Mickey webnaplója

Megszoktuk már, hogy karitászakciók sokféleségével szembesülünk évente Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe táján – advent közeledtével. Az egyik ilyen a határon túlra szánt dologi gyűjtés, melynek a keretében kizárólag tartós élelmiszereket és tisztálkodási szereket kívánnak továbbítani a szervezők – azt hiszem, Kárpátaljára. Vihetsz nehéz alap élelmiszereket, zsír, cukor, liszt… vihetsz könnyebb tisztító szereket a fogkeféktől a pipereszappanig, bármit. Beviszed az eklézsia gyűjtőhelyére, innen kiviszik, felpakolják egy furgonra, s viszik rendeltetési helyére. Nehéz érteni, mi ebben a jó. A csuklóztatás hasznára van a léleknek? Kell ez a kis testmozgás? Nem lehet a határ túloldalán élelmiszert kapni, vásárolni? Merthogy a logisztika ismeri az áruátrakási többszörös fogalmát. A józan ész azt diktálja, hogy minél kevesebbszer rakják át az árut, annál kevesebb munkával jár, annál kevesebb a sérülési veszteség is. Ha meg lehet kint kapni a kért cikkeket, akkor legegyszerűbb pénzt vinni oda, ahol a szükség mutatkozik. Ha ez nem lehetséges, egy élelmiszernagyker. cégtől érdemes az összegyűjtött pénzért egy összegben megvásárolni a kért javakat.  
Nem ez történik. Számos gyűjtőhelyről indulnak a segélyszállítmányok, s csak remélni lehet, hogy a határnál nem kell közelharcot vívni ahhoz, hogy meg is érkezzenek a rendeltetési helyükre a portékák.
Hogy legjobb pénzt vinni, azt nem én találtam fel. Apósom hívta fel rá a figyelmemet. Ha turistaútra indulsz – mondta –, nem kell sok kacatot magaddal cipelned. Elég, ha van nálad egy tömött pénztárca.  
Azt hiszem, igaza volt.
***
Fenekedik az ellenzék a fővárosi fejlesztések kapcsán, fenekedik a parlamentben, fenekedik az utcán, fenekedik a gáncsoskodva, fenekedik EU-beli viselkedésével. Elromlott-e valami a választások alkalmával? Volt-e probléma a főváros korábbi irányításával? Merthogy leváltották sikeres főpolgármesterét (lesz még róla utca elnevezve, lesz még szobra felállítva) egy nyeretlenre (nem lesz róla utca elnevezve és nem lesz szobra felállítva). KG megválasztása óta megy a szájkarate az eltervezett városszépítő munkák mellett és ellen.
Hasonló jelenségre tanítottak a szociális testvérek anno. Egyik előadásukból az maradt meg bennem, hogy ha az országvezetés rossz szociális döntést hoz, annak keserves következményei lesznek. Az országos karitászhálózat zsíroskenyér-hegyeket kenhet naponta, mert megsokasodnak a rászorulók. Most ez történik politikai vonalon. Amit korábban sétagalopp módon végre lehetett hajtani, ma folyamatos ellenszélben kell érte dolgozni az eredményesség kétes kimenetele mellett.
Miért történt mindez?
Nem könnyű rá a válasz. Hiszen Tarlósra most sokkal többen szavaztak, mint korábban, amikor nyert.
Azt hiszem a sportban található erre analógia. Aki a hosszútávfutást vezeti, ritkán nyeri meg a futamot. Elég az utána következőknek az első farvizén haladniuk, s végső soron az utolsó méterek erőtartalékai döntik el, hogy ki nyeri a versenyt. Mivel az első futó alkalmasint teljes erőbedobásával vezeti a mezőnyt, a végére nem marad plusz energiája.
Valahogy így lehet ez a választások körül is – vagy egész másképpen.