Március 15. Országunk szégyeneinek nem kell tartaniuk attól, hogy felvonulok, s szemükbe énekelem: „Sehonnai bitang ember, ki most, ha kell, halni nem mer, kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete.” Nem kell tőle tartaniuk, mert az én kokárdám mindig is a szívemben volt: Akkor is, amikor Kádár belügyeseinek mellén lófej széles kokárda virult, s akkor is, amikor szabadon tehettük ezt. A szabadság ugyanis az emberen belül van, vagy nincs sehol. Ma is ez a helyzet. Az élet fintora, hogy most egy Prohászka-könyv szövegét javítgatom, s éppen ma ezeket a sorokat olvasom tőle, aki 1919. júl. 20-án így ír: „Előttem az tisztán áll, hogy a katholikusok forradalmat nem csinálhatnak s nem csinálnak s nem fognak csinálni... Ez nem a mi mesterségünk! Új idők, forradalmak ott készülnek, ahol forronganak az agyvelők, temperamentumok, szenvedélyek; szikrák ott pattannak, ahol ütköznek érdekek. Természetesen a szenvedésben! Az egyház rendesen nem szenvedő s ütköző rétegben van. (...) Mi a híveinket türelemre, legföljebb passzív rezisztenciára tanítjuk, és nem inszurrekcióra. (...) Ezzel azonban nem akarom azt mondani, hogy idővel be (nem) látjuk e helyzetet, s hogy ha nem is vagyunk forradalmárok, de teljesen vallhatjuk a forradalom elveit, a francia forradalomét, a 48-asét, az 1919-ét. S ezt öntudatunkra kell hoznunk. Szabadság, egyenlőség, testvériség nem az evangélium elvei-e? A több gazdasági egyenlőség, a kamattilalom nem keresztény elvek-e? Nem szabad tehát 'sub specie aeternitatis' (az örökkévalóság égisze alatt) úgy nézni a világot, hogy azt megmerevítve lássuk! Ez nem isteni gondolat!”
Érdemes még mellé tenni Balás Béla püspök elmélkedését arról, hogy ő igazán valamennyi pártba szeretne belépni, amennyiben keresztény elveket hirdet, és éppen ezért egyikbe sem lép be, mert melyikbe is kellene.
Hasonló a véleményem. Máig sem sikerült pártba lépnem. Azt hiszem, a párt, különösen is a politikai pártok intézménye avítt. Nem szolgálják jól a társadalom érdekeit. Különösen azóta nem, hogy elszabadult és gátlástalanná vált a korrupció. Erkölcsi botrányt okozó embert a közelébe sem volna szabad engedni az ország irányításának. Ma a tőke érdekei védetnek a társadalom ellen, azaz 180 fokos eltérés mutatkozik a közigazgatásban és a közjó érdekeivel szemben. A nemzet érdekeit védeni hivatott államgépezet szembemegy a sztrádán. Ezért tartom magam is értelmes célnak a független szakértői vezetést, s nemcsak a jelenben, hanem mindig. A pártoknak saját ideáik érvényesítésére sose szabadna politikai hatalommal rendelkezniük. Nem lehet országot irányítani úgy, hogy ezután csak a sörivók érdekeit tekintem hasznos célnak. A megmérettetésnek a programok között és a hitelesség terén kellene történnie, a vezetők visszahívását pedig meg kellene könnyíteni olyannyira, hogy alkalmatlanságuk esetén zökkenőmentes és töretlen maradjon a nemzetgazdaság fejlődése, a nép boldogulása. Beszéltem.
Utolsó kommentek