Aki ír, prédikál, másokat vezet, irányít, hamar zavarba kerülhet. Különösen a férfi, aki fenn kívánja tartani a tökéletesség látszatát. (Legyetek tökéletesek, mint a ti Mennyei Atyátok tökéletes.) Ez sok energiáját emészti fel, kompromisszumokra készteti, és egyfajta bizonyítási kényszert is jelenthet. Elég csak a politikusokat végignézni. Igazi okát nem ismerem, de tényét – tapasztalatból – igen.
Mindezt az hozza ki belőlem, hogy tegnap rádöbbentem, az Opera mellett nem a Béres-cseppeket árusították, hanem a Cell-Adamot. Ez pedig azért szörnyűséges, mert lapzártán túl vagyunk, s a Béres életéről szóló könyvről írt recenziómba belevettem, hogy az említett üzletnél álltam sorba a 80-as években, mert valakinek vittem a drogot. Nagy öngól ez a tévedés, az egész cikk hitelessége kétségbe vonatik miatta. Éjjel vadakat álmodtam, s erről szóltak ezek az álmok. Észreveszi-e valaki a tévedést? Naná, hogy észreveszi. Botrány, botrány – ahogy S. mondaná. Mit tegyek, mit tegyek? Reggel megnéztem a google-n ezt a szókapcsolatot: celladam opera. Naná, hogy a Kovács-féle C. Adam-cseppeket árusították a Dalszínház utcában vagy 20 éve. Nosza, belementem a tördelőprogramba. Ott a cikkem az inkriminált rövid bekezdéssel. Sebtében kitöröltem, helyére egy átkötő mondatot biggyesztettem. A műtét sikerült. Nincs Opera, nincs Cell-Adam. Helyes immár a szöveg. Reggel SzF kezébe nyomtam azzal, hogy ez a jó, a paksamétájában levő azonos oldalt dobassa ki. Hú! Mire is volt jó ezt az egész? Arra, hogy tökéletességem látszatát fenntartsam?
Hát? Remélem, arra is, hogy egy tárgyi tévedéssel kevesebb keringjen szanaszét a világban. Nektek, blogolvasóknak elismerem, hogy nem vagyok tökéletes, de még öregszem is, a felejtés miatt esett meg ez a fenti csúfság is velem. Tökéletességem tehát megkérdőjelezhető.
* * *
A nap híre mégsem ez. A misén négy jezsuita pap (három magyar és egy amerikai, egy jezsuita testvér és egy skolasztikus meg jómagam imádkoztunk, mert Zsuzsa ma szül, helyesebben műtik, hogy ember jöjjön a világra. Isten áldja meg őket! Oly törékeny a lét, az övék, az enyém s mindenkié. (Reggel hallom, egy ismerős 2 éves gyereke szellemi és testi fogyatékos agydaganata miatt.) És ma jön az ötödik unokánk. Milyen sors, milyen világ, milyen jövő vár rá? Nem tudom. Majd ha találkozom vele, megpróbálom a szeméből kiolvasni, mint annak idején „Pogácsa” szeméből. Addig is Isten áldja, Isten áldja!
És a folytatás... A gyerek Blanka, 3.80 kg, 52 cm. Zsuzsa is jól van a körülményekhez képest, s a lányka is, akinek nemét nem ultrahang mutatta meg, hanem Zsuzsa kérdezte meg tőle. Mondd csak, kicsim, fiú vagy-e vagy lány? - kérdezte a magzattól. Tudod mit, most a hasamra teszem a tenyerem. Rúgd meg, ha fiú vagy, OK?
Ez a kísérlet eredménytelennek bizonyult. Nos, talán kislány vagy? - érdeklődött tovább a kismama. A pici azonnal belerúgott a mama tenyerébe. S lőn.
Tehát most innen gratula mindenkinek, akit csak illet. A részleteket később megnézzük.
Utolsó kommentek