1. Kedves ismerősöm meséli, hogy Angliában élő gyermeke tizennégyszeresét keresi annak, mint ha itthon dolgozna hasonló állásban. Megértettem érvelését, miszerint bolond volna hazajönni.
Én meg kimenni.
Mit kezdenék tizennégyszeres jövedelemmel, amikor azt is szégyellem, hogy jobban megy nekem, mint a föld átlaglakosának.
Másfelől közelítve a dolgot:
Ha Nyugaton ennyivel kényelmesebb a lét,
akkor a leggazdagabbak luxusát élem meg idehaza, mert így tekintve
igazi fényűzés ekkora összegeket fizetni az áruk ellenértékeként.
2. Egykis földrészre szakadt hazánkfia emlegeti az év utolsó napján, hogy megy lencsés kaját csinálni, hogy több pénz álljon a házhoz.
Halkan kérdem, hogy (csak én halljam, mert „béná”-nak számítok még idehaza is egyszerű szerkezet lévén) –
MINEK?
N.B.: mi is lencsefőzeléket ettünk idehaza rutinból. Meg is jegyeztem, kockatésztát kellett volna ennünk, mert a lencse állandósítja a nyomort, merthogy olyan kerek, mint az aprópénz. Az meg köztudottan fabatkát se ér. Bezzeg egy túrós mácsik, már inkább hasonlít a bankóra…
:-) (Noha túrót se ér.)
3. Nem vittem ma magammal a képgyártó készüléket. Itthon vettem fel egy hótt prózai témát fekete-fehérben, a hótól keretezett grünbeton-lapokat a szomszéd kertben. Érdekes, hogy a füves-növényes rész maradt havas, a járólapok „megmelegedtek” a kerthez képest. (Fotóim M.2)
2010.01.04. 17:54 emmausz
Mi mennyi?
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr675168767
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek