Mickey webnaplója

1. Olvasom a Mindenem a muzsika c. Duke Ellington-könyvet. Tele van utalásokkal híres jazz-zenészekre és a legkülönfélébb számokra. Az első Ellington-szám, egy ingabasszussal operáló ragtime, melyet a Pudli Presszó ihletett, ahol szódacsaposként dolgozott annak idején az ifjú Duke. A címe Soda Fountain Rag. Mi tesz a XXI. sz.-i olvasó? Bekapcsolt PC mellett élvezkedik a könyvben. Hogy le ne maradjon semmiről, rá-rákattan a Youtube-ra, és máris élvezheti a 100 éves rag-et.  https://www.youtube.com/watch?v=WHFUdF8ZuUQ
Lesz itt még munka bőven, ha Ellington gazdag életművére gondolok! Bevallom, elébe vágtam a történéseknek, mert a Caravan-t is nagyon szeretem az ő előadásában (no meg a Jazz Messangers-ében is).

2. Kinézek szobánk francia balkonjára (északi oldal). A balkonláda kövirózsái szinte mindent kibírnak a kövek között, ahol is mélyen a repedésekbe eresztik gyökereiket, s többnyire találnak is éltető nedvességeket. Nem így van nálunk. Ha a horganyzott pléhláda nem kap esővizet, és én is hanyagolom a locsolást, akkor a kövirózsán a sor, hogy „túléljen” ekkora vészhelyzetet is. Tehát kinézek a kedves formájú kövirózsákra, melyek levélnedveit nem átalljuk fájós fülünkbe csepegtetni a kedvező hatás érdekében. S látom, hogy egyes tövek elszáradtak, mások alsó leveleiket feladták a felsők túlélése érdekében, a harmadik csoportjuk pedig új sarjakat növesztett, felkészülve a legrosszabbakra, nevezetesen, hogy önmaguk elszáradnak, ám amíg képesek rá, utódaiknak átadják éltető nedveiket.  
Az ösztönös – mit ösztönös – túlélés érdekében kialakított vezérlés diktálta „magatartás”-ukon egészen meghatódtam. A kövirózsa feláldozza életét – ha a szükség úgy hozza – a következő generációért.
Azonnal kiszaladtam két öntözőibrikért és három és fél liter vizet rájuk zúdítva elsősegélyben részesítettem őket . Remélem, még képesek összeszedni magukat.