Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

Utolsó kommentek

2020.06.22. 19:20 emmausz

Emlékezem

Olvasom a MN cikkét, mely megemlékezik a szerzetesrendek 70 évvel ez előtti betiltásáról, a szerzetesek, apácák szétkergetéséről, vegzálásáról, ellehetetlenítésükről.  Ezzel kapcsolatban egy anekdotát közöl, amely az előzményekkel együtt így hangzik: „Ötvenhat után több szerzetes és apáca kapott állást Budapest Főváros Állat- és Növénykertjében. Közéjük tartozott a szombathelyi ferences rendházból Gyöngyösre deportált Kiss Konrád is, aki a majomházban lett állatgondozó. Néhány apáca a madárházban kapott hasonló megbízatást. Egy korabeli anekdota szerint hatalmas botrány tört ki, amikor valamelyik vezető politikus látogatása során a csimpánzok széles mozdulatokkal keresztet vetettek magukra, a papagájok pedig rázendítettek a miatyánkra…” Hogy megtörtént-e, nem-e, nem tudom. De hogy megtörténhetett, az biztos. NB. A fiatalokkal foglalkozó, gyöngyösi Kis Szaléz ferencesnek nem volt ilyen tűrhető sorsa, őt az ÁVO megölte a börtönben. 
***
Gyerekkoromra visszatekintve eszembe villan egy szépséges fiatal apáca, Angéla nővér volt a neve, és egy darabig grószi (apai nagyanyám) albérlője volt. Szépen rajzolt, és hozzánk gyerekekhez igen kedvesen viszonyult. Nem tudtam meg, hogy mi lett a sorsa, egyszer csak továbbállt.
***  
Valamikor – Augner Szilárd idején – a meteorológusok megfigyelték, hogy a frontok három napig tartanak. Átvonulnak az országon, aztán beáll az általuk ideszállított időjárás. Most nem így van. A frontok csaknem szakadatlanul váltják egymást. A szél hosszabb idő óta nem áll el, egyre szállítja a felhőket, az esőt. A nap hol kisüt, hol hatalmas cellák takarják. Már túl vagyunk a nyári leghosszabb nappalt adó 21-én, s eddig nem volt kánikula. Nem is hiányzik, bár most van a szezonja.
Létszámunk átmenetileg három fővel megszaporodott: unokáink ismerkednek nagyszüleik mindennapjaival.
Eszmét cserélünk.
***
Óbuda az a hely, ahol a fű közül számos növényfaj kidugja fejét. Ezek egy része bizonyára védett. Bár védelmükről nem igazán gondoskodik senki. Avagy ha jön a fűnyíró ember, vajon kikerüli-e a védett növényeket? Aligha. De ha letépné, és rajta fognák, aligha úszná meg bírság nélkül.
***
Egyszer már lehetne a zene az egyházra oly jellemző gregorián is. A 8., De angelis-misére gondoltam. https://www.youtube.com/watch?v=I4iPrf8R06c

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr2315907708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.