Inkább képmutató vagyok, mint írástudó, avagy csak más természetű az írói tevékenység, mint a fotósé. Hány frappáns megfogalmazású mondattal egyenértékű egy jól megválasztott téma, amelyet egy klikkeléssel lefotózhatunk.
Tegnap két hír is utolért. Az egyik hogy kapok abból a kötetkéből, amelynek címlapjára egyik fotómat kérte el a szerző. A másik, hogy B&I barátom második képemet teszi át pasztelltechnikára, hogy önálló grafikaként falra kerüljön. De volt már címlapfotóm újságban, s nem is sorolom.
Eme pasztellkép fotója úgy készült, hogy röpke parti-túrára indultam a Dunához, és mivel akkor rekordot döntően sekélyke volt a vize, egy turzáson komponáltam a képet. Ennyi. Seperc volt a felvétel, kb. 20 sec a kidolgozása. Hát munka ez? Csak jó szem kell hozzá és egy kitűnő fényképezőgép. Az utóbbi előállt, bizton mondhatom. Majdnem olyan tökéletesen rajzol, mint egy mai csúcstechnikájú okostelefon.
***
Az éjszaka Varga sógort hallgattam rádión, aki püspök. Ő azt mondta, hogy le kell mondanunk arról, hogy önmagunk körül pörögjünk, ha krisztuskövetők akarunk lenni. Ezzel a problémával küszködik a civilizált világ. Már Babits is emlegette kötetét indító versében.
Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam…
Igaz, és jól lát a költő. A vers utolsó sora ugyanis így indul: jaj.
Hát igen. Ameddig küszködünk magunkkal, addig – jaj.
Át kellene adni akaratunkat Megváltónknak, mint ahogyan Loyolai Szent Ignác tette: Vedd el akaratomat… stb.
Saját papunk is arra hívta fel hívei figyelmét, hogy a hírnév, az elismertség az semmi. Egész más hangsúlyt kellene kapni életünknek.
Végül is jogos a kérdés:
De hát mi az akadálya?
Mitől félünk?
Milyen a hitünk, ha félünk?
A választ kinek-kinek meg kell fogalmaznia.
Egykor gyermekként a minket megdorgáló anyánk ölébe szaladtunk, mert tudtuk, hogy szeret.
PS. Hogy milyen a hitünk? Soma modellje:
Állsz az ugrótorony trambulinján. Alattad üres a medence. Isten azt mondja, mire leérsz, tele lesz vízzel. Le mersz-e ugrani?
Hitem azt mondja, ugorj nyugodtan, eszem azonban szembeszáll vele: Úgy véli, ez lehetetlen.
Ám van egy másik kép is: Ábrahámnak azt mondja Isten: Úgy megsokasítom népedet, hogy annyian lesznek, mint a tenger homokja. Majd azt kéri tőle: Áldozd fel nekem Izsákot.
Tudjuk, hogy végül is mi történt.
Utolsó kommentek