Mickey webnaplója

Nem csoda. Mára 37 fokról szólt a szalaghír. Ny-Európában se jobb a helyzet. 40 fok fölé is emelkedhet a forróság. A két légkondi addig muzsikál, amíg csak szükségünk van rá. Ha a ventilátor is elég, akkor csak azzal élünk. Az előzőkből kiderül, hogy lehetőleg naphosszat itthon tartózkodunk. Túlélésre megy a játék. Valamiért ez rendeltetett.
***
Újabban az esti himnusz refrénjét ízlelgetem elég gyakran:
Örömteli fény, örök Atya szép ragyogása, szent és áldott Krisztus.
Ám én utána vetném az értelmezőket, imigyen:
Szent és áldott Krisztus: örömteli fény, örök Atya szép ragyogása!  
***
Tegnap kitört a nyár. Mivel egyetemista unokánk hazautazott tőlünk a tanév vége lévén, vakációzunk magunk is. (Vö. régi kerékvágás).
Kérded, mivel telnek napjaink? Kockolással, könyvolvasással, takarítással, zenéléssel, írással, meccsekbe való bele-belenézéssel.
Nem szeretem a hidratálási szüneteket. Rendben, hogy isznak kétszer egy meccs alatt a játékosok, de a lelátókon unatkozik a több tízezres embertömeg, a tévé képernyője előtt pedig az érdeklődők. A FIFA meg kaszál, mert újabb reklámokat tud bedobni.
***
Mint tegnap is, blődliket ollózok ki a vb ideje alatt a posztjaim végén. Forrása a Mesterhármas c. munka.
- A kezdő sípszóig egészen szoros volt a mérkőzés. (Fabók I.)
- Möre (kapus) ballal. Lássuk möre megy vele! Semmöre. (Hajdú B. I.)
- A liechtensteini stadion olyan kicsi, hogy a szélső támadónak mindig magánál kell hordania az útlevelét. (S. Raab)
- Ha a védő blokkol, nem azt jelenti, hogy lejárt a munkaideje. (Héder B.)
- Példát vehetnél Figóról, ő sose járt el bulizni.
Főnök, ha olyan feleségem lenne, mint neki, én se mennék. (A brazil Ronaldo)

A végső időkben a Hold fénye akkora lesz, mint a Napé, a Nap fénye pedig a hétszeresére növekszik.
Itt még nem tartunk, de a tévé arról számolt be, hogy megdőlt a melegrekord. Tapasztaltuk a nagy meleget. Boglyák hűvöse helyett ventilátor szele hűsítette naphosszhat pilledt magunkat.
Aki szereti az emberi közösségeket, az tudja, mit beszélek. Szép napot töltöttünk remek emberek társaságában. Alighanem én voltam a doyen, a legidősebb.
Sokan sokféle módon vették ki részüket a bőséges ebéd létrehozásában. Magam ilyenről nem tudok beszámolni. Egyedül kávét készítettem. Igaz, hogy ennek elég sokan örültek. Szülinapi jubileumon találkoztak a nászok, a sógorok, az unokák. Volt bőven hangicsálás, volt terefere és ínycsiklandozó finomságokban való részesedés. Meg kell említenem az unokák feltétlen bizalmát a felnőttek iránt. És azt is, hogy el-elgyönyörködtem szépségükben.     
Azért teszünk a forróság ellen. Autónkban klíma, a vonaton klíma, a helyi autóban klíma. Különösen hazafelé éreztük a nagy különbséget, amely a külső levegő és a klimatizált között fennáll. Alig akartam leszállni a néhány utast szállító hűvös vonatból. Itthon azonnal indítottuk a klímát, és lemostuk az útiport a zuhany alatt.
Most jó minden.
Este kilenc órakor sincs teljesen sötét. Hát persze. Holnap lesz a nyári napforduló a leghosszabb nappallal.
***
Amikor írom a posztot, a hollandok verik a svédeket a vb-n Texasban.
De ha már foci. Megvan ennek a sportnak is a sok-sok elejtett poénja. Ezek közül idézek néhányat:

A végre sajnos szétestünk, mint Lagzi Lajcsinál a villanyóra.
Annyi esélyünk volt a nyerésre a mai meccsen, mint egy szúnyognak tapsviharban.
Elmentem a könyvtárba, és kértem a könyvtárost, hogy adjon olyan könyvet, ami arról szól, hogy hogyan lehet legyőzni a Bayer Münchent. Azt mondta, hogy sajnos olyan könyve nincs.
A Barcelona ellenfeleként csak azt választhatod meg, hogy hogyan verjenek meg.
Gólt szerzeni könnyű, csak olyannak kell lenned, mint Zlatan, a többi jön magától.
Ibrahimovics felébredt álmából és azt mondta: Szörnyű álmom volt. Azt álmodtam, hogy Ronaldo jobb, mint én.

Az átkosban a SZER-t zavarták a frekvenciára állított zajkeltő géppel. (Egyszer csak megunták.)
A zavarás azonban nem szűnt meg.
- Este hétórakor a Kat. Rádión hallgatjuk a Szentolvasót. Alig kezdik el, éktelen cserregésbe kezd egy szarka az ajtó alatti gyepen. Mivel nem is akarja abbahagyni, bezárom az ajtót. Alighanem egy macska borzolta fel a tollát és idegeit. (A szarka nem unta meg.)
- Reggel elkezdődik a mise. A lektor elég hangosan artikulál, mégis csak töredékében jut el füleinkig. Odakint építkezés zajlik. Szó szerint, hiszen egy elektromos gép berreg, felváltva a kalapácsos emberrel, aki valamiket lever valamikről. Csak a csatazajt halljuk. Később a prédikációt is alig.
Mi van itt?
- Reggel olvasom, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet meg akarják bírságolni, amiért a katolikus hitet képviseli. Csak remélem, hogy azokat is megbírságolják, akik az LMBTQ téveszméit hirdetik.
Az jut eszembe, próbálnák csak megbírságolni azt a mozlim egyetemet, amelyik a Korán tanításait hirdeti!
Tényleg miféle pimaszkodás folyik itt napjainkban?
Nemde írva van: Amit titokban hallottatok, hirdessétek a háztetőkről!
…és még
Tegyetek tanítványaimmá minden nemzetet!
…és még
Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre? Mi nem hallgatgatunk arról, amit láttunk és hallottunk!
Így volt ez a múltban, így van ez a jelenben és így lesz a jövőben is,
amíg a világ világ.
Jézus kétezer éve figyelmeztette övéit: Ha engem gyűlölnek, titeket is gyűlölni fognak.
Megvalósulni látszik.
***
Pilhál György: orosz katonák kivonulásáról: A Pesti Hírlap tudósítójaként magam is ott voltam a záhonyi Tisza-hídnál azon az forró, kora nyári délutánon. Százan-százötvenen lehettünk, … Hol voltak e nagy (Jún. 19.) napon a többiek? 
Jelentem, én itthon voltam, és örömmel vettem a látványt, miszerint az orosz egységek tankjait, hadi felszereléseit és katonáit a töltésen haladó szerelvény kelet felé vitte Esztergomból. Máig sajnálom, hogy nem készítettem róla fényképet. Az ablakhoz szegezett a látvány.

Én vagyok a, én vagyok a kunsági fi,
nékem nem parancsol senki,
sem a Jászság, sem a Kunság,
se a karcagi bíróság!
Aktualizálása
Én vagyok a, én vagyok a kunsági fi,
nékem nem parancsol senki,
sem a másság, sem a furmány,
se a „független” bíróság!
Rebellis időket élünk, elég csak belehallgatni a parlamenti ülésszak szégyentelen hangvételébe. Elég csak rádöbbenni, hogy a törvénytiszteletet hányféle próbálkozás kíséreli meg áthágni.
Elég csak a „honatyák” sárdobálására gondolni, elég csak az önfényezésre gondolni.
Azt hiszem, legjobb, ha nem gondolunk sem ezekre, sem a kilóra megvett emberek nyomorult életére.
Ami engem illet,
igyekszem teljesen hátat fordítani a nárcisztikus megnyilvánulásoknak,
igyekszem nem meghallgatni a napi szerencsétlenkedéseket, s
várni, hogy egyszer csak letisztul valami értelmes törekvés az idők során.
A gödör aljából csak felfelé vezet út.
Zsoltárokkal élek, mert boldog az az ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján, és nem vegyül a csúfot űzők közé. 1.1.
A mélységből kiáltok hozzád, Uram! 130.1
Jöjj, segíts, Uram, az igazak eltűntek, az emberek között megszűnt a hűség.12.1
Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt. Zöldellő réteken legeltet….23.1   
Úgy legyen!

- VD írja ma:  Veszek egy fényképezőgépet a Kecskeméti utcában.
Kata írja, vegyek két doboz tojást is, meg egy tejet.
Engem emlékeztet egy amerikaira. Hans Habe írta: A milliomos egy vendéglátóhelyen találkozik barátjával. A barát fizet. Sétálnak tovább. Betérnek egy autószalonba: Nézik a modelleket. Egy piros megtetszik a barátjának. A milliomos odaszól az eladónak. Kérem, azt a pirosat csomagolja be! De hát… szabadkozna a barát. Csak semmi de hát, a kaját te fizetted. 
***
Tamkónál olvasom: Az ablakrenoválók mint egy varázsigét ismételgetik konokul minden felmerülő problémára, hogy: nem baj, meghúzzuk szilóval! 
Esterházy írta a festőt idézve: De ez még nem a végleges állapot, asszonyom. Még kap fogni egy vajszínű árnyalatot.
***
A lovaskocsis vagánykodik új ostorával. Hogy az anyaga, hogy a sudara, hogy kézre áll. A legényke fitymálja: Ez a vacak nem ér semmit. Tíz forintért bármikor kapok.
Mire a kocsis rázva az ostort: De nem íjjet, de nem íjjet!
***
Az ács fent dolgozik a tetőn. Kritikusa felkiált neki: A cseréplécet ne úgy rakja…
Az ács lekiabál. Mit pofázik bele a dolgomba, maga laikus.
Mire a polgár: Tudja is maga, hogy mi az a laikus?
Az ács: Képzelje, tudom. Azt jelenti, hogy hülye. 
***
Olvasom Deák-Sárosi László cikkét (Krasznahorkai és a bolond magyar gének), annak is a végső kicsengését, miután megidézi a szerző magyarokat sárba taposó körmondatának egy másféloldalnyi szeletét. Ezt írja összegzésként DSL: „Csak jelezném neki halkan és szerényen, hogy azt ne várja el, hogy ezért a vágyvezérelt apokaliptikus megvetésért még szeressék is. Tudja ő jól, ahogy mi is, hogy az irodalmi Nobel-díjat is azért kapta, mert a művei magyarellenesek, keresztényellenesek, vallásellenesek és emberiségellenesek.”
Szomorú.
Nem gondolom, hogy elolvasom a Sátántangót.

Ilyet még nem tettem: ételkészítés leírása következik. Az étel neve egyeseknek tejbedara, másoknak tejbegríz vagy tejbepapi, harmadikoknak darakása, a franciáknak semoule.
A hozzávalók 2-3 személyre.  1l tej, 100 g búzadara, só, ízlés szerint, cukor két-három evőkanálnyi. Az elkészült tetejére fahéjas cukor vagy cukrozott kakaó.
Feltesszük a tejet forrni, hozzáadjuk a sót, a cukrot, s folytonos keverés mellett beleadagoljuk a darát. A keverést nem érdemes abbahagyni. Amikor megduzzad a gríz, és a massza beissza a tejet, elkészült a tejbegríz. Ízlés szerint megszórhatjuk a kakaóval vagy a fahéjjal.
Eddig a történet.
Vigyázat, forró! (a franciáknak tres chaud).
A hűtést F. vejem egy ventilátor segítségével gyorsította meg.
Igaza volt, jobb mint a fújás.
Nem volt ennyi szerencséje apámnak, aki vagy száz éve hollandokhoz került a háború után. A jó hollandusok tudták, hogy Tóni fiú nagyon szereti a tejbegrízt. Hazaindulása előtt kedveskedni akartak a kisfiúnak, és egy nagy lábos darakását készítettek neki. De elkéstek az étellel. Indulniuk kellett a vonathoz, mielőtt kihűlt volna a szájnak oly kellemes massza. Kisfiú apám így anélkül indult vissza Magyarországra, hogy megkóstolhatta volna csemegéjét.
SzF egykori főnökömnek is kedvence volt a darakása.
Egyik születésnapjára készítettem neki és az együtt ebédlőknek négy liter tejjel és egyéb cugehörrel.  A jól sikerült produkciót később megismételtem. Elég kudarcosra sikerült. Valamiért egy rövid időre ott kellett hagynom a készülő tejbepapit, ami azonnal lekozmált.
Nem véletlenül írtam, hogy folyamatosan kevergetni kell, különben lekozmál.
Nem tart sokáig a tortúra, kb. tíz perc alatt elkészül az étel.
A dara adagolása is fontos.
Aki azt hiszi, hogy arányaiban lényegesen több gríz kell az elkészítéshez, könnyen megérheti, hogy beleköt a főzőkanál a duzzadt darába.
Az pedig nem olyan jó.

 

A könyvhét meglepetése nekem az Irodalmi Jelen c. folyóirat volt.
A félkemény fedlapú periodika könnyített papírú kiadvány.
Betűnagysága a kényelmes olvasást teszi lehetővé.
Már a 26. évfolyama jelenik meg.
Korábban nem volt a kezemben egy példánya sem, nem is tudtam létezéséről.
Ha minden igaz, két szerkesztősége van, egy Budapesten, egy Aradon.
Mint az irodalmi magazinok általában – vegyes minőségű „felhozatallal” gazdálkodnak. Az ingyen elvihető lapszámok közül hármat hoztam el. Ha ismertem volna a minőségét, meglehet, hogy hátizsákkal mentem volna értük az előzőek miatt. TETSZIK. 
Bizonyítás: Idézek Laik Eszter interjújából, amit Nagyvarjasi Szabó Istvánnal vett fel.
SzI: „A magyar vagy felülmúlja önmagát, és másokat is – vagy alulmúlja magát és másokat is. Középút nincs. Isten is kiköpi a langyosakat.” Most sikerült az utóbbi.
- „Aurélien Sauvageot mondotta, hogy a magyar egy nagyra törő nemzet, tehetséges, bátor stb, de a finisben, a cél előtt valamiért törést szenved.” Hányszor tapasztaltuk már. Szalmaláng?  
- Majdnem megkönnyeztem: „1989 decemberében megmozdult a magyar népnek a nagy szíve, számolatlanul küldte a segélyt Romániába. Kezembe került egy zsírpapírba rejtett valami. Hát vagy kilónyi füstölt szalonna! Belül a papíron pár, reszketeg ceruzával írott sor: Nyolcvanéves, özvegy nyugdíjas asszony vagyok. csak ennyit tudtam küldeni. Elnézést kérek, Isten áldja magukat.” Katartikus.
És még:
- „Az izmusokat nem szeretem: Mindegyik abból az izmusból ered, amit senki se vállal, hirdet: egoizmus.”
- „Nekünk kellene szobrot állítani Ceausescunak… mert felébresztett bennünket. Durván, bunkó módon. Nem hagyta, hogy édesdeden átszenderedjük magunkat románná… ” A bunkó mód pedig nem akar még véletlenül se kipenderedni a közéletből.
Nagy-nagy kár.

A reggeli mise a 27. zsoltár első mondatával kezdődött. Ezt énekeltük:
„Az Úr az én fényem, kitől is félnék? Életem oltalmazója, kitől rettegnék?”
Senkitől.
A közéleti ellenséges hangnemet ki kérem magamnak.
En bloc biztos hogy nem szolgáltunk rá.
Bennem az Egy ember az örökkévalóságnak c. film egy mondata visszhangzik újabban. Morus Tamás mondja az őt fenyegető hivatalosságoknak: Gyerekeket szokás ijesztgetni.
A hivatalosságok leszedetik az alaptörvény preambulumát, a nemzeti hitvallást a közintézmények falairól. Minden patriótának javasolom, hogy tegye ki irodája falára, tegye az íróasztalára a szépen megfogalmazott és krisztusi értékeket hordozó szöveget.
Mérvadó mondatok ezek a jövőnek.
Egyébként is...
Gyurcsányi időkben megszüntették a tévében elhangzó déli harangszót. Távozása után visszakerült a helyére. Ma még szól, de hogy holnap mi lesz, senki sem tudja.
Ám ha jön egy új kor, megint fordul a dolog.
Si Deus nobiscum, quis contra nos? – írja Pál apostol (Róm 8,31), ha Isten velünk van, ki van ellenünk?
Eredménnyel senki.
Mit írhatnéka mai állapotokról.
A kereszténység és a mammonimádók összecsapásának vagyunk tanúi, és tegyük hozzá elszenvedői is.
Amazoknak lehet ideiglenes sikerük, de eleve vesztésre vannak ítélve.
Megírta kétezer évvel ezelőtt Szent Pál.
Még hadd idézzem a Szózat költőjét:
„Háború van most a nagy világban
Isten sírja reszket a szent honban”
 – írta Vörösmarty 1854-ben.
Ma mit írna?

Idén elmarad a látogatás.
Több okból.
Elsősorban lusta vagyok ácsorogni a fáradt lábammal a téren, a pavilonok előtt, és találgatni, hogy a felhozott választékból mi volna a legalkalmasabb az elolvasásra.
Korábban nem így volt ez.
Fotók tanúsítják a jelenlétünket. T. meg én kijártunk a könyvhétre.
Fotókat is készítettem, pl. a dedikáló Szentmihályi Szabó Péterről.
Az íróhoz többféle vonatkozásban is közöm volt.  Be-bejárt a Szent István Társulatba. T. mesélt erről. De személyes vonatkozásaim is vannak.
A kilencvenes években a Rádió Kuratóriumának egy időben voltunk tagjai. Az író minden szünetben cigarettázott.
További kapcsolat, hogy történeti regénysorozatának jelentős részét elolvastam. Olvasta I. húgom is, akinek kedvenc írója Szentmihályi Sz. P.
Az író az Antall-időkben külügyi államtitkár volt.
Akkoriban magam a Miniszterelnöki Sajtóirodán dolgoztam.
A Regnum vezetőképzőjének, a Patkolónak a záró versenye, és megmérettetése zajlott akkoriban. Varga P. megkeresett azzal, hogy nem tudnék-e régi Pravda újságokat szerezni? Közvetlenül nem tudtam, de felhívtam Szentmihályi Szabó Pétert, hogy segítsen, ha teheti. Tehette, a Pravdák rendben megérkeztek.
Varga elmondta, hogy az újságokkal az a célja, hogy burkoltan üzenjen az akadályverseny résztvevőinek. Bizonyos betűket bekarikáztak a lapokban, amik összeolvasva azt üzenték, hogy nem kell felmenni a Pilis egyik csúcsára, elég megkerülni. Aki rájött, hogy miért kapta segítségül a Pravdát, az kikerülte a hegyet. A többiek felmásztak rá keservesen, és a túloldalán meg le. Megszívták a felületességüket.
***
Ha már Regnum. Deák István könyvet szerkesztett Beszéld el fiaidnak! címmel, a Regnum megfigyelését dolgozza fel benne, tájékoztatása szerint 36 000 oldalnyi dokumentum elolvasásával és összefoglalásával. Tiszteletreméltó teljesítmény. Talán már kapható is a kötet a Széll Kálmán téren.
***
PS. T. kérdezte, hogy nem megyünk mégis a könyvhétre? Ki mer egy ilyen kérdésnek ellenállni. Jó tíz perc múlva busz, metró, földalatti, Vörösmarty tér. Hatalmas tömeg. Korombeliektől kezdve babakocsiban üldögélőkig terjed a skála. Nekem ne mondja senki, hogy nem olvasnak az emberek. Ezek mind azért gyülekeztek a forráshoz, mert olvasnak. Nagyon sok kiadó, nagyon sok író, nagyon sok dedikáló és még több sorban álló, aki dedikálásra vár. Nemrég megírtam, hogy tízmillió költő országa vagyunk. Most kiegészítem: Tízmillió íróé is. Se szeri se száma az általam nem ismert és az általam ismert íróknak.
Hatalmas a felhozatal. Legtöbb pavilon engedményt ad a kiadványaiból, vagy éppen ingyenesen vihetők a folyóiratok.  Teljesen elvesztünk ebben a dzsungelben. Utóbb rátaláltunk a Szent István Társulat eladóhelyére. Rövid beszélgetés után hazafelé vettük az irányt, alig néhány könyvvel megrakodva.  

Van, aki álmában folyton eltéved,
van, aki visszatérően érettségizik, és a matek írásbelivel izzad, és
van, aki – mint pl. én – többször azt álmodtam, - utoljára ma hajnali kettő és négy között valamikor -, hogy nem találom az autómat ott, ahol hagytam.
Persze a Mitsubishit nem találtam.
A Chevrolet szerencsére mint eddig mindig, ott állt a fenyőfa alatt, ahol leparkoltam.  
Tegnap azt írtam, hogy újra olvasom a Bibliát. Könnyű volt a főpohárnoknak és a sütőmesternek, no meg a fáraónak, mert József álomfejtő volt. Igaz, hogy a sütőmester nem örült a megoldásnak (joggal). Híres álomfejtő volt még Dániel (vö. mene tekel ufarszin), de hát ő is a múlt.
Így hát marad az, hogy jó felébredni ezekből a kócos álmokból.
Egyelőre tehát az ószövetséget bújom.
Szembetűnt az a kettősség, amely Júda és Támár kapcsolatában esett meg. Júda fia, Her meghalt. Feleségének, Támárnak öccse, Onan nem támasztott utódot (onanizált). Támár szerette volna, ha gyereke születik. Elmaszkírozta magát, prostinak öltözött. Megleste az út menténapósát, Júdát, aki lefeküdt vele! A dolog megtörtént, Támár zálogot kért és kapott tőle. Utóbb jelentették Júdának, hogy menye állapotos. Mire Júda döntött: „Vigyétek ki, és égessétek el!” Támár megmutatta Júdának a zálogba kapott gyűrűt. Az égetés elmaradt. Támár ikreket szült. Júda felelősségre vonásáról nem szól a krónika, merthogy nem is esett meg. A semmi és a megégetés a különbség a nemek megítélésében.
A férfiak gondoskodtak a föld benépesítéséről. Egy kiragadott rész a sok közül. Szem nemzetsége a következő: Szem százesztendős volt, amikor Arfaxádot nemzette, két esztendővel a vízözön után, Szem azután hogy Arfaxádot nemzette, ötszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat és leányokat…. Ez a fordulat sokszor ismétlődik az elbeszélésben.
A következményről alig esik szó: ti, hogy és ezeket a fiakat és leányokat megszülte valaki…