Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: Igen. (2020.02.03. 14:08) Reggelek Bakonybélben
  • Tiborné Kaposi: Igen, köszönöm itt is, hogy láthattam a képet. A fehér kanapé fölött nagyon jól mutat:))) (2020.01.24. 14:33) Műtők - műtermek
  • gond/ol/a: @gond/ol/a: ja, máris eszembe jutott, Váli Dezső!! (?) (2020.01.20. 12:38) Halál komolyan mondom
  • emmausz: Soraid segítenek megbirkózni naponta egy-egy témával. köszönöm reflexiódat és az Ég áldását kíváno... (2020.01.17. 14:43) Empátia
  • emmausz: Figyelmességét köszönöm. *** Ennél hosszabb könyvet még nem olvastam én sem. Mindenesetre leköt, m... (2020.01.12. 07:07) Mit üzen az Üzenet?

Utolsó kommentek

  • emmausz: Igen. (2020.02.03. 14:08) Reggelek Bakonybélben
  • exbikfic: @emmausz: Értem. Akkor hát mégsem praktikus. :) De ez is szép. (2020.02.03. 13:42) Reggelek Bakonybélben
  • emmausz: Az az esti himnusz dallama. A reggelié s,d ms mr fm s,d ms mr fm sl sf fs fm rmf s mr rd (2020.02.02. 15:58) Reggelek Bakonybélben
  • exbikfic: Én ezt ismerem: l'l'l' dl' dr m mmm sf mr d mmm rr dm r drm mr dt l' (2020.02.02. 15:10) Reggelek Bakonybélben
  • emmausz: Lehetséges, lehetővé teszi a szöveg. Egyébként mindkettőnek van egyedi dallama. Arra jöttem rá, hogy József Attila Altatója ugyanebben a ritmusban készült. Azt hiszem, Sebő F. volt, aki megzenésítet... (2020.02.01. 17:57) Reggelek Bakonybélben
  • Utolsó 20

2020.02.09. 05:55 emmausz

Nem gondoljuk végig, mit beszélünk

Vannak olyan fogós kérdések, amelyekre becsületesen meg kell vallanunk, hogy nem ismerjük a választ. Ilyen feltétlenül a földi lét két vége. A születés csodája és az elmúlás mibenléte. Mindkettő előtt megilletődve állunk, mert a tudásunk csődöt mond, csupán hitünk révén hatolhatunk beléjük. Az ilyen kérdések összességét szoktuk végső kérdéseknek mondani.
De vannak másféle kérdések, olyanok, amelyeket csaknem sosem teszünk fel önmagunknak.
Á. unoka apró gyerekként rácsodálkozott a közelükben található helységnévre: Jánossomorja. Ugye, milyen érdekes, ugye? – kérdezte. János és somorja.
Egészen hasonló a népdalszövegben előforduló „szili kút szanyi kút szentandrási sobri kút”. Direkt nem tettem közéjük vesszőket. Ki gondolná, hogy ezek létező településnevek, méghozzá egy környék nevei. Amikor énekeltem, legfeljebb odáig terjedt a fantáziám, hogy rácsodálkozzam: milyen is lehet a szentandrási sobri kút? A csoda gondolta, hogy ezek falunevek: Szil Szany, Mosonszentandrás, Sobor. A sobri kút kapcsán még beugorhat Sóbri Jóska neve, aki helyesen Sob(o)ri.
Mondok még egyszerűbbet: Jó napot! Gondolunk-e arra, hogy mit beszélünk? Valóban azt szeretnénk, hogy akit köszöntünk, annak jó legyen a napja? Vagy él talán bennünk, hogy e köszönés teljesebb formája, amiből rövidült így szólt: Isten adjon jó napot!
Mondok mást.
Gyerekkorom utcaneveit idézem. Mi a Fűrész utcában laktunk, az Ilosvai utca mellett. Egyik irányban a Czobor u. következett, majd a Szatmár u. Másik irányban a Kerékgyártó, a Gervai, a Gyarmat utca és a Telepes utca. Tovább menve a Csömöri út, Bosnyák tér. De kimondásuk alkalmával nem gondoltam arra, hogy Ilosvai költő volt, Szatmár egy megye része, a kerékgyártó hintókhoz készít kerekeket, miegymást. A gyarmat leigázott földrajzi terület neve, a telepes pedig az, aki betelepült, Csömör egy közeli település, a bosnyák meg a bunyevácok népe.
Hogy mennyire nem gondoljuk végig ezeket, arra jó példa az Erzsébet királyné útja és az azt keresztező Nagy Lajos király útja. Nemegyszer hallottam, hogy valaki Nagy Lajos királyné útjáról beszél.
Most Óbudán lakunk. Aquincumban. Ez hangzása alapján latin név, de valójában korábbi, kelta elnevezés. Itt a Nánási útról Hajdúnánás ugorhatna be, a Monostori útról pedig egy kolostor képe jelenhetne meg lelki szemeink előtt, de egy fenét.
Búcsúzóul elmondom, hogy a Lőpormalom utcában lakunk. A közeli patak vizét hasznosítva valóban működött valaha lőpormalom a környéken. De ez sem tudatosul. Viszont érkezett már levél elírt címünkre, ugyanis a borítékon ez állt: Lőpormentes utca, illetve egy másikon: Lőportár utca. 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr4215465788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.