Mickey webnaplója

Ki korán kel, aranyat lel.
Ki korán kel, annak oka van.
Ki korán kel, nyugtalan lélek.
Ki korán kel, hamarabb elfárad.
Ki korán kel, az hamar álmos lesz.
Ki korán kel, alighanem nem bankár.
Ki korán kel, azt kidobta valami az ágyból.
Ki korán kel, az élvezheti a hajnal csöndjét.
Ki korán kel, az korán lefekszik előtte való este.
Ki korán kel, láthatja, hogy még nem lát semmit.
Ki korán kel, alighanem a tyúkokkal ment aludni.
Ki korán kel, elmélyedhet, mert senki nem zavarja.
Ki korán kel, az alighanem megette már kenyere javát.
Ki korán kel, annak eszébe jutott valami fontos, ami nem hagyja aludni.
Ki korán kel, az végül is megreformálhatja kedve szerint a reggeli himnuszt.
Az ugyanis így kezdődne: Ragyogva fénylik már a Nap.
Ki korán kel, kénytelen korrigálni, pl. így: Ragyogva fénylik majd a Nap.
De az esti himnusszal is meggyűlhet a baja, ha mégse megy a tyúkokkal aludni, hanem éjszakai bagoly módjára múlatja Isten szép napját. Amikor végre rászánja magát, és mégis aludni tér, már régen nem érvényes az esti himnusz kezdő sora: Immár a Nap leáldozott.
Kénytelen az éjszakai bagoly ezt is korrigálni így valahogy: Immár vagy nyolc órája annak, hogy a Nap leáldozott.
Na, de a szótagszám… a dallam miatt…
Igaz, hát akkor legyen… A Nap már rég leáldozott…
S jaj neki, ha rajtakapják, hogy mind hajnalok hajnalán, mind a kései időpontokban a FB-ot látogatja, esetleg éppen felpakol valamilyen képet-szöveget. 
Hamar megkaphatja:
Mondd, te sose alszol? 
Menj már aludni! 
Mikor alszol?
Tudod, most hány óra van?
Mikor pihensz?
…
Coda: Isten végtelenségére bizonyíték, hogy velünk ellentétben ő sohasem alszik.
Sőt.
„Atyám szüntelenül munkálkodik, ezért én is munkálkodom” – mondja Jézus. (Jn ev.)