Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

Utolsó kommentek

2020.08.02. 04:29 emmausz

Mozgások és tanulságok

Megérkeztünk Zamárdiba ketten.
megérkezett a francia társaság
megérkeztek Micáék
Megérkeztek  Zsuzséék
megérkeztek Katáék
Elmentek Zsuzsáék
Elmentek Katáék
Elmentek Micáék
Hozzánk jöttek a franciák.
De ma ők is hazamentek Franciaországba. 18.10-kor elstartoltak.
Itt hagyták a fotóikat, az emléküket, a hangjukat, hangulatos társalgásukat, itt a jókedvüket.
Itt maradtunk kettesben.
Búcsúztóul Éva elmondta, hogy élemedett korú magányos barátnője egy alkalommal felkereste. Éppen veszekedtek, hangoskodtak a gyerekei. Ő kiabált rájuk, csitította őket, és szabódott Audette előtt, hogy lám, milyen helyre jött. Mire Audette az ellenkezőjéről győzködte Évát. Hogy mondhatsz ilyet! Nagyon is jól érzem magamat nálatok ebben a csatazajban. Azt gondolod, jobb nekem otthon egyedül üldögélni és a tányérommal társalkodni?
Most hogy elmentek, visszakaptam az állandó wifit. Vissza a légkondis szobát. Egyik sem pótolja derűs társaságukat.  
Mivel fél Európát át kell, hogy hidaljanak autójukkal (most már a fiatal generáció is alaposan kiveszi részét a vezetésből), az indulás okozta stresszt  oldani akartam.
Felidéztem hát a Regnum nagy öregjének és egykori vezetőjének mondását, aki derűs maradt annak ellenére, hogy két részben tíz évet ült börtönben a szocialisták rosszvoltából. Nos, ő (Emődi László) mondta:
„Minden úgy van jól, ahogy van, mert ha nem úgy volna jól, nem úgy volna.”
Ezzel próbáltam érvelni, hogy ha a hozzánk vezető út pozitív volt, a hazafelé vivő is az, mert itt hagyják a nagymamát és nagypapát, és hazautaznak a francia nagypapához, Pépéhez.
Isten vezérelje őket a sötétségben.
***
Van egy színes fotónk.
Rajta G és II. János Pál. Kezet fognak.
Ha kitennénk a falra a képet, két legyet ütnénk egy csapásra.
Illő, hogy a közvetlen rokon képét kitegyük.
Illő az is, hogy egy kanonizált szent képét kirakjuk.
***
Miközben Éváék száguldanak az éjszakában, mi alszunk. Én azt álmodom, hogy egy minőségellenőrző intézményben várok soromra. Előttem egy székesfehérvári illetőségű újságíró áll a pultnál, és átvet egy köteg helyi lapot, meg Kisokost, hogy ezt Magának hoztam. A Maga, egy nő, szabadkozna, hogy most mihez kezd a halom papírral, de a publicista el. Én következek. Laura (ki az?) megkért, hogy a kolbászmintáját fogadtassam el. Nyújtom a pulton át. A nő lerántja róla a bőrét, s meglepő módon hosszú szálakat húz a kolbász anyagából. Némileg fintorog, én meg félálomba kerülök, s próbálom megvárni, hogy elfogadja-e a minőséget a hölgy. Aztán eldöntöm: Nem érdekel, hiszen itthon vagyok saját ágyamban.  
Sose fogom megtudni, hogy mit döntött a minőségvizsgáló szakember.       
***
Mátyás jelezte, hogy tetszik neki a megosztott zene. Eszerint éjfélkor még Fr. vezetett.
Ps: Hazaérkeztek 6.43-kor. Jó félnapos utazás után.
Deo gratias!

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr4916099706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.