Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: Bizony. Értelmes lányka. (2020.02.28. 07:59) Nyam-nyamm
  • emmausz: Igen. (2020.02.03. 14:08) Reggelek Bakonybélben
  • Tiborné Kaposi: Igen, köszönöm itt is, hogy láthattam a képet. A fehér kanapé fölött nagyon jól mutat:))) (2020.01.24. 14:33) Műtők - műtermek
  • gond/ol/a: @gond/ol/a: ja, máris eszembe jutott, Váli Dezső!! (?) (2020.01.20. 12:38) Halál komolyan mondom
  • emmausz: Soraid segítenek megbirkózni naponta egy-egy témával. köszönöm reflexiódat és az Ég áldását kíváno... (2020.01.17. 14:43) Empátia

Utolsó kommentek

2020.03.23. 03:45 emmausz

Hírmorzsák

A tegnap híre, hogy Chicago érseke elrendelte, hogy a város harangjai napjában öt alkalommal szólaljanak meg, s hívják imára az embereket a vírusjárvány miatt. Reggel 6-kor 9-kor, délben, 15 és 18 órakor egy akarattal kérik az Ég urát, hogy legyen vége az inváziónak.
***
A nap felfedezése részemről, hogy a Covid vírus neve visszafelé olvasva jószerével egy szemtelen ige: DÍVOK, azaz divatba jöttem értelemmel bír. Ideje volna, hogy mielőbb kimenjen a divatból.
***
Ma sem mozdultunk ki. „Elhatároztam, hogy nem megyek ki, sőt – bent megyek ki.”
***
A nap filmjét FB-oldalamra feltettem. Marc Antoine Charpentier francia zeneszerző (1636–1704) életéről szóló kétórás film ez. Tele főleg a mester zenéjével. Többször is felhangzik benne Te Deuma, amelyet a Játék határok nélkül c. tévés játéksorozat szignáljaként használták többek között.
Ami engem megfogott, az az, hogy Charpentier nem röstellt az olasz Carissimitől tanulni. Nem vágyott túlságosan elismerésre.  A hivatalos muzsikusi állást Lully töltötte be XIV. Lajos udvarában, és tett is róla, hogy más ne kívánja zavarni köreit. Charpentier szintén udvari zenész lett de Guise hercegnő szolgálatában. Médea címmel a görög mitológiára épülő operát ír, amelynek a szereplői egy-egy ismert közszereplő (a Napkirály és alattvalói) karikatúráját megrajzoló mű. Nagyon jól sikerült, ezért nem szerették, pedig korának hű képét foglalta zenébe. Charpentier Lully halálát 17 évvel túlélte. Mégse kellett a Versailles-i udvarnak. Charpentier élete utolsó 11 évében kifejezetten egyházi zenét írt. Miséket, motettákat, stb. Akkor a Sainte-Chapelle-nek dolgozott, amelyet jezsuiták irányítottak.
Ami szépség megragadott a filmben, talán az, hogy a megszólaltatott zenéket széparcú fiatalok szolgáltatják, énekesek és hangszeresek, a konzervatórium növendékei. Nem tudtam betelni produkciójukkal. A film címe: Aki sosem lett a király zenésze: Charpentier és Versailles (magyar felirattal) 2005.
***
Ceterum censeo: Maradj otthon!

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr2615546392

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.