Luca napján búcsúzik az ősz. Ma reggel hószállingózás indult. Na nem komoly, de szabályos. Ritkásan esik egyelőre, viszont dél körül is csak nulla fok van.
Búcsúzik az ősz, mert ez a hideg már nem való a muskátliknak se. Teljes virágpompában mutatkoznak, mégsem hagyhatom őket tovább kint az erkélyen. Áttelepítettem a virágládákat lépcsőházba, az ablak alá. Nyíljanak télen a szomszédoknak. Még meg sem mertem locsolni a virágokat. Először szokták a langymeleget, majd csak aztán kapnak egy-egy korty vizet néhány hetente.
Napok óta főpapok interjúköteteit böngészem (PÁSZTOROK-sorozat), s keresem benne „az”-t. Emlékezetem szerint ezekből a könyvekből idáig egy tucat jelent meg. Mindegyikben „az”-t kerestem. Az „az” pedig annak mai megfogalmazása, hogy Isten mindenkit szeret, a Fiú mindenkiért életét adta, mert örök boldogságra teremtette a világot, melyben minden az emberért van. Persze a kötetek életírások akarnak lenni, és sok múlik a kérdezőkön is, nevezetesen az, hogy mire kíváncsiak. Mégis – a válaszolókon is sok múlik, mert áttételesen megfogalmazhatják, amit akarnak, rátérhetnek az általuk súlypontinak tartott kérdésekre, illetve válaszokra. Mai, elég hitvány közállapotokkal nyűglődő társadalmunknak is ilyesmit kellene üzenni: Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.
Úgy látszik mániámmá lett annak bizonygatása – sokszor az ellenkező tendenciák tapasztalata ellenére –, hogy Isten teremtése szép, embernek való (vö. Fotóim), és minden teremtéssel ellenkező lépésünk kiegyenlítése folyik mindmáig.
Ha ellehetetlenülne a föld, az a mi művünk lenne.
Várom, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon ezekben a megnyilatkozásokban egy elidegenedéssel szembeszálló és a személyes kapcsolatokat favorizáló álláspont; várom, hogy a személyes Istenhez fűződő viszonyunk kiépítését bemutató, erre törekvő emberi arcélekkel találjam szemben magam a könyvek olvasásakor.
Még legalább tíz kötet megjelenése feltételezhető.
Hátha.
Az utolsó szó jogán még ide írom: Isten éltesse a Lucákat, Lúciákat!
Utolsó kommentek