Hétfő. Munkanap. Bejöttem. Mondom a választásokra: B variáció. Még négy év? Még X-szer négy év?
BÉ mondja: Igazad volt (mármint nelkem), az MTK-szurkolók továbbra sem akarnak a fradinak szurkolni. Nincs honnan leakasztani a jól szavazó gárdát.
Ez tényleg így van. Talán így, utólag még megállapíthatom, noha súlytalan a dolog, hogy erőt mutatni akkor is kell, amikor nincs. Ezt taktikázta a - szerintem egyébként niemand - min.elnök. Erőt nem mutatni, ami pedig van, ezt puskázta el, OV. Hogy nem talált fogást ezen az angolnán? Hiszen tele van velük. Utasította volna el egész stílusát, hazug és semmit ragozó dumáját. Bármit. Az igazság kimondása nem lett volna keresztényietlen. A férfiak az alfahímre szavaznak, mert az erőset játssza el, a nők pedig a gazdag embertől remélik biztonságukat, ezért ők is. Ez így túl sok hendikep.
Nemeshegyi Péter tévéfilmjében említi, hogy a misszionárius egy csónakban evez társaival. A csónak árbocos. Vitorlát lehet felhúzni, ha megéri. Ha szélcsend van, a vitorla petyhüdten lóg, ha fúj a szél, a vitorlás vágtatni kezd. Így van ez a missziós munkával. Ha a Lélek szele nem fúj, akkor is el kell végezni a munkát. Lassú lesz, de szükséges. Ha pedig belekap a vitorlába a szél, elég irányítani, ellentartani a szélnek. Kiülni, stb. kell, de evezni nemigen.
Most szélcsend van. Gályázunk tovább ebben a halott időben. Ha (ellen)szél támad, ki kell használnunk. Tanuljunk helyes manőverezést a vitorlázóktól.
Utolsó kommentek