Egy reflexió
Elolvastam felhívásotokat. Számomra zavarba ejtő Csoóri
Sándor márciusi levele. Olyanokat hív alapító csoportjába, akik
kivételes tettekkel és elért eredményekkel büszkélkedhetnek. Ez annál is
érdekesebb, mert az előzőekben azt fejtegeti, hogy sehol sem tartunk,
társadalmunk -stul, -stül lejtőn csúszik lefelé.
Mi szürkeeminenciások – akik semmiféle kivételes
tettel, sem pedig elért eredménnyel nem büszkélkedhetünk – tehát a háttérből
figyeljük, ki mit mond, s mit hoz vele a közjó konyhájára. Mégis –
íróember lévén – ide rovom, ami hónapok óta foglalkoztat a koalíció sorozatos
népnyúzó döntései miatt. Magam a Kádár-rendszerben voltam sorkatona (Veled
együtt). Jól tudtuk, hogy minden parancsot végre kell hajtani, kivéve
egyet:
A NÉPELLENES PARANCSOT NEM KELL VÉGREHAJTANI.
Ezen a nyomon érdemes szerintem haladni: Megkeresni:
a meghozott parancsok (törvények, rendelkezések) a közjót
szolgálják-e, avagy éppen ellenkezőleg, népellenesek. Az előző megfogalmazást
minden katonaviselt ember ismeri, és könnyen azonosul vele.
Ezzel szerettem volna hozzájárulni az
alapítócsoport muníciójához.
Üdvözlettel:
M. szürkeeminenciás
2007.05.11. 08:27 emmausz
Inter arma silent Musae
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr415167512
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek