dinnye. A legfurcsább módszer a kopogtatás. Ha a dinnye buhogó hangot ad, akkor az jó dinnye. A buhogás az összeütött csizma szárának a hangja. De hát kinek van otthon bőrcsizmája, hogy hitelesítse a buhogás mibenlétét?
További támpontok.
Ha sárga foltos, ha fehér foltos, ha a szár vége száraz, ha nedves… stb.
Gyerekkoromban rácsodálkoztam a szomszédra, aki talicskán hozott görögdinnyét a disznói etetésére. Látva kuncsorgásunkat kaptunk egy-egy nagy szeletet az édes gyümölcsből. A talicskázás délután történt. Alighanem igen olcsón mérték már a piacon a megmaradt dinnyéket, mert visszaszállítani meglehetősen rizikós feladat lett volna.
T. meséli, hogy a Garay téri piacon késődélután már ingyen lehetett dinnyéhez jutni, mert az árusok szabadulni akartak a felesleges készleteiktől.
Dinnye.
Szeretem ezt a szót. Fokozható a mennyi szóval. Mennyi dinnye!
Miért is emlegetem?
Mert van egy zongoradarab, amely jambusokban íródott, és a dallama mellékdallammal együtt skandálható a dinnye szóval. Erre gyerekként jöttem rá.
Schumann Arabesque-je ez a darab.

Prohászka írja naplójába 1919. dec. 9-én: „Megfogadtam a régi retorikai irányítást: »steh keck auf, mach’s Maul auf, und hör bald auf!« [Állj ki bátran, nyisd ki a pofádat, és hamar hagyd abba].”
- A legfontosabb tanács csakugyan ez. Már az, hogy az előadás vége közel legyen az elejéhez.
- Sz. F. egy alkalommal éppen Prohászkáról tartott előadást, majd így fejezte be. „Már én is unom. Abbahagyom.”
- Volt egy idős pap, akit felhorkanásai miatt csak Vakkantónak hívtak. Egyszer elfelejtette  gondolatmenetének a folytatását. A körmondatban csak addig jutott, hogy …, de…
Itt megállt. Sehogy nem jutott eszébe a folytatás. Majd így vágta ki a rezet: Igen, kedves híveim!  … és ebben a de-ben minden benne van. Majd távozott a szószékről.
- Tardy L. mesélte, hogy „egyszer Demény Dezső dirigálta Beethoven Missa Solemnis-ét a bazilikában, mely minden időkeretet szétfeszít, s elérkeztek a Credóban a non erit finis szövegrészhez. Serédi Jusztinián bíboros úr elunta a már vagy öt perce vissza-visszatérő szöveget, térdére csapott felkiáltva, hogy erit finis! – majd felállt és tovább folytatta a misét: Oremus! . . .”
A karnagy kénytelen volt leállítani a zenekart.   
- Velem fordult elő kis tini koromban, hogy elbambultam egy magyar szerző művének interpretálása közben. Alighanem az A part alatt c. mese feldolgozását adta elő vonós zenekarunk amolyan házi muzsikálás keretén belül. El is érkeztünk a végére, legalábbis a többiek a végére érkeztek. Nekem alighanem maradt még mondandóm, mert a többiek a karmester intésére egyhangúlag abbahagyták a zenélést. Az egyhangúságot én okoztam, amennyiben elbambulva csak húztam tovább a záróhangot.
A karmester csóválta a fejét, pedig nagy sikere volt.
A hallgatóságnak tetszett akcióm, sokáig és derűsen tapsoltak.
- Egyik költőnk meséli, hogy a bábszínház matinéján a Piroska és a farkas mesejátékot adták elő. A gyerekek  nagyon izgultak. Egy szemüveges kissrác különösen is. Csaknem önkívületben kiáltott fel:
Vigyázz, farkas! Jön a nagymama!   
- Egyszer egy továbbképzésen lehetősége nyílt a hallgatóságnak, hogy a legfrappánsabb előadást produkálót újabb előadásra kérjék fel. Elég gyorsan kitűnt, hogy ki legyen az: Aki humorral átszőtt szakszöveget adott elő. Reméltük, hogy újra elkápráztat bennünket. Nem ez történt. A pasi, mert férfi volt az előadó, másodszor mondatról mondatra megismételte korábbi előadását. Aki jegyzetelt, másodjára tehetett egy macskakörmöt  jegyzetei alá.

Én megmondtam, hogy az író ember peche, hogy amikor távol van a lejegyzés lehetőségétől, akkor támadnak magvas gondolatai. Amikor meg a gép előtt ül, kiürül a feje. Hogy ezt eddig hány író, ill. előadó jegyezte meg, ki tudja.
Néhányat megidézek.
Elsőnek Fekete Istvánt, mert őt olvasom. Ezt jegyezi fel:
- „Nézem a papírt, hogy mit is írjak még? Arra a régi nyavalygó, álszentimentalizmussal teli nótára gondoltam, hogy:
Papír előttem, toll a kezembe,
semmi, de semmi nem jut eszembe.
***
- Szabó Feri a Felvidékre készül. Írja a helységneveket és az időpontokat. Az egyik névnél ezt találom: 10-11-ig előadás. Miről?
***
- Egy helyen Moldova György saját történeteként meséli: A hólapátolásból kivette a részét, éjjeli műszakban. Figyelte, ki mit mond, és sebtében felírta egy papírra. Jó lesz az még. Aztán arra figyelt fel, hogy egy másik ember elhúzódva a többiektől jegyezget. Megkérdezte tőle, hogy mit művel. Mire a férfi mosolyogva: Író volnék, és gyűjtöm a melósok kiszólásait. Tehát szintén zenész.
***
- Volt úgy is, hogy a tanár (Medvigy Mihály) diktált, és a lógós gyerekre rászólt. - Te is írj!
Mire a gyerek: - Otthon felejtettem a füzetemet.
Tanár: - Nem érdekel. Írj egy másikba.
Gyerek: - De nincs tollam.
Tanár, immár mérgesen: - Nem bánom, akkor írj az ujjaddal a falra, de írj, írj, íííírj!!!!
***
- Az általam kedvelt és idézett Karinthy Frigyes ugye szintén témahiányban szenvedett olykor. Hát hogyne, hiszen naponta le kellett adnia a napi adagiumot a lapoknak. Egy alkalommal valaki a kávéházban feltartotta ostobaságaival. Ő jegyezgetett és … megírta krokiját Ö ad nekem témát címmel.
Lám. Így is lehet.
 

Amikor én sorkatonai szolgálatomat teljesítettem, esténként benézett az üti (ügyeletes tiszt), szemlét tartott, és rákérdezett: Elvtársak (Bocs, de így szólított mindenki mindenkit hivatalból), tiszta a körlet?
Jaj volt annak, aki rávágta, hogy tiszta.
Azonnal talált az üti pormacskát vagy más effélét, és elrendelte az azonnali takarítást.
Előbb-utóbb tudtuk, hogy a jó válasz: csak tisztított.
Ez nagyjából meg is felelt a valóságnak.
Csupán a tisztaságot célzó tevékenységre utalt.
Túl a hetvennyolcon megérint minden, amit életemben először látok, hallok, tapasztalok.
Mivel szeretek olvasni, elő-előfordul, hogy korábban még nem olvasott szóval találkozom. Így jártam a minap is. Fekete István írása őzvadászatról számol be. A leterített bak bőre göbecses volt. Mivel a szót ismertnek tekinti, nem tér ki mibenlétére. Magam azt gondoltam, hogy szegény vadnak rákja lehetett, és a göbecs dudorai a daganatok. Rákerestem az értelmező szótárban. Tévedtem. A szó sörét jelentésű. Arról már hallottam, hogy helyenként srétnek becézik, de a göbecs szó korábban ismeretlen volt előttem. Vendégségből hazafelé mesélem a feleségnek, aki viszont helyesen azonnal sörétre tippelt.
Visszatérve a bevezető gondolathoz.
Aki azt gondolja magáról, hogy teljesen birtokolja a nyelvet, az alighanem tévedésben van. Mindig meglepheti egy általa korábban nem ismert szó. A helyes álláspont alighanem az, hogy nagyon sok magyar szót ismer, de korántsem mindet.
A szózat extra nevű rejtvények között szoktam igen cifra szavakkal találkozni. Egyik alkalommal a megoldás a FUTOS szó volt. Megint csak az értelmező szótárhoz folyamodtam, mert nem akartam elhinni, hogy ez egy szabályosan képzett szó. Pedig benne van, mint a futkos egyik alakváltozata.
Hát meglehet.
Én azonban ezután is csak futkosok, ha nincs jobb dolgom, és sose fogok futosni.
Ezt megígérhetem.

Ma vendégségben voltunk, ezért egy amerikai tanmesét továbbítok. Valamikor már olvastam a neten, és tetszett. Ha olvastad valaha, lapozz, ha nem, érdemes elolvasni, mert csakugyan tanulságos.
Egy apa azt mondta a fiának: Leérettségiztél. Itt egy kocsi, amit sok évvel ezelőtt vettem.
Kicsit megöregedett, de mielőtt neked adom, vidd el a belvárosi használtautó-üzletbe, és mondd nekik, hogy el akarod adni: mennyit ajánlanak érte.
A fiú elment, majd hazatért és azt mondta az apjának: Ezer dollárt ajánlottak érte. Azt mondták, eléggé használt.
Az apa ekkor azt mondta: Most vidd a zálogházba. A fiú elvitte, majd visszatérve azt mondta: A zálogház száz dollárt akart adni érte, mert hogy ez már egy öreg autó.
Ekkor az apa arra kérte a fiát, hogy vigye egy autós klubba, mutassa meg nekik is a kocsit. A fiú elvitte, majd visszatérve azt mondta az apjának: A klubban egyes emberek százezer dollárt ajánlottak, mivel ez egy Holden Torana, egy ikonikus autó, ami nagyon keresett cikk egyes gyűjtők körében.
Ekkor az apa azt mondta a fiának: A megfelelő helyen értékelnek téged a megfelelő módon.
Ha nem becsülnek meg, ne légy dühös, mert ez csak azt jelenti, hogy nem vagy a megfelelő helyen. Akik ismerik az értékeidet, azok méltányolnak majd.
Soha ne maradj olyan helyen, ahol nem látják, hogy milyen értékes vagy!
***
Jut eszembe P. Beöthy Tamás SJ, aki így fogalmazott: egyedülállónak, értékesnek, szépnek teremtett az Isten.
Ő nem teremtett selejtet. 
Hát akkor örvendjünk!
***
Újra a tegnapi szójáték.
Ló előáll. Ali elöl ül. Ella öleli. Lola lila. Álló ló elé lő. Ló el. Ali áll. Lola olló éllel öl. Ali elalél. 
Tegnap elfelejtettem leírni ama benyomásomat, miszerint nekem az elsős olvasókönyvet jeleníti meg ez a sor. Nem mert ott olvastam, hanem azért, mert amikor még csak néhány betűt ismernek a gyerekek, hasonló képtelenségeket olvasnak.

Két napja reggel a kat rádióban barátom, Kárpáti Sanyi, aki pap lett, a Szentlélekről értekezett a reggeli órákban. Szikora J. kérdezgette.
Nem vagyok gyorsíró, ezért nem szó szerint másoltam le beszélgetésüket, csak a lényegre törekedve próbáltam kivonatolni.
Először az egyházi ünnepekről beszéltek.
- A pünkösd nem olyan egyszeri esemény ünnepe, mint a karácsony, a nagypéntek vagy a húsvét. A pünkösd állandóan jelen van az egyházban. Kiárad, megújít minket, állandóan megújítja az egyházat. Krisztus nyomatékosan figyelmünkbe ajánlja a Szentlelket.  Jézus élő Jelenlétet bízott ránk: „vegyétek a Szentlelket!” Gánóczy S.-t idézi: Az isteni személyekben nincs sorrend és számok sincsenek. Isten nem egy és nem három, hanem reláció, közösség. Az Atya és Fiú szeretete a Lélek.
- A Lélek olyan, mint az édesanya: Megtanít imádkozni és megtanít Krisztus útján járni, hogy élő módon, szeretetből tartsuk meg a parancsait.
- Három fehér titok van az egyházban: az Oltáriszentség, a pápa és Mária. Mind a három fehér. Jézus a Szentlelket hagyta ránk. Nélküle az oltáriszentség csak bálvány. Mária Szentlélek nélkül csak külső vigasztalás. A pápa a Lelket szolgálja. Lélek nélkül csak egyfajta tirannus. Volt rá példa a történelem során.
- A Lelket nem lehet helyettesíteni semmivel.
- A nyelveken való imádkozás olyan módon dicséri Istent, amelynek az értelmét csak az Isten érti, meg az, aki a nyelvek értelmezésének a karizmáját kapta. Az ősegyházban gyakori volt a nyelveken szólás. Péter is megtapasztalta a pogány Kornéliusz részéről.
- Mária nem azért sietett Erzsébethez, hogy elénekelje a Magnificatot, hanem segíteni indult, mert Erzsébet mai szóval élve veszélyeztetett terhes volt.
- Amikor bűnös magatartásról hallunk, ne az embert, hanem a cselekedetét ítéljük el. Ez az elválasztás olykor nehéz, de szükséges.
- Lélekben kell élnünk, hogy Jézus igazi követői legyünk.
- Nem a tízparancs a mi törvényünk, hanem nehezebb. Olyanoknak kell lennünk, mint Jézus Krisztus. Ez nekünk lehetetlen, csak a Lékekkel együtt lehetséges. A szeretethimnusz és Jézus tanításai szerint kell élnünk. Jézus maga az új törvény. Mária az első keresztény, aki azonos lett Jézussal.
- A hit is a Lélek működése bennünk. Mert nélküle erre se lennénk képesek. Isten tesz alkalmassá, hogy másként élő emberekké legyünk.
- A misztérium nem azonos a titokkal, mert nem megfejthetetlen, hanem lassanként lehet a lényegét megközelíteni. Egyre többet és többet enged meg láttatni magából.
Érdekelne Sanyi véleménye: A lényeget fogtam-e meg, vagy kimaradtak fontos ismeretek, amelyek érthetőbbé tették volna a fenti fejtegetést. 
Tőlem ennyi telt. 
***
Ma reggel három szózat játékot oldottam meg. A megfejtések rendre: lázít, halál, görény. Mi jár a készítők fejében, hogy efféle szamárságokat gondolnak ki mindjárt a hét elejére. Amerre a görény lázít, a halál jár?  Avagy forradalmi időket élünk, amikor is görények lázítanak halálra?
***
És egy Grétsy szójáték. Sztori:
Ló előáll. Ali elöl ül. Ella öleli. Lola lila. Álló ló elé lő. Ló el. Ali áll. Lola olló éllel öl. Ali elalél. 

-Tegnap elindult a digitális polgári körök szervezése.
Az első napon 30 000-en iratkoztak fel rá.
Hát persze, a Tusványos terméke, amely ugyancsak a héten esett meg.
- Számítógépemen megjelent egy nekem nem tetsző komment közös blogunkon.
Még két-három bejegyzés alatt ugyanaz a hirdetés egy állítólagos varázslóé.
A többiek se tudták törölni.
Micsoda manőver ez?
A rosszindulat packázása?
- Ami a mai napban szép, az az időjárás. Jött egy kis enyhülés, záporeső kíséretében. Nagyon kell a nedvesség a mezőknek, és jól járok vele én is, lemossa igencsak poros autónkat. A követő dunszt nem annyira hiányzik, de vele jár.
- Elkallódott az előre és visszavonás jele a Word fejlécéről. Megvan a megoldás, hogyan lehet visszaállítani, és alapból a fejlécen megjeleníteni. Amikor eltűnik, jobbra egy apró gombostű jelzi a visszaállítás lehetőségét. M. unoka megmutatta, hogy a művelet a Ctrl +Z, ill. a Ctrl+Y billentyű lenyomásával is előjön.  
- Még két hét, és „elvisz a gyorsvonat engemet is”. Aztán se perc múlva vissza is hoz. Az idő olykor meglódul, olykor pedig vesztegel. Olyan, mint a forgalmi dugóban rekedt járművek hernyózó mozgása. Hol nekibuzdul, hol lépésben halad a kocsisor.
- Ma is hű maradtam önmagamhoz. Félötkor kirúgott az ágy, és én nem ellenkeztem. Azért a kieső órákat napközben pótlom.
- Viszont rájöttem, hogy az írás hajnalban a leggördülékenyebb. Jönnek a szavak, ahogy hívom őket. Elég gyorsanelkészült egy oldalas kommentárom.
- Játszom. Nemcsak a free cellel, hanem a Grétsy-kötet tanulmányozásával is. Kikapcsol, fellelkesít, örömömre szolgál, nem hagyja punnyadni elmémet, és ez is valami.
- A százoldalas vers-kigyűjtésem a PC rosszvoltából odalett. Enyéimnek felhívtam rá a figyelmét, hogy nem létező fejfámra majd írják oda egykor, hogy itt nyugszik Gy. M, aki majdnem költő lett.

Tegnap két könyvet hoztam a könyvmegállóból. Lipták Gábor mondákat feldolgozó kötetét és egy angol nyelvűt. Liptákék balatonfüredi házában egykor megfordultam kollégámmal, akivel a helyi népművészeti bolt anyagát leltároztuk. A boltot ugyanis Pulcsika (Paula), az író felesége működtette. Gábor (Gabus), mint egy róla szóló emlékező megírta, sokat feküdt ágyban, otthonról ki se mozdult, félt, hogy az ÁVH utazik rá, és be akarja börtönözni. Ottjártunk alkalmával bennünket kérdezgetett. Érdekelte, hogy a nála fiatalabbak miként gondolkoznak erről-arról. Olyan időket éltünk, hogy mi is óvatosan fogalmazgattunk. Mivel korábban sose olvastam tőle semmit, most kézbe kaptam Aranyhíd c. munkáját. Gyerekeknek szóló balatoni mondákat sorjáz (Móra k.). Felnőtteknek alighanem ő se írhatott.
A másik könyv értékes és gondolatgazdag. Creativity a címe, és 500 oldalas. Kitalálható, hogy angol nyelvű ez a szaktudományos munka számos ábrával, még számosabb neves szakemberrel telenyomva, hasznos mutatókkal megspékelve. Most sajnálom csak igazán, hogy angolom szűkösebb, mint szűkös francia ismeretem. Ez korlátoz abban, hogy elmélyedjek alaposabb tanulmányozásába.
***
Tegnap éjszaka kitört a vihar. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, dörgött és villámlott, én meg próbáltam fotókat készíteni zivatarról. Ma a meteorológia szerint a max . hőmérséklet 26 usque 40 C-fok  között várható. Elég bizarr, de nem tesz semmit. Olyan kiszámíthatatlan az időjárás, mint az időjárás. Van légkondink, ha fázunk, fűtünk, ha izzadunk, hűtünk.
***
Hónapja is van már annak, hogy Károly herceg jelentkezett azzal, hogy ismerősnek jelöl. Nem tudom, hogy honnan ismer engem. Ám nem alkartam kedvét szegni. Visszaigazoltam, hogy én is ismerem, amennyire ismeretség az, hogy képét gyerekkora óta időről időre látom a médiában.
De ha lehet, még furább, hogy Paul Mc. Cartney megjelent azok között, akiket ismerhetek. Hát hogyne. Leginkább a zenéjét ismerem. Komponista és basszusgitáros kerativitása előtt leemelem a kalapomat. Szeretem a számait, időről időre meghallgatom őket, próbálom a magam tudásával meg is szólaltatni a Beatles stb. muzsikát.
Amire azonban nem számítottam. Visszajelölt, hogy ő is ismer engem. Hogy honnan? J…….
A jelölgetések kapcsán fogalmazódott meg bennem a kapcsolat felvétel lehetséges keresztény vetülete. Így szól:
Jézus ismerősének jelölt téged. Mit válaszolsz neki? Megerősíted vagy elutasítod jelentkezését?
A kezdeményezés az övé, de az ember szabadságra született.
A kapcsolatfelvételi döntés az ember kezében van.
Mindig is ott volt, és ott is lesz.