Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

Utolsó kommentek

  • exbikfic: @emmausz: :))) (2020.09.14. 23:00) Dó, ré, mi
  • emmausz: :) Jau zene! (2020.09.14. 18:42) Dó, ré, mi
  • exbikfic: Nem értettem, mi köze a dó-re-mi-nek a diftongusokhoz, de így már értem. :))) (2020.09.14. 16:56) Dó, ré, mi
  • exbikfic: Bízzunk benne, hogy ha Kodály országában adta volna ugyanezt elő, a közönség ugyanígy kapcsolt volna. Hátha. (2020.09.01. 09:51) Don’t Worry Be Happy
  • emmausz: Köszönjük. (2020.04.03. 04:33) Nem érdem, teljesítmény
  • Utolsó 20

2020.09.11. 13:31 emmausz

Én, te, ő

A mai perikópa ismert példabeszéd. Lehet, hogy korabeli közmondás megidézése? Nem tudom.  „Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod testvérednek: Testvér, engedd, hogy kivegyem a szálkát a szemedből! – holott a te szemedben nem látod a gerendát? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és csak aztán láss hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből.” (Lk 6,41.42)
Mai megfordításai is alkalmasak arra, hogy élesen lássuk a jelenséget és a belőle következő feladatot.
- Mert te mindig… (vagy mert te soha se…) a szálkakeresés kifejezései.
- Az a baj, hogy nem a szeretetparancs szerint élünk. Másokat kellene szeretni és magunkat megrendszabályozni, ám mi másokat akarunk visszafogni, edzeni a jóra, és magunkat szeretjük.
- Az a baj, hogy nem fogadjuk el a másikat jelenvalóságában, hanem elvárásokat támasztunk másokkal szemben.
- Az a baj, hogy képtelenek vagyunk elfogadni, hogy a mi módszereink mellett más jó cselekvésmódok is létezhetnek.
- Eddig nagyképűek voltunk, de most már tökéletesek vagyunk – gondoljuk -, s ennek megfelelőlen viselkedünk – bátran hibáztatva a tőlünk különbözőket.
- Hajlamosak vagyunk magunkat tökéleteseknek látni, amihez a többieknek asszisztálniuk illik.
- Ránk nehezedik a hatalom szeretete, a szeretet hatalma helyett.
- Inkább arra érzünk késztetést, hogy „megmossuk a fejét” a tőlünk különbözőnek, s nem a lábmosó alázatával közelítünk társainkhoz.
Biztos van még néhány ide vonatkoztatható kitétel, kapásból ezek jutottak eszembe.
***
Ha az ember tejeskávét készít, jól teszi, ha odafigyel ténykedésére. Ma életemben harmadszor fordult elő, hogy a narancsital dobozából akartam tejet önteni a kávémba. Alig különbözik felülnézetben a tejes doboztól. Szerencsére most hamarabb észrevettem, hogy a tej nem sárga, s másik dobozt nyitottam ki. Azért lett némi gyümölcsös bukéja a hosszú kávémnak.
***
Ebédre lecsót ettünk. Ez a lecsó nem az a Lecsó. Nem egyik barátom beceneve. (Meglepő módon fia beceneve Óma, azaz alma palócosan ejtve.) Mindenkinek van egynéhány beceneve. A családunkban ilyenek fordultak elő: Kaponya, Békanyúzó Jabagyel, Mizás-kazás-pókos-dadás, Uzsorás, Szitakötő, Csia, Kokes, Nyuszi, Nyúlbéla, Ostoby, Katincó-batincó, Kazittyó és még ki tudja, hány.
***
Zene:  ABCD, rajtam kezdé… https://www.youtube.com/watch?v=0NGTO-fkJ-o        

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr6516197922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.