Mickey webnaplója

Nem tudom, van-e a tücskök, lepkék, különféle bogarak, madarak és pókszabásúak génállományában földhözlapulásért felelős gén, merthogy a fűkaszák, különféle fűnyírógépek, és kombájnok megjelenése óta esélyes sincs a túlélésre annak az állatkának, mely kiemelkedik a talajszintből jobban, mint három cm. Legalábbis akkor nincs, amikor eljön a fűnyírás ideje.
Mert mi volt idáig?
A füvet a legelésző állatok „nyírták”. Ezek pedig általában elég időt hagytak az ott élő apróbbaknak arra, hogy megkeressék a menekülés útját. Lényegesen lassabban közlekedtek, esélyt hagytak a rovaroknak, madaraknak a túlélésre. Aztán jöttünk mi a technikáinkkal. És eddig csak a talaj egy részéről beszéltem.
Amikor elrobogó motorcsónakot látok a víz tetején siklani, óhatatlanul belém hasít átvitt értelemben az, ami a halakra konkrétan és teljesen reális értelemben vonatkozhat: A hajó és csónakmotor-csavarok beléjük hasítanak, ha a csavarok örvényében tartózkodnak. Nem tudom, akad-e olyan gén, mely óva inti a halakat attól, hogy a csónakmotorok csavarjának közlekedési szintjén haladjanak. Tartok tőle, hogy nem.
Mint autós, egyszer elütöttem egy galambot, mely félholtan vergődött még egy darabig a nem kívánt találkozásunk után. Az egyirányú és folyamatos forgalom miatt megállni se tudtam. De ha élőlényekről számokban beszélünk, akkor még megsaccolni se tudom, hány lepke és más apró szárnyas fejezte be a szélvédőmön életét. Sündisznót még nem ütöttem el, legalábbis nem tudok róla, de békát már bizonyára nem egyet, és egyéb rovarokat is tízezrével, amelyek mit sem sejtve dzsambáztak a flaszteren, mikor elsöpörtem rajta, rajtuk.
Lehet, hogy csak azok a fajok maradnak életben, amelyekben valamelyik gén fixálja: „betonon, flaszteren nem közlekedünk”. (Földúton se nagyon érdemes a bringások miatt.)
Egyedül az ember más. Egyesek génállománya arra készteti tulajdonosát, hogy támadja meg embertársát, fossza meg mindenétől, amije csak van, s később fizettesse meg vele azt is, amije most nincs. Mások génállománya arra van beállítva, hogy ossza meg mindenét a többiekkel, amije csak van, mert megosztás hiányában maga is boldogtalan marad, mégpedig előbb-utóbb teljesen és véglegesen.