Mickey webnaplója

1. Tanárunk mesélte hajdan: Rég nem látott rokonait látogatta meg. Előszedte ékesszólását és hosszasan traktálta az asztaltársaságot mindenfélével, amik a bővebb családban történtek, amik vele történtek, amik a környezetében estek meg. Bő másfél órán keresztül próbálta szóra bírni a többieket, meg-megállva saját sztorijaiban.
Hátha…
De semmi.
Azok nem reflektáltak semmire, ő meg kifogyott a szóból. Kb. három percig ültek teljes némaságban, amikor is a házigazda imigyen szóla: Hát, Lacikám (Lászlónak hívták tanáromat), igazán mesélhetnél már nekünk valamit.  Ekkor állt fel az asztaltól Lacika erősen hangsúlyozva, hogy nagyon sajnálja, de csak ennyi ideje volt. Talán legközelebb… 
2. A pap későn ért haza. Tudta, hogy másnap találkozó lesz, amire sok fiatal katolikust várnak. Valamit aludt, majd gyakorlott mozdulatokkal szedte össze a „tyúkbeleket”, erősítőket, állványokat, szerszámokat, mikrofonokat, nagy hangfalakat, miegymást, hogy hajnalok hajnalán, mindenkit megelőzve a rendezvény színhelyén teremve összerakja a hangosítást, ahogy kell. Álmosan ült a volán mögé, szerencsésen megérkezett a településre, majd a hajnali szürkületben nekiállt a komplett rendszer összeállításának. Fürgén és rutinosan tette a dolgát, mégiscsak nagy sokára készült el. A stáb tagjai kezdtek szivárogni, és a meghívott első fecskék is megérkeztek már.
Rövid mikrofonpróbát tartott még. Biztos, ami biztos. Minden kifogástalanul működött.
Ekkor lépett hozzá egy kollégája, mondván neki: „Te is csinálhatnál valamit. Légy szíves, tartsd meg a reggeli elmélkedést!”
Megtartotta.
3. Ma már csaknem este hét van, és még nem csináltam semmit.      
Éhomra küldtem gratulációt,
reggeli,
mise,
unokázás,
gyógyszertárba recepttel,
kórházba K.-ért, hogy nálunk várja meg R.-t,
ebéd,
unokázás,
levelek lekérése,
K-val hosszabb beszélgetés,
email válaszok megírása,
beszélgetés K.-val, R.-val,
HÉV-hez T.-ért,
közös vacsora. 
És kész.
Nekem is mintha azt súgnák: „Csinálj már te is valamit!”
Csináltam.