Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

Utolsó kommentek

2020.07.27. 12:33 emmausz

tizenötödször

A balatoni közös nyaralás 2005-től évente megtörténik. Minden évben egy drukk, hogy rendben megérkeznek-e távoli településekről, s még távolabbról a családok. Engem óva intenek a hosszabb utakon sofőrként való részvételtől, noha emlékezetem szerint még soha senki nem került kórházba lagymatag vezetésem miatt.  Persze a jövőbe senki se lát, én se.
Vonaton utaztunk, IC-vel. Jó korán kimentünk a vonathoz, így senkit nem kellett felállítanunk amiatt, hogy a helyünkön ül.
Évek óta a feleség főz 13-20 főre. Most előre megnéztük, hogy az elmúlt években miféle ételek kerültek az asztalra. Tettük ezt azért, hogy új szortiment egészítse ki lehetőség aszerint a megszokottakat. A világ vicce, hogy minden évben szinte hajszálra azonos volt a kínálat. Néha egy-egy étterem, halsütő megkeresése borította fel a szokott rendet, de igazán új menüpontokat nem találtunk. Idén elmaradt a palacsinta, viszont D. tippje bejött: sikere volt a sült hasábburgonyának.
Ha a régi nyaralásokkal összehasonlítom a mostaniakat, azért bőven van eltérés. Régen a 424-es fújta ránk a gőzt már felszálláskor. A szénpor meg egyre szállt a levegőben. Ha a szemedbe került, szerencse kellett hozzá, hogy elkerüld a szemorvost.
Egyszer Velencén a vonatra várva megettek a szúnyogok. Nem lehetett érdemben tenni ellenük semmit, olyan tömegesen támadtak.
Fenyvesen pedig a nyaralót lepték el, és se égen, se földön nem lehetett szúnyogirtót kapni. Viszont hatalmas hőség volt a nyaralóban.  
Ehhez képest idén nem volt okunk panaszra. Senki nem törte bokáját az ugrálóban, békén hagytak a szúnyogok, kellemesen meleg és tiszta volt a tó vize, és ami lassan csodával ér fel, bár felnőttek az unokák, kivált a franciák, mégis eljöttek, immár tizenötödször.     
Az utolsó előtti este szabadtéri mise volt a Szántódpuszta feletti dombon a Szent Kristófról elnevezett kápolna szomszédságában. Sok százan eljöttek autókon. A kaszált rét kakukkfű illatot árasztott, a felhők asszisztáltak a miséhez, a nap pedig alábukott, s átszínezte a vidéket. Enyhe szél borzolta a fákat, és nem is lett volna semmi baj, ha nem egy szál trikóban üljük végig a jó órás misét.
A FB-ra ma erről az epizódról teszek fel képeket.
 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8516079580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.