Mickey webnaplója

Egy kuriózumnak számító füzet (könyvecske) iránti kíváncsiság  vett rá, hogy gyorsan elolvassam az Éric Zemmour esszéit tartalmazó könyvet (A misét még nem mondták el). A magát francia zsidóként meghatározó politikus abban látja Nyugat-Európa jövőjét, hogy a zsidó-keresztény hagyományokat óvjuk meg, élesszük fel, és keményen álljunk ellen az iszlám térthódításának.   
- C. Lévi-Strausst idézi, aki szerint, „ha egy testőrségnek vallást kellene választania, akkor az az iszlám lenne”.
- Benoist-Méchin gondolata: „Az embereket két, jól elkülönülő kategóriába sorolták: az egyik oldalon vannak az arabok, az igazhitűek, a másikon pedig a hitetlen pogányok, akik tagadják Allah létezését, a test halhatatlanságát és a próféta küldetését. A muszlimok kötelessége ez utóbbiakkal szemben egyszerű: igyekezniük kell őket az iszlám pártjára állítani, és ha megtagadják a megtérést, akkor ki kell irtani őket.”
Tapasztalja a világ.
- Magyarország, Bulgária, Görögország, Szerbia, Horvátország és még mások egyike sem akar hallani a legcsekélyebb muzulmán bevándorlásról sem, még ha ezért rossz szemmel néznek is rájuk az EU-s intézmények, bizottságok és joghatóságok… Ezek az országok megértették, hogy nemzeteik megmentése csak úgy lehetséges, ha megvédik identitásukat, kulturális hagyományaikat. Mert kis nemzetként akár meg is halhatnak.
A lengyel himnuszt idézi, amely így kezdődik: „Nincs még veszve Lengyelország”.
- Ami az iszlám előretörést és veszélyt jelenti, a szerző megidéz egy arab mondást. „a szombat után jön a vasárnap”. Az iszlám heti ünnepnapja a péntek, a zsidóké a szombat (sabbat), a keresztényeké a vasárnap.
- Zemmour megemlíti, hogy az iszlám családokban 3,5 az átlagos gyermekszám, a franciákéban pedig 1,6!
- Fel kell ismerni, hogy a globalizmussá butított univerzalizmus megöl minket. Megágyaznak Európa iszlamizációjának és az európai kereszténység pusztulásának.
Mint írja, az iszlám az alárendeltség vallása, az egyenlőtlenség vallása (nők, hitetlenek, rabszolgák nem lehetnek egyenlők (egalité), a testvériség (fraternité) pedig csak a világban élő többi muzulmánra vonatkozik. Jelenleg több mint ötven muzulmán ország van a világban. Javasolja: Éljék meg ezekben „igaz hitüket”!
- A muzulmánok fittyet hánynak a francia jognak: Imám előtt kötnek házasságot, poligámiában élnek nem is kevesen. Így egyedülálló anyaként vesznek fel bőséges szociális ellátást az iszlám hívei.
Mecseteket építenek. Ahol mecset van, azt a földet saját iszlám-földnek tekintik. Müezzinek messze hangzó éneke a kulturális gyarmatosítás eszköze részükről. Megpróbálják rákényszeríteni a nyugati világra a törzsi társadalmi modelljüket, Istenük és prófétájuk brutális mindenhatósága alatt. …
- Még megjegyezi a szerző azt a közismert tételt, hogy a civilizációk háborúja igazából a bölcsők háborúja.
Végkövetkeztetése, hogy sem a kommunizmusnak sem a nácizmusnak sem sikerült megsemmisíteni a kereszténységet. Az iszlám se lesz képes a kereszténység elpusztítására. Európa túléli azt a veszedelmet, amelyet Mohamed árnyéka vet rá, mert csak a kereszténység emlékezik rá, hogy Európa miből született.
Legyen igaza!

A festschriftekkel az a baj, hogy általában kiérdemesült emberek kapják. Tisztelőik próbálnak vele kedveskedni jubileumi évfordulók alkalmával. Mivel a kitüntetetthez szólnak az egybeszerkesztett írások, vagy hasonló az érdeklődésed, vagy nem szólítanak meg téged. Az emeritus ünnepelt pedig koránál fogva nem sokáig szökött örvendhetni a kötetének.  
Persze jobbat én se tudok kitalálni.
***
Elindult közös blogunkban a grafománia téma posztolása. A neten ilyen szócikkre bukkantam:
„A grafománia (íráskényszer) az írás iránti túlzott, gyakran leküzdhetetlen vágy, amely a gondolatok folyamatos, kényszeres lejegyzésében nyilvánul meg. Nem feltétlenül jár minőségi irodalmi alkotóvággyal, gyakran öncélú, tartalom nélküli szövegelőállítást jelent. Pszichológiai szempontból gyakran sóvárgással (craving) és a bűntudat-kielégülés ciklusával jár.
A grafománia jellemzői:
Kényszeres írás: Az érintett képtelen ellenállni a késztetésnek, hogy mindent leírjon.
Mennyiségi túlzás: Naplóírás, levelezés, vagy prózaírási tevékenység túlzott mértékben.
Öncélúság: Gyakran cél nélküli, vagy a szerző önmagát kiválónak tartja.
Szenvedély: Az írás dominálja a mindennapokat, más tevékenységek rovására.” 
Nem gondolom, hogy csak pejoratív kicsengése volna a grafomániának. Van pozitív grafománia is. Magyarul késztetés lehet arra, hogy értékeket közvetítsünk, mely egyfajta attitűd a valósághoz.
Majd kifejtem, mire gondolok, miközben a pszichológusok igazát se vonom kétségbe. A görög szó egyébként írásőrület jelentésű.
Most két könyvön dolgozom, de új megbízásnak is nézek elébe.
Türelem.
Foglalkoztat a grafománia és írói attitűd határesete is, mikortól mánia, és mikortól szépírás a betűvetés. (Már megint ez a trigonometriai fogalom tolakodik elő: inflexiós pont.)
Mi történik ott a fekete dobozban? Még érdekes lehet az írók eljárási gyakorlata.
Na de nem akarok elébe vágni a feladatnak.

Ha van valami, amin nem tudsz változtatni, ne foglalkozz többé azzal. (Jeanne Louis Calment). Egyetértek. Ilyen jelenleg a pártpolitikai helyzet. Nem foglalkozom vele.
Hála Istennek van napi munkám. Két könyvön dolgozom felváltva. Kimegyek P.csabára a fiatalokhoz jó levegőt szívni, unokázni, bennük és a természetben gyönyörködni.
Olvasok színvonalas könyveket. Előbb Bartókról, most Mozartról, mert megérdemlik figyelmemet, mert kitüntetnek azzal, hogy a maguk műformáiban maradandót alkottak.
Balkonunkon is szeretek üldögélni, figyelni a természetet. Hol egy sündisznócska vadászik a szomszéd kertben, hol nálunk ritkán fészkelőszajkópárt látok röpdösni fáról fára. Az igazi ajándék, amikor tőkésrécék húznak el a patak vonalában. A Dunához szoktak tartani. Nagy tempót diktálnak, és elegánsan repülnek. Hátravetett lábbal, heves szárnycsapásokkal haladnak.
Legritkább, hogy valamiféle ragadozómadár körkörös vitorlázása kerül a látóterembe.   
Már egy-egy kecses repülőnek is örülök. Lesem, hogy futóműveit kieresztette-e már Ferihegy felé mentében vagy sem. Általában nem, de elég sokszor igen. Megfigyelem a manővert.
Az egyik könyv a Chosen: Érdekes sorozattá áll össze a Krisztus életének epizódjait eljátszó, megélő filmsorozat, melynek forgatókönyvszerű feldolgozása ez a könyvszéria. Érdekelne, hogy a négy-öt kötetre tervezett folytatásokat vajon egyenlő számban adják-e ki, vagy egyre csökkenő példányszámban. Azt hiszem, hogy a nyelvkönyvekkel az a helyzet, hogy nekiugrik a nyelv elsajátításának x érdeklődő. Folytatja x-500 tanuló, és befejezi a harmadik kötetet a korábbiaknak kb. a fele.
Ha egy könyvsorozatot beszámoznak, vélhetően a második kötetet azok veszik meg, akiknek az első tetszett. Ha pedig nem tetszett, akkor a másodikat már nem veszik meg, nem olvassák el. Következőleg érdemes csökkentett példányszámban kiadni. Érvemet még erősíti, hogy akik nem vettek első kötetet, azok nem fognak a másodikkal kezdeni, sem a harmadikkal vagy a negyedikkel.
Ilyen ez a fránya könyvpiaci gyakorlat.
Nem hiszem, hogy nagyon tévednék.

Reggel beülünk az autóba. Elfordítom a gyújtáskapcsolót. Nem történik semmi. Se kép, se hang. Még annyi se, hogy „csekk”. Megint próbálkozom. Égnek a piros jelzőlámpák, semmi. Meg kellene bikásítani? – ötlik fel bennem. Égve hagytuk volna a fényszórót délután? De nem. Alapállásban a kapcsoló.
Megint elfordítom a slusszkulcsot. Most indul, mint eddig kivétel nélkül mindig. Értetlenül ülünk a titok előtt. Mindenesetre nem hiúsul meg reggeli programunk.    
Engem, aki immár a hetedik használt autóját nyűvi, engem érdekel a jobb híján inflexiós pontnak képzelt valami. Nevezetesen az, hogy kiszállsz a működő autóból, majd legközelebb a beszálláskor kiderül, hogy nem indul a verda. Milyen folyamat indul a számtalan alkatrészből álló kocsiban állás közben?
Az élet tele ezekkel a hanyatlást mutató változásokkal.
Jól hallasz. Egyszer csak azt tapasztalod, mintha jobban kellene fülelned. Mi történt odabent?
Semmi baj a látásoddal, de egyszer valami elindul. Mikor fordul át gyengülésbe, és miért?
Tökéletes a járásod. Egyszer csak érzed a térdedet. Nem nagyon, de határozottan. Mi történt?  
Így van ez mindennel.
Tökéletes a tested, aztán … mintha már nem egészen. Változik a programozása?
Végül is eszednél vagy, vagy alszol, akár. Egyszer csak abbamarad a légzésed, mert megállt a szíved. Megszűnik a szíved dobogni, ezért abbamarad a légzésed. Egészen idáig dobogott a szíved, működött a tüdőd. Aztán meg nem. Mi történik az igen és a nem között. Csak az Isten tudja.
Persze az ellenkezőjére is ugyanennyi példa felsorakoztatható.
Egy csecsemő agyi „gyökérkönyvtára” csaknem üres. Vegetálni már tud, egyebet meg nem. Aztán elég hamar elindul a tanulás útján. Anyjára figyelve és ösztöneire „hallgatva”, utánzással, minden nyelvtani képzettség nélkül bevágja anyanyelvét. Mi készteti erre?
Még korábban anyját testillatáról felismerve megkísérli, hogy a melléhez jusson, és minden előtanulmány nélkül szopni kezd.
Nem is szaporítom az élet csodáit.   
Azt hiszem, hogy mindenkiben működik valamiféle fejlesztési program, élete teljén túl pedig egy hanyatlást megindító program. Ennek vannak részei, vannak tapasztalható jelei mind a fejlődési, mind pedig a hanyatlási szakaszokban.

BB írásbeli megnyilatkozásai olykor viccesek, pajzánok, gonoszkodók, de csak módjával. Fiának levelet ír Saranac Lake-ből, ahol lakott. Ám a fejében azonnal átalakult a helységnév (Szar Annak. Lék.) Másokkal is előfordul ilyen: Pl. Saskatchewan (száz kacsa van).
- Így panaszkodik a zeneszerző: Itt vagyok én a világhíremmel, és ilyen nyomorúságban. A világhírből nem lehet jóllakni. Keserű humorral idézi kiadóját: Hawkest, aki ezt kábelezi:„Am proud to be associated with you as publisher of such a great work.” azaz: büszke vagyok arra, hogy egy ilyen nagyszerű mű kiadójaként kapcsolatban állhatok önnel. BB keserű humorral hozzáteszi: „Ha büszke, büszke, van néki mire!” (Hogy mire is: Concerto BBC szimf.-k és Menuhin. Tudassák Bartókkal, hogy megismételt előadás a fenomenális siker miatt. Ralph Hawkes)
- A siker változó: Írja, hogy a NY.-i filharmónikások (sic!) lerakták műsorukról 2.ik szvitemet, és semmit sem játszanak tőlem ezidén a tavalyi siker, ölelgetés és kézcsók után. Micsoda banda!
- És egy kis naturalizmus: Még foshatnékom előtt Menuhinéknál voltunk vacsorán… 
Ugyanis pár napja nagyon bélgörcsök támadtak meg engem éjjel a szokásos ürülési jelenségekkel. Olyan volt, mint egy ételmérgezés.
- Amerikában se volt 44-ben kolbászból a kerítés. Ezt írja fiának: Elküldtük neked anyu fényképezőgépét 3 csomag filmmel. Azért 3-mal, mert nem lehet egyszerre 3 csomagnál többet vásárolni.
- Anyja négerek előtt játszott. Ezt jegyzi meg: Rám inspirálóan hat nekik játszani, ahogyan ők vesznek részt a muzsikában.
Péter fiú írja apjának: Az illat az emlékek felidézésének egyik lehetséges eszköze. Sokkal hatásosabb, mint a fotó, mert egy szobát, egy házat vagy egy tájat ábrázoló fénykép akármilyen jó és élethű is, mégis csak egy fénykép; az illatok esetében viszont a szervezetünket pontosan ugyanaz a benyomás éri, mint amikor ott voltunk, ahonnan az illat származik…. a fényképezőgép csomagját kinyitva nagyon ismerős illat csapta meg az orromat, s ez rögtön az asztalod jobb oldali fiókját juttatta eszembe…
BB írja fiának: …fagyos (egy millió dolláros) szélvihar tombolt, (az őszi hurricane 20 millió dolláros volt; itt szelet, szerencsétlenséget, sikert mind dollárban mérnek!). 
- Sose hittem volna, hogy Szilasbalhás (Mezőszilas) valamikor is belekerül a NY. Times-be, méghozzá kétszer is egy számban (A települést ui. súlyos bombatámadás érte).
- Hol húst, hol vajat, hol cukrot nem lehet kapni – panaszolja. NY. 1945!)
- Az 1. vh azt a tanulságot hozta, hogy nem érdemes pénzt gyűjteni; a 2. azt, hogy semmi egyebet sem érdemes gyűjteni, vagyis hogy nem érdemes dolgozni pusztán annyit, amennyi a mindennapi betevő falat megszerzéséhez szükséges. (Kifakadását az indokolja, hogy népdalgyűjteménye egy részét tönkretették elpusztították a háború vége felé.)
- Kritikája az „anti-fascist militia” szervezéséről is igen határozott: „a név jól hangzik, de ezek tulajdonképpen terrorbandák” „demokrata” magyarok Oroszországba hurcolásáról. szólnak. Ez a céljuk.
***
„Ha van valami, amin nem tudsz változtatni, ne foglalkozz többé azzal.” (Jeanne Louis Calment). Nagyon a szívemből szól. Egyetértek. Ilyen jelenleg a pártpolitikai helyzet. Nem foglalkozom vele, idős is volnék hozzá.

Viccek a 30-as évekből.
- Hitler és Göring autója elüt egy disznót. Göring bemegy az állat gazdájához, majd visszatér sonkával, szalonnával, kolbásszal. Hitler kérdezi: Mi történt tulajdonképpen? Nem értem. Mire Göring: Csak bementem, és ennyit mondtam: Heil Hitler! Megdöglött a disznó. S erre elláttak ezzel a sok jóval.
Más:
- Mi a baleset, és mi a katasztrófa?
Hitler és Mussolini elindultak autóval egymáshoz, hogy félúton találkozzanak. 
Közeledve egymáshoz akkora vonzerő volt köztük, hogy frontálisan ütköztek, s a két vezér megsemmisült. E
Ez a baleset.
De hát ez nem igaz történet!
Ez a katasztrófa!
***
Így szerette Péter az apját:
 „Tizennégy éves lehettem, amikor egyik zongoraművét kezdtem el tanulni, s egyszer elérkeztem egy részhez, melynek harmóniái olyan szépen voltak egymáshoz illesztve, amit csakis ő tudott megírni. Hirtelen szörnyű gondolatom támadt: Mi lesz, ha egyszer nem lesz ott a másik szobában, s ha nem jön haza este sem; sírtam, és megpróbáltam kiverni a fejemből ezt az elfogadhatatlan gondolatot. Az élet elképzelhetetlen volt nélküle; nem tudtam olyan világot kitalálni, melynek ő ne lett volna része. És a sok szomorúság és gyász után, amit oly korán, alkotó ereje teljében bekövetkezett távozása okozott, rá kellett jönnöm, hogy valójában nem hagyott el bennünket.
Tovább él a műveiben, s azok örökre itt maradnak.
Apám volt a legcsodálatosabb ember, akit valaha ismertem.”
***
Bartók megcsillanó humora Péternek írt leveleiben:
- Itt Kappanhágóban sok a hó és nagy a hideg – írja Dániából.
- Frankfurt: Tegnap beszéltem és zongoráztam itt a rádióban, sőt még doromboltam is egy kicsit.
Versel is: /Bódult birka bortúl böfög / dongó döng a napon / Fejem fáj a ferseléstőI / Inkább abbahagyom / Nekem nehéz nagyon /
- Most nagyon sietek, …erősen dolgozom egy zenekari dolgon, amit a baseliek rendeltek meg. Baselben lesz az első előadása… (Hol van Basel?????) kérdezi tréfásan.
- Azt írja fiának: Van 9 kisnyúl, egy oktáv-hosszúságúak.
Három érdekesség:
-  BP-Keletiből a gyors (1937-ben) 2h22’ alatt ér Mosonmagyaróvárra. Azóta 90 év telt el.
- Rácz Aladár mondta, hogy neked fog ajándékozni egy messzelátót, de nem hittem, hogy igazán megteszi, hisz az olyan nagy ajándék. Vigyázz rá Péterkém, mert nagy dolog, hogy épp Rácz Aladár ajándékozott neked ily szép dolgot!  (Ezt anyja írja: P. Ditta)
- 1939-ben Kaliforniában bárki vezethet autót. 15-16 éves gyerekek teszik is; minden vizsga és igazolvány nélkül.

Érdekfeszítő olvasmány. Ebben olvasom többek között:
Az Anschluss után jelent meg egy karikatúra.  
„Egy borbélyüzletet ábrázolt; az egyik vendég a székben ült, a másik kettő várakozott. A székben ülő férfit, aki Schussnigg osztrák kancellárra hasonlított, a Hitlerhez igen hasonló borbély borotválta, s a pengét épp a torkára helyezte. A másik két vendég a cseh Benes, illetve Magyarország kormányzója, Horthy Miklós volt. A képaláírás: »Kérem a következőt!«”
Mint tudjuk, a borbélynak nem jó vége lett.
A karikatúra pontos és aktuális.
Csak a mai borbélyt másképpen hívják és a vendégeit is. (Ezt a borbélyt se irigylem.)
Érdekes, minden iránt érdeklődő és mindennek utánajáró egyéniség volt a zeneszerző.
Nemtetszését ha finoman is, de mindig megfogalmazta. A saját érdeklődésének megfelelő témákról szívesen társalkodott, egyébként pedig meglehetősen zárkózott ember volt. Rettenetesen zavarta mindenféle zaj, hang. Abban a házban, ahol lakást bérelt nem szólhatott rádió, szobája csaknem kipárnázott volt a zajvédelem ellen. Kitűnő szaglása is volt. A hallása pedig páratlanul éles.
Kodálynak is feltűnt, hogy Bartók mekkora alapossággal tanulmányoz mindent a természetben, lett légyen az az univerzum csillagvilága, vagy a parányi élőké, a bogaraké, a növényeké. A zenéről azt tartotta, hogy a szakembereknek tetsző zenemű az értékes. A közönség véleményére kevéssé figyelt. Ha nem értik a zenéjét, nőjenek fel hozzá.
Amiben hasonlítunk: szerette a humort. Sok kellemetlensége támadt abból, hogy nem mindig értették meg a poénjait. Van ilyen.
Amerikába emigrálva kevés megértésre talált. Sokfelé voltak bérleményei, fogyó bevételei egyre szűkösebb megélhetést biztosítottak számára. Bár az egyszerű körülmények nem rendítették meg, elhatalmasodó és fel nem ismert leukémiája sok fájdalmat okozott neki, s végül megadta magát sorsának. Utálta a kórházat, az őt csövecskékkel teleaggató nővérek műmosolyát, a hozzá nem őszinte orvosok tétova orvoslását. Úgy kezelték, mint a labdát azok a focisták, akik a kialakult eredménnyel meg vannak elégedve, és kölcsönösen nem törekednek kapukra törni.
Őt is félrekezelték.
Leukémiára kevéssé alkalmas a penicillin.     

Matteo Salvini üzent:
„Aki szavaz, annak mindig igaza van, Orbán leckét adott demokráciából. A Liga ölelést és köszönetet küld barátunknak, Orbán Viktornak, igazi patriótának, és jó munkát kívánunk annak, aki miután több mint húsz évig legszorosabb munkatársai között volt, most megnyerte a választásokat. A baloldal éveken át úgy festette le Brüsszelben Orbánt mint diktátort, autokratát, a jogok és a szabadság fenyegetőjét: az azonban, ahogyan elfogadta az eredményt, tényekkel cáfolja propagandájukat, és ismételten leckét ad nekik demokráciából”.
Szijjártóról is hasonlókat fogalmaznak meg (és egyet is értek velük), miszerint az évszázad legjobb külügyminisztere. A másik oldal nem ilyennek akarja látni, hanem olyannak, akinek a börtönben a helye. Hogy miért? Sose fogják érdemben igazolni.
Hogy miért a legjobb külügyér volt? Pl. mert munkahelyek sokaságát teremtette meg azzal, hogy befektetőket és ipart hozott az országba.
A helyzet mit sem változott évtizedek alatt.
A rám vonatkozó megfigyelési anyagokban olvasom, hogy a harmadik regnumi perre készülő, ellenünk hergelt hatóság (Majdnem tahóságot írtam:)) bevallottan nem talált fogódzót a terhelteken, ezért rendelt el házkutatásokat, s hallgatott ki kisebb sokaságot, hátha beleköthet valamibe. Nem talált semmi ilyesmit. Ezért a tanúk vallomásait, amelyek nem tartalmaztak semmi terhelőt a vádlottakra nézve, úgy értelmezte, hogy megerősítették az igazságszolgáltatást abban, hogy a vádlottak bűnösök. És kész.
Ez volt az ő demokráciájuk. 
A helyzet – mondom – mit sem változott.
De remélem, hogy majd fog…
Alighanem felül kell vizsgálni a demokráciafelfogást.
Egy angol szakíró azt fejtegeti, hogy a közjót helyesen értelmezők lényegesen kevesebben vannak, mint akik nem is konyítanak hozzá. Eme kevesebbség tagjai ugyanúgy egy-egy vokssal rendelkeznek, mint a hozzá nem értők.
Mivel a többség dönt, megvan annak az esélye, hogy rossz döntés születik.
Nem lehet azt demokratikusan eldönteni, hogy kétszer kettő az négy, vagy hat, esetleg hét.
Nem lehet azt  demokratikusan eldönteni, hogy az ember vagy nő vagy férfi, vagy sokkal több nem létezik: hatféle esetleg 72.
Hogy mi a megoldás?
Azok győznek-e, akik hisznek a Teremtőben, vagy azok-e, akik szerint minden relatív, és az az igaz, amit én annak látok és amit igaznak nevezek.
Majd meglátjuk.
 

Mindenkinek hirdeti Jézus:
Én vagyok a jó pásztor, aki életét adja juhaiért. …akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok.
A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson.
Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen – tudósít ezekről János apostol evangéliuma 10. fejezetében.
Áldjon vagy verjen a sors keze, itt élned és halnod kell – üzeni Vörösmarty.
A szabadság mélyen bennünk van és alig elvehető.
A tenger felszíne háboroghat, tajtékozhat, a mélyben csend és nyugalom honol.
Valahogy így van ez bennünk is.
A „gyökérkönyvtárban” nincs zaklatottság.
Bennünk szól az Úr intése: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek.
Nem úgy adom, ahogy a világa adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen.”
Valakinek ma a rabbi igazával feleltem, aki a jövőt illetően állította:
Azt tudom, hogy mi lesz, csak azt nem, hogy addig mi lesz.
Éltünk már hidegben és melegben, szűkösen és bővelkedve javakban, mint Pál apostol.
Úgy kell viselkednünk, mint Hannibálnak, aki a hideget és a meleget egyaránt tűrte.
Vagy latinosabban: calorem et frigorem patientia par.  
A csasztuska szerint jöhet számum, jöhet ciklon, mi csak megyünk a biciklon!
Lehet, hogy már itt is van.
Mi meg csak tekerünk, mintha semmi se történt volna.

 

Viktor megmondta:
Felettünk a jó Isten, előttünk az ország, hajrá magyarok! Nem adjuk fel, soha nem adjuk fel!
Döntését, kitartását csak helyeselni tudom.   
Két gondolat megfontolásra. Szent II. János Pál, amikor a református Orbánt kitüntette, azt mondta:  Nem azért kapod, amit tettél, hanem azért, amit tenni fogsz! Prófétikus szavairól nem tudom, megvalósította-e a kitüntetett, vagy ezután fogja tenni. Remélem, hogy még hátra van.
Egy másik gondolat Jézusé, aki többek között ezeket hagyta apostolaira: …Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert én legyőztem a világot. ” – olvassuk a Jn 16,33-ban.
NINCS HÁT VESZVE SEMMI.
***
Korábban is előfordult, hogy a Fidesz veszített. Akkor a Patkószeg versikét ajánlottam figyelmükbe:
Egy szög miatt a patkó elveszett,
a patkó miatt a ló elveszett
a ló miatt a lovas elveszett
a lovas miatt a csata elveszett
a csata miatt az ország elveszett.
Máskor verd be jól a patkószeget!
IGEN! MÁSKOR JÓL VERD BE A PATKÓSZEGET!
***
Ma más a helyzet.
A nemzetközi lavinát nem sikerült megállítani, pedig a teljesítmények egyedülállók voltak az elmúlt tizenhat év alatt.
Ma Jézus lamentációja illik ide, amelyet a nagyhéten szoktunk volt énekelni.
Popule meus, quid feci tibi?
Aut in quo contristavi te?
Responde mihi!
illetve:
Parce Domine,
parce populo tuo:
ne in aeternum irascaris nobis.