Nem régen volt, hogy
írtam a rejtvényújság vétele és a koldusnak pénz adása közötti helyes prioritás
megállapításának a nehézségeiről. Pénteken segítségemre volt az ég. Mert borult
volt, s olyannyira, hogy esett az eső. Talán ezért nem akadt koldus, aki utamba
akadjon. Ha tehát nincs koldus, nincs alamizsna sem, az újságos bódé viszont
nyitva tart, mint rendesen. Kértem hát egy olaszos keménységű diót, és menten
fiatalodtam vagy 20 évet. Azért akadt egy kis tétovaság a fejtés elején. Olyan
volt ez, mint a rég nem látott ismerőssel, osztálytárssal való találkozás. Hogy
megöregedett amaz. Hogy változtak a szokásai. Először közös platformra kell
vele jutni, hogy belemelegedjünk a beszélgetésbe.
Nos először bele kellett melegedni a némi változáson átment szókincs-használaton.
Két különbséget találtam (az áron kívül. Az Útitárs csak 1ft 70 fillér
volt, ha jól emlékszem). Az egyik, hogy az általam vásárolt lapban nincsenek
névvel jegyezve a rejtvények, a másik pedig, hogy a meghatározások egy
árnyalattal pongyolábbak. Persze ez csak erre a kiadványra vonatkoztatható. Pl.
a kétbetűs megfejtések meghatározására használt szavak tetszőleges két
betűjét kellett kiragadni valamiféle hányavetin odasercintett lötyögés alapján.
Nemegyszer ismételten meg kellett néznem: Mit is akar a kockagyártó? Sokszor
csak a meghatározás végére biggyesztett felkiáltójel igazított el abban, hogy a szöveget ne vegyem szorosan, ne
vegyem komolyan. Az első rejtvény nehezen alakult, de rájöttem, hogy elég ócska
és esetleges összeállítás. Gondolom, ez nem állt a többire, mert azokat aztán
elég jó ütemben legyártottam.
Összefoglalás: Rejtvényfejtésben még fiatal felnőtt volnék, bárcsak el-elfáradó
lábaim, szuszogó tüdőm, lötyögő szívem is tudomásul venné, összekapná magát, és
úgy dolgozna, mint rejtvényfejtő agyam.
Ami pedig a koldusokat illeti: Ne rettenjenek meg egy kis esőtől, mert ha igen,
jelentős bevételkieséssel kell számoljanak!
Utolsó kommentek