Mickey webnaplója

Vianney Szent János áldozópap egyszer így beszélt: „Fiacskáim!  Az embernek az a hivatása és feladata, hogy imádkozzék és szeressen. Ha imádkoztok és szerettek, íme, ez az ember boldogsága itt a földön. Imádkozáskor – ha helyesen történik – a fájdalmak eloszlanak, mint nap hevére a hó.”
Azért az idézet tőle, mert tegnap volt az arsi plébános emléknapja. Sírja is ott van, üvegkoporsóban fekszik, az idő nem kezdte ki a testét.
Mivel sokan viennei-nek ejtik a nevét, ez egyszer ide írom, hogy a franciák vianneinek ejtik. A tévedés ott lehet, hogy nekünk Wien közel van, bár az meg vínnek ejtendő, viszont a franciában az ai ejtendő e-nek az ia hangoztatva is ia. Még annyit, hogy maguk a franciák kedves közvetlenséggel Jean-Marie-nak hívják szentté lett papjukat.
***
Először jön a szent élet, és csak utána jön, hogy szentté lett – teszem hozzá a szavakkal játszva.
***
A Fülesbagoly c. lapban rejtvényfejtés után találtam még egy elfogadható poént. Így szól:
- Apu, vegyél nekem csokoládét!
- Nem veszek.
- Akkor legalább pofozz meg!
- Miért?  
- Mert akkor sírni fogok, és a mami vesz nekem csokoládét.
***
Fogyunk. „Elment” Sándor, elment most Gabi is a templomlátogatók közül. Emikét meg régen láttuk. Én meg megyek a hatodik kemóra, mert „Most jön a hatodik, most jön a hatodik, most jön a hatodik és meglesz aaa feeele”, ha kibírom a hőséget a kórházban.   
***
Egy Laci atya mára is: „Minden mások felé való megnyílásunk, megbocsátásunk és bocsánat kérésünk, önmagunk sebezhetővé tétele, arról árulkodik, hogy elindultunk az önkiüresítés, az alázat, a szeretetben való növekedés útján!”