Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: Bizony. Értelmes lányka. (2020.02.28. 07:59) Nyam-nyamm
  • emmausz: Igen. (2020.02.03. 14:08) Reggelek Bakonybélben
  • Tiborné Kaposi: Igen, köszönöm itt is, hogy láthattam a képet. A fehér kanapé fölött nagyon jól mutat:))) (2020.01.24. 14:33) Műtők - műtermek
  • gond/ol/a: @gond/ol/a: ja, máris eszembe jutott, Váli Dezső!! (?) (2020.01.20. 12:38) Halál komolyan mondom
  • emmausz: Soraid segítenek megbirkózni naponta egy-egy témával. köszönöm reflexiódat és az Ég áldását kíváno... (2020.01.17. 14:43) Empátia

Utolsó kommentek

2020.02.24. 04:15 emmausz

Prokop Péter (1919-2003) pap és festőművész

PP pap volt és festőművész, aki meglehet, hogy a világon a legtöbb képet alkotta. Közel 15 000 festménye, grafikája van. De nemcsak pap és festő, hanem író is.
Egy hónapja is van annak, hogy Váli Dezső műtermében említettem, mennyire szerettem a festő Bernáth Aurél irodalmi munkásságát. Persze szeretem évtizedek óta VD munkásságát is, akinek az asztalán állandóan működésre kész a számítógép, hogy napközbeni gondolatait azon frissiben rögzítse. Ilyesmi gondolatgyűjtemény volt egykor nekem Déry T: Napok hordaléka, s később Prokop Péter kötetei. Ő is az asztalán tartotta a papírt s a ceruzát, és gondolatgyűjteményeit könyvekbe foglalta. A Modelldíj nélkül c. kötetéből szemezgetek.
- A lényeg: írni és festeni egyformán jó. (Ez lehetett ars poeticája) 257. )
- Az anya mégiscsak nagyobb a szűznél, hisz úgy teljesíti be elsőosztályú női hivatását. Godotra várakozás helyett megragadja a kapa végét. (69.)
- Ha hitem igaz volna, nem utálnám Istent a felebarátaimban. (148.)
- Nálunk mindenki tenyérbe tett ostyával áldozik. [itt] felsőbb rendelkezés. Tehát egyházhűséggel sem cirógathatja magát, mint számtalan esetben a szenteskedő… az utolsó vacsorán is tördelve adták tovább a kenyérlepényt. Ha a szenteskedőnek nem nyújtom a nyelvére, tapintatlan és goromba vagyok. Pedig csak olyan különcködés ellen harcolok, mely a mai nyálfertőzős AIDS-korban kötelességem is. (170.) (Ez a megjegyzés paptól való, és adalék lehet a kézbe vagy nyelvre áldozók között időnként fellángoló vitához.)
- Felelősség és vigasz: amit kaptam, azzal elérhetem célomat. (206.)   
- A pénzt csak csereeszköznek használták föltalálóik, a föníciaiak. A mammutimádók kezében céllá, bankárügyletekben iparrá nőtt ki a hatalma. A kivetkőzött lányt elrontja az utca.
 (Mennyire aktuális ez a gazdaságkór idején!) (225.)
 - Este a tévé a család zsarnoka. (230.) Napközben nem? És az okostelefonok? Ma rosszabb a helyzet. 
- A párbeszéd sápadt pincevirág sorsára jutott. Taszító mágnespólusok között nincs bensőség, finomság, kölcsönös átérzés, gondolatátvitel, simogatás, ölelés. Házaspárok elhidegülnek, barátságos végelgyengülésre ítéltetnek. (233.) Szomorú.
- Apák csak jelent adhatnak fiaiknak. A jövőt az új generációnak saját kezével kell kikaparnia. Tehetségével végére járni az új víziónak. Csak a szívet ki ne hagyják komputereikből! (286.)
Ezzel búcsúzom, pedig hatalmas és hosszas annak a leírása, hogy mit tapasztal, amikor pl. kórházba kényszerül. Egészen hasonlókat életem meg magam is.
De hát ez csak egy poszt.
Szerintem, ha ma élne, blogot írna, de mivel nem állt rendelkezésére a technika, könyveket írt.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr3515488864

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.