Mickey webnaplója

Ha azt mondom, 96, könnyen elém tolakodik a Karinthy-féle teszt. Mondják, hogy néhány százig eseményeket tudott hozzárendelni a soron következő számokhoz. Erre magam nem vagyok képes, de február 22-én óhatatlanul számolni kezd az ember. Drága szülém 1923-ben született ezen a napon, tehát ma lenne 96 éves. Egészségi helyzete oly mértékben hanyatlott, hogy 2000 elején átköltözött az árnyékvilágból az örök fényesség birodalmába. Szeretett élni, és hiszem, hogy ma hallatlan intenzitással éli meg az örök boldogságot.  
Tudni nem tudom, viszont erősen hiszem. Nem tudom, mert bal-agyi féltekém kapacitása véges, és ha minden tudhatót megismernék, az is kevés volna. A végtelenre nincsenek kategóriáink. Hitem meg attól erős, hogy nem kell a magam összeszedettségére hagyatkoznom. A végtelen Szeretet kinyilatkoztatta önmagát. Ez pedig sok-szerűen hitelesíti hitünket. Közülük a legerősebb: „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy aki benne hisz, el nem kárhozzon, hanem örök élete legyen.” Ő mondta, ő ígérte, min vitatkoznánk?
Természetesen örömmel tölt el ez az ígéret. Azt vetítem képzeletem elé, hogy számos (számtalan) barátra, rokonra, bölcsességre, szépségre talált odaát.
Hogyne. Hét gyermeke született, s ha jól számoltam, 19 unokája. Ha hozzáteszem, hogy évtizedeken keresztül egyedül állta a sarat, itt nyugodtan abbahagyhatom az érdemeiről való megemlékezést. Elég itt annyi, hogy nagyon szeretett minket, és igyekeztünk mi is nagyon szeretni őt.
Nyugodjék immár örök boldogságban!
***
Eddig álltuk a sarat. Mára megadtuk magunkat a vírusos nyavalyának, amely kit így, kit úgy ért. Remélem, holnapra feltámadunk belőle. No meg a hidegfront is elhúzza a csíkot D-Ny-ra.