Mickey webnaplója

Levente ma egyhónapos. Isten éltesse sokáig!
Elvira kihozta egy percre az ajtóhoz, s üvegen át láttuk. Ébren volt és szépen, csendesen simult a mamához. Egyelőre áll a jövő hét első felében való hazaköltözésük.
Vittük, amit kellett, hoztuk, amit kellett, s legközelebb holnap délben szállítjuk az ebédet, meg ami még szükséges.
Röviden látogattunk, mert valamiféle vizsgálat, gondolom vizit, vár a gyerekekre, és sietett vissza Elvira.  Holnap akkor is magammal hurcolom a fényképezőgépet, ha nem hozza ki Leventét.
Ma otthon hagytam a kamerát, és ezt a mulasztást, mint már oly sokszor, utóbb mindig megbánom. Mutattam Tücsinek, hogy milyen szép panoráma nyílik a lépcsőház ablakából. Meg egyáltalán.
Itthon felfedeztem egy újabb szolfézskönyvet. Nem állítom, hogy azonnal nekiugrom, mert ahogyan az amerikás magyarok írták egykor levélben ékezetet nem ismerő írógépükön: „a jobol is megart a sok.” Jut eszembe: amerikai rokonaink mindig „gratulaltak az uj kis jovevenyhez”. Valamiért többször ezt a szófordulatot használták az újszülöttekre.
Mica vezetőképzőt tart valahol, ahonnan holnap este jön haza.
Így hát „árva a ház, nincs kacagás, kettecskén, bús öregem…”
Na azért sírni nincs okunk, inkább növekedő reménységgel tekintünk a jövőbe.
Ugyanannyi a fizetség … sőt lényegesen több.           
Azt hiszem, korunk egyre erősödő betegsége a szorongás. Lépten-nyomon találkozom vele, és ha tehetném, mindenkit lebeszélnék róla. A többször látott Balczó-filmben hangzott el Bandi (igen, minden sportszerető és magyar embernek ő „a Bandi”) szájából ez a mondat akkor, amikor a legkeményebben hárították, hogy tisztességes állása lehessen a magyar öttusa vezetésében, tehát a kamerába mondta: „Majd elrendezi az Isten a sorsomat.”
Hallatlan értékes kijelentés. Ki tudja, hányakat éltet, hányaknak vésődtek lelkük mélyébe ezek a szavak.
Az Isten csakugyan mindent elrendez.
A ráhagyatkozás mondata ez: „Legyen meg a te akaratod (a Szeretet akarata)”.
Kell ennél több?