Mickey webnaplója

Megtaláltam azt a székely köszöntőt, melyet életemben kétszer hallottam: előbb a kolozsvári paptól, Jakab Gábortól, akivel a rádió kuratóriumában együtt dolgoztunk. Másodszor Berecz Andrástól a tévében. Most meg lemásoltam a CD-jéhez mellékelt szövegfüzetből. Íme:
„Ezt a csekély, de szüves köszöntő szócskát csak nehezen győzöm – egy szájjal, száraz ajakkal kimondani:
»Ahogy a széles dűlőn ballagó lányok talpára tapadó sárga agyag ölelő karjából kibontakozó kocsikerék szörnyű nyikorgásától felriasztott lompos, öreg juhászkutya bundájába kapackodó kullancs kidülledt szemiből alágördülő könnycseppben megcsillanó, halovány hódsugártól megvilágított rabló lovagvár felvonóhídjának faszegecsei annak szerkezetét és minden apró darabocskáját kételenségből egybetartják, münköt ne úgy tartson egybe a szeretet és a barátság, hanem  a maga igaz, fényes mivoltában: saját magától, és a szegecseknél sokkal szorosabban!
Ahogy a szélesen hömpölygő, mélységesen örvénylő, hatalmas és fényes disznózsiradék az  ócska, öreg nemezkalap karimáján kisülve annak matériáját megerősítendi, minköt ne úgy erősítsen meg a szeretet, hanem istenigazából.
Ahogy a szívhez szóló leánybolondító nóta utolsó, hamis hangjánál elájuló leányka sóhajától megreszkető gyertyaláng fényinél kalendáriumot betűzgető deáklegényke serkenő bajuccától megbabonázott gazdaasszony ölében csipogó kicsi csürkecskéktől széjjelkapirgált pocikturásra hull a mindeneket dorgáló, tavaszi jégeső, s Pocok Samu bá áldása szállott, szállingózott, szakadozott le a múltkor es a padlásról kalapunkra, úgy az áldás már az Úrtól hulljon, harmatozzon le a földre mireánk.
Szűkszavú számból, szapora szüvemből kívánom.
De igazán!«”
Jót röhögtem rajta ismételten. A már emlegetett füzetben angol nyelvű változata is megjelent. Azt képzelem, hogy egy becsületes angol elolvasván ezt a kergeséget, azt gondolja magában: Hogy ezek a magyarok nem komplettek, az egészen bizonyos!
Nem először érzem. A balladai tömörségű népdalok szövegeiben ugyanúgy nem látják az utalások képszerűségét, hanem feltételezésem szerint képzavart érzékelnek, és hasonló következtetésre jutnak, mint a köszöntőt olvasva.
Persze nekünk van igazunk.
Meg nekik.