Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

Utolsó kommentek

2020.06.28. 19:40 emmausz

A zene, a zene, a zene kell

Bizonyos, hogy nincs a képzőművészetben legszebb kép, legjobb perspektíva-ábrázolás. Bizonyos, hogy nincs legszebb szobor, legkomfortosabb épület, legszebb virág, legkedvesebb állat, legjobb ember. Csak szebbnél szebb képek szobrok és épületek vannak, csak tökéletesnél tökéletesebb növények és állatok, kedvünkre való ember és így tovább.
Ugyanígy nincs legjobb zene sem, hanem vannak jobbnál jobb muzsikák.
Kodálynak a meghatározása tetszett ez ügyben: A zene nem könnyű meg komoly, hanem jó meg rossz zene.  Ő a jazzt nem tartotta megfelelő műfajnak. Az én zenei mindent evésem még lazábban tartja a gyeplőt. Nekem a nyugati világ jazz muzsikái s beatzenéi is tetszettek, lázba hoztak.
Presley dalai közül sok,
the Shadow’s,
the Beatles,  
MJQ (Modern Jazz Quartet),
DBQ (Dave Brubeck Quartet),
Jazz Messengers, s hosszan sorolhatnám őket, hogy még ki mindenki tetszett. De mivel nem illik fárasztani a nagyérdeműt, elárulom, hogy nem akarom zenéikkel elárasztani a FB-ot. Csak egyet választottam mára közülük.   
Nem mert a legjobb, hanem azért, mert emlékezetesen jó, és félévszázados messzeségből is a fülemben duruzsol karakán dallamvilága.
Ami személyes élményemet illeti, vissza kell mennem a hatvanas évek elejére.
Zuglói bérházunk 1938-ban épült spórolós vékony falakkal. A szomszédban egy fiatal pár lakott, akiknek csakúgy mint nekünk, volt egy szalagos magnójuk. Áthallatszottak azok a nóták, amelyeket ők döngettek a fal túlsó oldalán. Nem zavart minket, s remélem, a mi magnóhallgatásunk sem őket. Hanem egyszer mégis átmentünk hozzájuk, mert egy nagyon kedvünkre való gitárszámot tett a masinára. Ismertük, de nem tudtuk, hogy mi az.
Az akkori technika lehetővé tette, hogy két magnó egymás között kommunikáljon, s amit az egyik lejátszott, azt a másik képes volt felvenni. Csak átjátszó zsinór kellett hozzá. Így került sor arra, hogy átvettük tőlük azt a számot, amelyet a youtube jóvoltából most megosztok mindenkivel:
Duane Eddy, Peter Gunn c. zenéje ez.
https://www.youtube.com/watch?v=296wS9ome4M

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5815972644

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.