Mickey webnaplója

POST
Kedvenc időtöltésem? (újabb kérdés a képzelt, sőt képzetes interjúból.) Gyors válasz.
1. Beszélgetés azokkal, akiket közel érzek magamhoz, akiktől megértést remélek, aki támaszt nyújthatnak, és akiknek támaszt nyújthatok magam.
2. Szeretek tenni-venni is, fogyatkozó energiáim aktiválásával. Ma már az is összeszedettséget és figyelmet követel tőlem, ha egy csillárt kell felszerelnem. Hogyan rakjam össze a részekből, működnek-e az égők, a panel csillárkötése hogyan működik a konnektorban, nem szédülök-e le, amikor felcsavarom a helyére, a mennyezetre. Megtalálom-e a megfelelő méretű csavarhúzót? Működik-e az összeköttetést adó elem (csoki)? Jó-e a csavarmenet? Találok-e megfelelő méretű kampót? Legalább szemes csavart? Megannyi apró probléma, melyeket valahogyan meg kell oldanom. ... Mintha leragadtam volna a villanyszerelés mellett!... Pedig kedvenc időtöltéseim egyike a
3. zenehallgatás. Olyan programot választottam a tévéműsorok között, mely tartalmazza a
– Mezzo-t, a zenei adást. Naponta belekóstolok a műsoraiba.
– Meghagytam egy asztali rádiót, mert jó minőségben jön rajta sztereóban a Bartók, az emer3. A mirigyet (emeregy) ritkán hallgatom.
– Vannak CD-im, s
– a surfradió az egész világot megnyitotta hallgatnivalók tekintetében.
– Ám legújabban a youtube varázsol el. Látom és hallom a komoly, félkomoly és egészen komolytalan zenei klipeket. Legutóbb Karajan vezényletével hallgattam-néztem két „félidőben” Beethoven V. szimfóniáját. (Csakugyan csupa férfi zenél a keze alatt.)
Ez teljes kikapcsolódást ad.
4. Sajnos játszani is szeretek. Különösen is a vadászásra emlékeztető céllövős játékoktól zsibbadok el. Én, aki soha életemben nem vadásztam, és sajnáltam a lelégpuskázott békákat, sajnáltam a kővel ledobott galambot, és meggondolom, hogy egy állatkát eltaposok-e, ha tehetem, kikerülöm.
5. Szeretnék még olvasni is, de egyre kevesebb könyv köt le. Csökken az érdeklődésem, noha olykor új ismeretekre teszek szert. Tegnap olvastam egy könyvben, hogy Batthyány-t nem battyányinak, hanem battyáninak kellene ejteni. A családja tulajdonolta Szabadbattyánt. Ugyanez a név a család neve ugyanezen kiejtéssel. Soha életemben nem hallottam még senkitől sem helyesen. Olyanoktól se, akik nem desseffinek ejtették dezsőfit.
Egy másik érdekességgel is összehozott a könyv. Létezik szóvégmutató szótár, mely a szavak végének egyezősége alapján rendszerezi a szavakat. Költők rímfaragásait kiválóan támogatja javaslataival. Az elején található a zsába, és a végén az ajakrúzs. (Visszafele tessék nézni a szavakat.)
Szabad szabadalmam. De jó lenne, ha a helyesírás-ellenőrző programnak adnának egy utasítást, hogy dolgozza ki az oda-vissza értelmes szavak listáját abc-ben, és egészítse ki azokkal, amelyek oda-vissza ugyanazt is jelentik. Egy füzetnyi biztosan összejönne belőlük. (Az ötletem szabadon felhasználható, csupán egy pld.-t kérek a kész műből, valamint a szóvégmutató szótárból.)
Itt abbahagyom, mert nem hiszitek el, hogy ennyi szabadidőm van. 
PRAE
Elhagyott az olvasószemüvegem
Mégpedig harmadszor. Először az ABC-ben, amikor megvettem egy konyakot, s míg lenyúltam érte az alsó polchoz, kiesett zsebemből és összetört a lencséje olvasószemüvegemnek. Annak idején megírtam, a fél liter St. Louis-konyak így kb. 5000 forintba jött. Életem legdrágább, de nem a legjobb konyakjaként. Másodszor pedig már napok óta nem találtam, ám egyszer hosszas gondolkodás után eszembe jutott, hogy külfelső zsebemben fityegett, akkor is, mikor le-lehajolva nézegettem a házunk előtti fügebokor terméseit, hogy tudniillik megértek-e már. A gyepen észrevétlenül kiesett a pimasz, s napokig kerestette magát. Mostan pedig beleraktam egy füles szatyorba, mely alul lyukas volt, ha ugyan ki nem vágták pengével. Nagyon vízszintes, nagyon egyenes hasítás található a legalján. De hát ki volt, s mikor? Talán a HÉV-en vágta ki valaki abban a reményben, hogy a pénztárcám esik ki alul? Nem így történt. Nem nyert senki semmit, hacsak a látszerész nem, akinek kényszerültem az engem ért kárt megfizetni (Ez idő szerint az OFOTÉRT-nál a legolcsóbb üveglencsés szemüveg a legolcsóbb fémkeretben 10 000 Ft.).
Lábjegyzet egy hét elteltével: Napok óta mondom feleségemnek, hogy óvatosan lépkedjen különösen a füves részeken, nehogy összetapossa elveszett szemüvegemet. Mindketten mosolygunk naivságomon. Mígnem ma reggel a HÉV-megállóban egy METRO újságra várakozó nő szólított meg bennünket azzal, hogy mikor hó esett, ott, ahol mi rendszeresen felszállunk, találtak egy szemüveget. Nem hagytunk-e el. De bizony, mondtuk. Akkor ő holnap elhozza magával. Tehát nem idegen hasította ki a nylonzacskót, nem akart senki lopni, nem csoda, hogy napokig hiába kerestem ott az ókulát, ahol nem volt, mert nem lehetett...   
De jelentem büszkén az olvasónak, most már újra a megkerült „black sheep” van az orromon írás közben. Túlélsz ókula!  (Újabb lábjegyzet: A bejegyzés óta három év telt el, s a rozoga olvasószemüveg olyan hűséges hozzám, mint a csorba bögre a gazdájához.)
Azt írja az újság,
hogy „Mikszáth írásai örökérvényűek”. Pl. az, hogy „Nem kell a nagy államadósságtól félni, mert csak az olyan államnak van jövője, amelyik sokkal tartozik: azt aztán nem engedik elejteni a többi potentátok, mert kamatokat várnak tőle.” Akinek füle van, hallja meg, írja a METRO egyik olvasója nov. 24-én.
Most én jövök, kérve, hogy ezt is hallja meg, akinek füle van. A nagy államadósság kb. úgy élteti az államot, mint a poloska áldozatát. Ha halálra szívná, odalenne élelemforrása. Ehelyett tehát csak módjával sanyargatja, hogy sokáig „tartson az áldozat döglődése”. Mert nem élet az, hanem hosszas haldoklás. Szerintem egyszerűbb az élősködők ellen irtószerekkel védekezni. Ami meg Mikszáthot illeti, szeretem a novelláit s egyes regényeit. Ám Mikszáthnak sajnos vannak melléfogásai is: az idézett is közéjük tartozik.  És még egyet ... Utolérte őt is a halhatatlanok büntetése: Tévedései is megmaradnak.