Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

Utolsó kommentek

2020.07.03. 05:15 emmausz

On-line gyászmise

Tegnap eltemették a jezsuita rend egyik doyenjét, p. Nemeshegyi Pétert. Az eseményt a PC képernyőjén követtem. Sok minden kedves és igaz szó elhangzott a hosszú életet (97) megélt szerzetessel kapcsolatos élményekből. Nekem egy tőle többször is hallott „történetke” jut eszembe, amit Japánban élt meg egy ott szolgáló francia testvér társaságában. Az idős testvérrel folytatott beszélgetéséből Péter atya mosolyogva emelte ki a következőket. „Mondja csak, kedves testvér, aztán vágyakozik-e rá, hogy találkozzon az égiekkel, hisz már annyi mindent megélt itt a földön…” A testvér borocskával a kezében válaszolt, miközben pipáját is kivette a szájából: „Mit is mondjak? Hát nem túlságosan…” és visszadugta szájába a füstölgő pipát.
Feltételezésem szerint életerős maradt meglett korában is a testvér, s jól érezte itt magát.
Nem így az a tartományfőnök, akiről P. Babos mesélte a következőt.
94. születésnapján felköszöntötték az idős szerzetest rendtársai: Isten éltessen, pater!
Mire ő: Ti a barátaim vagytok. Hogy jut eszetekbe azt kérni Istentől, hogy még éljek? Alig várom, hogy lehunyjam a szememet.
P. Vértesaljai megemlítette, hogy 2004-ben az éjféli misén prédikáció közben elájult Péter atya, aki utóbb elpanaszolta neki, hogy nem sikerült… Mi nem sikerült? – kérdezett vissza pater V. Nem sikerült meghalni ezen az emlékezetes szép ünnepen. Olyannyira nem, hogy még 16 évet kellett rá várni. Nemeshegyi atya talán Prohászka püspök esetére gondolt, aki csakugyan a szószéken lett rosszul, s másnap szélütésben elhunyt.
Még megjegyzem, hogy igazán illő volt a Mozart-muzsika a gyászmisén, hiszen az elhunyt kedves zeneszerzője éppen ő volt. Bár az is igaz, hogy mint korábban már említettem, Péter atya egyik legkedveltebb Mozart-darabja a K 622. sz. Klarinétverseny második tétele volt, amely Isten megbocsátó irgalmas szeretetét képezi le a zene nyelvén.    
***
Bencze Ilona írja: A Budai Liberális Klub honlapján találtam a következőket.
Amikor egy politikus ellenzékben van, kitűnően ért ahhoz, mit hogyan lehet megoldani. Amikor hatalmon van, kitűnően ért ahhoz, mit miért nem lehet megoldani. Magyarán, amikor tehetetlen, bebizonyítja nekünk, hogy a dolog milyen egyszerű, amikor mindenható, akkor pedig azt, hogy lehetetlen.”
Hozzáteszem, hogy a mondás politikusoktól függetlenül úgy hangzik, hogy nincsen lehetetlenség, csak tehetetlenség. Ha a politikusok ilyenek, akkor Mekk-mesterek, pancserek, szédelgők.
Az IBM nem foglalkozik a politikusok zavarba ejtő simliskedéseivel. A vállalat szlogenje ez volt: „A lehetetlent azonnal teljesítjük, a csodákra öt percet várni kell.” 
Ezzel szemben a léhűtők jelszava: Hol a munka, hadd kerüljem!

Szégyen ez rájuk nézve.
***
Zene. Mivel már nemrég a Klarinétverseny idézett részét megosztottam, álljon itt most Mozart Requiemjéből a Lacrimosa-tétel. Vezényel C. Abbado.
https://www.youtube.com/watch?v=mhYCaQkbkyw

      

    
           

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7215979578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.