Mickey webnaplója

Hej, élet, élet, élet, élet, ez ám csak az élet… mondja a nóta, és mondom én is egy regnumi találkozó után.
P.-t köszöntöttük. G. misét celebrált. Mint megsúgta, temetésről jött.
Korosztályunk elég rendesen képviseltette magát a 70. sz. napját ünneplő társunk alkalmán.
Az idő remekelt, és a tobzódó tavasz maximálisan bedobta magát. Pazar díszlettel szolgálván a kerti mulatsághoz. Virágzó cseresznyefa alatt ültünk, szelíd szellő szórta ránk a szirmokat.
Ettünk, ittunk, beszélgettünk, gyorsan telt az idő (és nemcsak az elmúlt hetven év).
A MÁV is jól teljesített. Légkondis vonata pontosan indult és pontosan érkezett. Már utazás közben összefutottunk ismerősökkel. Nem kerestük, hogy hosszú kihagyás után hol hagytuk abba a beszélgetést, hanem folytattuk, mintha közben abba se hagytuk volna.
És így volt ez jó. (És-sel nem kezdünk mondatot.)
Örömünkre népes gyereksereg csicsergett, játszott, vidámkodott a vendégkoszorúban. Kinek 10, kinek 14 unokája van (mostanában feltünedeznek a dédunokák is).
Mi leszálltunk Aquincumnál, mások csak a Nyugati pu.-on. Mint utóbb megjegyezték, nehezményezik, hogy a politikai tüntetés miatt csak nagyon sokára tudtak átvergődni a fővároson.
Aztán eltelt egy nap. Vasárnap – mutatja a tévé – hatalmas biciklis seregszemle folyik a fővárosban. Hírértékű az is, hogy mostantól a Dózsa Gy. utat részlegesen feltúrják, távhővezeték fektetése okán.
Tényleg macerás tud lenni a közlekedés ebben a városban.  
Mégis azt gondolom, hogy némely vonatkozásban ez természetes.