Mickey webnaplója

Ma enyheség van. Isten szeretheti a hajléktalanokat, hogy fát tör nekik, amikor jégligetté alakulnak az erdők. A gazdagok által felhasznált hatalmas energia következtében előállt klímaváltozás, a felmelegedés ugyancsak a fagyok ellen dolgozik. Nem foglalkoznék ezzel a témával, de ma egy a mélyszegénységről olvasott és szokásosan egymásra mutogató FB-anyag kapcsán belebotlottam egy képzavarba, ami megihletett, s arra késztetett, hogy a magam voksát letegyem ez ügyben. A képzavar egy összetett szó, mely így nem létezik, és mégis van: éhenfagyás. Mondanom se kell, hogy az éhenhalást társítja a megfagyással, amely szintén halálosan rossz. Jó szokásunk szerint meglódul a két tábor szópárbaja kommentek formájában: Mert az ilyenek, mert az olyanok. Pedig egyetlen kérdésbe fogható a szegénység meglétének a kérdése: Mit tettem ellene?
Ami pedig a társadalmi méretű szociális gondoskodást illeti, feltételezésem szerint meglehetősen lyukas a szociális háló. De mikor nem volt az?
Okok.
Egyszer egy előadáson vettem részt a szoc. tesóknál, s ott arról volt szó, hogy a bürokrácia helyes működése és jó irányú beavatkozása esetén a szegénységet vissza lehet szorítani a kezelhetőség határain belülre. Ám ha rossz döntések születnek, akkor a karitásznak szüksége lesz ezerszámra szorgos, kenyeret kenő, ebédet osztó kezekre. Ezért fontos, hogy jó döntések szülessenek a parlamentben. Én bizakodással tekintettem az új országgyűlés munkájára. Mivel nem követem az ülések hozzászólásait s a törvényalkotást, érdemben nem tudok beleszólni abba, hogy laikus vagy profi döntések születnek-e. Remélem utóbbiak. Ha nem így volna, akkor tessék jobb és alaposabb, szakszerű munkát végezni.             
Ám akármilyen döntések születnek felső szinten, nem az a legfontosabb. Teréz anyát szerette volna miniszterei sorában látni az egykori indiai kormány. Ő ezt válaszolta: Tiszteli az ott folyó munkát, de ő nem ér rá huzavonákba bocsátkozni, mert itt és most, azonnal van tennivalója, éspedig rengeteg. Ha tehát olyan rossz a helyzet a mélyszegénység területén, amint írják, akkor senki se vonhatja ki magát a megoldásából. Az lehet jól elosztott pénzadomány, lehet cipősdoboz-akció, lehet polgármesteri zsenialitásból fakadó prosperitás, a lényeg, hogy oda kerüljön a segítség, ahol szükség van rá.
Gyakran az az érzésem, hogy nemcsak kormányunk, hanem saját magunk cselekvőképességében sem hiszünk. Ez pedig baj volna, nagy baj.
Szegények mindig voltak. Saját felmenőim között is akadt, aki egykor fagyási sérüléseket szenvedett. A faluközösségek hagyományos tartása azonban minimálisra szorította az ínség következtében előálló veszélyhelyzeteket. Lehet, hogy nem mertek rosszalkodni, lehet, hogy nem mertek nem befogadni, lehet, hogy nem mertek nem gondoskodni a rászorulókról. Gyávulhatnánk mi is.
Összefoglaló az 1Kir 11-hez. / Hajh, de bűneink miatt / Gyúlt harag kebledben. / (Kölcsey: Himnusz) Ez volna a fejezet legrövidebb összefoglalása.
Miért?
Salamon olyat cselekedett, ami gyűlöletes volt az Úr szemében. 700 felesége és 300 ágyasa között számos más istent imádó volt. Mindnek a kedvére akarván járni a különféle istenségeknek oltárt emeltetett, áldozatot mutatott be. Az Úr megígérte, hogy megtorolja utódain méltatlan eljárását. A fejezet az edomita Hadad, és Damaszkusz királya, Rezon ellenséges viselkedéséről szól. Leginkább pedig Jerobeám lázadásáról, akinek Achija próféta megjövendölte, hogy Júda kivételével minden zsidó törzsnek ő lesz az uralkodója. Salamon elől Jerobeám egyelőre Sisák fáraóhoz menekül. Salamon pedig 40 év uralkodás után elhunyt, fia (Rechabeám) lesz utódja a trónon. Közöm. Mondják, hogy az elitben, a nagykeresetűek körében gyakoribb a házasságtörés. Lehet. Azt meg én mondom, hogy egy határon felül értelmesen nem lehet pénzt saját magunkra költeni. A vagyon és az érte való felelősség együtt jár. Akkor van baj, amikor ez a kettő kettéválik. Ez egykor is így volt, és ma is így van. A hatalom és a pénz igen könnyen megszédítheti azt, aki részese. Eladdig, hogy a francia forradalom hajnalán az uralkodó felesége így értetlenkedett: „Nincs a népnek kenyere? Egyenek kalácsot.” Ez persze ostobaság. Legalább korunkban le kellene vonnunk a megfelelő tanulságot a történelmi hibákból. Tessék rajta dolgozni, nehogy úgy járjunk, mint 3000 éve a legnagyobb király.